Kadarkúti Hétfői üzenetek -20- A Szentlélek beszél az első 3 stációról
Szentlélek az első három stációról
Szentlélek: Drága
engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a harmadik isteni személy
a Szentlélek Isten és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. A
Keresztút első 3 stációjáról szeretnék beszélni: 1. Jézus elítéléséről,
2. hogy vállára veszi a keresztet, 3. és hogy először esik el a kereszt
súlya alatt.
-
1. stáció: Jézust elítélik
Elfogták
Üdvözítőtöket és kegyetlenül megkötözték. Kezeit mell előtt
keresztbetéve csuklóit könyökéhez kötötték, derekára belül tüskés
bilincsövet erősítettek és ehhez is hozzákötötték a kezeit. Majd nyakára
is belül tüskés övet tettek. Ezekről az övekről erős szíj lógott,
melynél fogva rángatták. Ettől a rángatástól útközben többször is
elbotlott, ilyenkor ütötték, hogy álljon fel. Útközben a Kidron patak
hídján haladtak át és a hídról kötelekkel bedobták a sziklás patakba,
hogy igya tele magát. Hosszan ivott a vízből, a sziklákba össze-vissza
ütötte-verte lábait, kezeit, hátát, majd gorombán felhúzták.
Éjfél körül értek Annás
főpap palotájába. Összecsődítették a farizeusok a sok gonosz,
bosszúálló embert hamis tanúnak. Annás egy magas dobogón ült és 28
tanácstag vette körül. Az volt a feladata, hogy a tanítás tisztasága
felett őrködjön. Ott állt Jézus, lehajtott fejjel, hallgatva, és
teleszórta szidalmakkal, igazságtalan vádakkal, hazugsággal és dühösen
kérdezte Jézus: „Felelj, mi a te tanításod?!" Jézus így felelt: „Én
nyilvánosan beszéltem mindenki előtt. Kérdezd azokat, akik hallották
tanításomat!" Annás erre dühös lett és egy talpnyaló katona vaskesztyűs
kezével durva ütést mért Jézus szájára, arcára e szavakkal: „Így felelsz
a főpapnak? Azután Annás felszólította az összegyűlt hamis tanúkat,
akik elborították hazug vádjaikkal. Annás egy tekercsre felírt néhány
vádat ezek közül, beletette egy lopótökbe és gúnyosan Jézus kezébe adta,
hogy mint saját kormánypálcáját vigye Kajafáshoz, a főpaphoz. Kajafás
is gúnnyal és kérdések özönével fogadta, itt is felbőszítve zúgtak a
hamis tanúk, de Jézus csak állt és hallgatott. A hamis tanúk
összekeveredtek egymást megcáfolva, és ez egészen felbőszítette
Kajafást. Odament Jézushoz és kiabálva mondta: „Kényszerítelek téged az
élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy -e Krisztus, a Messiás, a
felséges Isten Fia?!" Ekkor Jézus méltóságteljesen így felelt: „Én
vagyok, te mondád. De mondom néktek, majd látni fogjátok az Emberfiát a
Fölséges jobbján ülni és eljönni az ég felhőin." Kajafás erre azt
mondta: „Káromkodott!" Megszaggatta ruháját, és a népet ítéletre
szólította. A nép így zúgott: Méltó a halálra! A főpap elvonult és
hagyta, hogy a sok gonosz ember letámadja, üsse, vágja, köpdösse. Kb.
reggel 6 órakkor vezették Pilátus elé, aki megkérdezte gúnyosan és
fölényesen a főpapoktól: „-Micsoda vádat hoztok fel ellen az ember
ellen? Úgy formálták a zsidó papok a vádakat, hogy Jézus császár ellen
vétő gonosztevőnek tűnjék
fel: népámítónak, lázítónak, a
köznyugalom felkavarójának. Hogy arra bíztatja a népet, hogy ne
fizessenek adót a császárnak. Hogy azt tanítja, Ő a zsidók megígért
királya. Jézust Pilátus odahivatta közelebb magához és megkérdezte: „Te
vagy-e tehát a zsidók királya?" Jézus így felelt: „Az én országom nem e
világból való. Ha e világból való volna országom, bizonyára volnának
szolgáim, akik harcolnának értem, hogy ne adassam a zsidók kezébe."
Pilátus nem talált vétket benne, nem akarta elítélni és tovább küldte
Heródeshez.
Heródes
utálkozó részvéttel nézett rá és megparancsolta, hogy mosdassák meg. A
szolgák durva kézzel letisztogatták sebes arcát. Heródes borral kínálta
Jézust, de nem fogadta el. Hízelegve kérte, mutasson valami csodajelet
neki. De Jézus hallgatott és ez feldühítette és így szólt: „Vigyétek ki
ezt a bolondot!" A katonák lökdösték őt egy udvarba, és ott össze-vissza
kínozták. Egy zsákba öltöztették, taszigálták, gúnyolták, szurkálták,
ütötték, verték. A feje csupa vér volt. Ellenségei dühösen visszavitték
Pilátushoz. Ezen az úton is fejbeütésekben, rúgásokban, ráncigálásokban
volt része. Pilátustól kérte a nép, hogy régi szokás szerint az ünnepre
bocsásson el nekik egy foglyot. Barrabást Jézus mellé állította, aki egy
ismert zendülő és gonosztevő gyilkos volt. A hálátlan nép Barrabás
szabadon bocsátását követelte és Jézus keresztre feszítését. A gyáva
Pilátus ezért Jézust ostorozásra ítélte.
Drága Gyermekeim! Láttátok,
hogy viselkedett Üdvözítőtök az ítélet alatt? A rengeteg rázúduló,
igazságtalan rágalmat, megalázatást némán, lehajtott fejjel tűrte.
Tudott volna védekezni? Nincs az az ügyvéd, aki olyan védőbeszédet
tudott volna mondani, mint Ő, és ennek következtében azonnal szabadon
bocsátották volna. De Atyja iránti engedelmességből és irántatok érzett
lángoló szeretetből nem bújt ki a megváltás lehetősége alól. Ezért jött
közétek! Hogy futamodhatott volna meg? Azon kívül, ezzel a hallgatással
példát adott elétek, hogyan viselkedjetek ti a ma emberei, ha
igazságtalan ítéletek érnek. Gyermekeim! Látom küszködéseiteket. Ebben
nem könnyű követni Őt. Tőlem, a Szentlélek Istentől kérjetek erőt a néma
tűréshez! Ha nem vágtok vissza a megalázó ítéletekre, győzelmet arattok
a gonosz felett, és méltó követői lesztek Megváltótoknak, eggyé váltok
Vele.
Eddig az ítéletről volt szó, az 1. stációról.
-
2. Most a második stációról kívánok beszélni nektek: Jézus vállára veszi a keresztet.
Uratokat az ostorozás és töviskoronázás után egy percig se hagyták
pihenni, pedig alig állt a lábán, csak úgy szédelgett a fájdalomtól és
gyengeségtől. A pribékek már hozták is a keresztet és ledobták eléje a
földre. Ekkor Jézus letérdelt melléje és 3-szor megcsókolta és
megköszönte az Atyának, hogy elkezdheti a megváltást. Felállt, a jobb
vállára vette a keresztet és a jobb kezével ölelte át. A világ bűneinek
súlya teljesen ránehezedett. A
kereszt végére két kötelet kötöttek,
hogy lebegjen, ne súrolja a földet. Jézus derekán lévő bilincsöv
köteleit másik két szolga fogta. Az Üdvözítő balkezével bő ruháját
fogta, hogy ne essen el benne. Így indult meg a keresztúton támolyogva,
étlen-szomjan, álmatlanul, sebektől, láztól kimerülve, mezítláb.
Ő
szeretettel fogadta a keresztet, tőletek Gyermekeim csak annyit kíván,
hogy fogadjátok el és ajánljátok fel a szenvedést, és máris nagy
érdemeket szereztek vele. Ti emberek, ha jön egy fejfájás vagy fogfájás,
azt se tudjátok, hogyan szabaduljatok meg tőle minél hamarabb.
Beveszitek a fájdalomcsillapítót. Ha van a családotokban vagy
közösségetekben egy rosszakarótok, legszívesebben eltávolítanátok onnan,
hogy többé ne bántson meg. Jézus várta a keresztet, ti pedig szabadulni
akartok tőle. Az elfogadott és felajánlott szenvedés örök kinccsé
válik, a káromkodva és zúgolódva viselt szenvedés értéktelen teher.
3,stácó: Jézus először esik el a kereszttel
Ahogyan haladt a menet, az úton volt egy mély gödör, amiben víz és sár
szokott összegyűlni, és hogy át lehessen menni rajta, egy nagy kő volt
beleállítva, mint a többi gödörbe is Jeruzsálem utcáin. S mikor Jézus a
súlyos kereszttel odaért át akarta lépni, de gyengesége és nagy terhe
miatt képtelen volt rá. A pribékek megrántották a kötelekkel és Ő teljes
hosszában végigvágódott rajta. A kereszt is nagy puffanással lezuhant a
földre, felsebezve hátát, kezeit, lábait. A térde, könyöke csupa vér
lett. A kínzói csak rugdalták, ütötték, hogy álljon fel. Ő a remegő
kezét nyújotta feléjük, hogy segítsenek. Nagy nehezen felemelte a fejét,
és egy gonosz gyermek visszanyomta a fejébe a leesett töviskoronát.
Végül mégis talpraállították, hogy tudjon tovább menni. Így támolygott
tovább a súlyos kereszttel az egyre jobban emelkedő úton.
Drága
engesztelő Gyermekeim! Egy percre álljatok meg, és gondoljátok végig
eddigi életetek szenvedéseit. Emlékezzetek vissza, hogy volt már olyan
nehéz keresztetek, hogy összerogytatok alatta. Erőtök elhagyott, úgy
éreztétek nem megy tovább, nem bírtok felállni. Az embernek elég egy
kilátástalannak látszó súlyos, fájdalmas betegség és lelkileg összeesik.
Senki nem tud segíteni neki, hogy felálljon ebből a bajból. Elég egy
rossz természetű, követelőző, goromba, önző gyermek a szülőnek és úgy
érzi, nincs tovább, már egészen a padlón van, meg akar szabadulni tőle,
el akarja kergetni. Elég egy részeges, agresszív férj, aki undort és
rémületet kelt a feleségben, aki hiába kér segítséget rokonoktól,
szomszédoktól, rendőrségtől. Magára marad és lelkileg összeomlik a
tehertől, ami ránehezedik. Elég, ha egy családapa minden igyekezete
ellenére nem talál munkahelyet, hiába kéri, senki nem segít rajta. Éhező
apró gyermekeinek nem tud enni adni. Lassan idegileg felőrlődik ebben.
Ó, Drágáim! Mindegyiketeknek volt már olyan élethelyzete, hogy úgy
érezte nincs kiút, nincs segítség. Ilyenkor nagy bizalommal tekintsetek a
Keresztúton eleső Jézusra, aki szelíden és némán tűrte az elesettségét
és boldogan felajánlotta a ti megváltásotokra. Életetek mély
hullámvölgyeit ti is hasznosítsátok: ajánljátok fel saját lelketek
tisztulásáért, hozzátartozóitok hitének erősödéséért, a tisztuló
lelkekért, közömbös és hitetlen felebarátaitok megtéréséért stb..
Kedveseim! Jézusotok Keresztútjának 3 első állomását véssétek mélyen a
szívetekbe és tanuljatok belőle: némán tűrjétek az igazságtalan
ítélkezést, bátran, hősiesen vállaljátok a szenvedést, és ha
összerogytok a tehertől, az előttetek álló nemes cél érdekében álljatok
talpra, s folytassátok a küzdelmet.
Megáldalak benneteket a kitartás és állhatatosság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb" rózsafüzér előtt:
Én:
Még mielőtt elkezdjük az engesztelést, szeretném megkérdezni Tőled,
hogy hogyan kövessünk Téged az igazságtalan megítéléskor, ha mélyen
megsértenek minket. Szinte lehetetlen számunkra, hogy ilyenkor ne
szóljunk vissza. Mit tegyünk?
Jézus:
Drága Gyermekeim! Mikor köztetek jártam a földön, mint ISTENEMBER,
ugyanolyan fájdalmasan érintették Szívemet a bántások, mint nektek.
Különösen kínszenvedésem alatt kerekedett felül Bennem az emberségem.
Ilyenkor Atyámhoz fordultam erőért és türelemért és Ő maximálisan
megadta. Figyeljetek Rám! Abban a pillanatban, mikor elhangzik a sértés,
semmit se várjatok! Mielőtt elborít a harag
így hívogassatok: „Jézus, gyere gyorsan, segíts! Ne engedd, hogy
felfortyanjak, hogy visszaszóljak! Jézus, jöjj, adj megbocsátó
szeretetet nekem! Bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik!" Ha
elkéstek ezzel és engeditek, hogy betöltsön az önsajnálat és a düh,
akkor már nem tudtok hallgatni. Akkor már ellenségem, a gonosz birtokba
vesz benneteket és miután jól beolvastatok megbántótoknak, csak akkor
döbbentek rá, hogy megint bűnbe estetek. Tehát azon múlik minden, hogy ne késlekedjetek,
azonnal Felém forduljatok. Erre csak az képes, aki „szüntelenül
imádkozik", tehát egész nap belevon Engem gondolataiba, cselekedeteibe.
Megáldalak benneteket a megbocsátás és türelem lelkületével.
2009.03.09 hétfő
Kadarkúti Hétfői üzenetek -21- A Szűzanya a 4.-5.-6. stációról
A Szűzanya a 4.,5.,6. stációról
Szűzanya:
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok,
Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus keresztútjának a 4., 5. és 6.
stációjáról tanítalak benneteket.
4.
stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik, 5: Cirenei Simon segít
Jézusnak a keresztet hordozni, 6.: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Ez az
a három mozzanat a Keresztúton, melyben Szent Fiam némi enyhülést,
vigasztalást kap, de ezekbe a vigasztalásokba fájdalom is vegyül. Nézzük
végig e 3 állomást!
4. Jézus Szent Anyjával találkozik
Ó,
Gyermekeim! Életem legfájdalmasabb napját éltem meg ekkor. A pilátusi
ítélet után úgy éreztem, Fiam mellett van a helyem. János és néhány
asszony kíséretében elindultunk, hogy lássuk őt ezen a fájdalmas úton.
Egy átjáró házon kellett átmennünk, hogy a szomorú menet elé kerüljünk.
Mát hallatszott a közeledők zaja, kiabálás, kürtök harsogása. Azon
gondolkodtam, ki fogom-e bírni Szent Fiam látását, vagy inkább
forduljunk vissza. Mégis úgy döntöttem, hogy maradok. A farizeusok
lovagoltak elől, utánuk egy fiú a felirattal, amit a keresztre
készítettek és néhány lépésnyire tőle az Én Jézusom. Alig ismertem rá
saját gyermekemre. Támolyogva, kimerülve, görnyedten lépegetett vállán a
nehéz kereszttel, fején töviskoronával. Arca, az Ő drága imádott szép
arca kínzásoktól eltorzítva csupa vér, seb, daganat, köpet, sár, por.
Vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel nézett Rám,
szenvedő anyjára. Drága édesanyák! Ti akik nem egyszer virrasztottatok
lázas gyermekeitek ágya fölött, ti, akik a műtő előtt vártatok
reszketve, mikor tolják ki sápadt fiaitokat, ti, akik tehetetlenül
nézitek lelki fájdalmakban küszködő leányotokat rossz házassága miatt,
bizonyára át tudjátok érezni anyai fájdalmamat, mikor rápillantottam
összetört, vérben ázott Fiamra. Láttam, amint térdre esett, mert
elbotlott. Nem törődve a durva katonákkal, odasiettem Hozzá,
mellétérdeltem és átkaroltam Őt. Eszembe jutott, hogy mikor pici volt,
elesett és sírva fakadt, mindig odaszaladtam, ölbe kaptam és
össze-vissza pusziltam, vigasztaltam. Most nem tudtam ölbe kapni, de még
felemelni sem. A katonák gorombán elkergettek mellőle. Nagyon
elgyengültem a fájdalomtól. János és az asszonyok egy kapu tövébe
kísértek, ahol már nem bírtak el a lábaim, és összeestem. Ez a
találkozás Szent Fiam szívében egyrészt vigasztalást keltett, hogy
szeretett anyja a legnagyobb bajban vele van, másrészt növelte a
szenvedését, mert az Én anyai gyötrelmem nagy részvétet keltett Benne.
Mivel
nem csak Jézus az Én gyermekem, hanem ti is, mindnyájan, együtt érző
anyai szeretetem sokszor próbára van téve. Minden bajotokat, gondotokat,
gyötrelmeiteket, fájdalmaitokat, betegségeiteket szívemen hordozom és
együtt szenvedek veletek. Féltelek titeket, különösen lelketeket, amely
örök és hallhatatlan. Sürgetem a megtérést, a bűnbánatot, az imákat és
áldozatokat, de mindhiába. Oly kevesen hallgattok üzeneteimre. Az
olyanokat, akik bezárkóznak és nem figyelnek Rám, nem tudom megmenteni a
kárhozattól. Véres könnyeket hullatok értük. Többségüket nem tudom
megóvni a közelgő Figyelmeztetés kemény szenvedésétől. Miért ilyen
érthetetlenek az Én szeretett gyermekeim? Bennetek van minden reményem
kicsi, hűséges engesztelőim, hogy Velem együtt fáradhatatlanul
imádkoztok értük, a megtérésükért. Csak együtt tudunk segíteni rajtuk.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Emlékezzetek,
hogy mikor először esett el a kereszttel, akkor is egy kiálló kőbe
botlott bele. Most is ez történt. Elzuhant és olyan gyenge volt, hogy
nem bírt felállni. Az egyik farizeus megjegyezte, hogy élve kell
feljutnia a hegyre, segítséget kell keresni. Éppen arra jött egy pogány
kertész: Cirenei Simon családjával. Megfogták és követelték, hogy vigye
az elítélt Jézus keresztjét. Hevesen ellenkezett, hallani se akart róla,
fáradt volt és sietett volna haza. Ránézett Jézusra, aki olyan véres,
piszkos és sáros volt, hogy undorodott tőle. De az Én Szent Fiam sírt és
olyan könyörgően nézett Simonra, hogy az fölsegítette a Földről. Ettől
kezdve ketten vitték a nehéz keresztet. Simon pár perc múlva mély
részvétet érzett Megváltónk iránt. Jézus a nagy szenvedése közben még
azt a csekély vigasztalást se érezhette, hogy az Őt szerető barátai
közül az egyik segít neki. Látnia kellett, hogy az az idegen milyen
dühösen, kedvetlenül, kényszerítve nyúl a kereszthez. Így érezheti magát
a szenvedő, ágyban fekvő, tehetetlen öreg, akit lánya vagy menye
szeretetlenül, zúgolódva ápol. De mikor látta Jézus, hogy Simonban
részvét támad, megbocsátotta neki ezt a rossz hozzáállást és
megjutalmazta a hit kegyelmével. Simon késve kialakult együtt érző
szeretete adott némi vigasztalást Szent Fiamnak, hiszen nemcsak hogy
vitte a keresztet, hanem védelmébe is vette Jézust, mikor látta, hogy az
egyik elesésekor milyen kíméletlenül ütlegelik. Rákiabált a
hóhérszolgákra, hogy ha tovább kínozzák, ledobja a keresztet, és
keressenek mást helyette. Ezért a viselkedéséért meg is ölhették volna
Cirenei Simont, tehát nagy bátorság volt tőle. Drága Gyermekeim! Ezt a
stációt vonatkoztassátok saját mai élethelyzeteitekre! Segítsetek a
szenvedőn! Annyi, mintha Szent Fiamnak segítenétek. Gyűrjétek le
magatokban az ellenállást, amit a gonoszt támaszt ilyenkor bennetek!
Szívesen, együtt érző szeretettel segítsetek azon, aki hozzátok fordul.
Oly sok lehetőség kínálkozik erre: egy nélkülöző családnak bevásárolni
egy reklámszatyor élelmiszert, egy öreg, beteg, magányos néninek
befűteni, hogy ne fázzon, egy munkanélkülit összeköttetéseitek révén
álláshoz juttatni, egy öregotthon szomorú lakóját meglátogatni, egy
lelkileg összeomlott felebarátodat megvigasztalni, és még sok-sok
alkalmat találtok. Ezeket a szeretetcselekedeteket Mennyei Atyám beírja
az Élet Könyvébe és nagy jutalomban fogtok részesülni.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Ahogy
a menet lassan haladt az utcán, egy szép nagy házból egy magas, előkelő
asszony lépett ki kislányával és szaladt Jézus felé. Szeráfiának
hívták, ti Veronikának nevezitek. Siráknak, a templomtanács tagjának
felesége volt. Ezután Veronikának fogom nevezni. Veronika rokonuk volt,
Keresztelő Szent János nagynénje, nálam 5 évvel idősebb volt. Mikor az
én 12 éves kis Jézusom 3 napig a templomban tanított, Veronika szerzett
neki szállást és vitt neki ennivalót. Mikor odalépett Jézushoz egy
gyapjúkendő volt a kezében és a 9 éves kislányának egy borral telt
korsó. Veszélyes vállalkozás volt, mert a durva katonák akadályozták
őket. Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtotta neki a kendőt és így
szólt Hozzá: „Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!" Szent
Fiamnak jobb kezével a keresztet kellett tartani, így bal kezével
megfogta a kendőt és tenyerével véres arcára borította. A 9 éves kislány
felemelte a boros korsót, de a katonák kiütötték a kezéből, darabokra
törté és elfolyt a tartalma. Szegény, drága Fiam egy kortyot se ihatott
gyötrő szomjúságában. Mikor Veronika hazatért, a kendőt kinyitotta,
kiterítette az asztalra és megdöbbenésében ájultan esett össze, a
kislánya ott sírdogált mellette. Bejött a lakásba egyik ismerősük és így
találta őket. Veronikát magához térítette, azután ámulva és imádattal
nézték a kendőt, melyre Szent Fiam véres, elkínzott Arca csodálatos
élesen rá volt nyomódva. Veronika bátorságáért, együtt érző szeretetéért
ezt a nagy ajándékot kapta.
Ez
a stáció, Gyermekeim, sok mindenre tanít benneteket. Ha olyan helyzetbe
kerültök, hogy meg kell vallani hiteteket, Isten-szereteteteket, akkor
nem kell törődni mások véleményével, elutasításával, támadásával, hanem nyíltan meg kell vallani meggyőződéseteket, még
akkor is, ha hátrányotok lesz belőle, sőt életetek árán is. Hiszen
mondta nektek Jézus: Aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is
megtagadom Atyám előtt.
Bátorságot
is tanulhattok Veronikától. Mit számított neki a sok fenyegetőző,
szitkozódó katona, pedig bármikor letámadhatták volna. Csak rohant Szent
Fiam felé a kendővel. Pedig ő csak egy gyenge nő volt. A katonák és
poroszlók annyira megdöbbentek elszántságán és merészségén, hogy
meglepetésükben elfelejtették lefogni és megfenyíteni. Hányszor és
hányszor előfordul a ti életetekben is, hogy bátornak kell lenni.
Már
gyermekkorban is előfordul, hogy gyengébb, félősebb játszópajtásotokat
meg kell védeni egy agresszív, nagyobb gyerektől. Vagy szüleidnek be
kell vallani, hogy focizás közben betörtél egy ablakot, vagy rossz
jegyet kaptál az iskolában. Ahhoz is bátorság kell, hogyha megtudod,
hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, csak hónapjaid, vagy heteid vannak
hátra. Ilyenkor le kell győznöd a félelmet, ami elkeseredésbe kerget.
Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj barátod mellett, akit mindenhonnan
támadás ér. Ezekben az esetekben gondolj a hősies Veronikára, aki életét
is kockáztatva sietett Jézus segítségére. És ami a legfontosabb, együtt érző szeretetet meríthettek e jóságos asszony viselkedéséből.
Tanuljatok
meg együtt örülni és együtt sírni fele barátaitokkal. Hány és hány
ember panaszkodik, hogy míg jól ment a sora, volt sok pénze, autója,
szép háza, addig rengeteg barátja volt. De amint rosszra fordult az
élete, elvesztette állását, leszegényedett, mindenki elfordult tőle.
Magára maradt. Ez azért van, mert sokan önzőek és érdekből tartják a
kapcsolataikat. Hiányzik az igazi, mély hiten alapuló, együtt érző
felebaráti szeretet. Drága Gyermekeim! Belelátok az emberek életébe: nem
mennek át a haldokló szomszédhoz, mert nem bírnak ilyen nézni. Nem
segítenek az úttesten fekvő embernek, mert hátha részeg. Ha az utcán
férfiak letámadnak egy magányos nőt, hogy kirabolják, a járókelők -
bármily sokan vannak - nem védik meg. Hiába sikoltozik segítségért egy
anya gyermekeivel, mert brutális, részeg férje félholtan üti őket, senki
nem nyitja rájuk az ajtót.
Csak
tibennetek van reményem kicsi Engesztelőim, hogy a bajbajutottakat nem
hagyjátok magukra és Veronikaként nyújtjátok segítő karjaitokat feléjük.
Mind a három stáció - amit ma hallottatok - együtt érző szeretetre,
segíteni akarásra nevel benneteket: az Én mély anyai együttérzésem
Fiammal, Cirenei Simon szívből eredő szánalma és Veronika nőies
színvallása.
Megáldalak benneteket az együtt érző és segítő felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb" Rózsafüzér előtt:
Én:
Jelenleg legfontosabb feladatunk a közömbös és hitetlen lelkek mentése.
Ezt a rózsafüzért az ő megtérésükért ajánljuk fel. Segíts, Uram, hogy a
Nagy Figyelmeztetés előtt egyre többen megtérjenek és megbánják
bűneiket, hogy a rájuk váró nagy szenvedéstől mentesüljenek.
Édes
Jézusom! Tanácsot szeretnék Tőled kérni. Szinte szakadatlanul küldöd az
égi jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy a Nagy
Figyelmeztetés igen közel van. Hogyan viselkedjünk, ha bekövetkezik?
Maradjunk a lakásban? Vagy menjünk ki a szabad ég alá? Vagy siessünk a
templomba? És ha éppen úton vagyunk? Bújjunk össze családtagjainkkal,
vagy mindenki vonuljon a saját szobájába?
Jézus:
Kicsinyeim! A Figyelmeztetés nagyon hamar és egészen váratlanul fog
jönni. Lesz, aki álmából ébred, lesz, aki éppen főzi az ebédet, lesz,
aki a kertben dolgozik, lesz, aki az irodájában ül, lesz, aki éppen
utazik valahova. A járművek és gépek le fognak állni. Az egész Földön
egy időpontban, egyszerre következik be, így az egyik helyen éjszaka
lesz, a másik helyen nappal. Ezért teljesen mindegy, hogy hol lesztek,
és mit csináltok éppen.
Attól
kezdve, hogy meglátjátok a keresztemet az égen, térdepeljetek le és
bánjátok bűneiteket! Imádkozzatok családtagjaitokért, szeretteitekért és
minden ember megtéréséért! Ne féljetek! Veletek leszek! Nektek és
szeretteiteknek a haja szála se fog görbülni. Teljesen hagyatkozzatok
Rám, Édesanyámra és az egész Szentháromságra. A bátorság lelkületét
öntöm szívetekben.
2009. március 16.
Kadarkúti Hétfői üzenetek -22- A Mennyei Atya beszél a Keresztút 7, 8. 9. stációjáról
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a Keresztút 7.,8., és 9. állomásáról tanítalak
benneteket.: Jézus másodszor esik el a kereszttel, Jézus vigasztalja a
siránkozó asszonyokat, Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
Kezdjük a 7. stációval:
7. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Ez
a második elesése Jézus Fiamnak - már említve volt múlt hétfőn - mikor
Édesanyjával találkozott. Amikor vérbeborult szemeivel nagy részvéttel
nézett gyötrődő anyja felé. A kereszt terhe alatt a gyengeségtől
elbotlott és a térdére, kezére esett. Nagyon megütötte magát a kemény
kövezeten, de a hóhér szolgák oly gonoszok voltak, hogy miután Máriát
elráncigálták onnan, elkezdték ütni, verni, rugdalni, hogy álljon fel.
Senki nem segített neki. Minden erejét megfeszítette, csak úgy remegtek a
karjai, lábszárai, de a folyamatos ütlegelések zuhatagában csak
harmadszori próbálkozásra tudott felemelkedni.
Egy
festőművész festett egy olyan képet, melynek azt a címet adta: „Ha
Krisztus ma ismét eljönne..." Nos, gondoljatok bele, mit történne, ha
ismét eljönne!? A kép egy mai modern városrészletet ábrázol, és az
úttesten megy a töviskoronás Krisztus nehéz kereszttel a hátán, csupa
vér az ütlegeléstől, és a festményen azt a mozdulatot látni, ahogy éppen
térdre esik. Van néhány jólelkű ember, aki részvéttel nézi egy
kapualjból, de rejtőzködnek, nem merik együttérzésüket nyíltan
megvallani. Az ablakból kíváncsi, szenzációra éhes fejek nézik ezt a
jelenetet. Senki nem meg oda segíteni. Gyermekeim! Ez a kép szimbólum.
Minden szenvedő emberben Jézus viszi a keresztjét, és Jézus esik el. A
tömeg pedig érzéketlen a szenvedő iránt, úgy mint a képen, Krisztus
iránt. Mint Atyátok, Én mindig köztetek vagyok, és gyakran látok, és
hallok ilyen eseteket:
-
1.) Két asszony
találkozik bevásárlószatyorral a kezében. Az egyiknek ki van sírva a
szeme és kérdi a másiktól: - Van egy kis időd? - Jaj, ne haragudj, most
sietek, majd legközelebb! A kisírt szeműnek a csalódás könnyei szöknek a
szemébe. Olyan jó lett volna valakinek elmondani, hogy milyen nagy
igazságtalanság érte, de senki sem hallgatja meg.
-
2.) Az iskolából
hazatérő gyerek nagy lelkesedéssel mesélné Anyukájának, hogy ma az ő
matek dolgozata lett a legjobb az osztályban, de türelmetlen anyja így
felel: Most hagyjál! Nem látod milyen sok dolgom van? Ez a kislány, ha
16 éves lesz, bizonyára nem fogja megosztani fiú-ügyeit édesanyjával.
-
3.) Az öreg mama
szeretetotthonban él, mert a fiataloknak útban volt. Nem látogatja
senki. Ha valaki kérdezi: „Miért nem jönnek magához sose?" Akkor
védelmébe veszi fiát, lányát, unokáit, hogy ők igazán nem érnek rá,
nagyon elfoglalt, fontos emberek, s közben nyeli a könnyeit.
-
A kisírt szeműben,
az iskolásban és az öreg mamában Krisztus szenved, akivel nem törődnek,
akit nem hallgatnak meg. Drágáim, emlékezzetek Jézus szavára: „Bizony
mondom néktek, amit nem cselekedtek egynek a legkisebbek közül, Nekem
sem cselekedtétek!" Mindig szakítsatok időt az elesettekre, mert
megértésre, szeretetre vágynak. Ez annyi, mintha a másodszor térdre eső
Jézust felsegítenétek.
8. stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Amint
Jézus véresen vánszorgott tovább keresztútján, az egyik utcában egy
csoport asszonnyal találkozott, akik sajnálkozva, hangosan siratták Őt.
Rájuk nézett, mély, lélekbe hatoló tekintetével és mondta: Jeruzsálem
leányai! „Ne miattam
sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek fölött!" Szent Fiam és
Én is többre tartjuk, ha bűneiteket siratjátok, mint Jézus szenvedését.
Ne legyen részvétetek meddő sopánkodás, hanem ha szánjátok Jézust, ne
bántsátok többé! Magatokon sírjatok,
ez azt jelenti, hogy sírjatok a hiányos, erkölcstelen öltözékben járó
kifestett nőkön, az ifjúság romlottságán, a nyílt házasságtöréseken, a
fajtalankodásokon, a dolgozókat igazságtalanul megnyomorító munkaadókon,
az elszaporodó rablógyilkosságokon, a magzatgyilkos anyákon, a hitetlen
és közömbös emberek millióin. Jézus így folytatta az asszonyok felé
fordulva: „Mert íme eljő az idő, midőn azt mondják: Boldogok a
magtalanok és a méhek, melyek nem szültek és az emlők, melyek nem
szoptattak. Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a
halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt
cselekszik, mi lesz a szárazzal? Ezzel az utolsó Ítéletre utal Uratok,
amikor majd mindenki felelősségre lesz vonva.
Az
anyák hitre és szeretetre neveljék gyermekeiket, nehogy száraz ág
váljék belőlük, hogy tűzre, vagyis kárhozatra jussanak. Jézus, az
ártatlan Isten-ember a zöldellő ág jelképe. Ti is, gyermekeim, zöldellő
ág legyetek, mint Ő, hogy elnyerjétek egykor a jutalmatokat. Ez a stáció
bemutatja nektek az Én Szent Fiam végtelen önzetlenségét. Ugye, ha
bajban vagytok - betegség, szomorúság, szegénység - milyen jól esik,
hogy sajnálnak benneteket. Jézus a nagy testi-lelki szenvedése
óceánjában nem kívánta, hogy Őt sajnálgassák, hanem az asszonyok
könnyeit áthárította saját magukra és gyermekeikre. Nem önmagára gondolt
nagy bajában, hanem rátok.
Kicsinyeim!
Ezt próbáljátok eltanulni Tőle! Ha valami nagy gondotok van, vagy
fizikai fájdalmatok, betegségetek, lelki sebetek, emelkedjetek felül
magatokon, és Krisztust követve teljes szívvel más problémájával
foglalkozzatok. Erre csak az életszentség útján járók képesek.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
A
menet egy régi városfal boltíves kapuján ment át. Itt Jézusnak megint
egy nagy követ kellett volna átlépni, de a bilincsövet tartó pribékek
akkorát rántottak rajta, hogy hiába emelte fel a lábát, elvesztette az
egyensúlyát és teljes hosszában elzuhant. A fejét alaposan beütötte a
kőbe, elöntötte a vér. Mozdulni se bírt tovább. Hiába ütlegelték,
rugdosták, nem tudott felállni. Ekkor kényszerítették Cirenei Simont -
ahogy múlt hétfői tanításában Édesanyátok említette - és ő segítette
felállni.
Tudjátok-e,
hogy Jézusotok eleséseivel és ezzel a harmadikkal is mire buzdít
titeket? Két dologra: 1.) Ha olyan nehéz is a keresztetek, hogy
összerogytok is alatta, minden erőtökkel igyekezzetek felállni, és ne
akarjatok mindenáron szabadulni tőle, hanem vigyétek tovább, ameddig Én,
Atyátok jónak látom. Minden szenvedést lelketek érdekében engedek meg.
2.) Üdvözítőtök azért esett el harmadszor is, hogy kiengeszteljen Engem,
amiért mindig újra és újra visszaestek ugyanazokba a bűnökbe. Arra
szólít fel titeket ezzel a harmadik elesésével, hogy törekedjetek
levetkőzni megrögzött, megszokott hibáitokat, csak így tudtok fejlődni.
Azt is tanítja nektek, hogy nincs olyan bűn, amiből ne lehetne felállni,
bűnbánattal megtisztulni és új lappal kezdeni.
Drága
Engesztelőim! Most a nagyböjt ideje alatt, legyetek különösen hálásak
az Én Szent Fiamnak, amiért értetek a Föld porába hullt, megalázkodott,
egészen felsebezte, összetörte magát, hogy bűneitekért engesztelve
Engem, megszerezze nektek az Örök Életet. Tanuljatok meg jól sírni az Őt
sirató asszonyoktól. Vannak, akik elolvasnak egy romantikus regényt és
megsiratják szegény főhőst, de ugyanakkor hidegen néznek a feszületre.
Vannak, akik hetekig zokognak agyonkényeztetett, imádott macskájuk
pusztulása felett, de a szomszéd kisgyermek halála egy cseppet se
rendíti meg őket. Van, aki siratja anyagi nyomorúságát, a másik
elveszett állását, a harmadik édesanyja elvesztését, de ki sír Krisztus
miatt?
Ki
siratja az Ő 2000 évvel ezelőtti kínszenvedését és kínhalálát? Ki
siratja az Ő nagy lelki szenvedését a szentmisék áldozati részében? Ki
siratja a bűnök sokaságát, mellyel töviseket szúrnak a Szívébe?
Kicsikéim! Ti vagytok azok. Látlak benneteket a szobátok mélyén, ahogy
egyedül imádkoztok, és könnyek között felajánljátok Nekem szeretett Fiam
szenvedését, szent Sebeit, kiontott Vérét. Köszönöm nektek és gazdagon
megjutalmazlak benneteket érte.
Megáldalak titeket az igazi, értékes könnyek ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb" Rózsafüzér előtt:
Én:
Ezt a rózsafüzért drága Megváltónk, a Te szenvedéseid enyhítésére
ajánljuk fel és engesztelésül a bűnökért, melyekkel mindig megbántunk.
Újra kérünk valamit: Add meg nekünk a kegyelmet, hogy legalább most a Nagyböjt alatt - miközben a kis szobánkban imádkozunk, nagyon mélyen át tudjuk érezni szenvedéseidet!
Jézus:
Drága Kincseim! Szívemnek nagyon kedves ez a kérés, hogy is ne
teljesíteném! Hiszen az emberek milliói semmibe veszik, hogy életemet
feláldoztam értük, el se hiszik, hogy megváltó Istenük vagyok, talán még
történelmi létemet is kétségbe vonják. Ezek után a ti kérésetek balzsam
a Szívemnek. Ti nemcsak elhiszitek az Én életáldozatomat, hanem együtt
akartok szenvedni Velem.
Elmondom
nektek, mit tegyetek, hogy ez valóban sikerüljön. Ha a keresztutat vagy
szenvedésemmel kapcsolatos bármelyik imát mondjátok, elmélkedve és
szemlélődve tegyétek. Először elmélkedjetek, és utána mondjátok a
szóbeli imát. Ha pl. vérrel verítékezésemről
van szó, képzeljétek el a rettegésemet, félelmemet, magányomat ezen az
utolsó éjszakámon, és képzeletben töröljétek le arcomról a véres
verítéket. Utána csókoljátok meg Arcomat jobbról-balról, és köszönjétek
meg, hogy vállaltam bűneitekért az előttem álló szenvedést! Mintha most
lenne, úgy szemléljétek ostorozásomat és gyengéden, szeretettel simogassátok meg a korbácsütések helyeit. Gondolatban óvatosan vegyétek le töviskoronámat, és a homlokomra, arcomra, szememre folyó vérpatakokat szárítsátok fel. A keresztúton vállsebemről képzeletben emeljétek le a nehéz keresztet, és könnyeitekkel mossátok le e mély Sebet. Gondolatban enyhítsétek kínzó szomjúságomat egy pohár hideg vízzel. Mikor térdre esek,
nyújtsátok kezeteket Felém és segítsetek felállni! Behunyt szemmel
gondoljatok arra, hogy a kereszt ott fekszik a földön, és Én rá vagyok
feszítve. Képzeletben ti is feküdjetek rá a keresztre
kitárt kezekkel, kinyújtott lábakkal, hogy kezeitek és lábaitok az Én
véres Sebeimre simuljanak, hogy átérezzék végtagjaim fájdalmát. Közben
homlokotokat szorítsátok töviskoronás homlokomra, hogy érezzétek Velem
együtt a töviseket. Képzeljétek el, ahogy haldoklom, és kékülő arcomhoz simítsátok hozzá a ti arcotokat és súgjátok bele a fülembe: „Jézusom! Köszönöm"
Kedveseim!
Ha így elmélkedve imádkoztok gondolataitok nem fognak száguldozni,
hanem Velem maradnak, és ezzel jelentősen enyhítitek fájdalmaimat, amit a
bűnök miatt érzek.
Megáldalak benneteket a mély Istenszeretet lelkületével!
Kadarkúti Hétfői üzenetek -23- Jézus a 10., 11., 12., stációról
Jézus a 10., 11., 12., stációról
Jézus:
Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok
és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma keresztutam
10.-11.-és 12. stációjáról fogok beszélni: Jézust megfosztják ruháitól,
Jézust keresztre szegezik, Jézus meghal a kereszten.
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól:
Miután
Cirénei Simon felsegített a legfájdalmasabb elesésemből, már csak pár
lépést kellett megtennem a vesztőhelyig. Megérkeztünk. Keresztemet
elvették tőlem és ledobták a földre. Elkezdtek vetkőztetni: levették
rólam a bilincseket meg a saját övemet, kíméletlenül leszaggatták Rólam
ruhámat feltépve sebeimet, melyben bennmaradtak a ruha anyagának
foszlányai. A fejemen keresztül akarták lehúzni a gyapjúruhámat, de
mivel a széles töviskorona miatt nem sikerült, leszakították fejemről a
koronát, és ezzel feltépték összes fejsebemet, majd feltekerték a
ruhámat, és vérző fejemen lehúzták. Már csak a rövid vállruha maradt
rajtam és az ágyékkötő. A vállruha gyapja beleragadt mély vállsebembe és
irgalmatlanul leszakították rólam, nagy fájdalmat okozva. Végül az
alsótestemet fedő ruhát is lerántották. Ott álltam teljesen
kiszolgáltatva, meztelenül. Kezeimmel próbáltam eltakarni magam.
Hirtelen megjelent egy határozott fellépésű fiatal férfi és ágyékkötőt
nyújtott át, amit gyorsan magamra öltöttem. Drága Gyermekeim! Ezzel a
vetkőztetéssel átéltem a megszégyenítés, a meggyalázás mélységeit. Ezzel
engeszteltem Atyámat az emberek szégyentelensége, szemérmetlensége,
testi bűnei miatt, a házasságtörések, a paráznaságok, a fajtalankodások
miatt. E mocskos bűnökért nekem, a legártatlanabbnak ekkora szégyent
kellett elviselnem. A számonkérésnél - ami nagyon közel van - a test
tisztasága ellen vétők látni fogják lelki szemeik előtt szégyenemet,
amit elszenvedtem miattuk.
11. stáció: Jézust keresztre szegezik
Most
következik a legborzalmasabb testi-lelki szenvedésem, a betetőzése az
eddigieknek: Hóhéraim durván rám kiáltottak: „Feküdj", mintha csak a
kutyához szóltak volna. Letérdeltem a kereszt mellé, és mint megváltásom
jelképét háromszor megcsókoltam. Közben hálát adtam Atyámnak, hogy a
kíméletlen bántalmazások között sikerült eljutni idáig, hogy nem
engedett idejekorán meghalni, és befejezhettem amiért e világra jöttem, a
ti megmentéseteket. A pribékek ezen nagyot nevettek, majd ráfektettek a
keresztre. Két karomat kitártam, hogy magamhoz öleljelek benneteket, az
elkövetkező nemzedékeket és vérem által megszabadítsalak titeket a
kárhozattól. Jobb kezemmel kezdték, amely a természetes félelemtől
ösztönösen ökölbeszorult. Erőszakkal kifeszítgették az ujjaimat, és
odahelyezték a nagy tompa szöget. Leírhatatlan fájdalmat éreztem a
kemény kalapácsütések alatt, de közben irgalmért könyörögtem Atyámhoz
kínzóim és a zsidó főpapok számára. Kértem, könyörüljön rajtuk, mert ők a
megváltás eszközei, ők nem sejtik, hogy Isten Fiát feszítik keresztre.
Ezután bal kezemet akarták felszegezni, de a fán a szög előre
előkészített helye 10-12 cm-rel távolabb volt. Az egyik hóhérom
belekapaszkodott a karomba és húzta, de nem ment vele semmire. Így aztán
jó erős kötelet kötöttek rá és ketten nagyokat rántottak rajta.
Csontjaimat kirángatták a forgóiból. Szörnyű fájdalmamban jajgattam.
Ezután nekiláttak felszegezni a bal kezemet is. Nagy fájdalmamban
fel-felkiáltottam, de hangomat elnyomta a szörnyű kalapálás csattogó
zaja. Felváltva ketten ütötték a szöget: 1....2....3....4....5....6....
Ezt hallgatva közben Atyámat engeszteltem az emberiség és égbekiáltó
bűneiért. Kicsinyeim! Ugye ti szerettek és együtt éreztek Velem? Akkor
mondjatok el egy rózsafüzért külön csak a balkarom és balkezem
szenvedéseiért-hálából! Lábaim utoljára maradtak. Lábaimat is durván
rángatva kifeszítették, csak úgy recsegtek a csontjaim, izületeim. A két
lábfejemet keresztben egymásra helyezték, hogy a jobb lábam legyen
felül, és jó néhány kalapácsütéssel felszegeztek a fára.
Ott
feküdtem tehetetlenül a kereszten, odarögzítve, moccanni sem tudtam,
hogy példát mutassak nektek, amikor tehetetlenek és kiszolgáltatottak
vagytok: pl. mint súlyos beteg ágyhoz kötözve, mint béna a
kerekesszékben, mint elnyomott feleség a goromba részeges férj mellett,
mint ártatlanul börtönbe zárt rag, mint az utcalányok, akiket fogva
tartanak, ütnek-vernek, kihasználnak futtatóik, mint megunt férjek,
akiket feleségük egy új szerető kedvéért hajléktalanná tett, mint
elnyomott nemzet, mely a rátelepedő nagy hatalom igája alól nem tud
szabadulni stb. Ti kiszolgáltatott, mások által keresztre feszített
testvéreim, merítsetek erőt az Én golgotai keresztre feszítésemből,
teljes tehetetlenségemből! Fogadjátok el és ajánljátok fel lelketekért
és mások lelkéért a tehetetlenség fájdalmát! Jutalmatok nagy lesz érte.
12. stáció: Jézus meghal a kereszten
Miután
végeztek a hóhérszolgák a felfeszítéssel, egy nagyon ijesztő mozzanat
következett. A fekvő kereszt hátulján kiálló szögeket el kellett
hajlítani kalapálással, hogy a felálláskor Testem súlyától a szögek ki
ne csússzanak. Ezért oldalról megemelték a keresztet és meglódították,
hogy a hátoldala legyen felül. Én arccal a föld felé zuhantam és
csodálatos módon pár cm-rel a föld felszíne fölött lebegő helyzetben
maradtam. Atyám angyalai felfogtak, nem engedték, hogy még jobban
összeroncsolódjak. Közben a pribékek befejezték a szögek elgörbítését,
és felállították a keresztet. Volt egy előre megásott félméteres gödör,
melybe bele akarták illeszteni. Négyen fogták a keresztfát, az egyik
nézte a lyukat és irányította a többit. Egyszer csak belezökkent a
helyére. A hatalmas rázkódástól kéz- és lábsebeim kitágultak, ömlött a
Vérem, a kínoktól jajgattam. Mint ahogy „jaj"-szavaim és fájdalmaim a
körülöttem lévők szívét egy cseppet sem indították meg, ugyanígy ennek
emléke a ma élő sok közömbös és hitetlen ember szívét se érinti meg.
Amint a magasból lenéztem, láttam, amint ellenségeim elégedetten
járkálnak körülöttem és gúnyolódnak. Láttam összetört Édesanyámat a
lábam alatt ahogy sírt, mélységes fájdalommal a lelkében nézett Rám.
Láttam a hűséges Mária Magdolnát, aki teljesen ki volt kelve magából, a
haját tépte és zokogott. Láttam szeretett tanítványomat, Jánost, aki
oltalmazón átölelte Anyámat. Csak ők maradtak Velem utolsó óráimban.
Háromórás haldoklásom végtelennek tűnt. Hatalmas szomjúság gyötört a
nagy vérveszteség következtében. Izomgörcsök léptek fel egész testemben,
és fuldokoltam. Ellenségeim körbejárták a keresztet és gonoszul
gúnyolódtak:
„Te
hazug! Nos, hogyan rontod le a templomot és hogyan építed fel 3 nap
alatt?" „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" „Ha a zsidók
királya vagy, segíts magadon!" A bal lator pedig odakiáltott: „Most
elhagyta őt az ördöge!" E káromkodásra minden erőmet összeszedve
felemeltem fejem és így szóltam: „ATYÁM, BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM
TUDJÁK MIT CSELEKSZENEK!" A bal lator ismét kiáltott: „Ha te vagy
Krisztus, segíts magadon és rajtunk!" A jobb lator, Dismas mélyen
megindult, mivel ellenségeimért imádkoztam, megszólalt erős hangon: „Ő
értetek imádkozik, akik káromolják és megölik Őt. Ő a mi Királyunk, Ő
Isten Fia!" Átkiáltott a bal latornak is: „Nem félsz Istentől? Mi
tetteink méltó bérét vesszük, de ez itt semmi rosszat nem művelt." És
Jézushoz fordulva bűneit bánva, megvilágosodva ezt mondta: „Könyörülj
rajtam, Uram!" Így válaszoltam neki: „BIZONY MONDOM NEKED: MÉG MA VELEM
LESZEL A PARADICSOMBAN." Ott állt Édesanyám és János a kereszt alatt és
Anyám esdekelve könyörgött Hozzám, hogy engedjem Őt is meghalni Velem
együtt, de Én így szóltam hozzá, rá és Jánosra tekintve: „ÍME A TE FIAD.
ÍME A TE ANYÁD." János átölelte nagy szeretettel Édesanyámat, hogy
ezután az ő anyja is lett. Ezekkel a szavaimmal mindenkinek anyjául
adtam Máriát, akik Engem úgy szeretnek és fogadnak el, mint János és
hisznek Bennem. Ezáltal Isten gyermekeivé válnak és egyúttal Szűz Mária
gyermekeivé, aki az Én Édesanyám. A Golgotán a Nap egyre jobban
elsötétült, koradélután volt, de a csillagok vörösen izzottak a sötét
égen. Nagy rémület szállta meg az embereket. Sokan elfutottak, volt, aki
letérdelt imádkozni. Egyre elhagyatottabbnak éreztem Magam a keresztfán
haldoklásom alatt. A elhagyatottságnak ezt a kínját keservesebben
szenvedtem meg, mint ahogy egy embere képes lett volna, mert Én, mint
Istenember az Istentől elhagyott emberségemet éreztem csupán. És így
kiáltottam fel negyedszer hangosan a keresztfán: „ISTENEM, ISTENEM,
MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?" Rengeteg vért veszítettem. Gondolatban a
szőlőhöz hasonlítottam magamat, amit egészen kisajtolnak. Testem
elfehéredett. Teljesen kiszáradtam és elepedtem a szomjújságtól.
Kicserepesedett nyelvemmel és ajkammal mondtam: „SZOMJÚHOZOM!" Kérdeztem
Jánost, nem tudna nekem egy korty vizet adni, de ő szégyenkezve így
válaszolt: „Ó,Uram elfelejtettük." Ez a feledékenység keservesen fájt
Nekem, hiszen ellenségeim eltakarodtak, senki se akadályozta volna meg,
hogy megitassanak. Abenadar százados, aki felügyelt a rendre, ecetbe
mártott egy szivacsot és felnyújtotta Nekem, szívtam az ecetből egy
keveset.
Elérkezett
halálom órája. Szeretteim ott álltak nagy együttérzéssel a lábam alatt.
Ekkor így szóltam: „BETELJESEDETT!" Majd felemeltem fejem és hangos
szóval kiáltottam: „ATYÁM, KEZEDBE AJÁNLOM LELKEMET." Lehajtottam fejem
és kiszállt Belőlem a lélek. Halálom után csend borult a Golgotára. A
hóhérszolgák úgy vélték, hogy meghaltam. A latrok csontjait összetörték
és elmentek onnét. Volt ott egy fiatal roppant ügybuzgó kancsal tiszt,
akit nagyon megrendített, hogy Velem ilyen gyalázatosan elbántak, és
meghatódott a Szent asszonyok mély gyászán, és talán abból a
megfontolásból, hogy esetleg még élek a kereszten és ne szenvedjek
tovább, lándzsáját olyan erővel döfte az oldalamba, hogy a szívemet
átszúrva a hegye a bal mellemen jött ki. Oldalsebemből víz és vér tört
elé, mely a tisztre hullott. Ő térdreesett, a kancsalsága meggyógyult,
nagy kegyelem járta át és hangosan az összes jelenlévő előtt megvallott
Engem, mint Isten Fiát. Édesanyám és a többiek a sűrűn folyó vért és
vizet palackokba gyűjtötték, és a földön lévőt kendőkkel felitatták.
Drága
Engesztelőim! Rettenetes haldoklásommal nemcsak a kínokat mutattam be
nektek, hanem azt is, hogy ha majd elérkezik életetek utolsó órája,
hogyan kell gondolkoznotok. Először is meg kell bocsátanotok
mindenkinek, még az ellenségeiteknek is, mint Én a farizeus papoknak és
hóhéraimnak, és kérnetek kell számukra Isten bocsánatát. Azután, ha van
mély bűnbánat bennetek, bátran Rám bízhatjátok magatokat, mint a jobb lator. Haldoklásotokkor hívjátok Mennyei Édesanyátokat, hogy lelketeket Hozzám vezesse! Mint ahogy Én szomjaztam a kereszten az emberek szeretete után, úgy szomjazzatok
utolsó perceitekben az Én szeretetemre és az Örök Életre! A halálba nem
kísér el benneteket senki: se házastárs, se gyermek, se testvér, de
Atyám és Én ott vagyunk veletek, és nem hagyunk magatokra soha. Nagy, feltétlen gyermeki bizalommal helyezzétek lelketeket Belénk,
az Örök Szeretetbe! Megáldalak benneteket a szenvedés és halál bátor
elfogadásának lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2009.03.30., hétfő
Kadarkúti Hétfői üzenetek - 24- Szűzanya a 13.,14.,15. stációról
Szűzanya a 13.,14.,15. stációról
Szűzanya:
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok és
Éva hangján keresztül szólok hozzátok. Ma a 13., 14., és a 15.
stációról tanítalak benneteket: Jézus testét leveszik a keresztről és
fájdalmas Anyja ölébe fektetik, Jézus holttestét sírba teszik, Jézus
feltámadt a halálból.
Kezdjük a 13. stációval: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik:
Nikodémus,
Arimateai József, János, a szeretett tanítvány a szent asszonyok és Én
ott álltunk végtelenül szomorúan Szent Fiam keresztje alatt. Nikodémus
és Arimateai József a papi tanács tagjai voltak, és a tanácsülésen el
akarták napolni Jézus elítélését az ünnepek utánra. Ezért a főpapok
kizárták őket a tanácsból. Különben József Jézus egyik tanítványa volt. Ő
kérte el Pilátustól Fiam holttestét, hogy saját kertjében és sírjába
eltemethessük. A férfiak odahozták a levételhez szükséges szerszámokat, a
balzsamozás kellékeit. Nagy tisztelettel fogtak hozzá a kereszt-levétel
munkájához. Cassius, a megtért katonatiszt is ott volt, aki
lándzsájával átszúrta Jézust. Nikodémus és József a létrákat a kereszt
hátuljához döntötték, egy nagy leplet vittek fel, azzal Jézust
betakarták, a szegeket a fából kivették. Megható volt a levétel.
Gyengéden bántak vele, mintha félnének, hogy fájdalmat okoznak neki. Én
leültem egy kőre és a lepellel a karjaimba tették.
Mély
fájdalom hasított a szívembe, mikor hideg és merev testét végre
átölelhettem. Levettem a töviskoronát a fejéről és a bennmaradt
töviseket egyenként kihúzogattam a sebekből. Az Én szépséges, isteni
Fiamra alig lehetett ráismerni, annyira el volt csúfítva vérrel,
piszokkal, köpetekkel és sebekkel. Ó, csak így közelről látszott igazán,
mit tettek vele: felsőteste tele volt duzzanatokkal, az ostorcsapások
hosszú, mély nyomaival, az izmok a karjain kificamítva, összetépve, a
jobb válla, melyen a keresztet hordozta egy csontig hatoló nyitott seb
volt, jobboldalán egy nagy mély lándzsa-seb tátongott, kezein, lábain
olyan kitágult sebek, melyeken át lehetett látni.
Gyermekeim!
Mikor mindezt végignéztem, bánatomban majd megszakadt a szívem. Nincs a
földön még egy édesanya, aki utolérhetné az Én fájdalmamat, mert én 33
évig vártam és készültem erre, és rettegtem, hogy eljön ez a pillanat.
Ezért Én tudok a legjobban együtt érezni és együtt szenvedni a
szülőkkel, akik elvesztik gyermekeiket. Tudom, mit éreznek, mikor halott
fiúkat vagy leányukat szemlélve arra gondolnak, hogy tegnap még ez a
viaszszerű, merev arc élően rájuk mosolygott, ez a mozdulatlan hideg kéz
melegen átölelte őket, ez a becsukott szem szeretettől csillogott. És
mindez már nem történhet meg többé.
Miután
végigfutottam fájdalmas tekintetemmel az összes sérülést, megcsókoltam
Szent Arcát jobbról, balról. Elkezdtem egész testét mosogatni. A Szent
asszonyok és János adogatták hozzá a kinyomott, kimosott tiszta
szivacsokat. Majd a sebeit megkentem kenőcsökkel és megszórtam
fűszerekkel. Magdolna illatos olajat töltött Fiam Oldalsebébe.
14. stáció: Jézus holttestét sírba teszik
Azt
még nem említettem, hogy Abenadár százados is ott volt közöttünk, aki
még a keresztre feszítéskor felügyelettel volt megbízva. Már akkor is
együttérzően viselkedett és most is segített nekünk a temetésnél. Néhány
katona is volt vele. A férfiak a szent testet most hordágyra tették,
két rudat dugtak a hordágy alá. Nikodemus, József, Abenadár és János
vitték a hordágyat. Utánuk Én következtem és a szent asszonyok, a
menetet Cassius és a katonák zárták be. Egy pár katona elől ment a
fáklyákkal, mert a sírbarlangban fény kellett. Körülbelül 7 percnyire
volt a sír, ennyit meneteltünk, szomorúan, zsolozsmákat énekelve, míg
odaértünk.
Az
új sírt belül szép, kőbe vésett szegély díszítette. A halotti ágyon a
kőben ki volt vésve a test körvonala. Lepellel letakarták és a szent
testet ráfektették, szeretettel megölelték, könnyeikkel áztatták és
kiléptek a sziklabarlangból. Én visszamentem és sírva borultam Fiam
holttestére. Magdolna virágokat hozott a kertből, melyet a szent testre
szórt és sírva átkarolta Jézus lábait. A férfiak bezárták a barna
ércajtót, erre ráfektették a kereszt alakú rudat. A sír záróköve jóval
nagyobb volt, mint egy ember, nehéz volt és a férfiak csak nagy
erőlködéssel tudták a sír nyílása elé helyezni.
15. stáció: Jézus feltámadt a halálból
Amikor
Szent Fiam utolsó kiáltása elhangzott a keresztről: „Atyám, neked
ajánlom lelkemet!", akkor Lelke, mint egy ragyogó sugár kiszállt belőle,
és angyaloktól kísérve a földbe szállott. A pokol tornácára ment a sok
megváltásra várakozó lélekért. Jézus lelke diadallal bevonult közéjük és
kijelentette magát nekik, hogy Ő Jézus Krisztus, Isten Fia és
véghezvitte a megváltást. Ezek a lelkek a pokol tornácán nem szenvedtek,
itt nem voltak gonosz lelkek, csak sóvárogtak a megváltás után, Ádám
Évától kezdve, akik Jézus előtt éltek. Értük jött ide Szent Fiam és
magával vitte őket.
Most
elmondom nektek, hogyan történt a feltámadás. Jézus Krisztus lelke,
mint nagy világosság két angyal közt, sok tiszta lélekkel együtt -
akiket a pokol tornácáról hozott - villámgyorsan felülről a sírjára
szállt, áthatolt a sziklán, rászállt holtestére és egybeolvadt vele. A
teste megmozdult és szempillantás alatt átalakult - mintha az
oldalsebéből szállott volna ki fénylő, élő teste. Az Úr fényes alakja a
sír fölé emelkedett. Közben egy fehér ruhás angyal a követ a jobb
oldalra helyezte. A föld rengett, az őrök elájultak. Csak Cassius látott
valamit, Jézust nem, csak a kő eltávolítását és a fényes angyalt. Mária
Magdolna társaival kora reggel kiment a sírhoz. Látta, hogy a követ
elmozdították és Szent Fiam már nem volt ott. Benézett, és látta az
angyalt ott ülni. Megrémültek, de az angyal így szólt: „Ne féljetek! Ti a
názáreti Jézust keresitek?
Feltámadt,
nincs itt. De mondjátok meg tanítványainak: Előttetek megy Galileába,
ott majd látjátok, amint mondta nektek." Az asszonyokat félelem fogta
el. Ezután Szent Fiam - így feltámadva - először Mária Magdolnának
jelent meg, később az emmauszi tanítványoknak, végül 11 apostolnak.
Drága Gyermekeim! Jézus feltámadásának rendkívül nagy jelentősége van
számotokra. Az Ő feltámadásán alapszik hitetek. Ha nem támadt volna fel,
akkor csak olyan ember lett volna, mint ti. De Ő Isten, és ezt
feltámadásával bizonyította. Rajta kívül még soha senki nem támadt fel.
Jézus
halála után a holtak feltámadása semmiben sem hasonlított Jézus
feltámadásához. Őket Isten a pokol tornácáról küldte vissza a földre -
ideiglenesen - csak mozgó hullák voltak, lelkükkel felruházva, és
figyelmeztetésül küldte őket a bűnös élőkhöz. Ezek még úgysem támadtak
fel, mint Lázár, aki tovább élt és később másodszor meghalt. Jézus
feltámadása nagy ígéret számotokra, hogy ti is fel fogtok támadni. Egy
magasabb rendű, tökéletes és szépséges, fiatal emberi testet fogtok
kapni, mely képességeiben hasonlít Krisztus testéhez.
Az
igazak, akik üdvözülnek, az ítélet után ilyen csodálatos test
birtokosai lesznek. A kárhozottak teste is elváltozik, de taszítóak és
undorítóak lesznek, és ezzel kell élniük örökkön-örökké a pokolban.
Jézus és Én minden elkárhozottért könnyeket hullatunk. Segítsetek nekünk
imáitokkal, áldozataitokkal lelkeket menteni!
Drága
Engesztelőim! Ezzel keresztúti tanításaink véget értek. A dicsőséges
Szentháromság és Én egymás között elosztva beszéltünk nektek - a
Szentírásnál részletesebben - hogy Szent Fiam példájából tudjatok erőt
meríteni saját keresztetekhez. Hogy felkészítsünk benneteket a már
nagyon közelgő Figyelmeztetés megpróbáltatásaira. Kicsi magyar
engesztelő fiaim és leányaim! Ne féljetek egy cseppet sem. Szerető és
oltalmazó patrónátok vagyok. Bújjatok palástom alá, imádkozzátok a
rózsafüzért és szíveteket helyezzétek nyugodtan az Én anyai Szívembe.
Éva
felemelt kezein keresztül különleges anyai áldásomat adom rátok és
megajándékozlak titeket az együttérzés és bátorság lelkületével. Amen.
2009.április 6.,