vasárnap

ÉLETIGE 2001. NOVEMBER

"Nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De egy hajszál sem vész el fejetekrõl." (Lk 21,17-18)
Amikor Lukács megírta Evangéliumát, már elkezdõdött az elsõ keresztények üldözése. Mégis, mint Isten minden igéje, minden kor keresztényéhez szól, és a mindennapi életre vonatkozik. Figyelmeztetést és ígéretet egyaránt tartalmaz. Az elõbbi inkább a mostani életre vonatkozik, a második pedig az elkövetkezendõre. Mindkettõt szó szerint megtapasztalhatjuk az Egyház történetében és azoknak az életében, akik Krisztus hiteles tanítványai próbálnak lenni.
Aki Õt követi, annak számára nem szokatlan, hogy gyûlölik. Ez a hiteles keresztény sorsa ezen a földön. Nem ámíthatjuk magunkat… Pál is erre emlékeztet minket: "Az üldözésbõl mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban."1
Mindig is lesz ellentét a keresztények életmódja és a társadalom között, amely visszautasítja az Evangélium értékeit. Ez az ellentét egy többé-kevésbé burkolt üldöztetésbe vagy olyan közömbösségbe torkollhat, mely szenvedést okoz.
"Nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De egy hajszál sem vész el fejetekrõl."
Amikor érthetetlennek tûnõ módon, minden logikával, jóérzéssel ellentétben, gyûlölettel viszonozzák szeretetünket, nem szabad, hogy ez elbizonytalanítson, megbotránkoztasson vagy megdöbbentsen minket. Nem más ez, mint annak az ellentétnek a megnyilvánulása, amely az önzõ ember és Isten között fennáll. Ugyanakkor biztosíték arra, hogy azon az igaz úton járunk, mint a Mester. Ezért örülnünk és ujjonganunk kell.
Ekkor tehát szívbõl kell örülnünk, azzal az örömmel, amely az igazi keresztény jellemzõje és megkülönböztetõ jegye minden körülmények között. Már csak azért is, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy mennyi barátunk van hívõ testvéreink között, akiknek a szeretete vigaszt és erõt nyújt számunkra.
"Nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De egy hajszál sem vész el fejetekrõl."
Ezen kívül ott van Jézus ígérete is: "De egy hajszál sem vész el fejetekrõl." Mit jelentenek ezek a szavak? Jézus Sámuel könyvébõl4 idéz egy mondást, melyet tanítványai végsõ sorsára vonatkoztat. Biztosít minket ezzel, hogy bár az üldöztetés miatt valóban szenvedni fogunk és igazi nehézségeink lesznek, mégis éreznünk kell, hogy Isten, a mi Atyánk, a tenyerén hordoz bennünket. Õ mindent tud rólunk, és nem hagy el minket soha. Ha azt mondja nekünk, hogy egyetlen hajszál sem vész el fejünkrõl, akkor ezzel biztosít bennünket, hogy Õ maga fog gondoskodni mindenrõl, még a legkisebb dologról is, ami a szívünkben van, ami az életünket vagy a számunkra kedves személyeket érinti. Hány ismert és ismeretlen vértanú merített erõt és bátorságot Jézus szavaiból ahhoz, hogy szembenézzen a jogfosztottsággal, a megosztottsággal, az elszigeteltséggel, a megvetéssel, sõt, esetenként az erõszakos halállal is, abban a biztos tudatban, hogy mindezt Isten szeretete engedi meg gyermekei javára!
"Nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De egy hajszál sem vész el fejetekrõl."
Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy védtelenek vagyunk a gyûlölettel és az erõszakkal szemben? Ismerjük Jézus útmutatását: szeretnünk kell ellenségeinket, jót kell tennünk azzal, aki gyûlöl bennünket, áldanunk kell azt, aki minket átkoz, imádkoznunk azért, aki rosszul bánik velünk.
Ellentámadásba kell lendülnünk, szeretettel legyõzni a gyûlöletet.
És hogyan? Úgy, hogy elsõként szeretünk. És vigyázzunk, hogy ne "gyûlöljünk" senkit, még rejtett, alig észrevehetõ módon sem. Mert a világ visszautasítja ugyan Istent, alapjában véve mégis Õrá van szüksége, az Õ szeretetére, és ezért megvan benne a képesség, hogy válaszoljon hívására.
Hogyan élhetjük tehát ezt az Igét?
Legyünk boldogok, ha méltók vagyunk a világ gyûlöletére! Ez biztosítja, hogy még inkább Jézust kövessük, és tetteinkkel szeretetet vigyünk oda, pontosan oda, ahonnan a gyûlölet fakad.
Chiara Lubich

1 2 Tim 3,12
2 Jn 15,19
3 Mt 5,11-12
4 1 Sám 14,45