„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra…” (Jak 5,9)
Hogy
jobban megérthessük az e havi igét, figyelembe kell vennünk, hogy
milyen körülmények hatására született. Azokban a közösségekben,
amelyekhez Jakab apostol a levelét intézte, több nehézség adódott:
botrányok, társadalmi megkülönböztetés, a vagyon önző kezelése, a
munkások kizsákmányolása, inkább a szavakra, mint a tettekre épülő hit
stb. Mindez neheztelést és ellentétet váltott ki közöttük, és
elégedetlenséget szült az egész közösségben.
„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra…”
Tehát már az apostolok idejében
is észre lehetett venni azt, amit ma is látunk közösségeinkben:
hitünket élve gyakran nem azok a legnagyobb nehézségek, amelyek
kívülről, azaz a világból érkeznek, hanem azok, amelyek belülről
származnak, bizonyos helyzetekből és a testvérek viselkedéséből, amikor
nem a keresztény ideál szerint élnek. Ez pedig rossz közérzetet,
bizalmatlanságot és csüggedést eredményez.
„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra…”
Ezek a súlyos vagy kevésbé
súlyos ellentmondások és következetlenségek abból fakadnak, hogy nem
mindig világos a hitünk, és még nagyon tökéletlen bennünk a szeretet az
Isten és a felebarát iránt. A keresztény első reakciója mégsem lehet
türelmetlenség vagy könyörtelen ítélet, hanem csak az, amit Jézus tanít.
Ő türelmes várakozást, megértést és irgalmat kér, ami segíti kifejlődni
a belénk vetett jó magját, ahogy ezt a konkolyról szóló példabeszédében
is magyarázza. (Mt 13,24-30.36-43)
„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra…”
Hogyan éljük tehát e hónap
igéjét? Ugyanis a keresztény élet egyik súlyos problémáját tárja fel
előttünk. Mi is különböző közösségekhez tartozunk (családhoz,
plébániához, egyesülethez, munkahelyi közösséghez, civil szervezethez),
sok mindent tapasztalunk, ami szerintünk nem helyes: az emberek
temperamentuma, látásmódja, cselekvésmódja, következetlensége, ami
fájdalommal tölt el, és visszautasítást vált ki belőlünk.
Íme, mindez alkalom lehet arra, hogy jól éljük a hónap igéjét. Ahelyett, hogy zúgolódnánk vagy ítélkeznénk – ahogy kísértésünk támadhat rá –, türelmesnek és megértőnek kell maradnunk, és csak ezt követően igazíthatjuk ki egymást, amennyire lehetséges. Azzal pedig mindenképp a kereszténységről teszünk tanúságot, ha az esetleges szeretetlenségre és az odaadás hiányára a mi nagyobb szeretetünkkel és odaadásunkkal válaszolunk.
Íme, mindez alkalom lehet arra, hogy jól éljük a hónap igéjét. Ahelyett, hogy zúgolódnánk vagy ítélkeznénk – ahogy kísértésünk támadhat rá –, türelmesnek és megértőnek kell maradnunk, és csak ezt követően igazíthatjuk ki egymást, amennyire lehetséges. Azzal pedig mindenképp a kereszténységről teszünk tanúságot, ha az esetleges szeretetlenségre és az odaadás hiányára a mi nagyobb szeretetünkkel és odaadásunkkal válaszolunk.
Chiara Lubich
Az Élet igéje, Új Város, 1989/12.