1997. március 28. - Nagypéntek
Keresztút:
Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az
emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig
sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem
is vár.
II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A
szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen
átsegít benneteket is.
III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.
IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is
Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás
művében.
V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne
csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti
szeretet vezessen benneteket.
VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.
VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.
VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok,
higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és
így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.
IX. állomás:
Tartsatok
bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert
megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a
bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység
pokolba vezető útját.
X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s
napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a
lelket.
XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető
lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem
folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.
XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi
nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam
az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E
szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra
mindvégig.
XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű
Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy
engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden
embernek.
XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek
Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét,
örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is
helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó
lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.
Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek
Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította
végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök
Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja
formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a
szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket
akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez
vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a
szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de
csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.
1998. április 10. - Nagypéntek
Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton.
Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy
Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek
benneteket.
I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött
ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság
mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz!
Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli,
szent igazságát.
II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként
fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent
akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a
természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A
szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben
egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy
tanítómestere.
III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem
leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga
ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni
akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok
talpra.
IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal
találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és
halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé
vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így
legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.
V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette,
segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai
testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem
végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul
meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház
minden egyes élő tagja közt fennáll.
VI. állomás:
Sokszor
tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a
részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de
alázatos szeretetetek.
VII. állomás:
Újból és újból
elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl
kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok
végig életetek keresztútját.
VIII. állomás:
Sajnos sokan
ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a
papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán
vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s
engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is,
gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.
IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat
a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra
és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.
X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn
lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember
semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket,
őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért
és erkölcstelenségéért.
XI. állomás:
Aki követni akar,
szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint
nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.
XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.
XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított
testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és
embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a
szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.
XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök
élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek
az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az
örök életre.
Keresztút Jézussal
(1998 decemberében diktálta Jézus) I. Pilátus halálra ítéli Jézust
”Ma
is elítél e világ. Nincs Isten. - mondják, mert ha lenne, nem tûrné ezt
a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve.
Ártatlanul. Magamra vettem a ti bûneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek
el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban
osztoznak. Már elôre megmondtam nektek: Gyûlölni fognak titeket az Én
nevemért. Nem különb a szolga az ô Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz
az Én szolgám is. Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
II. Jézus Vállára veszi a keresztet
”Ma
is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bûne az Én vállamat
nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok. A szívekben
kihalt a szeretet, megkeményítette a gyûlölet. Vérkönnyeket ejtek azok
miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”
III. Jézus elôször esik el a kereszttel
”Elsô
esésemet a kegyelem állapotában élô, de bukdácsoló gyermekeim miatt
kellett elszenvednem. Még ôk is, akik a legtöbb talentumot kapták,
vissza-visszaesnek bûneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és
más efféle bûnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán
megengedem, hogy ôk is hasonló bûnök áldozataivá legyenek - és ez igen
nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul
esik, másoknak is fáj, amikor ôk ugyanezt a bûnt elkövetik.”
IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
“Szent
Anyám minden gyermekét kézenfogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is
tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ô imája esdi ki számotokra a
szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden
kérését teljesítem.”
V. Cirenei Simon segít Jézusnak
“Imádkozzatok
ellenségeitekért! Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat. A
legnagyobb gyôzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a
rossztól, és a jó útra tér . Az igaz, hitbôl fakadó ima megkapja ezt a
jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több
áldozatot, és minden gyûlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem
hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak
beszéljetek! Én meghallom, sôt megadom, amit kértek.”
VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
“Ti,
akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bûn
rabságában sínylôdô testvéreitekért - Irántam való szeretetbôl, mind
Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendôjére Szent Arcom képét
rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az
Én képmásaimmá váltok. A dicsôséges Szent Pállal kiáltsátok
örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
“A
világban elburjánzott a bûn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én
szenvedéseimbôl merítsetek erôt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”
VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
“Ó
mennyire idôszerûek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek
miatt! Sirassátok és bánjátok meg bûneiteket, hogy enyhítsétek vagy
elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is
elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
“Amikor
a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas
Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja:
ekkora bûnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma
felülmúlja a világ összes bûnét!”
X. Jézust megfosztják ruháitól
“Ma
is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal
mezítelenre vetkôztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és
a szegénytôl még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy
nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért
tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj lesz
nekik, amikor elszámoltatom ôket!“
XI. Jézust a keresztre szegezik
“Ma
is keresztre szegeznek Engem. Sok bûnös ember lelkében vívom
haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha
megátalkodottságukban találja ôket a halál, örökre elragadja.”
XII. Jézus meghal a kereszten
“Meghaltam
mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek
szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket
felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól,
ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelô áldozatul!”
XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
“Szent Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ôk a bûnben
raboskodó - bár testben még élô, de lelkileg halott gyermekek. Ôértük
hullatja véres könnyeit. Ôértük jelenik meg a föld minden táján, hogy
anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihûlt kôszíveket, és
feltámassza lelküket az örök szeretetre.” XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
“Ó
mily nagy volt Szent Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek!
Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen,
vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan
gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi
gyermekeinek tengernyi bûnét látva állandóan, véget nem érôen könyörög
értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az
örök kárhozattól.”
XV. Jézus halottaiból föltámad
“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bûnökkel
terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor .
Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a
Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki
gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor
beteljesedik prófétám szava:...ekevassá kovácsolják kardjukat, és
lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és
nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr
világosságában!” (Iz.2;4-5.)
(Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet 197-200. old.)