csütörtök

ÉLETIGE 2000. NOVEMBER

"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak." (Mt 5,7)
Ha létezik a Szentírásban olyan ige, mely bármelyik másiknál jobban kifejezésre juttatja Istennek Jézus Krisztusban tett kinyilatkoztatását, akkor az az irgalmasság.
A nagy nap, vagyis a Messiás születésének közeledtével pedig, Mária hírül adja Erzsébetnek, hogy a Mindenható megemlékezett irgalmáról 2, s Az, aki õbenne megfogant, mindennek bizonyítéka. Jézusban, aki Isten és Mária fia, találkozik Isten atyai és anyai szeretete, melyet oly találóan kifejez az irgalmasság zsidó hagyomány szerinti megfogalmazása. E szerint az irgalmasság Isten önmaga iránti hûségét kinyilatkoztató, mélységes jóságra utaló magatartás, valamint a lényébõl fakadó, mindenki iránt megélt anyaság.
De vajon mi az, ami az irgalmasságot ilyen trónra emeli, hogy az még az igazságosságot is megelõzi? 3 S Jézus miért hangsúlyozza ezt az erényt olyannyira, hogy személyes üdvösségünk feltételeként említi?
"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak."
Ahogy II. János Pál is kiválóan elmagyarázza, az irgalmasság "a szeretet elengedhetetlen dimenziója, olyan, mintha annak második neve lenne" 4. Számára a Nyolc Boldogság szavai szintézisét adják az egész Jó Hírnek, mely az Isten megváltó szeretetérõl szóló kinyilatkoztatás, mindenki számára szóló meghívás, hogy "legyünk irgalmasok, mint az Atya" 5, s mint az, aki az Atya leghûségesebb hasonmása: Jézus.
A "Miatyánk" kezdetû imádságban a Nyolc Boldogság – akkor is, ha más szavakkal, de – visszatér: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek". Ez a törvény meg van írva az Égben, hogy vétkeink akkor nyernek bocsánatot, ha meg tudtunk bocsátani testvéreinknek.
Az irgalmasság és a megbocsátás gondolata átjárja az egész Evangéliumot. Alapjában véve Jézus célja nem más, mint az, amit kinyilatkoztatott nekünk fõpapi imájában, a szenvedése elõtti éjszakán: minden ember egysége egy nagy családban, melynek példaképe a Szentháromság. Jézus egész tanításában arra törekszik, hogy minden szeretetével átadja nekünk azt az eszközt, mellyel megvalósítható ez a magasztos közösség közöttünk és Istennel. Az irgalmasság ugyanis a szeretet csúcsa, mely beteljesíti azt, és tökéletessé teszi.
"Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak."
Próbáljuk meg tehát minden kapcsolatunkban ezt a mások iránti szeretetet az irgalmasságban megélni.
Az irgalmasság olyan szeretet, mely be tud fogadni minden felebarátot, különösen is a legszegényebbet, azt, aki erre leginkább rászorul. Olyan szeretet ez, mely nem méricskél, bõséges, egyetemes és konkrét. Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, mely az irgalmasság végsõ célja. Irgalmasság nélkül csak az igazságosság létezne, mely megteremti ugyan az egyenlõséget, de nem a testvériséget.
Manapság gyakran esik szó arról, hogy nem jár kegyelem annak, aki valamilyen súlyos bûntettet hajtott végre. Inkább van szó bosszúról, mint igazságosságról.
Mi azonban, miután megtettünk mindent azért, hogy helyrehozzuk az okozott kárt, át kell, hogy adjuk a szót a megbocsátásnak, mely egyedül képes arra, hogy a rossz okozta sebeket egyéni és társadalmi szinten begyógyítsa. "Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak." 6
Így hát bármilyen sérelem ér bennünket, bárminemû igazságtalanság, bocsássunk meg, s nekünk is meg fognak bocsátani. Legyünk mi az elsõk, akik elkezdik élni az irgalmasságot, és az együttérzést.
Akkor is, ha nehéznek és merésznek tûnik, kérdezzük meg minden felebarátunk elõtt: vajon az édesanyja hogyan viselkedne vele? Olyan gondolat ez, mely segít majd, hogy Isten szíve szerint értsünk meg másokat, és Isten szíve szerint tudjunk élni.
Chiara Lubich
1 Kiv 34,6-7
2 Vö. Lk 1,54
3 Vö. Jak 2,13
4 Dives in misericordia, n. 7.
5 Vö. Lk 6,36
6 Lk 6,37