csütörtök

Keresztút


„Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.”
(Lk 12,4)
„Ne féljetek! Ne féljetek az emberek ítéletétől, az élet kihívásaitól, a betegségtől, a megpróbáltatástól, de még a haláltól se. Ne féljetek, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Ne féljetek, mert a halálra kimondott igen, igen az Életre. És az Életre kimondott igen, nem a Halálnak.”
A  kihívó tekintetek leperegnek az összeszedett,  befele tekintő arcról. A megkötözött kezeket  belső erő tartja össze.
Hol  és hogyan állok én?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
I.  állomás: Jézust halálra ítélik
„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)
Az  Atya akaratának teljesítése nemcsak feladat,  küldetés, hanem egyben táplálék is. A  tudat, hogy az Atya tervéről van szó,  értelmet ad a szenvedésnek is, és a  nehéz percekben erősít a Megbízó közelsége.
A  „mindhalálig engedelmes” nemcsak a teher  súlya alatt, hanem az Atya akarata előtt  hajlik meg, egyik kezével szinte öleli  a keresztet, másikkal „tartja” a nyitott  összeszedettséget. Három lehajtott fej, két  együtt menetelő világ…
Merre  megyek én, és mi  táplál utamon?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk
!
II.  állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Boldogok  akik éhezik és szomjuhozzák az az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)
Ki  éhezheti és szomjazhatja inkább az igazságot,  mint az, akit térdre súlyt, nyom az  igazságtalanság terhe? Az igazság beteljesülésére  való vágy azonban nem jogosít fel erőszakos  megszerzésére. Aki azonban elszenvedte ezt  a súlyt is, méltó arra, hogy amikor  ideje elérkezik, elteljék vele.
Jézust  nyomja nemcsak a kereszt, hanem az azt  súlyosbító emberi gonoszság is. Ő azonban  ráhajol a keresztre, egy marad vele.
Ki  merem próbálni legalább  képzeletben ezt a helyzetet?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit Isten a szegények evangelizálására  küldött!
- Irgalmazz nekünk!
III.  állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Aki  tiszta szívből igent mondott az isteni  megbízatásra, és őrzi a bizalmat bensejében,  a szenvedő emberben, a megtört Fiúban  is látja Istent. A tiszta szeretet osztozik  a szenvedésben is.
Óvatosan lépnek egymás felé. Behunyt szemük egy irányba néz, befelé irányuló tekintetük egy pontban találkozik. Bensőséges köszöntésükbe beleölelik a keresztet…
Kész  vagyok én is így  ölelni?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki Isten és az emberek áldozati ajándéka  vagy!
- Irgalmazz nekünk!
IV.  állomás: Jézus találkozik édesanyjával
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)
Aki  irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az  irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid  időre is, a Szenvedő sorsában osztozik,  vállára veszi és átöleli a keresztet,  megtapasztalja az életét teljessé tevő  irgalmat, találkozik magával az Irgalommal,  aki mintegy a nyomában halad, kíséri  őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon,  hanem minden nap, élete végéig, a nagy  Találkozásig.
Ha  Jézus válláról le is vették a keresztet,  kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt,  összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra  hangolódva, szinte azonos testtartással mennek  egymás mellett.
Mi  köze ennek a képnek  az én életemhez?
-  Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap  és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!
V.  állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)
Egy  talpalatnyi föld Jézus mellett – ennyi  máris övé, a szelídé, aki nem karddal,  hanem enyhülést hozó kendővel közeledik.  És ez a darabka Föld egy életre  szóló és azon is túlmutató találkozás  színhelye. A csendes, szelíd, apró gesztus  az igazi részvét jele és valódi segítség.
A  kendőn találkozik a két ember tekintete  és érintése. A kereszt alatt meghajló  és a térdre hulló szelídség, az isteni  és az emberi alázat egységének fókuszpontjává  lesz az a kendő…
Mi  az én „kendőm”  és hogyan bánok vele?
-  Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen  Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
VI.  állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)
Maga  az Igazság szenved üldözést az igazságért.  Ő, akié a mennyek országában az Atya  jobbján lévő hely. Aki sorsában osztozik,  vele tarthat a halál után, az Életbe  is.
Második  elesés, második felállás… Jézus kereszthez  való viszonyulása változatlan. Talán a  katonáé változott…
Hogyan  alakul át az én  hozzáállásom, amikor az  első elesést a második  követi, a vágyakozást  az üldözés?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit az Atya Szentlélekkel és erővel  kent fel!
- Irgalmazz nekünk!
VII.  állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
„Boldogok a békességben élők, mert Isten gyermekeinek hívják majd őket.” (Mt 5,9)
A  békesség, amelyben Isten gyermekeinek élniük  kell, vagy bennük van, vagy nem létezik.  Vagy belülről árad, vagy nem érdemes  kívülről remélni. Isten gyermekeinek belső  békessége az Atya felbecsülhetetlen értékű  és minden áron megőrzendő ajándéka, amit  a Fiún keresztül áraszt ránk, a Szentlélekben.
Egy  asszony áldásra térdel Jézus elé, a  másik megtartja a keresztet, a harmadik  arcát eltakarva, mögöttük sír.
Mit  teszek én?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki számunkra új utat nyitsz!
- Irgalmazz nekünk!
VIII.  állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal
„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,11–12)
Három  elesés, három fokozata az igazságért való  szenvedésnek, három „boldogság”. Amikor a  gyalázathoz és üldözéshez a rágalommal  való magára maradás is társul, amikor  a legtürelmesebb ember is azt mondaná:  „most már végképp elég!”, akkor Jézus  nemcsak állítja, hogy „boldogok vagytok”,  hanem felszólít: „örüljetek és ujjongjatok!”  A mennybéli jutalom teremtettségünk céljának  elérése, amiért semmilyen ár nem túl  magas.
Jézus  ismét kettesben a kereszttel, térdre roskadva.  Már nemcsak öleli a fát, hanem ráhajol,  szinte eggyé válik vele…
Mit  vált ki belőlem ez  a testtartás?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!
- Irgalmazz nekünk!
IX.  állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
„Ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!”
(Mt 5,39–40)
Jobb  és bal arc, ruha és köntös –  mindez kevés a gonoszságnak, és mindennél  többet ad Jézus értünk. A szelíd  megadás a legnagyobb ellenállás. A gonoszságot  csak a megtestesült Szeretet győzi le.
Mintha  egyezkedne a két szempár: mit tegyünk  ezzel az utolsó ruhadarabbal? És ezzel  az emberrel, aki nyugodtan, behunyt szemmel  és imára emelt kézzel áll itt?
Hogyan  reagál bensőm erre  a pillanatra?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!
- Irgalmazz nekünk!
X.  állomás: Jézust megfosztják ruháitól
„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek gyermekei mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”
(Mt  5, 44–45)
„Erőseknek érzitek magatokat, pedig nem lenne erőtök, ha Atyámtól nem kaptátok volna azt. De nem tudjátok, mire használjátok, nem vagytok tudatában annak, amit cselekedtek…” „Atyám, irgalmazz nekik!”
A  kínzók összehangolt erőbevetése két oldalon,  középen az áldozat imából táplálkozó  nyugalma. Ki itt az erősebb?
Én melyik erőhöz csatlakozom?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki szeretett és vérével tisztára mosott  minket!
- Irgalmazz nekünk!
XI.  állomás: Jézust keresztre szegezik
„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
Az  elhaló élet, sok életet, minden életet  megment. A romlásból Élet fakad, az  elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra.  A kilehelt élet Életre kelt.
Két  személy, szemben, két oldalon. Akárcsak  az ítéletkor. De már nem a kihívóan  néző katonák, hanem térdre hullott, összekulcsolt  kezű, alázatos asszonyok. Fölöttük: áldó,  szinte ölelő karok.
Be  merek-e lépni ebbe  a képbe?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki saját vére által hatolt át az  egeken!
- Irgalmazz nekünk!
XII.  állomás: Jézus meghal a kereszten
„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)
Eddig  a pontig még volt remény, még történt  valami. Most már csak az üres kereszt,  az élettelen, lassan kihűlő test. Meddig  fokozható még ez a szomorúság? –  A Vigaszig, az igazi Boldogságig.
Hárman  tartják a holttestet… Vagy a test tartja  össze őket?
Mi  tart engem, kit, mit  tartok én?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki kiengeszteltél az Atyával és békét  szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XIII.  állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
„Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn 2,19)
Testének  temploma lebontva. A harmadnap még bizonytalanul  távoli… De közeleg. A kétely és  üresség kibírása, átélése is hozzá  visz közelebb.
Eltűnt  a kereszt, a sötétség mindenkit még  mélyebbre nyomott…
Kész  vagyok elviselni ezt  az állapot? És fel  bírok-e tekinteni a  feltámadás fényének reményében?
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön  élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!
XIV  állomás: Jézus szent testét sírba teszik

hétfő

Kadarkúti Hétfői Üzenetek 20-24

Kadarkúti Hétfői üzenetek -20- A Szentlélek beszél az első 3 stációról

 
Szentlélek az első három stációról
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a harmadik isteni személy a Szentlélek Isten és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. A Keresztút első 3 stációjáról szeretnék beszélni: 1. Jézus elítéléséről, 2. hogy vállára veszi a keresztet, 3. és hogy először esik el a kereszt súlya alatt.
  • 1. stáció: Jézust elítélik
    Elfogták Üdvözítőtöket és kegyetlenül megkötözték. Kezeit mell előtt keresztbetéve csuklóit könyökéhez kötötték, derekára belül tüskés bilincsövet erősítettek és ehhez is hozzákötötték a kezeit. Majd nyakára is belül tüskés övet tettek. Ezekről az övekről erős szíj lógott, melynél fogva rángatták. Ettől a rángatástól útközben többször is elbotlott, ilyenkor ütötték, hogy álljon fel. Útközben a Kidron patak hídján haladtak át és a hídról kötelekkel bedobták a sziklás patakba, hogy igya tele magát. Hosszan ivott a vízből, a sziklákba össze-vissza ütötte-verte lábait, kezeit, hátát, majd gorombán felhúzták.
    Éjfél körül értek Annás főpap palotájába. Összecsődítették a farizeusok a sok gonosz, bosszúálló embert hamis tanúnak. Annás egy magas dobogón ült és 28 tanácstag vette körül. Az volt a feladata, hogy a tanítás tisztasága felett őrködjön. Ott állt Jézus, lehajtott fejjel, hallgatva, és teleszórta szidalmakkal, igazságtalan vádakkal, hazugsággal és dühösen kérdezte Jézus: „Felelj, mi a te tanításod?!" Jézus így felelt: „Én nyilvánosan beszéltem mindenki előtt. Kérdezd azokat, akik hallották tanításomat!" Annás erre dühös lett és egy talpnyaló katona vaskesztyűs kezével durva ütést mért Jézus szájára, arcára e szavakkal: „Így felelsz a főpapnak? Azután Annás felszólította az összegyűlt hamis tanúkat, akik elborították hazug vádjaikkal. Annás egy tekercsre felírt néhány vádat ezek közül, beletette egy lopótökbe és gúnyosan Jézus kezébe adta, hogy mint saját kormánypálcáját vigye Kajafáshoz, a főpaphoz. Kajafás is gúnnyal és kérdések özönével fogadta, itt is felbőszítve zúgtak a hamis tanúk, de Jézus csak állt és hallgatott. A hamis tanúk összekeveredtek egymást megcáfolva, és ez egészen felbőszítette Kajafást. Odament Jézushoz és kiabálva mondta: „Kényszerítelek téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy -e Krisztus, a Messiás, a felséges Isten Fia?!" Ekkor Jézus méltóságteljesen így felelt: „Én vagyok, te mondád. De mondom néktek, majd látni fogjátok az Emberfiát a Fölséges jobbján ülni és eljönni az ég felhőin." Kajafás erre azt mondta: „Káromkodott!" Megszaggatta ruháját, és a népet ítéletre szólította. A nép így zúgott: Méltó a halálra! A főpap elvonult és hagyta, hogy a sok gonosz ember letámadja, üsse, vágja, köpdösse. Kb. reggel 6 órakkor vezették Pilátus elé, aki megkérdezte gúnyosan és fölényesen a főpapoktól: „-Micsoda vádat hoztok fel ellen az ember ellen? Úgy formálták a zsidó papok a vádakat, hogy Jézus császár ellen vétő gonosztevőnek tűnjék
    fel: népámítónak, lázítónak, a köznyugalom felkavarójának. Hogy arra bíztatja a népet, hogy ne fizessenek adót a császárnak. Hogy azt tanítja, Ő a zsidók megígért királya. Jézust Pilátus odahivatta közelebb magához és megkérdezte: „Te vagy-e tehát a zsidók királya?" Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna országom, bizonyára volnának szolgáim, akik harcolnának értem, hogy ne adassam a zsidók kezébe." Pilátus nem talált vétket benne, nem akarta elítélni és tovább küldte Heródeshez.
    Heródes utálkozó részvéttel nézett rá és megparancsolta, hogy mosdassák meg. A szolgák durva kézzel letisztogatták sebes arcát. Heródes borral kínálta Jézust, de nem fogadta el. Hízelegve kérte, mutasson valami csodajelet neki. De Jézus hallgatott és ez feldühítette és így szólt: „Vigyétek ki ezt a bolondot!" A katonák lökdösték őt egy udvarba, és ott össze-vissza kínozták. Egy zsákba öltöztették, taszigálták, gúnyolták, szurkálták, ütötték, verték. A feje csupa vér volt. Ellenségei dühösen visszavitték Pilátushoz. Ezen az úton is fejbeütésekben, rúgásokban, ráncigálásokban volt része. Pilátustól kérte a nép, hogy régi szokás szerint az ünnepre bocsásson el nekik egy foglyot. Barrabást Jézus mellé állította, aki egy ismert zendülő és gonosztevő gyilkos volt. A hálátlan nép Barrabás szabadon bocsátását követelte és Jézus keresztre feszítését. A gyáva Pilátus ezért Jézust ostorozásra ítélte.
    Drága Gyermekeim! Láttátok, hogy viselkedett Üdvözítőtök az ítélet alatt? A rengeteg rázúduló, igazságtalan rágalmat, megalázatást némán, lehajtott fejjel tűrte. Tudott volna védekezni? Nincs az az ügyvéd, aki olyan védőbeszédet tudott volna mondani, mint Ő, és ennek következtében azonnal szabadon bocsátották volna. De Atyja iránti engedelmességből és irántatok érzett lángoló szeretetből nem bújt ki a megváltás lehetősége alól. Ezért jött közétek! Hogy futamodhatott volna meg? Azon kívül, ezzel a hallgatással példát adott elétek, hogyan viselkedjetek ti a ma emberei, ha igazságtalan ítéletek érnek. Gyermekeim! Látom küszködéseiteket. Ebben nem könnyű követni Őt. Tőlem, a Szentlélek Istentől kérjetek erőt a néma tűréshez! Ha nem vágtok vissza a megalázó ítéletekre, győzelmet arattok a gonosz felett, és méltó követői lesztek Megváltótoknak, eggyé váltok Vele.
    Eddig az ítéletről volt szó, az 1. stációról.
  • 2. Most a második stációról kívánok beszélni nektek: Jézus vállára veszi a keresztet. Uratokat az ostorozás és töviskoronázás után egy percig se hagyták pihenni, pedig alig állt a lábán, csak úgy szédelgett a fájdalomtól és gyengeségtől. A pribékek már hozták is a keresztet és ledobták eléje a földre. Ekkor Jézus letérdelt melléje és 3-szor megcsókolta és megköszönte az Atyának, hogy elkezdheti a megváltást. Felállt, a jobb vállára vette a keresztet és a jobb kezével ölelte át. A világ bűneinek súlya teljesen ránehezedett. A
    kereszt végére két kötelet kötöttek, hogy lebegjen, ne súrolja a földet. Jézus derekán lévő bilincsöv köteleit másik két szolga fogta. Az Üdvözítő balkezével bő ruháját fogta, hogy ne essen el benne. Így indult meg a keresztúton támolyogva, étlen-szomjan, álmatlanul, sebektől, láztól kimerülve, mezítláb.
    Ő szeretettel fogadta a keresztet, tőletek Gyermekeim csak annyit kíván, hogy fogadjátok el és ajánljátok fel a szenvedést, és máris nagy érdemeket szereztek vele. Ti emberek, ha jön egy fejfájás vagy fogfájás, azt se tudjátok, hogyan szabaduljatok meg tőle minél hamarabb. Beveszitek a fájdalomcsillapítót. Ha van a családotokban vagy közösségetekben egy rosszakarótok, legszívesebben eltávolítanátok onnan, hogy többé ne bántson meg. Jézus várta a keresztet, ti pedig szabadulni akartok tőle. Az elfogadott és felajánlott szenvedés örök kinccsé válik, a káromkodva és zúgolódva viselt szenvedés értéktelen teher.
3,stácó: Jézus először esik el a kereszttel
Ahogyan haladt a menet, az úton volt egy mély gödör, amiben víz és sár szokott összegyűlni, és hogy át lehessen menni rajta, egy nagy kő volt beleállítva, mint a többi gödörbe is Jeruzsálem utcáin. S mikor Jézus a súlyos kereszttel odaért át akarta lépni, de gyengesége és nagy terhe miatt képtelen volt rá. A pribékek megrántották a kötelekkel és Ő teljes hosszában végigvágódott rajta. A kereszt is nagy puffanással lezuhant a földre, felsebezve hátát, kezeit, lábait. A térde, könyöke csupa vér lett. A kínzói csak rugdalták, ütötték, hogy álljon fel. Ő a remegő kezét nyújotta feléjük, hogy segítsenek. Nagy nehezen felemelte a fejét, és egy gonosz gyermek visszanyomta a fejébe a leesett töviskoronát. Végül mégis talpraállították, hogy tudjon tovább menni. Így támolygott tovább a súlyos kereszttel az egyre jobban emelkedő úton.
Drága engesztelő Gyermekeim! Egy percre álljatok meg, és gondoljátok végig eddigi életetek szenvedéseit. Emlékezzetek vissza, hogy volt már olyan nehéz keresztetek, hogy összerogytatok alatta. Erőtök elhagyott, úgy éreztétek nem megy tovább, nem bírtok felállni. Az embernek elég egy kilátástalannak látszó súlyos, fájdalmas betegség és lelkileg összeesik. Senki nem tud segíteni neki, hogy felálljon ebből a bajból. Elég egy rossz természetű, követelőző, goromba, önző gyermek a szülőnek és úgy érzi, nincs tovább, már egészen a padlón van, meg akar szabadulni tőle, el akarja kergetni. Elég egy részeges, agresszív férj, aki undort és rémületet kelt a feleségben, aki hiába kér segítséget rokonoktól, szomszédoktól, rendőrségtől. Magára marad és lelkileg összeomlik a tehertől, ami ránehezedik. Elég, ha egy családapa minden igyekezete ellenére nem talál munkahelyet, hiába kéri, senki nem segít rajta. Éhező apró gyermekeinek nem tud enni adni. Lassan idegileg felőrlődik ebben. Ó, Drágáim! Mindegyiketeknek volt már olyan élethelyzete, hogy úgy érezte nincs kiút, nincs segítség. Ilyenkor nagy bizalommal tekintsetek a Keresztúton eleső Jézusra, aki szelíden és némán tűrte az elesettségét és boldogan felajánlotta a ti megváltásotokra. Életetek mély hullámvölgyeit ti is hasznosítsátok: ajánljátok fel saját lelketek tisztulásáért, hozzátartozóitok hitének erősödéséért, a tisztuló lelkekért, közömbös és hitetlen felebarátaitok megtéréséért stb..
Kedveseim! Jézusotok Keresztútjának 3 első állomását véssétek mélyen a szívetekbe és tanuljatok belőle: némán tűrjétek az igazságtalan ítélkezést, bátran, hősiesen vállaljátok a szenvedést, és ha összerogytok a tehertől, az előttetek álló nemes cél érdekében álljatok talpra, s folytassátok a küzdelmet.
Megáldalak benneteket a kitartás és állhatatosság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb" rózsafüzér előtt:
Én: Még mielőtt elkezdjük az engesztelést, szeretném megkérdezni Tőled, hogy hogyan kövessünk Téged az igazságtalan megítéléskor, ha mélyen megsértenek minket. Szinte lehetetlen számunkra, hogy ilyenkor ne szóljunk vissza. Mit tegyünk?
Jézus: Drága Gyermekeim! Mikor köztetek jártam a földön, mint ISTENEMBER, ugyanolyan fájdalmasan érintették Szívemet a bántások, mint nektek. Különösen kínszenvedésem alatt kerekedett felül Bennem az emberségem. Ilyenkor Atyámhoz fordultam erőért és türelemért és Ő maximálisan megadta. Figyeljetek Rám! Abban a pillanatban, mikor elhangzik a sértés, semmit se várjatok! Mielőtt elborít a harag így hívogassatok: „Jézus, gyere gyorsan, segíts! Ne engedd, hogy felfortyanjak, hogy visszaszóljak! Jézus, jöjj, adj megbocsátó szeretetet nekem! Bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik!" Ha elkéstek ezzel és engeditek, hogy betöltsön az önsajnálat és a düh, akkor már nem tudtok hallgatni. Akkor már ellenségem, a gonosz birtokba vesz benneteket és miután jól beolvastatok megbántótoknak, csak akkor döbbentek rá, hogy megint bűnbe estetek. Tehát azon múlik minden, hogy ne késlekedjetek, azonnal Felém forduljatok. Erre csak az képes, aki „szüntelenül imádkozik", tehát egész nap belevon Engem gondolataiba, cselekedeteibe.
Megáldalak benneteket a megbocsátás és türelem lelkületével.
2009.03.09 hétfő



Kadarkúti Hétfői üzenetek -21- A Szűzanya a 4.-5.-6. stációról

 
A Szűzanya a 4.,5.,6. stációról
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok, Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus keresztútjának a 4., 5. és 6. stációjáról tanítalak benneteket.
4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik, 5: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni, 6.: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Ez az a három mozzanat a Keresztúton, melyben Szent Fiam némi enyhülést, vigasztalást kap, de ezekbe a vigasztalásokba fájdalom is vegyül. Nézzük végig e 3 állomást!
4. Jézus Szent Anyjával találkozik
Ó, Gyermekeim! Életem legfájdalmasabb napját éltem meg ekkor. A pilátusi ítélet után úgy éreztem, Fiam mellett van a helyem. János és néhány asszony kíséretében elindultunk, hogy lássuk őt ezen a fájdalmas úton. Egy átjáró házon kellett átmennünk, hogy a szomorú menet elé kerüljünk. Mát hallatszott a közeledők zaja, kiabálás, kürtök harsogása. Azon gondolkodtam, ki fogom-e bírni Szent Fiam látását, vagy inkább forduljunk vissza. Mégis úgy döntöttem, hogy maradok. A farizeusok lovagoltak elől, utánuk egy fiú a felirattal, amit a keresztre készítettek és néhány lépésnyire tőle az Én Jézusom. Alig ismertem rá saját gyermekemre. Támolyogva, kimerülve, görnyedten lépegetett vállán a nehéz kereszttel, fején töviskoronával. Arca, az Ő drága imádott szép arca kínzásoktól eltorzítva csupa vér, seb, daganat, köpet, sár, por. Vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel nézett Rám, szenvedő anyjára. Drága édesanyák! Ti akik nem egyszer virrasztottatok lázas gyermekeitek ágya fölött, ti, akik a műtő előtt vártatok reszketve, mikor tolják ki sápadt fiaitokat, ti, akik tehetetlenül nézitek lelki fájdalmakban küszködő leányotokat rossz házassága miatt, bizonyára át tudjátok érezni anyai fájdalmamat, mikor rápillantottam összetört, vérben ázott Fiamra. Láttam, amint térdre esett, mert elbotlott. Nem törődve a durva katonákkal, odasiettem Hozzá, mellétérdeltem és átkaroltam Őt. Eszembe jutott, hogy mikor pici volt, elesett és sírva fakadt, mindig odaszaladtam, ölbe kaptam és össze-vissza pusziltam, vigasztaltam. Most nem tudtam ölbe kapni, de még felemelni sem. A katonák gorombán elkergettek mellőle. Nagyon elgyengültem a fájdalomtól. János és az asszonyok egy kapu tövébe kísértek, ahol már nem bírtak el a lábaim, és összeestem. Ez a találkozás Szent Fiam szívében egyrészt vigasztalást keltett, hogy szeretett anyja a legnagyobb bajban vele van, másrészt növelte a szenvedését, mert az Én anyai gyötrelmem nagy részvétet keltett Benne.
Mivel nem csak Jézus az Én gyermekem, hanem ti is, mindnyájan, együtt érző anyai szeretetem sokszor próbára van téve. Minden bajotokat, gondotokat, gyötrelmeiteket, fájdalmaitokat, betegségeiteket szívemen hordozom és együtt szenvedek veletek. Féltelek titeket, különösen lelketeket, amely örök és hallhatatlan. Sürgetem a megtérést, a bűnbánatot, az imákat és áldozatokat, de mindhiába. Oly kevesen hallgattok üzeneteimre. Az olyanokat, akik bezárkóznak és nem figyelnek Rám, nem tudom megmenteni a kárhozattól. Véres könnyeket hullatok értük. Többségüket nem tudom megóvni a közelgő Figyelmeztetés kemény szenvedésétől. Miért ilyen érthetetlenek az Én szeretett gyermekeim? Bennetek van minden reményem kicsi, hűséges engesztelőim, hogy Velem együtt fáradhatatlanul imádkoztok értük, a megtérésükért. Csak együtt tudunk segíteni rajtuk.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Emlékezzetek, hogy mikor először esett el a kereszttel, akkor is egy kiálló kőbe botlott bele. Most is ez történt. Elzuhant és olyan gyenge volt, hogy nem bírt felállni. Az egyik farizeus megjegyezte, hogy élve kell feljutnia a hegyre, segítséget kell keresni. Éppen arra jött egy pogány kertész: Cirenei Simon családjával. Megfogták és követelték, hogy vigye az elítélt Jézus keresztjét. Hevesen ellenkezett, hallani se akart róla, fáradt volt és sietett volna haza. Ránézett Jézusra, aki olyan véres, piszkos és sáros volt, hogy undorodott tőle. De az Én Szent Fiam sírt és olyan könyörgően nézett Simonra, hogy az fölsegítette a Földről. Ettől kezdve ketten vitték a nehéz keresztet. Simon pár perc múlva mély részvétet érzett Megváltónk iránt. Jézus a nagy szenvedése közben még azt a csekély vigasztalást se érezhette, hogy az Őt szerető barátai közül az egyik segít neki. Látnia kellett, hogy az az idegen milyen dühösen, kedvetlenül, kényszerítve nyúl a kereszthez. Így érezheti magát a szenvedő, ágyban fekvő, tehetetlen öreg, akit lánya vagy menye szeretetlenül, zúgolódva ápol. De mikor látta Jézus, hogy Simonban részvét támad, megbocsátotta neki ezt a rossz hozzáállást és megjutalmazta a hit kegyelmével. Simon késve kialakult együtt érző szeretete adott némi vigasztalást Szent Fiamnak, hiszen nemcsak hogy vitte a keresztet, hanem védelmébe is vette Jézust, mikor látta, hogy az egyik elesésekor milyen kíméletlenül ütlegelik. Rákiabált a hóhérszolgákra, hogy ha tovább kínozzák, ledobja a keresztet, és keressenek mást helyette. Ezért a viselkedéséért meg is ölhették volna Cirenei Simont, tehát nagy bátorság volt tőle. Drága Gyermekeim! Ezt a stációt vonatkoztassátok saját mai élethelyzeteitekre! Segítsetek a szenvedőn! Annyi, mintha Szent Fiamnak segítenétek. Gyűrjétek le magatokban az ellenállást, amit a gonoszt támaszt ilyenkor bennetek! Szívesen, együtt érző szeretettel segítsetek azon, aki hozzátok fordul. Oly sok lehetőség kínálkozik erre: egy nélkülöző családnak bevásárolni egy reklámszatyor élelmiszert, egy öreg, beteg, magányos néninek befűteni, hogy ne fázzon, egy munkanélkülit összeköttetéseitek révén álláshoz juttatni, egy öregotthon szomorú lakóját meglátogatni, egy lelkileg összeomlott felebarátodat megvigasztalni, és még sok-sok alkalmat találtok. Ezeket a szeretetcselekedeteket Mennyei Atyám beírja az Élet Könyvébe és nagy jutalomban fogtok részesülni.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Ahogy a menet lassan haladt az utcán, egy szép nagy házból egy magas, előkelő asszony lépett ki kislányával és szaladt Jézus felé. Szeráfiának hívták, ti Veronikának nevezitek. Siráknak, a templomtanács tagjának felesége volt. Ezután Veronikának fogom nevezni. Veronika rokonuk volt, Keresztelő Szent János nagynénje, nálam 5 évvel idősebb volt. Mikor az én 12 éves kis Jézusom 3 napig a templomban tanított, Veronika szerzett neki szállást és vitt neki ennivalót. Mikor odalépett Jézushoz egy gyapjúkendő volt a kezében és a 9 éves kislányának egy borral telt korsó. Veszélyes vállalkozás volt, mert a durva katonák akadályozták őket. Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtotta neki a kendőt és így szólt Hozzá: „Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!" Szent Fiamnak jobb kezével a keresztet kellett tartani, így bal kezével megfogta a kendőt és tenyerével véres arcára borította. A 9 éves kislány felemelte a boros korsót, de a katonák kiütötték a kezéből, darabokra törté és elfolyt a tartalma. Szegény, drága Fiam egy kortyot se ihatott gyötrő szomjúságában. Mikor Veronika hazatért, a kendőt kinyitotta, kiterítette az asztalra és megdöbbenésében ájultan esett össze, a kislánya ott sírdogált mellette. Bejött a lakásba egyik ismerősük és így találta őket. Veronikát magához térítette, azután ámulva és imádattal nézték a kendőt, melyre Szent Fiam véres, elkínzott Arca csodálatos élesen rá volt nyomódva. Veronika bátorságáért, együtt érző szeretetéért ezt a nagy ajándékot kapta.
Ez a stáció, Gyermekeim, sok mindenre tanít benneteket. Ha olyan helyzetbe kerültök, hogy meg kell vallani hiteteket, Isten-szereteteteket, akkor nem kell törődni mások véleményével, elutasításával, támadásával, hanem nyíltan meg kell vallani meggyőződéseteket, még akkor is, ha hátrányotok lesz belőle, sőt életetek árán is. Hiszen mondta nektek Jézus: Aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is megtagadom Atyám előtt.
Bátorságot is tanulhattok Veronikától. Mit számított neki a sok fenyegetőző, szitkozódó katona, pedig bármikor letámadhatták volna. Csak rohant Szent Fiam felé a kendővel. Pedig ő csak egy gyenge nő volt. A katonák és poroszlók annyira megdöbbentek elszántságán és merészségén, hogy meglepetésükben elfelejtették lefogni és megfenyíteni. Hányszor és hányszor előfordul a ti életetekben is, hogy bátornak kell lenni.
Már gyermekkorban is előfordul, hogy gyengébb, félősebb játszópajtásotokat meg kell védeni egy agresszív, nagyobb gyerektől. Vagy szüleidnek be kell vallani, hogy focizás közben betörtél egy ablakot, vagy rossz jegyet kaptál az iskolában. Ahhoz is bátorság kell, hogyha megtudod, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, csak hónapjaid, vagy heteid vannak hátra. Ilyenkor le kell győznöd a félelmet, ami elkeseredésbe kerget. Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj barátod mellett, akit mindenhonnan támadás ér. Ezekben az esetekben gondolj a hősies Veronikára, aki életét is kockáztatva sietett Jézus segítségére. És ami a legfontosabb, együtt érző szeretetet meríthettek e jóságos asszony viselkedéséből.
Tanuljatok meg együtt örülni és együtt sírni fele barátaitokkal. Hány és hány ember panaszkodik, hogy míg jól ment a sora, volt sok pénze, autója, szép háza, addig rengeteg barátja volt. De amint rosszra fordult az élete, elvesztette állását, leszegényedett, mindenki elfordult tőle. Magára maradt. Ez azért van, mert sokan önzőek és érdekből tartják a kapcsolataikat. Hiányzik az igazi, mély hiten alapuló, együtt érző felebaráti szeretet. Drága Gyermekeim! Belelátok az emberek életébe: nem mennek át a haldokló szomszédhoz, mert nem bírnak ilyen nézni. Nem segítenek az úttesten fekvő embernek, mert hátha részeg. Ha az utcán férfiak letámadnak egy magányos nőt, hogy kirabolják, a járókelők - bármily sokan vannak - nem védik meg. Hiába sikoltozik segítségért egy anya gyermekeivel, mert brutális, részeg férje félholtan üti őket, senki nem nyitja rájuk az ajtót.
Csak tibennetek van reményem kicsi Engesztelőim, hogy a bajbajutottakat nem hagyjátok magukra és Veronikaként nyújtjátok segítő karjaitokat feléjük. Mind a három stáció - amit ma hallottatok - együtt érző szeretetre, segíteni akarásra nevel benneteket: az Én mély anyai együttérzésem Fiammal, Cirenei Simon szívből eredő szánalma és Veronika nőies színvallása.
Megáldalak benneteket az együtt érző és segítő felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
 
Az „5 Szent Seb" Rózsafüzér előtt:
Én: Jelenleg legfontosabb feladatunk a közömbös és hitetlen lelkek mentése. Ezt a rózsafüzért az ő megtérésükért ajánljuk fel. Segíts, Uram, hogy a Nagy Figyelmeztetés előtt egyre többen megtérjenek és megbánják bűneiket, hogy a rájuk váró nagy szenvedéstől mentesüljenek.
Édes Jézusom! Tanácsot szeretnék Tőled kérni. Szinte szakadatlanul küldöd az égi jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy a Nagy Figyelmeztetés igen közel van. Hogyan viselkedjünk, ha bekövetkezik? Maradjunk a lakásban? Vagy menjünk ki a szabad ég alá? Vagy siessünk a templomba? És ha éppen úton vagyunk? Bújjunk össze családtagjainkkal, vagy mindenki vonuljon a saját szobájába?
Jézus: Kicsinyeim! A Figyelmeztetés nagyon hamar és egészen váratlanul fog jönni. Lesz, aki álmából ébred, lesz, aki éppen főzi az ebédet, lesz, aki a kertben dolgozik, lesz, aki az irodájában ül, lesz, aki éppen utazik valahova. A járművek és gépek le fognak állni. Az egész Földön egy időpontban, egyszerre következik be, így az egyik helyen éjszaka lesz, a másik helyen nappal. Ezért teljesen mindegy, hogy hol lesztek, és mit csináltok éppen.
Attól kezdve, hogy meglátjátok a keresztemet az égen, térdepeljetek le és bánjátok bűneiteket! Imádkozzatok családtagjaitokért, szeretteitekért és minden ember megtéréséért! Ne féljetek! Veletek leszek! Nektek és szeretteiteknek a haja szála se fog görbülni. Teljesen hagyatkozzatok Rám, Édesanyámra és az egész Szentháromságra. A bátorság lelkületét öntöm szívetekben.
2009. március 16.



Kadarkúti Hétfői üzenetek -22- A Mennyei Atya beszél a Keresztút 7, 8. 9. stációjáról

 
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a Keresztút 7.,8., és 9. állomásáról tanítalak benneteket.: Jézus másodszor esik el a kereszttel, Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat, Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
Kezdjük a 7. stációval:
7. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Ez a második elesése Jézus Fiamnak - már említve volt múlt hétfőn - mikor Édesanyjával találkozott. Amikor vérbeborult szemeivel nagy részvéttel nézett gyötrődő anyja felé. A kereszt terhe alatt a gyengeségtől elbotlott és a térdére, kezére esett. Nagyon megütötte magát a kemény kövezeten, de a hóhér szolgák oly gonoszok voltak, hogy miután Máriát elráncigálták onnan, elkezdték ütni, verni, rugdalni, hogy álljon fel. Senki nem segített neki. Minden erejét megfeszítette, csak úgy remegtek a karjai, lábszárai, de a folyamatos ütlegelések zuhatagában csak harmadszori próbálkozásra tudott felemelkedni.
Egy festőművész festett egy olyan képet, melynek azt a címet adta: „Ha Krisztus ma ismét eljönne..." Nos, gondoljatok bele, mit történne, ha ismét eljönne!? A kép egy mai modern városrészletet ábrázol, és az úttesten megy a töviskoronás Krisztus nehéz kereszttel a hátán, csupa vér az ütlegeléstől, és a festményen azt a mozdulatot látni, ahogy éppen térdre esik. Van néhány jólelkű ember, aki részvéttel nézi egy kapualjból, de rejtőzködnek, nem merik együttérzésüket nyíltan megvallani. Az ablakból kíváncsi, szenzációra éhes fejek nézik ezt a jelenetet. Senki nem meg oda segíteni. Gyermekeim! Ez a kép szimbólum. Minden szenvedő emberben Jézus viszi a keresztjét, és Jézus esik el. A tömeg pedig érzéketlen a szenvedő iránt, úgy mint a képen, Krisztus iránt. Mint Atyátok, Én mindig köztetek vagyok, és gyakran látok, és hallok ilyen eseteket:
  • 1.) Két asszony találkozik bevásárlószatyorral a kezében. Az egyiknek ki van sírva a szeme és kérdi a másiktól: - Van egy kis időd? - Jaj, ne haragudj, most sietek, majd legközelebb! A kisírt szeműnek a csalódás könnyei szöknek a szemébe. Olyan jó lett volna valakinek elmondani, hogy milyen nagy igazságtalanság érte, de senki sem hallgatja meg.
  • 2.) Az iskolából hazatérő gyerek nagy lelkesedéssel mesélné Anyukájának, hogy ma az ő matek dolgozata lett a legjobb az osztályban, de türelmetlen anyja így felel: Most hagyjál! Nem látod milyen sok dolgom van? Ez a kislány, ha 16 éves lesz, bizonyára nem fogja megosztani fiú-ügyeit édesanyjával.
  • 3.) Az öreg mama szeretetotthonban él, mert a fiataloknak útban volt. Nem látogatja senki. Ha valaki kérdezi: „Miért nem jönnek magához sose?" Akkor védelmébe veszi fiát, lányát, unokáit, hogy ők igazán nem érnek rá, nagyon elfoglalt, fontos emberek, s közben nyeli a könnyeit.
  • A kisírt szeműben, az iskolásban és az öreg mamában Krisztus szenved, akivel nem törődnek, akit nem hallgatnak meg. Drágáim, emlékezzetek Jézus szavára: „Bizony mondom néktek, amit nem cselekedtek egynek a legkisebbek közül, Nekem sem cselekedtétek!" Mindig szakítsatok időt az elesettekre, mert megértésre, szeretetre vágynak. Ez annyi, mintha a másodszor térdre eső Jézust felsegítenétek.
8. stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Amint Jézus véresen vánszorgott tovább keresztútján, az egyik utcában egy csoport asszonnyal találkozott, akik sajnálkozva, hangosan siratták Őt. Rájuk nézett, mély, lélekbe hatoló tekintetével és mondta: Jeruzsálem leányai! „Ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek fölött!" Szent Fiam és Én is többre tartjuk, ha bűneiteket siratjátok, mint Jézus szenvedését. Ne legyen részvétetek meddő sopánkodás, hanem ha szánjátok Jézust, ne bántsátok többé! Magatokon sírjatok, ez azt jelenti, hogy sírjatok a hiányos, erkölcstelen öltözékben járó kifestett nőkön, az ifjúság romlottságán, a nyílt házasságtöréseken, a fajtalankodásokon, a dolgozókat igazságtalanul megnyomorító munkaadókon, az elszaporodó rablógyilkosságokon, a magzatgyilkos anyákon, a hitetlen és közömbös emberek millióin. Jézus így folytatta az asszonyok felé fordulva: „Mert íme eljő az idő, midőn azt mondják: Boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak. Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt cselekszik, mi lesz a szárazzal? Ezzel az utolsó Ítéletre utal Uratok, amikor majd mindenki felelősségre lesz vonva.
Az anyák hitre és szeretetre neveljék gyermekeiket, nehogy száraz ág váljék belőlük, hogy tűzre, vagyis kárhozatra jussanak. Jézus, az ártatlan Isten-ember a zöldellő ág jelképe. Ti is, gyermekeim, zöldellő ág legyetek, mint Ő, hogy elnyerjétek egykor a jutalmatokat. Ez a stáció bemutatja nektek az Én Szent Fiam végtelen önzetlenségét. Ugye, ha bajban vagytok - betegség, szomorúság, szegénység - milyen jól esik, hogy sajnálnak benneteket. Jézus a nagy testi-lelki szenvedése óceánjában nem kívánta, hogy Őt sajnálgassák, hanem az asszonyok könnyeit áthárította saját magukra és gyermekeikre. Nem önmagára gondolt nagy bajában, hanem rátok.
Kicsinyeim! Ezt próbáljátok eltanulni Tőle! Ha valami nagy gondotok van, vagy fizikai fájdalmatok, betegségetek, lelki sebetek, emelkedjetek felül magatokon, és Krisztust követve teljes szívvel más problémájával foglalkozzatok. Erre csak az életszentség útján járók képesek.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
A menet egy régi városfal boltíves kapuján ment át. Itt Jézusnak megint egy nagy követ kellett volna átlépni, de a bilincsövet tartó pribékek akkorát rántottak rajta, hogy hiába emelte fel a lábát, elvesztette az egyensúlyát és teljes hosszában elzuhant. A fejét alaposan beütötte a kőbe, elöntötte a vér. Mozdulni se bírt tovább. Hiába ütlegelték, rugdosták, nem tudott felállni. Ekkor kényszerítették Cirenei Simont - ahogy múlt hétfői tanításában Édesanyátok említette - és ő segítette felállni.
Tudjátok-e, hogy Jézusotok eleséseivel és ezzel a harmadikkal is mire buzdít titeket? Két dologra: 1.) Ha olyan nehéz is a keresztetek, hogy összerogytok is alatta, minden erőtökkel igyekezzetek felállni, és ne akarjatok mindenáron szabadulni tőle, hanem vigyétek tovább, ameddig Én, Atyátok jónak látom. Minden szenvedést lelketek érdekében engedek meg. 2.) Üdvözítőtök azért esett el harmadszor is, hogy kiengeszteljen Engem, amiért mindig újra és újra visszaestek ugyanazokba a bűnökbe. Arra szólít fel titeket ezzel a harmadik elesésével, hogy törekedjetek levetkőzni megrögzött, megszokott hibáitokat, csak így tudtok fejlődni. Azt is tanítja nektek, hogy nincs olyan bűn, amiből ne lehetne felállni, bűnbánattal megtisztulni és új lappal kezdeni.
Drága Engesztelőim! Most a nagyböjt ideje alatt, legyetek különösen hálásak az Én Szent Fiamnak, amiért értetek a Föld porába hullt, megalázkodott, egészen felsebezte, összetörte magát, hogy bűneitekért engesztelve Engem, megszerezze nektek az Örök Életet. Tanuljatok meg jól sírni az Őt sirató asszonyoktól. Vannak, akik elolvasnak egy romantikus regényt és megsiratják szegény főhőst, de ugyanakkor hidegen néznek a feszületre. Vannak, akik hetekig zokognak agyonkényeztetett, imádott macskájuk pusztulása felett, de a szomszéd kisgyermek halála egy cseppet se rendíti meg őket. Van, aki siratja anyagi nyomorúságát, a másik elveszett állását, a harmadik édesanyja elvesztését, de ki sír Krisztus miatt?
Ki siratja az Ő 2000 évvel ezelőtti kínszenvedését és kínhalálát? Ki siratja az Ő nagy lelki szenvedését a szentmisék áldozati részében? Ki siratja a bűnök sokaságát, mellyel töviseket szúrnak a Szívébe? Kicsikéim! Ti vagytok azok. Látlak benneteket a szobátok mélyén, ahogy egyedül imádkoztok, és könnyek között felajánljátok Nekem szeretett Fiam szenvedését, szent Sebeit, kiontott Vérét. Köszönöm nektek és gazdagon megjutalmazlak benneteket érte.
Megáldalak titeket az igazi, értékes könnyek ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb" Rózsafüzér előtt:
Én: Ezt a rózsafüzért drága Megváltónk, a Te szenvedéseid enyhítésére ajánljuk fel és engesztelésül a bűnökért, melyekkel mindig megbántunk.
Újra kérünk valamit: Add meg nekünk a kegyelmet, hogy legalább most a Nagyböjt alatt - miközben a kis szobánkban imádkozunk, nagyon mélyen át tudjuk érezni szenvedéseidet!
Jézus: Drága Kincseim! Szívemnek nagyon kedves ez a kérés, hogy is ne teljesíteném! Hiszen az emberek milliói semmibe veszik, hogy életemet feláldoztam értük, el se hiszik, hogy megváltó Istenük vagyok, talán még történelmi létemet is kétségbe vonják. Ezek után a ti kérésetek balzsam a Szívemnek. Ti nemcsak elhiszitek az Én életáldozatomat, hanem együtt akartok szenvedni Velem.
Elmondom nektek, mit tegyetek, hogy ez valóban sikerüljön. Ha a keresztutat vagy szenvedésemmel kapcsolatos bármelyik imát mondjátok, elmélkedve és szemlélődve tegyétek. Először elmélkedjetek, és utána mondjátok a szóbeli imát. Ha pl. vérrel verítékezésemről van szó, képzeljétek el a rettegésemet, félelmemet, magányomat ezen az utolsó éjszakámon, és képzeletben töröljétek le arcomról a véres verítéket. Utána csókoljátok meg Arcomat jobbról-balról, és köszönjétek meg, hogy vállaltam bűneitekért az előttem álló szenvedést! Mintha most lenne, úgy szemléljétek ostorozásomat és gyengéden, szeretettel simogassátok meg a korbácsütések helyeit. Gondolatban óvatosan vegyétek le töviskoronámat, és a homlokomra, arcomra, szememre folyó vérpatakokat szárítsátok fel. A keresztúton vállsebemről képzeletben emeljétek le a nehéz keresztet, és könnyeitekkel mossátok le e mély Sebet. Gondolatban enyhítsétek kínzó szomjúságomat egy pohár hideg vízzel. Mikor térdre esek, nyújtsátok kezeteket Felém és segítsetek felállni! Behunyt szemmel gondoljatok arra, hogy a kereszt ott fekszik a földön, és Én rá vagyok feszítve. Képzeletben ti is feküdjetek rá a keresztre kitárt kezekkel, kinyújtott lábakkal, hogy kezeitek és lábaitok az Én véres Sebeimre simuljanak, hogy átérezzék végtagjaim fájdalmát. Közben homlokotokat szorítsátok töviskoronás homlokomra, hogy érezzétek Velem együtt a töviseket. Képzeljétek el, ahogy haldoklom, és kékülő arcomhoz simítsátok hozzá a ti arcotokat és súgjátok bele a fülembe: „Jézusom! Köszönöm"
Kedveseim! Ha így elmélkedve imádkoztok gondolataitok nem fognak száguldozni, hanem Velem maradnak, és ezzel jelentősen enyhítitek fájdalmaimat, amit a bűnök miatt érzek.
Megáldalak benneteket a mély Istenszeretet lelkületével!

Kadarkúti Hétfői üzenetek -23- Jézus a 10., 11., 12., stációról

 
Jézus a 10., 11., 12., stációról
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma keresztutam 10.-11.-és 12. stációjáról fogok beszélni: Jézust megfosztják ruháitól, Jézust keresztre szegezik, Jézus meghal a kereszten.
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól:
Miután Cirénei Simon felsegített a legfájdalmasabb elesésemből, már csak pár lépést kellett megtennem a vesztőhelyig. Megérkeztünk. Keresztemet elvették tőlem és ledobták a földre. Elkezdtek vetkőztetni: levették rólam a bilincseket meg a saját övemet, kíméletlenül leszaggatták Rólam ruhámat feltépve sebeimet, melyben bennmaradtak a ruha anyagának foszlányai. A fejemen keresztül akarták lehúzni a gyapjúruhámat, de mivel a széles töviskorona miatt nem sikerült, leszakították fejemről a koronát, és ezzel feltépték összes fejsebemet, majd feltekerték a ruhámat, és vérző fejemen lehúzták. Már csak a rövid vállruha maradt rajtam és az ágyékkötő. A vállruha gyapja beleragadt mély vállsebembe és irgalmatlanul leszakították rólam, nagy fájdalmat okozva. Végül az alsótestemet fedő ruhát is lerántották. Ott álltam teljesen kiszolgáltatva, meztelenül. Kezeimmel próbáltam eltakarni magam. Hirtelen megjelent egy határozott fellépésű fiatal férfi és ágyékkötőt nyújtott át, amit gyorsan magamra öltöttem. Drága Gyermekeim! Ezzel a vetkőztetéssel átéltem a megszégyenítés, a meggyalázás mélységeit. Ezzel engeszteltem Atyámat az emberek szégyentelensége, szemérmetlensége, testi bűnei miatt, a házasságtörések, a paráznaságok, a fajtalankodások miatt. E mocskos bűnökért nekem, a legártatlanabbnak ekkora szégyent kellett elviselnem. A számonkérésnél - ami nagyon közel van - a test tisztasága ellen vétők látni fogják lelki szemeik előtt szégyenemet, amit elszenvedtem miattuk.
11. stáció: Jézust keresztre szegezik
Most következik a legborzalmasabb testi-lelki szenvedésem, a betetőzése az eddigieknek: Hóhéraim durván rám kiáltottak: „Feküdj", mintha csak a kutyához szóltak volna. Letérdeltem a kereszt mellé, és mint megváltásom jelképét háromszor megcsókoltam. Közben hálát adtam Atyámnak, hogy a kíméletlen bántalmazások között sikerült eljutni idáig, hogy nem engedett idejekorán meghalni, és befejezhettem amiért e világra jöttem, a ti megmentéseteket. A pribékek ezen nagyot nevettek, majd ráfektettek a keresztre. Két karomat kitártam, hogy magamhoz öleljelek benneteket, az elkövetkező nemzedékeket és vérem által megszabadítsalak titeket a kárhozattól. Jobb kezemmel kezdték, amely a természetes félelemtől ösztönösen ökölbeszorult. Erőszakkal kifeszítgették az ujjaimat, és odahelyezték a nagy tompa szöget. Leírhatatlan fájdalmat éreztem a kemény kalapácsütések alatt, de közben irgalmért könyörögtem Atyámhoz kínzóim és a zsidó főpapok számára. Kértem, könyörüljön rajtuk, mert ők a megváltás eszközei, ők nem sejtik, hogy Isten Fiát feszítik keresztre. Ezután bal kezemet akarták felszegezni, de a fán a szög előre előkészített helye 10-12 cm-rel távolabb volt. Az egyik hóhérom belekapaszkodott a karomba és húzta, de nem ment vele semmire. Így aztán jó erős kötelet kötöttek rá és ketten nagyokat rántottak rajta. Csontjaimat kirángatták a forgóiból. Szörnyű fájdalmamban jajgattam. Ezután nekiláttak felszegezni a bal kezemet is. Nagy fájdalmamban fel-felkiáltottam, de hangomat elnyomta a szörnyű kalapálás csattogó zaja. Felváltva ketten ütötték a szöget: 1....2....3....4....5....6.... Ezt hallgatva közben Atyámat engeszteltem az emberiség és égbekiáltó bűneiért. Kicsinyeim! Ugye ti szerettek és együtt éreztek Velem? Akkor mondjatok el egy rózsafüzért külön csak a balkarom és balkezem szenvedéseiért-hálából! Lábaim utoljára maradtak. Lábaimat is durván rángatva kifeszítették, csak úgy recsegtek a csontjaim, izületeim. A két lábfejemet keresztben egymásra helyezték, hogy a jobb lábam legyen felül, és jó néhány kalapácsütéssel felszegeztek a fára.
Ott feküdtem tehetetlenül a kereszten, odarögzítve, moccanni sem tudtam, hogy példát mutassak nektek, amikor tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagytok: pl. mint súlyos beteg ágyhoz kötözve, mint béna a kerekesszékben, mint elnyomott feleség a goromba részeges férj mellett, mint ártatlanul börtönbe zárt rag, mint az utcalányok, akiket fogva tartanak, ütnek-vernek, kihasználnak futtatóik, mint megunt férjek, akiket feleségük egy új szerető kedvéért hajléktalanná tett, mint elnyomott nemzet, mely a rátelepedő nagy hatalom igája alól nem tud szabadulni stb. Ti kiszolgáltatott, mások által keresztre feszített testvéreim, merítsetek erőt az Én golgotai keresztre feszítésemből, teljes tehetetlenségemből! Fogadjátok el és ajánljátok fel lelketekért és mások lelkéért a tehetetlenség fájdalmát! Jutalmatok nagy lesz érte.
12. stáció: Jézus meghal a kereszten
Miután végeztek a hóhérszolgák a felfeszítéssel, egy nagyon ijesztő mozzanat következett. A fekvő kereszt hátulján kiálló szögeket el kellett hajlítani kalapálással, hogy a felálláskor Testem súlyától a szögek ki ne csússzanak. Ezért oldalról megemelték a keresztet és meglódították, hogy a hátoldala legyen felül. Én arccal a föld felé zuhantam és csodálatos módon pár cm-rel a föld felszíne fölött lebegő helyzetben maradtam. Atyám angyalai felfogtak, nem engedték, hogy még jobban összeroncsolódjak. Közben a pribékek befejezték a szögek elgörbítését, és felállították a keresztet. Volt egy előre megásott félméteres gödör, melybe bele akarták illeszteni. Négyen fogták a keresztfát, az egyik nézte a lyukat és irányította a többit. Egyszer csak belezökkent a helyére. A hatalmas rázkódástól kéz- és lábsebeim kitágultak, ömlött a Vérem, a kínoktól jajgattam. Mint ahogy „jaj"-szavaim és fájdalmaim a körülöttem lévők szívét egy cseppet sem indították meg, ugyanígy ennek emléke a ma élő sok közömbös és hitetlen ember szívét se érinti meg. Amint a magasból lenéztem, láttam, amint ellenségeim elégedetten járkálnak körülöttem és gúnyolódnak. Láttam összetört Édesanyámat a lábam alatt ahogy sírt, mélységes fájdalommal a lelkében nézett Rám. Láttam a hűséges Mária Magdolnát, aki teljesen ki volt kelve magából, a haját tépte és zokogott. Láttam szeretett tanítványomat, Jánost, aki oltalmazón átölelte Anyámat. Csak ők maradtak Velem utolsó óráimban. Háromórás haldoklásom végtelennek tűnt. Hatalmas szomjúság gyötört a nagy vérveszteség következtében. Izomgörcsök léptek fel egész testemben, és fuldokoltam. Ellenségeim körbejárták a keresztet és gonoszul gúnyolódtak:
„Te hazug! Nos, hogyan rontod le a templomot és hogyan építed fel 3 nap alatt?" „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" „Ha a zsidók királya vagy, segíts magadon!" A bal lator pedig odakiáltott: „Most elhagyta őt az ördöge!" E káromkodásra minden erőmet összeszedve felemeltem fejem és így szóltam: „ATYÁM, BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK MIT CSELEKSZENEK!" A bal lator ismét kiáltott: „Ha te vagy Krisztus, segíts magadon és rajtunk!" A jobb lator, Dismas mélyen megindult, mivel ellenségeimért imádkoztam, megszólalt erős hangon: „Ő értetek imádkozik, akik káromolják és megölik Őt. Ő a mi Királyunk, Ő Isten Fia!" Átkiáltott a bal latornak is: „Nem félsz Istentől? Mi tetteink méltó bérét vesszük, de ez itt semmi rosszat nem művelt." És Jézushoz fordulva bűneit bánva, megvilágosodva ezt mondta: „Könyörülj rajtam, Uram!" Így válaszoltam neki: „BIZONY MONDOM NEKED: MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN." Ott állt Édesanyám és János a kereszt alatt és Anyám esdekelve könyörgött Hozzám, hogy engedjem Őt is meghalni Velem együtt, de Én így szóltam hozzá, rá és Jánosra tekintve: „ÍME A TE FIAD. ÍME A TE ANYÁD." János átölelte nagy szeretettel Édesanyámat, hogy ezután az ő anyja is lett. Ezekkel a szavaimmal mindenkinek anyjául adtam Máriát, akik Engem úgy szeretnek és fogadnak el, mint János és hisznek Bennem. Ezáltal Isten gyermekeivé válnak és egyúttal Szűz Mária gyermekeivé, aki az Én Édesanyám. A Golgotán a Nap egyre jobban elsötétült, koradélután volt, de a csillagok vörösen izzottak a sötét égen. Nagy rémület szállta meg az embereket. Sokan elfutottak, volt, aki letérdelt imádkozni. Egyre elhagyatottabbnak éreztem Magam a keresztfán haldoklásom alatt. A elhagyatottságnak ezt a kínját keservesebben szenvedtem meg, mint ahogy egy embere képes lett volna, mert Én, mint Istenember az Istentől elhagyott emberségemet éreztem csupán. És így kiáltottam fel negyedszer hangosan a keresztfán: „ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?" Rengeteg vért veszítettem. Gondolatban a szőlőhöz hasonlítottam magamat, amit egészen kisajtolnak. Testem elfehéredett. Teljesen kiszáradtam és elepedtem a szomjújságtól. Kicserepesedett nyelvemmel és ajkammal mondtam: „SZOMJÚHOZOM!" Kérdeztem Jánost, nem tudna nekem egy korty vizet adni, de ő szégyenkezve így válaszolt: „Ó,Uram elfelejtettük." Ez a feledékenység keservesen fájt Nekem, hiszen ellenségeim eltakarodtak, senki se akadályozta volna meg, hogy megitassanak. Abenadar százados, aki felügyelt a rendre, ecetbe mártott egy szivacsot és felnyújtotta Nekem, szívtam az ecetből egy keveset.
Elérkezett halálom órája. Szeretteim ott álltak nagy együttérzéssel a lábam alatt. Ekkor így szóltam: „BETELJESEDETT!" Majd felemeltem fejem és hangos szóval kiáltottam: „ATYÁM, KEZEDBE AJÁNLOM LELKEMET." Lehajtottam fejem és kiszállt Belőlem a lélek. Halálom után csend borult a Golgotára. A hóhérszolgák úgy vélték, hogy meghaltam. A latrok csontjait összetörték és elmentek onnét. Volt ott egy fiatal roppant ügybuzgó kancsal tiszt, akit nagyon megrendített, hogy Velem ilyen gyalázatosan elbántak, és meghatódott a Szent asszonyok mély gyászán, és talán abból a megfontolásból, hogy esetleg még élek a kereszten és ne szenvedjek tovább, lándzsáját olyan erővel döfte az oldalamba, hogy a szívemet átszúrva a hegye a bal mellemen jött ki. Oldalsebemből víz és vér tört elé, mely a tisztre hullott. Ő térdreesett, a kancsalsága meggyógyult, nagy kegyelem járta át és hangosan az összes jelenlévő előtt megvallott Engem, mint Isten Fiát. Édesanyám és a többiek a sűrűn folyó vért és vizet palackokba gyűjtötték, és a földön lévőt kendőkkel felitatták.
Drága Engesztelőim! Rettenetes haldoklásommal nemcsak a kínokat mutattam be nektek, hanem azt is, hogy ha majd elérkezik életetek utolsó órája, hogyan kell gondolkoznotok. Először is meg kell bocsátanotok mindenkinek, még az ellenségeiteknek is, mint Én a farizeus papoknak és hóhéraimnak, és kérnetek kell számukra Isten bocsánatát. Azután, ha van mély bűnbánat bennetek, bátran Rám bízhatjátok magatokat, mint a jobb lator. Haldoklásotokkor hívjátok Mennyei Édesanyátokat, hogy lelketeket Hozzám vezesse! Mint ahogy Én szomjaztam a kereszten az emberek szeretete után, úgy szomjazzatok utolsó perceitekben az Én szeretetemre és az Örök Életre! A halálba nem kísér el benneteket senki: se házastárs, se gyermek, se testvér, de Atyám és Én ott vagyunk veletek, és nem hagyunk magatokra soha. Nagy, feltétlen gyermeki bizalommal helyezzétek lelketeket Belénk, az Örök Szeretetbe! Megáldalak benneteket a szenvedés és halál bátor elfogadásának lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2009.03.30., hétfő


Kadarkúti Hétfői üzenetek - 24- Szűzanya a 13.,14.,15. stációról

 
Szűzanya a 13.,14.,15. stációról
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok és Éva hangján keresztül szólok hozzátok. Ma a 13., 14., és a 15. stációról tanítalak benneteket: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik, Jézus holttestét sírba teszik, Jézus feltámadt a halálból.
Kezdjük a 13. stációval: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik:
Nikodémus, Arimateai József, János, a szeretett tanítvány a szent asszonyok és Én ott álltunk végtelenül szomorúan Szent Fiam keresztje alatt. Nikodémus és Arimateai József a papi tanács tagjai voltak, és a tanácsülésen el akarták napolni Jézus elítélését az ünnepek utánra. Ezért a főpapok kizárták őket a tanácsból. Különben József Jézus egyik tanítványa volt. Ő kérte el Pilátustól Fiam holttestét, hogy saját kertjében és sírjába eltemethessük. A férfiak odahozták a levételhez szükséges szerszámokat, a balzsamozás kellékeit. Nagy tisztelettel fogtak hozzá a kereszt-levétel munkájához. Cassius, a megtért katonatiszt is ott volt, aki lándzsájával átszúrta Jézust. Nikodémus és József a létrákat a kereszt hátuljához döntötték, egy nagy leplet vittek fel, azzal Jézust betakarták, a szegeket a fából kivették. Megható volt a levétel. Gyengéden bántak vele, mintha félnének, hogy fájdalmat okoznak neki. Én leültem egy kőre és a lepellel a karjaimba tették.
Mély fájdalom hasított a szívembe, mikor hideg és merev testét végre átölelhettem. Levettem a töviskoronát a fejéről és a bennmaradt töviseket egyenként kihúzogattam a sebekből. Az Én szépséges, isteni Fiamra alig lehetett ráismerni, annyira el volt csúfítva vérrel, piszokkal, köpetekkel és sebekkel. Ó, csak így közelről látszott igazán, mit tettek vele: felsőteste tele volt duzzanatokkal, az ostorcsapások hosszú, mély nyomaival, az izmok a karjain kificamítva, összetépve, a jobb válla, melyen a keresztet hordozta egy csontig hatoló nyitott seb volt, jobboldalán egy nagy mély lándzsa-seb tátongott, kezein, lábain olyan kitágult sebek, melyeken át lehetett látni.
Gyermekeim! Mikor mindezt végignéztem, bánatomban majd megszakadt a szívem. Nincs a földön még egy édesanya, aki utolérhetné az Én fájdalmamat, mert én 33 évig vártam és készültem erre, és rettegtem, hogy eljön ez a pillanat. Ezért Én tudok a legjobban együtt érezni és együtt szenvedni a szülőkkel, akik elvesztik gyermekeiket. Tudom, mit éreznek, mikor halott fiúkat vagy leányukat szemlélve arra gondolnak, hogy tegnap még ez a viaszszerű, merev arc élően rájuk mosolygott, ez a mozdulatlan hideg kéz melegen átölelte őket, ez a becsukott szem szeretettől csillogott. És mindez már nem történhet meg többé.
Miután végigfutottam fájdalmas tekintetemmel az összes sérülést, megcsókoltam Szent Arcát jobbról, balról. Elkezdtem egész testét mosogatni. A Szent asszonyok és János adogatták hozzá a kinyomott, kimosott tiszta szivacsokat. Majd a sebeit megkentem kenőcsökkel és megszórtam fűszerekkel. Magdolna illatos olajat töltött Fiam Oldalsebébe.
14. stáció: Jézus holttestét sírba teszik
Azt még nem említettem, hogy Abenadár százados is ott volt közöttünk, aki még a keresztre feszítéskor felügyelettel volt megbízva. Már akkor is együttérzően viselkedett és most is segített nekünk a temetésnél. Néhány katona is volt vele. A férfiak a szent testet most hordágyra tették, két rudat dugtak a hordágy alá. Nikodemus, József, Abenadár és János vitték a hordágyat. Utánuk Én következtem és a szent asszonyok, a menetet Cassius és a katonák zárták be. Egy pár katona elől ment a fáklyákkal, mert a sírbarlangban fény kellett. Körülbelül 7 percnyire volt a sír, ennyit meneteltünk, szomorúan, zsolozsmákat énekelve, míg odaértünk.
Az új sírt belül szép, kőbe vésett szegély díszítette. A halotti ágyon a kőben ki volt vésve a test körvonala. Lepellel letakarták és a szent testet ráfektették, szeretettel megölelték, könnyeikkel áztatták és kiléptek a sziklabarlangból. Én visszamentem és sírva borultam Fiam holttestére. Magdolna virágokat hozott a kertből, melyet a szent testre szórt és sírva átkarolta Jézus lábait. A férfiak bezárták a barna ércajtót, erre ráfektették a kereszt alakú rudat. A sír záróköve jóval nagyobb volt, mint egy ember, nehéz volt és a férfiak csak nagy erőlködéssel tudták a sír nyílása elé helyezni.
15. stáció: Jézus feltámadt a halálból
Amikor Szent Fiam utolsó kiáltása elhangzott a keresztről: „Atyám, neked ajánlom lelkemet!", akkor Lelke, mint egy ragyogó sugár kiszállt belőle, és angyaloktól kísérve a földbe szállott. A pokol tornácára ment a sok megváltásra várakozó lélekért. Jézus lelke diadallal bevonult közéjük és kijelentette magát nekik, hogy Ő Jézus Krisztus, Isten Fia és véghezvitte a megváltást. Ezek a lelkek a pokol tornácán nem szenvedtek, itt nem voltak gonosz lelkek, csak sóvárogtak a megváltás után, Ádám Évától kezdve, akik Jézus előtt éltek. Értük jött ide Szent Fiam és magával vitte őket.
Most elmondom nektek, hogyan történt a feltámadás. Jézus Krisztus lelke, mint nagy világosság két angyal közt, sok tiszta lélekkel együtt - akiket a pokol tornácáról hozott - villámgyorsan felülről a sírjára szállt, áthatolt a sziklán, rászállt holtestére és egybeolvadt vele. A teste megmozdult és szempillantás alatt átalakult - mintha az oldalsebéből szállott volna ki fénylő, élő teste. Az Úr fényes alakja a sír fölé emelkedett. Közben egy fehér ruhás angyal a követ a jobb oldalra helyezte. A föld rengett, az őrök elájultak. Csak Cassius látott valamit, Jézust nem, csak a kő eltávolítását és a fényes angyalt. Mária Magdolna társaival kora reggel kiment a sírhoz. Látta, hogy a követ elmozdították és Szent Fiam már nem volt ott. Benézett, és látta az angyalt ott ülni. Megrémültek, de az angyal így szólt: „Ne féljetek! Ti a názáreti Jézust keresitek?
Feltámadt, nincs itt. De mondjátok meg tanítványainak: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." Az asszonyokat félelem fogta el. Ezután Szent Fiam - így feltámadva - először Mária Magdolnának jelent meg, később az emmauszi tanítványoknak, végül 11 apostolnak. Drága Gyermekeim! Jézus feltámadásának rendkívül nagy jelentősége van számotokra. Az Ő feltámadásán alapszik hitetek. Ha nem támadt volna fel, akkor csak olyan ember lett volna, mint ti. De Ő Isten, és ezt feltámadásával bizonyította. Rajta kívül még soha senki nem támadt fel.
Jézus halála után a holtak feltámadása semmiben sem hasonlított Jézus feltámadásához. Őket Isten a pokol tornácáról küldte vissza a földre - ideiglenesen - csak mozgó hullák voltak, lelkükkel felruházva, és figyelmeztetésül küldte őket a bűnös élőkhöz. Ezek még úgysem támadtak fel, mint Lázár, aki tovább élt és később másodszor meghalt. Jézus feltámadása nagy ígéret számotokra, hogy ti is fel fogtok támadni. Egy magasabb rendű, tökéletes és szépséges, fiatal emberi testet fogtok kapni, mely képességeiben hasonlít Krisztus testéhez.
Az igazak, akik üdvözülnek, az ítélet után ilyen csodálatos test birtokosai lesznek. A kárhozottak teste is elváltozik, de taszítóak és undorítóak lesznek, és ezzel kell élniük örökkön-örökké a pokolban. Jézus és Én minden elkárhozottért könnyeket hullatunk. Segítsetek nekünk imáitokkal, áldozataitokkal lelkeket menteni!
Drága Engesztelőim! Ezzel keresztúti tanításaink véget értek. A dicsőséges Szentháromság és Én egymás között elosztva beszéltünk nektek - a Szentírásnál részletesebben - hogy Szent Fiam példájából tudjatok erőt meríteni saját keresztetekhez. Hogy felkészítsünk benneteket a már nagyon közelgő Figyelmeztetés megpróbáltatásaira. Kicsi magyar engesztelő fiaim és leányaim! Ne féljetek egy cseppet sem. Szerető és oltalmazó patrónátok vagyok. Bújjatok palástom alá, imádkozzátok a rózsafüzért és szíveteket helyezzétek nyugodtan az Én anyai Szívembe.
Éva felemelt kezein keresztül különleges anyai áldásomat adom rátok és megajándékozlak titeket az együttérzés és bátorság lelkületével. Amen.
2009.április 6.,


szerda

Az Élet Igéje, 2009. március

„Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23)[1]
Figyeld meg, milyen abszurd jelenség a világban, hogy egyrészt vannak elhagyott, sehová nem tartozó, örökké biztonságot kereső emberek, akiket az élet elkerülhetetlen próbatételeiben a létbizonytalanság, a magány és az árvaság érzése gyötör, másrészt pedig ott van Isten, mindannyiunk Atyja, aki semmit sem óhajt annyira, mint hogy mindenhatóságát gyermekei kívánságainak és szükségleteinek kielégítésére használhassa.
Olyan ez, mint az űr, amely teljesség után kiált. Vagy mint a teljesség, amely üresség után kiált. De nem találkoznak. Az embernek megadatott szabadság ilyen kárt is tud okozni.
Isten azonban továbbra is Szeretet azok számára, akik felismerik őt.
Hallgasd meg, mit mond Jézus!
Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.”
Gondolkozz csak el ezen a mondaton! Olyan ige, olyan ígéret ez is, amelyet Jézus többször megismétel az evangéliumban. Más-más hangsúllyal, különböző magyarázatokat fűzve hozzá tanít, hogy miként tudod elérni mindazt, amire szükséged van.
(…)
Egyedül Isten mondhat ilyet. Az Ő lehetőségei korlátlanok. Hatalmában áll megadni minden kegyelmet: földieket, lelkieket, lehetségeseket és lehetetleneket.
Hallgasd meg figyelmesen! Rávezet, hogyan kell megjelenned az Atya előtt kéréseddel. Azt mondja: „az én nevemben”.
Ha csak egy kevés hited van is, e három rövid szó szárnyakat ad.
Látod, Jézus itt élt közöttünk, ismeri végtelen ínségünket – mindannyiunkét, a tiédet is –, és megszán bennünket. Ami az imádságot illeti, Ő jár közben értünk, mintha ezt mondaná: „Menj az Atyához az én nevemben és kérj tőle!” Tudja, hogy az Atya nem mondhat neki nemet, hiszen Jézus az Atya fia, és Isten Ő maga is.
Ne a magad nevében járulj az Atya elé, hanem Krisztus nevében! (…)
Amikor Krisztus nevében az Atyához mész, te egyszerűen csak követ vagy: az ügyek kettőjük között intéződnek, a két érdekelt fél között.
Sok keresztény imádkozik így, és ők mind számtalan kegyelemről tanúskodhatnak, nap mint nap bizonyítják, hogy Isten atyai szeretete gondosan őrködik gyermekei fölött.
Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.”
Talán ezt az ellenvetést teszed: „Kértem, kértem, Krisztus nevében, de nem kaptam.”
Ez is lehetséges. Az előbb említettem, hogy Jézus az evangélium más fejezeteiben is felszólít arra, hogy kérjünk, és további magyarázatokat fűz hozzá, amelyek talán elkerülték figyelmedet.
Azt mondja például, hogy annak a kérése teljesül, aki „benne marad” vagyis „megmarad” Jézus akaratában.
(…)
Az is lehetséges, hogy olyasvalamit akarsz kérni, ami nem illik bele Istennek rólad elgondolt tervébe, és Isten nem tartja hasznosnak földi vagy örök életed szempontjából. Sőt, lehet, hogy egyenesen károsnak ítéli.
Hogyan teljesíthetné az effajta kérést, Ő, a te Atyád? Hiszen akkor becsapna! Ilyet pedig soha sem tesz.
Hasznosabb lesz, ha imádkozás előtt megegyezel vele, és így szólsz hozzá: „Atyám, ezt szeretném Tőled kérni Jézus nevében, ha jónak tartod.”
Ha a kegyelem, amelyet kérsz, összeegyeztethető azzal a tervvel, amelyet Isten szeretete készített számodra, akkor valóra válik az ige:
Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.”
Az is előfordulhat, hogy kérsz ugyan kegyelmet, de egyáltalán nem áll szándékodban úgy alakítani az életedet, ahogy Isten kéri.
Vajon ebben az esetben is igazságosnak tartanád, ha Isten meghallgatna? Isten nemcsak egy ajándékot akar neked adni, hanem a tökéletes boldogsággal akar megajándékozni. Erre pedig csak úgy lehet eljutni, ha igyekszünk Isten parancsai, az Ő igéi szerint élni. Nem elég gondolkodni rajtuk, még az sem elég, ha elmélkedünk róluk, az igét élni kell!
Ha ezt teszed, meg fogsz kapni mindent.
Összegezve: meg akarod kapni a kegyelmet?
Kérj nyugodtan bármit Krisztus nevében, figyelmedet pedig irányítsd elsősorban Isten akaratára azzal az elhatározással, hogy engedelmeskedsz az Ő törvényének!
Isten végtelenül boldog, ha megajándékozhat. Sajnos a legtöbb esetben mi magunk utasítjuk vissza kegyelmet osztó kezét.
Chiara Lubich

[1] Az Élet Igéje, 1978. november
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét, Budapest, 2008, 101-103 o.