szombat

Keresztút



I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

"Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra... Sebei szereznek számunkra gyógyulást." (1 Pét 2,23-24; vö. Iz 53,7)



Ha komoly életre és Krisztus követésére szánod el magad, akkor készülj fel arra, hogy kevés elismerésben lesz részed. Az ismerőseid furcsán néznek rád. Egyre többen kerülnek a különös nézeteid miatt. A szüleid nem ismernek rád. Aranyos, de élhetetlen alaknak tartanak.

Amikor a békét keresed, gyávasággal vádolnak. Mint aki képtelen kiállni az érdekeiért. Ha megbocsátasz, azt látják. hogy túl puha vagy. Miért nem vasalod be a jogaidat? Ha kiállsz az igazság és az eszményeid mellett, akkor meg kemény fejűnek neveznek. Alig látják be, hogy te csak vállalod és képviseled az igazságot. Te már tudod, hogy egy kicsit meghaltál a világnak. Legalábbis nem az e világ értékei szerint rendezed be az életedet. Ez a harc azzal jár, hogy összeszeded minden erődet.



Lesz egy pillanat, amikortól ezt a krisztusi életet nem fogod dramatizálni. Valódi fordulópont lesz. Nem keresed a szenvedést és a meg nem értést, de nem is kerülgeted. Tudod, hogy a világnak szóló meghalás egy valódi újjászületés. És mind minden születés fájdalommal és kínlódással jár.  Minden nap meg kell halni egy kicsit az önzésnek, a gőgnek, a túlhajtott önértékelésnek.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Jézus életstílusában akarsz részt venni? Részed lesz a minden napjaiban, a magányában, a meg nem értettségében is. Így halsz meg a világnak. Életed minden fontos része rejtve marad. Elrejtve Istenben.





II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

„Krisztus Jézusban isteni mivoltjában az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, 10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."(Fil 2,6-11)



Jézus nem csak külsejét tekintve lett hasonló az emberhez. Felvállalta sorsunkat. Mindenestül ember lett. Ő aki emberré lett  értünk, nem engedi, hogy az ember elembertelenedjen.

Jézus vállát nyomja a ma keresztje is.



A munkanélküli édesapa, aki hónapok óta feleslegesnek érzi magát. - A haszontalanság keresztje.

A baleset miatt megözvegyült fiatalasszony könnyektől áztatott arca. - A reménytelenség keresztje.

A folytonosan becsapott és kisemmizett munkás aggódó csendje. - A kiszolgáltatottság keresztje.

Az árakkal megbirkózni képtelen öreg jövőtől félő sóhaja. - A bizonytalanság keresztje.

A rehabilitációs osztályon fekvő naponta egyre kiüresedő tekintete. - A magány keresztje.



Ők a mindennapok terhének hordozói. Tekintetükkel viszik a terhet. Azt a terhet, amit nem választottak, de nem is kerülhetnek ki. Amikor hittel pillantanak fel a feszületre, fel-felfénylik: nem vagyok egyedül, nem vagyok haszontalan. Nem vagyok kiszolgáltatott. Van biztos talaj a lábam alatt. Jézus arcába tekinthetek. Jézuséba, aki egy lett velem. Isteni mivoltjában ember lett. Szenvedett, hogy nekem ne kelljen egyedül szenvednem. Velem együtt és énértem vállalta.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Krisztus együtt járja velünk életünk útját. A keskeny ösvényeket és a széles sugárutakat egyaránt. Időről időre megáll és bevárja a legnyomorultabbat is. A puszta jelenlétével is szilárdítja emberségemet, hogy egyetlen helyzetben se magányosodjam el.







III. állomás: Jézus először esik el

„Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. 14Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, 15és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak." (Iz 53,13 )



Az erőszak nyelve mindig harsány és magabiztos. Az erőszakos fellépés mindig meggyőző. Különösen, ha burkolt formában érkezik. A jóindulat köpenyébe burkolva. Pedig csak a test megvetése és a másik lenézése, megalázása van benne. Akarod, vagy nem – az én akaratom megy át. Az lesz, amit kigondoltam. Nincs helye sem a vitának, sem az ellenkezésnek. Önelégült mosoly követi: „Látjátok! Igy kell ezekkel bánni!”

A győztes rendszerint diadallal hagyja el a csatateret. A történelem őt jegyzi fel. Talán egyik–másik még szobrot is kap. Vagy akár diadalívet is állítanak a tiszteletére. Tényleg ő győzött? De mi lesz a vesztessel? Mi lesz a felrepedt ajkakkal, a vérző szemöldökkel? Mi lesz merényletek sérültjeivel? Akiket csak úgy említ a híradás, mint könnyű, vagy súlyos sérült? Akik már nem kelnek fel a tolószékből. Akik szeme világát kiégette a robbanóanyag. Akik elveszítették a lábukat. Akik hónapokon át nyöszörögtek a kínzókamrák gumibotjai alatt. Akik belehülyültek a verésbe és az éhezésbe. Akik az erőszak nyomait kitörülhetetlenül hordozzák a lelkükben. Akiknek egy egész élet kevés a gyógyuláshoz.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Minden megvert emberben Jézus szenved. Minden megszégyenített áldozatban Jézus arca pirul. Minden leüvöltés Jézus fülét repeszti. Minden erőfölény Jézust dönti a földre. Minden erőszak Őt pofozza. Ha valaki, Ő tudja és ismeri mi a szenvedés. Én el is fordulhatok az erőszakot látva. Kerülhetem az Ő arcát és a pillantását. Ő a fájdalomtól lihegve is felnéz. A tekintetével ajándékoz meg. Én vagyok. Ne féljetek! Veletek vagyok a világ végezetéig.





IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik

" Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szeretet, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. 7Tengernyi víz sem olthatja el a szeretetet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.” (Én 8,6 ) „4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 5Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 6Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. 7Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8S a szeretet nem szűnik meg soha.” (1 Kor 13 4-7)



Az anya kifejezéshez a legszebb képek kapcsolódnak. Édes anya. Anya föld. Anya nyelv. Anya: a legerősebb és a legközelibb kötelék a földön. Éveken át készül, hogy létrejöjjön ez a kötelék. Gyakran a saját életét is veszélyeztetve adja gyermekének az életet. Nap, mint nap úgy ajándékozza önmagát, hogy semmi viszonzást nem várhat. Feneketlen kútba dobja a napjait, az éveit. A halálában is, odaát is, mindörökké nagyhatalom marad. Egész lénye és létezése bizonyítja, hogy a szeretet nem érzelgősség. A szeretettől távol áll minden túlfűtött rajongás. A szeretetnek semmi köze a hullámzó érzelmekhez. Az anya a férjében és minden gyermekében meghal önmagának. Önként, örömmel és szeretetből. Az anyasághoz és a szeretethez csak az örökkévaló jelzői illenek. Örök szeretettel szeretlek Téged.

Mária, aki a kánai esküvőn közbenjár a szégyennel fenyegető helyzet megoldására. Mária aki kimondja az igen-t a megtestesült Ige befogadására. Mária, aki gondos tekintettel kísérte a felnövekvő Gyermeket. Mária, aki dermedten nézi Fia kínlódását a Golgota felé. Mária, aki ott áll Jánossal a fiatal, hűséges tanítvánnyal. Mária: az asszony kapja a csitítást: „Asszony, nem a mi dogunk a fogytán lévő bor.” Az a bor, ami soha nem fogy ki, az én vérem. Majd Mária kapja a krisztusi testnek, az Egyháznak a gondját: ”Asszony, most rád bízom a tanítvány személyében az egész Egyházat.” Az Egyház, amit rád bízok: a Menyei Örök Jeruzsálem.

Asszony! Te vagy az új Éva. Aki a bűn gyümölcsfájától a megváltás fájáig kísérted gyermekeidet. A szépen termő fától a véres bitófáig tart az anyai küldetésed. Te tudod, hogy a kereszt nem a végső állomás. A kereszt a szeretet jele és a szeretet eszköze.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



A szeretet erősebb a halálnál. A szeretet nem szűnik meg soha. Az anyai szeretet örök nagyhatalom marad.





V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak

"Szabadságra szól a meghívásotok. Szeretetben szolgáljatok egymásnak! Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét! Ne fáradjuk bele a jótettekbe, mert ha el nem fáradunk, majd aratni is fogunk. Amíg időnk van tegyünk jót mindenkivel" (Gal 5,13. 6,2.9)



Kiöntött az árvíz – én siettem menteni a menthetőt.

Belepett a vörös iszap – én építettem újjá a házadat

Elsodorta a szökőár a városodat – én szállítottam az építőanyagot.

Ezreket temetett maga alá a földrengés – én kutattam fel az életben maradottakat.

Mindent beborított a belvíz – én működtettem a szivattyúkat

Minden vetést kiperzselt az aszály – én szállítottam a magam gabonájából.

A járvány miatt lezárták a kikötőket – én mégis megszerveztem a gyógyszerszállítást.



"Szeressétek egymást!" Ha ezt a parancsot eltöröljük, Krisztus Egyházának egész építménye összedől. Közösségünkben a szeretetnek olyannak kell lennie, mint a lángoló tűz. Ahogy elhamvadó tűzzel sem törődik már senki, ugyanúgy közösségünk sem lesz már senkinek sem hasznára és el is pusztul, ha hiányzik belőle a szeretet.

Reggeltől estig a közönyről és a nemtörődömségről hallok.

Amint baj van, mihelyst pusztít a katasztrófa, én mást látok, mint amit hallok. Cireneiek állnak a segítők sorába. Az első szóra hordják a takarót, az élelmet. Megnyílnak a pénztárcák. Telnek a bankszámlák. Visszük egymás keresztjét. Könnyítjük egymás terhét. A Cireneitől a szervező értelem és a dolgos erő felajánlását tanultuk meg. Minket nem kell kényszeríteni. Ebben a keresztcipelésben ez az igazi erő: a rászorulóban meglátunk Téged. A segítő akciót megelőzően odaállunk melléd és imádságban megbeszéljük Veled a teendőt.

A lélek törvényének a parancsa így jutott el a fejen át a kezekhez. Igy hosszabb az út, mint a kézből kézbe adott kenyér útja. De biztosabb, mert az embertől emberig a legrövidebb út a lélek ösvényén vezet. Ez ellen pedig nincsen törvény.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



A szeretet ellen nincsen törvény. Szeressetek tettetés nélkül! Adjatok! Adjatok! Túlcsorduló mértékkel mérjetek!





VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

" Uram, a te arcodat keresem. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is magához ölel engem. Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátor és bízzál az Úrban!” (Zsolt 27,8-14)

Az Istent kereső tekintetet Jézus arcvonásai tükrözi vissza. Mielőtt kerestelek volna, Te már indultál felém. Mielőtt megszólítottak volna, Te már beszéltél hozzám. Mielőtt Rád pillantottam volna Te már belélegeztél engem. A Tied vagyok. Benned élek. A teremtett világ sóhajtva keres, és Feléd vágyakozik, mert megelőző gondoskodásoddal hívtad a létbe.

Uram milyen gyenge kis kísérlet, hogy én bármit is adhatnék Neked – hiszen minden a Tied. Ha a legdrágábbat nyújtom és a számomra a leginkább értékessel szeretnélek megajándékozni, akkor is csak visszaadok Neked.

Visszacsepegtetek a saját kincses táradból. Valami keveset visszacsorgatok a magadéból. Könnyítek a világ szenvedésein, a kendőmmel törlöm a verejtékező homlokot – úgy, mint Veronika tette? A támogatásban Te itt is megelőzöl. A kendő lenyomata megindítóan hiteles, mert a Te vonásaid vannak rajta. Te most is többet juttatsz vissza, mint amit kaptál az embertől. Igy a segítségnyújtásban is a segítő kap többet. A saját képmásodat adod jutalmul. A Te arcodat, rászoruló tekintettedet és a részvétért esengő vonásaidat adod vissza.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Milliók és milliók arcának a lenyomatát őrzi Veronika kendője. A segítségre szorulók milliói.

Ezrek és ezrek kapják meg viszonzásul Veronika kendőjét és rajta arcod lenyomatát. A segítők ezrei.

Mutasd meg mindkét arcodat!

Vésd szívünkbe arcod vonásait!



VII. állomás: Jézus másodszor esik el

„Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben .Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!" (Zsolt 22,15-20 )



Aki nem tanul a saját hibáiból, arra van kárhoztatva, hogy újból és újból vétkezzen. Hogy újból és újból súlyos bűnöket kövessen el. Ha egy nép nem okul a maga történelmén istentelenségein, ismét lesüllyed az erkölcsi nihil  mocsarába. A népirtások, a diktátorok vérengzései, a szülőföldről való elűzetések kicsiben, szinte a láthatatlanban kezdődnek. Ártatlan eszmék, amelyek a feltétel nélküli szabadságot hirdetik. Azt, amelyik cél nélküli és Isten nélküli.

A hitétől megfosztott ember eleinte maga előtt akarja igazolni bűnös vágyait. Önmagát csapja be képtelen viselkedésével. És mivel sem alázata, sem reménye nincsen, egy nap csendes magányában leszámol Istennel. Már nem kérdés. Elteszi a Bibliát. Az Egyház nélkül és Jézus nélkül ünnepel. Elereszti a Golgota keresztjét és eloltja a remény pislákoló mécsesét.  Tudja ugyan, hogy nem lesz képes egyedül élni, mégis megint próbálkozik. Már számtalanszor elesett és megint a porban fogja végezni. De nem tanul. Már nem tud a hite szerint élni, ezért saját hitet gyárt. Igazolni kell a bűnös életét. Ez a maga-módján csinált hit a tudományosság látszatát kelti. Majd drága konferenciákon barátaival osztja meg becsomagolt hazugságait. A bulvárlapok, a magazinok is nagy hasznot húznak a hazugságból. „Azzal dicsekszik, ami a gyalázatára válik.”

Az ember újból és újból elesik és alig tanul. Pedig a népirtások, a diktátorok vérengzései, a szülőföldről való elűzetések mind-mind előzménnyel bírtak. Gyakran nem a második, hanem a sokadik elesések ezek, amelyek alatt rogyadoznak Krisztus lábai. Ő mégis mint Út, mint Igazság és mint Élet marad a Világ Világossága.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Urunk, ha kísért a Tőled való elszakadás gondolata – tarts meg minket.

Urunk taníts felismerni a bűnöket és a bűnök forrásait!

Urunk nevelj okosan és hitben élni!

Urunk, Te soha nem számolj le velünk!

Urunk, Te kezdj új életet bennünk.



VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

 „Így szólt hozzám az Úr: "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok."  De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked.” (Jer 1,4-8)



Megható a gyermeke sorsáért aggódó asszony szeme.

Megrendítő a gyermeke életéért könyörgő asszony könnye. Vonásait a féltő fájdalom barázdai hasogatják.

Megindító a gyermekeiért és férjéért élő asszony keze. Lelkét és gondolatait is ők töltik be teljesen.

Édesanya.

Érthetetlen a gyermekét megölő asszony, aki anya. Igenje a halálra kimondott szó. Az édes szó epévé változik a szájában.

Találkozom síró asszonyokkal. A váróteremben ülnek. Van, aki belül zokog, a másik már képtelen sírni, a harmadik itatgatja a szeme sarkából ki –ki pergő cseppeket. A legtöbbjük nem sír. Sehogyan sem. Üres tekintettel vár. A halál előszobájában félelem nélkül, könnyek nélkül.

Vár.

Vár, hogy a halálos ítéletet együtt mondhassák ki.

Várja, hogy az élet elpusztításában segédeket találjon.

Vár, hogy feladva édesanyai hivatását a maga kezébe vegye a lándzsát.

Az önmagát felvilágosultnak, szabadnak kikiáltó modern ember megöli a saját gyermekét. A bűn felelőtlenségét egy nagyobb vétekkel terheli meg. Beszűkült, sötét alagútba kerül és nem tör ki. Előre megfontolt módon, a haszon érdekében, bűntársakkal szövetkezve öl. A gyermekét öli.

Elpusztítja az életet.

Elvágja a jövője fonalát.

Van miért sírnia.

Könnyeit  a megbocsátó Isten kegyelme szárítja fel.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Ha bensőnket összeszabdalta a kétely, ha igent akarunk mondani az életre, ha az evangélium szerint akarunk élni engedjük, hogy nap-mint-nap újjászüljön az Istenből áradó bizalom, a bűnbánat és megbocsátás. Igy nyer új értelmet az életünk. Szeretünk, mert Isten szeret minket.





IX. állomás: Jézus harmadszor esik el

,,Ő, amikor isteni dicsőségben volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette zsákmánynak, hanem kiüresítette magát; a szolga alakját fölvéve hasonló lett az emberekhez, és a külsejét tekintve embernek találták. Megalázta magát engedelmesen mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,6-8.)



A harmadik elesés ezt fejezi ki: az önkiüresítést, Isten Fia kenózisát, a megalázkodást a kereszt alatt.

Jézus a tanítványainak mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (vö. Mt 20,28). Az Utolsó Vacsora termében a földig hajol és a tanítványai lábát mossa. Mintha ezt a megalázkodást gyakorolná. Harmadszor is elesik a kereszt súlya alatt, így még hangosabban kiáltja felénk misztériumát. Halljuk meg a szavát!

Ez az Elítélt, aki a földön fekszik a kereszt súlya alatt, immár közvetlenül a kivégzés helye közelében mondja nekünk: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), ,,aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága'' (Jn 8,12). Ezzel is láttatja, hogy nem a halálé, a sötétségé a utolsó szó. Nincs miért botránkoznom a bűnök miatt, mert a Megváltó erőtlenül fekszik a kereszt alatt. A közeledő halál e megnyilvánulása az élet világosságát rejti magában. Olyan hatalmas titok a bűn valósága, hogy csak a megváltás titka képes felülmúlni.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



A kereszt súlya alatt kinyilatkoztattad a világnak a megváltás árát. Add meg a hit világosságát, hogy fölismerjük Benned Isten és az ember szenvedő Szolgáját! Legyen bátorságuk követni Téged a hit útján, mely a vég nélküli életbe vezet. Jézusunk tiéd a tisztelet, az áldás és a dicsőség.





X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

„Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen. Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!” (Fil 2, 13- 18)

A parttalan szabadságra és az egyén önrendelkezésére való hivatkozással súlyosan sérül az emberi méltóság. A tudatlanok kiszolgáltatottságával, a fiatalok bizalmával való visszaélés súlyos bűn. Az Egyház minden tagjának különös felelőssége van az örök értékek átadásában. A tisztaság, a házassági hűség, az önfeláldozó szeretet és a kölcsönös tisztelet nélkül nincs felelős családi élet.

Tudatosság és szabadság: ezek a teljes értékű emberi cselekvés nélkülözhetetlen összetevői. Az önzésen nyugvó és a kapzsi, haszonleső társadalmakban a férfi és a nő szent kapcsolata is az üzlet érdekeinek van kitéve. A legszemélyesebb és a legszentebb területeket a gonoszság hatalmának akarják kiszolgáltatni. A toleranciára hivatkozás mögött az erőszak és a vallási türelmetlenség van.

A bűnös embernek van joga, azonban a bűn semmi védelemben nem részesülhet. A bűnnek nem lehetnek jogai. A házasságon nyugvó család misztériumát nem lehet semmi egyébbel felváltani, vagy helyettesíteni.

Hány eszközt ismer a világ ahhoz, hogy gyengítse az akaratot és elhomályosítsa a tudatot! Féltékenyen kell védeni őket minden fajta erőszakkal szemben!   Mélyen meg kell értenünk Krisztus áldozatát, egyesülnünk kell vele, hogy képesek legyünk megakadályozni az élet értékének elveszítését.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.


Urunk, Jézus! Teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált. Tégy minket és a világ minden emberét áldozatod részesévé. Őrizz meg minket tisztaságban, hűségben és engedelmességben! Add, hogy létünkkel és cselekedeteinkkel szabadon és tudatosan vegyünk részt üdvözítő művedben.





XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

„Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg. Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.  Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. 6Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.  Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.  Erőszakos ítélettel végeztek vele. (Iz 53, 1-8)



Mi ,,vonz'' ebben a kereszten agonizáló Elítéltben? Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta? Miért tették a keresztet hitük ismertető jelévé?

Ki ad magyarázatot azokra a férfiakra és nőkre, akik a történelem folyamán e jelre tekintve éltek s adták oda az életüket?

Ki ad magyarázatot boldogemlékű Mindszenty József, boldog Salkaházi Sára, boldog Apor Vilmos, boldog Bogdánffy Szilárd, boldog Meszlényi Zoltán püspökök vértanúságára.

Ki érti meg boldog Batthyány Strattmann László orvos, Árpád-házi Szent Margit áldozatait?

Ki egyesül az elűzött szerzetesek, a megkínzott-bebörtönzött papok-püspökök szenvedésével?

Ki törli le a Gulágok, Recskek, Dachauk okozta könnyeket?

Ki teszi elviselhetővé a levert forradalmak és elcsalt évek keserűségeit.

Egyetlen magyarázat: a kereszten haláltusáját vívó Krisztus.

Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz.

Vonz az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát.

Vonz a végtelen szeretet erejével, amely a földről fölemelte a kereszt fájára Krisztus testének súlyát, hogy ellensúlya legyen az ősbűnnek.

Vonz a határtalan szeretet erejével, mely a szeretet minden hiányát pótolni képes és lehetővé teszi az embernek, hogy újra menedéket találjon az irgalmas Atya karjai között.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.


Fölmagasztalt Krisztus, megfeszített Béke, áraszd szívünkbe szeretetedet, hogy keresztedben fölismerjük megváltásunk jelét! Add, hogy sebeid vonzásában Veled együtt éljünk és haljunk.







XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

„Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"  Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." (Mk 15, 33-38)



A zsoltár szavai ezek, melyet Jézus imádkozott. Egész földi életében nem szűnt meg az Atya akaratát keresni. Állandó imádsága az Atyával való bensőséges egység megvalósulása.  Földi életének utolsó perceiben gondolataival és szavával is Hozzá fordul. A dialógus immár kizárólagosan a haldokló Fiú és a szeretet áldozatát elfogadó Atya között zajlik. Az elhagyott igaz imádsága szakad ki belőle. A zaklatott szívű, elmagányosodott, elrontott életű ember imádsága ez a sóhaj, ami azonban nem marad meg a reménytelenség útvesztőjében.

Van, mert kell lennie fénynek, életnek, megbocsátásnak.



Az Örök Főpap elfoglalja helyét a szentélyben és ezzel mindörökre megszenteli a népét.

A bűn és a halál most, pont most a felfakadó ima erejében és Jézus önként vállalt halálában veszíti el a végső csatát. Azonban a megváltás, a bűnökért való elégtétel a kereszten valósult meg. Amikor a gonoszság az Igaz feletti győzelmét ünnepli, pontosan akkor veszíti el a végső küzdelmet. Ettől az órától fogva Isten szeretete több mint szó, mint gyógyító cselekedet. Az Atya elfogadva Egyszülöttjének önkéntes áldozatát, önmagában mutatta meg a Szeretetet. A százados szájából fakad fel a mindenkori ember hitvallása: Ez az ember valóban az Isten Fia volt."

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



A küldetésedet beteljesítetted. Megismertük a szeretetet, ami örök szeretet. Jézussal a végső beteljesülésben arra várok csupán, hogy mi is egyek legyünk, hogy az Atyával együtt lehetünk.





XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." (Lk 1, 46-55)



Az Anya ölébe fektették a Fiú élettelen testét. Az Evangéliumok nem szólnak arról, mit érzett Mária abban az órában. Mintha az evangélisták hallgatásukkal tiszteletben tartanák fájdalmát, emlékeit. Hogyan is lettek volna képesek ezek kifejezésére! A sok évszázados hagyomány őrzi a Pieta képét, és általa vési bele a keresztény nép emlékezetébe legfájdalmasabb kifejezését annak a kimondhatatlan szeretetkapcsolatnak, mely Mária szívében az angyali üdvözlet órájában fogantatott és érlelődött egészen isteni Fia születéséig. E szeretet nyilvánult meg a betlehemi barlangban, tétetett próbára már a templomban történt bemutatáskor, és mélyült el a Mária szívében őrzött és át- meg átgondolt szavakkal együtt (vö. Lk 2,51). E szeretet hangjai hallatszottak a kánai menyegzőn.



Most ez a szeretetkapcsolat alakul át olyan egységgé, mely felülmúlja az élet és a halál határait.  E szeretetkapcsolat mintát ad minden elrontott, balul sikerült emberi kapcsolatunk helyreállítására.

A szeretet szótlan ölelése gyógyulást hoz a kimondott szavak okozta bűnökre.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



A Fájdalmak Asszonyának csendes ölelése által taníts minket arra a nehéz szeretetre, amely nem futamodik meg el a szenvedés elől, hanem bizalommal ráhagyatkozik Isten gyengéd szeretetére. Nála semmi sem lehetetlen. A nagy dolgok gyakran csendben történnek. Ölelés ez a béke, melyet a kiengesztelődés és az újjászületés csendje tart a karjaiban





XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik

„Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." 3Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot 7meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. (Jn 20,1-8)



Krisztus élettelen testét elhelyezték a sírban. A golgotai kereszten királyként országol, most királynak járó új sírban pihen. A sír bejárata elé hengerített kő azonban nem a végső pecsét művére. Az utolsó szó nem a hazugságé. Nem is a gyűlöleté, vagy az erőszaké. Az utolsó szót a halálnál erősebb szeretet mondja ki.

A sírba tétellel, a Golgota lábánál az Egyház megkezdi a nagyszombati virrasztást. Az apostolok az Utolsó Vacsora termének rejtekében gyűlnek össze, s ott várják a szombat elmúltát. Ez a várakozás, a vigília a sírnál, az Üdvözítő üres sírjánál való találkozással ér véget. És akkor megszólal a sír. A feltámadás néma tanúja. A üres sír. Az egyetlen bizonyíték. Mit lát Péter és János? Semmit: az elhengerített követ, az üres sírt, néhány az összehajtott leplet. Péternek ez a semmi elegendő, mert,,Látta és hitt.” (Jn 20,8). És vele együtt hitt az Egyház, mely attól a perctől kezdve fáradhatatlanul átadja hite alapvető igazságát a világnak:

,,Krisztus föltámadt a halálból, elsőszülöttként a halottak közül'' (1Kor 15, 20).

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



Az üres sír a végső győzelem jele, melyet az igazság arat a hazugság, a jó a rossz, az irgalom a bűn, az élet a halál fölött. Én vagyok a Feltámadás és az Élet.

Sípos (S) Gyula: Krisztus győzelmes keresztútja

Felkészülés a Keresztútra
A sátán eddig minden csatáját elveszítette Jézus Krisztussal szemben. Nem tudta Őt elbuktatni a pénz, a hatalom és a hírnév kísértésével és nem tudta hozzáidomítani kora hamis vallásosságához sem. Nem tudta megzsarolni szerettei elveszítésének félelmével, sem küldetése hiábavalóságának ismételt bizonygatásával. A Messiás Isten- és emberszeretetén, tisztaságán és hűségén kicsorbult a gonosz minden fegyvere.
Végül a Getszemáné kertjében a sátán teljes erejével megtámadta Jézus Krisztus belső világát, hogy kétségbeesésbe és reménytelenségbe taszítva Őt elszakítsa a Fiút az Atyától, így téve lehetetlenné a Megváltást. Olyan erősen gyötörte, hogy Jézus vérrel verejtékezett – de még ekkor is az Atyához kiáltott, Ő pedig angyalt küldött, aki megerősítette a Messiást lelki szenvedései közepette.
A sátán ezt a lelki harcot elveszítette, de nem adta fel a küzdelmet. Most arra készül, hogy az embereken keresztül gyakorolva hatalmát, testében és lelkében addig gyötörje a Messiást, amíg az feladja küldetését és kimenekül szorult helyzetéből. Tudja már, hogy ha most is elbukik, elveszíti a Föld és az ember feletti hatalmát és Jézus Krisztuson keresztül Isten és ember újra „egy asztalhoz ül”. Ezért minden eszközt bevet győzelme érdekében. A gonosz lelkek légiói pedig követik őt és mindent elkövetnek, hogy teljesen ellenőrzésük alatt tartsák az eseményeket.

Jézust halálra ítélik
Ott áll Jézus megalázottan Pilátus és a nép előtt. Kigúnyolták emberségét, küldetését, ön-azonosságát. Mennyei királysága töviskorona, papi, királyi és prófétai hatalma véres bíborpalást, arca leköpdösve, teste vérző sebek halmaza – íme az ember! És valóban, a Fiú visszatükrözi a bűntől meggyalázott teremtmény valóságos állapotát. Ha látnánk magunkat, elborzadnánk fekélyes valóságunktól!
Íme az ember – ezt akarod vállalni? Ezeket akarod megmenteni? Hiszen Te ártatlan vagy! A gyáva és kegyetlen Pilátus által háromszorosan is kijelentve: Te ártatlan vagy – menekülj! Hagyd magukra azokat, akik maguk se akarják, hogy megmentsék őket! Látod, hogy gyaláznak, látod, hogy nem fogadnak el – miért szenvednél azokért, akik a kínoznak?
Jézus nem felel a kísértésre, nem száll vitába a Vádolóval. Amikor megszólal, csak tanúságot tesz az Atyával való szeretetközösségéről: az én országom nem e világból való…
Jézus hallgat, de hallgatása többet mond, mint ezer szó. Hallgatásával elutasítja a kiegyezést a gonosszal és sorsközösséget vállal velünk. „Én emlékszem az Édenre, amikor még együtt sétáltam az emberrel. Szeretetemben teremtettem őt és igent mondtam rá.”
Pilátus dönt - és halálra adja Teremtőjét. Az ő sorsa is eldőlt ezzel, jelleme egyre számítóbb és kegyetlenebb lesz ezután, egészen az örök halálig.

Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus gyakorlott ácsmester, egy pillantásával felméri a kereszt súlyát. Rettenetesek ezek a gerendák! Egy jó erőben lévő ember is gonddal vihetné csak – hát akkor Ő a végigvert, szétszakított izmú hátával?
A nép izgatottan nézi a prófétát: vajon elbírja-e a keresztet? Mikor adja fel? Jönnek-e az angyalok? Mond-e valami különlegeset? Fogadásokat kötnek, meddig tudja elvinni a keresztet – a sarokig, a kapuig, talán még az emelkedőn is?
A sátán ott ordít a tömeg szájával. Élvezettel gúnyolja, sértegeti a Megváltót. Végre szabadon eresztheti minden Istennel szembeni gyűlöletét, lázadását.
Ezt nem bírod ki! Most már láthatod, hogy mindenképpen kudarcra vagy ítélve! Te is tudod, hogy ilyen testtel ezt a súlyt nem viheted fel a hegyre! De miért is tennéd? Hiszen bármikor abbahagyhatod! Tégy csodát! Söpörd el ezt a csőcseléket innen, mutasd meg hatalmadat és építsd újjá Izraelt! Kezedbe adom őket, kezedbe adom Pilátust is, a főpapokat is, állítsd Te bíróság elé őket! Hadd lássa meg a világ, hogy neked volt igazad! Te is tudod, hogy elfogadnának és felmagasztalnának!
Jézus hallgat – és a kereszt alá alázza magát. Elfogadja, és ezzel legyőzi teste fájdalmát, legyőzi a teljesíthetetlenség és reménytelenség kísértését, ellene mond az Isten-ellenes igazságtételnek. Vállára veszi az ember terhét és elindul. 

Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Meddig képes az összetört test elhordozni saját mázsányi kivégzőeszközét? Eddig. Jézus porba hull, a gerenda újra felszakítja hátának sebeit, a tövisek mélyen belenyomódnak fejbőrébe, arccal a porban alig kap levegőt…
Az ördög alakította így a körülményeket, hogy aztán a helyzetet kihasználva hamis részvéttől csöpögő hangon biztassa a Messiást műve feladására:
Add fel! Nyilvánvaló, hogy ezt a terhet képtelenség elhordozni! Hiszen te az ácsmunkában gyakorlott szemeddel rögtön láttad, hogy ez túl nagy teher, ezt lehetetlen végig vinni, fel a hegyre!
Add fel, legalább túl leszel rajta! Nézd, hogy gúnyolnak az emberek! Úgy vizsgálgatnak, mint egy állatot – van-e még erő benne? Bírja-e a terhet?
Hidd el, nincs szükség erre, még a te atyád se akarhatja ezt, hogyan is akarhatná, hiszen szeret téged!
Csak maradj a földön, a többit majd én elrendezem!
Jézus küzd a fáradtsággal, a fájdalommal, a tehetetlenség érzésével. Testében, lelkében egyaránt gyötrődik. Nem enged azonban a sátán kísértésének, legyőzi a csüggedést és minden erejét összeszedve felnyomja magát a földről. Előre tekint és újra útnak indul, hogy megtegye mindazt, amit előre megjövendöltek róla, s beteljesítse az Atya akaratát.

Jézus Anyjával találkozik a keresztúton
Kire tekinthetne az Úr, kin pihentethetné meg a szemét? A dühtől eltorzult arcú gúnyolódókon? A kíváncsi, esetleg közönyös római katonákon? Nézi őket és imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik…”
Teljes elhagyatottságában egyszer csak felvillan Isten irgalmas szeretete – Mária áll az út szélén és Fiát nézi. A fecsegő emberek között ő a csend szigete. Az eltorzult arcok között a szépség pihenőhelye. A közöny hullámai között a részvét, az együttérző szeretet gyöngéd oszlopa. Nem szól, de az arcán peregnek a könnyek.
Mit is mondhatna? Csak a keze fehéredik el, ahogy ruhája kendőjét szorítja.
A Szűzanya kívül hallgat, de belül annál hangosabb. Egész szívét Istenhez emeli, úgy könyörög Fiáért. Erőért, enyhülésért kiált ahhoz, aki egyedül meghallgathatja.
Most Szűz Mária az egyetlen, aki támogatja Jézust az utolsó, legnehezebb küzdelmében. Szívük együtt dobban, bensőjük együtt érez – és az édesanya ebben a lelki egységben mindent odaad, amit csak átadhat Fiának. Aléltan hullana a porba, ha János, a szeretett tanítvány és Mária Magdolna fel nem fogná esését.
Jézus szívében vigaszt és enyhülést kapott. A hűségesek kitartanak, ha mást nem is tehetnek. A küzdelem nem céltalan és értelmetlen – a szeretet szép sugara áttör a pokol sötétségén és glóriát rajzol Isten Fia köré.

Cirenei Simon segíti vinni Jézusnak a keresztet
Az Atya nem hagyta magára a Fiút. A lelki segítség után megérkezik a testi segítség is. A római katonák hirtelen észre veszik, hogy hamar vége lesz a mulatságnak, ha nem engedélyeznek egy kis pihenőt foglyuknak. Ezért arra kényszerítik a mezőről, munkából hazatérő Cirenei Simont, hogy segítsen Jézusnak.
Cirenei Simon ajándék, de egyben megajándékozott is. Ő nem volt részese Jézus elítélésének, nem élvezte megkínzatását. A mezőn dolgozott, hogy mindent befejezzen a hetedik napra. Törvénytisztelő férfi, aki Isten napját valóban Istennel és a családjával, nyugalomban akarja tölteni.
Amit az úton látnia kell, attól elborzad. Amire a katonák kényszerítik, az ellen tiltakozik - most tegye őt tisztátalanná egy bűnöző vére?
Aztán Jézus szemébe néz – és minden megváltozik. A szenvedő ártatlanság néz vissza rá és ez lelke mélyéig megindítja az egyszerű férfit. Nem tudja még, hogy a Megváltónak segít, nem tudja még, hogy tettéért cserébe ő is a krisztusi testvériséghez fog tartozni és megmenekül az örök életre, nem tudja még, hogy nevét az első keresztény közösségek megőrzik, nem tudja még, hogy Isten hálából feljegyzi tettét az evangélium örökkévalóságába – még nem tud, nem hisz, de szeretet van benne és ez az együttérző szeretet akkor is vinni akarja a keresztet, amikor már kirángatják a kezéből.

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát
A sátán tombol – azt hitte, hogy sikerül összeroppantania Jézust, de ennek pont az ellenkezője következett be! Azt is hitte, hogy teljesen kezében tartja az eseményeket, és ebben is csúfos kudarcot vallott. Jézus anyja imájával áttörte a lelki sötétség gyűrűjét, Simon pedig fizikai segítséget adott a kimerült férfinak.
A gonosz lelkek légiói a félelemtől és dühtől korbácsoltatva újra minden embert Isten Fia ellen akarnak fordítani. Vége nézők türelmének, vége a római katonák engedékenységének – a világ terhe újra a szenvedő Messiásra nehezedik.
Jézus újra a kereszt súlya alatt rogyadozik előre. Fejét lehajtja, arcába vér és izzadtság csorog. Alig lát, a kövekbe beleütközik a lába, tántorog.
Ekkor azonban újabb csoda történik, amit az angyalok is ámulva néznek. Egy egyszerű asszony – akit a hagyomány Veronikának nevez, mert ő kapta ajándékba az igaz képmást, a „vera ikont” – odalép Jézushoz és kendőjével megtörli az arcát.
Honnan került elő ez az asszony? Senki sem tudja. Jézushoz lép és megtörli az arcát. Ennyit tehet csak – de amit tehet, azt megteszi. Isten válasza hasonló – amit megtehet, Ő is megteszi. Jézus vére a kendőn kirajzolja a szent arcot, örök emlékül és bizonyosságul. A kendő azonban csak jel, a Szent jele. Krisztus valósága ekkorra már mélyen belenyomódott Veronika szívébe. Az Úr még a legnagyobb megpróbáltatás közepette is felismeri övéit: te velem vagy, Én pedig veled vagyok és veled is maradok, most, és mindörökké.

Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
Ennyi! Jézus elbotlik egy kőben és a földre zuhan. A tömeg kiabál, a katona ostorral veri mint egy barmot, hogy tovább húzza az igát. A kereszt súlya belepréseli a földbe – de ez a súly már nem csak a fagerendáé. A sátán nehezedik diadalmasan a fára, úgy ordítja: ennyi! Ennyi volt, add fel! Szépen küzdöttél, de nincs tovább! Te csak egy senki vagy, senki!
Minden bűn, minden lázadás és vétek amit csak elkövettek az emberek Isten ellen, ott van összegyűjtve a Vádoló kezében – és ezt az egész mocskot most ráborítja a Szentre.
Ezt akarod? Ezekkel vállalsz közösséget? Én nem kellettem neked, szépségemet, erőmet elvetetted, csak hogy ezzel az állatsereglettel azonosulj – tessék itt van! Ezek mocskosabbak a disznónál, hiúbbak a pávánál, gyengébbek a báránynál és ostobák, mint a férgek – ez a te teremtésed, amihez annyira ragaszkodsz?!
De még meggondolhatod magad! Még elismerheted, hogy nekem volt igazam, amikor fellázadtam a teremtményeid ellen! Én már akkor is tudtam, hogy ezektől semmi jó sem származik és be is bizonyítottam neked! Lásd be, hogy tévedtél! Hagyd abba ezt az ostoba vetélkedést és fogjunk össze - mi ketten, együtt, megoldhatjuk ezt az egész félresikerült ügyet!
Jézus hallgat, szívében csend van. Aztán összeszedi minden maradék erejét és felnyomja magát a földről. Ő viszi a keresztet, vagy a kereszt Őt? Csak megy előre, lelkében megingathatatlanul.

Jézus beszél a síró asszonyokhoz
Síró asszonyok állnak elé. Ki tereli őket ide, miért álltak ide, vajon miért jajveszékelnek olyan hangosan?
Jézus megtorpan – nem is tudjuk, mi a fárasztóbb: megállni, amikor újra sikerült megindulni, vagy újra elindulni a megtorpanás után.
Megvan az ideje az örömnek is, megvan az ideje a sírásnak is – az asszonyok is ismerik Salamon királynak ezt a bölcsességét. Most elérkezettnek látják az időt, hogy sírjanak, jajgassanak - lám, ők mennyire szenvednek!
Olykor talán lopva körül néznek, figyelik-e a többiek a produkciót. Bizony, ha senki nem mer is sírni, ők aztán gyászolnak mindenki helyett!
Sírnak az asszonyok. Kezdetben talán őszintén, talán valamelyiküket meggyógyította, megsza-badította a Messiás nyilvános működése alatt, – a színpadias, szokás diktálta hangos siratás lassan mégis elnyomja minden érzelmüket. Marad a sokszor eljátszott műsor közönye és rutinja.
Jézust azonban nem hatja meg ez az előadás. Szavai prófétai erővel szólnak: Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Az Emberfia fizikai erejének végére ér. A lélek ugyan kész, de a test – a kiéheztetett, kivéreztetett, agyongyötört test már erőtlen, nem bírja tovább. Jézus harmadszor is földre roskad a kereszt súlya alatt és hiába próbál, már nem tud felkelni.
A sátán azonban nem elégedett. Isten Fia ugyan a földre roskadt, de nem bukott el! Nem adta fel a küzdelmet, nem menekült el a fájdalomtól, nem fordult haraggal kínzói felé. A gonosz léleknek eddig nem sikerült semmilyen módon sem rést ütni Isten és ember szeretet-szövetségén. Tudja jól: ha nem sikerül Jézust rávennie küldetése feladására, a Fiún keresztül minden embernek szabad út nyílik az Atyához.
Ha Jézus kitart, akkor hiába volt az évezredeken át tartó mesterkedése, ledől minden fal, amit Isten és az ember közé helyezett.
Ha az Emberfia úgy hal meg, hogy szívében megőrzi az Istennel való közösséget, akkor Isten és ember áttör a halálon és még az elhunyt emberek lelkeit is elérheti az Örömhír, kiszabadítva őket a karmai közül.
A sátán megértette: Jézus Krisztusban Isten ítélete lesz nyilvánvalóvá, benne lelepleződik a bukott angyal minden hazugsága, ravaszsága. Ezért Jézusnak még élnie kell! Nem halhat meg addig, amíg bukásba nem hajszolják!
Ezért a katonák abbahagyják az ostorozást, leemelik a megtört testről a keresztfát és felvonszolják az utolsó métereken a kivégzés helyére, a Golgotára.

Jézust megfosztják ruhájától
Nézz magadra ember, mi lett veled? Utolsó védelmedet, ami még beburkolt, letépték rólad. Felszakított sebeidből ömlik a vér, elkékült tested reszket a kimerültségtől. Úgy bámulnak, mint a vágóhídra hajtott barmot. Áldozati állat lettél – ezt akartad?
Mindent megkaptál Istenedtől. Csodatévő hatalmad volt, szerettek és tiszteltek az emberek. A nők beléd szerelmesedtek, a férfiak rabbinak szólítottak. Olyan bölcsességet kaptál, amivel mindenki sorsát helyesen igazgathattad volna. Te lehettél volna Izrael királya, a Messiás, akire mindenki várt!
Hát nem megadtam neked minden lehetőséget? Hát nem felajánlottam már az elején neked minden hatalmat? Ha akkor leereszkedtél volna a templom tetejéről, ez a tömeg most leborulna előtted és imádna téged!
Mindent eltékozoltál - de talán jól tetted. Nem ezt mondja a te királyod, Salamon is: „minden hiábavalóság”? Ha ezt akartad megmutatni nekik, hát elérted a célodat. Nem kell tovább tűrnöd ezt a méltatlan helyzetet. Öltözz fel a mennyei köntösödbe, gyógyítsd be sebeid, söpörd el ezeket a pogány katonákat és jelentsd ki dicsőséged! Vess véget ennek az undorító komédiának!
Jézus hagyja a semmibe hullni a sátán kísértését. Szemét lesütve tűri a szemérmetlenül kíváncsiskodó tekinteteket, némán hallgatja az emberek gúnyolódását és lelkében imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik…

Jézust keresztre szegezik
Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. Jézust felszegezik a keresztfára és Ő hagyja, hogy ez megtörténjen. Függ ég és föld között, hogy örökre összekösse a kettőt, amit a bűn szétszakított. Imádkozza a zsoltárokat, amikben előre megíratott, hogyan kell meghalnia a Messiásnak: kezét, lábát átszúrják, de csontját nem törik össze. Ecettel itatják, köntösére sorsot vetnek…
Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem! Ez az elhagyatottság imája, de nem a reménytelenségé! A zsoltár utolsó sorai már a győzelemről szólnak: A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
Bár a teste már a halál agóniájában, lelke csodálatos összeszedettségében Jézus még elrendezi édesanyja sorsát, megbocsát a jobb latornak, egészen elégő áldozatként önmagát felajánlva bocsánatért könyörög a megtévedt emberiségnek…
A sátán őrjöng: ha valóban Isten fia vagy, szabadítsd meg magad a keresztről! Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítson! Hívjad őt, hiszen őt is élve ragadta el Istene! Akkor veled ne tenné meg ezt?
A gonosz önmagával is teljesen meghasonlik. Teljes élvezettel gyötri a Fiút, beleadva minden Isten elleni gyűlöletét és lázadását. A halálát akarja, de sejti, hogy ez a halál az ő teljes veresége lenne. Végül nem bírja tovább, ráront a kereszten függő Messiásra és gyötri, ahogy csak bírja…

Jézus meghal a kereszten
Amikor ecettel, keserű epével kínálják - ezzel beteljesítve az utolsó próféciát is, aminek most meg kell történnie -, Jézus hangosan felkiált: Beteljesedett!
A Fiú kilehelte a Lelkét – íme, a Szentlélek újra szabadon szárnyalhat, Isten és ember szeretet-szövetsége a Bárány vére által újra, örökre szétszakíthatatlanul összeköttetett!
A Nap elhomályosul, a Föld megrendül Alkotója hatalmas tettétől. Isten meghalt az emberért, hogy az ember örökké élhessen! Lehet-e ennél nagyobb szeretete, hűsége bárkinek? És íme, sok szentnek a teste feltámadt és megjelentek szeretteiknek – az örök élet részesei máris hirdetik Isten megmentő dicsőségét és emberszerető jóságát!
A sátán minden hazugsága nyilvánvalóvá lett a mennyei seregek előtt. Isten kinyilvánította valódi természetét, irgalmas szeretete mélységét és magasságát mindenki előtt. Megnyílt a menny és megnyílt a pokol, a teremtett világ pedig egy új korszakba lépett, az Örömhír korszakába, a Beteljesedés korszakába.
A Templomban a szentek szentjét elválasztó függöny ketté hasadt. Nincs már semmi, ami elválaszthatná Istent az embertől! Nem kell már félni, hogy aki belép a szentek szentjébe, meghal bűnei miatt. A Bárány vére lemossa mindenki bűnét, aki kéri, megtisztítja, megszabadítja a gonoszság minden kötelékéből, hogy az atyai házba, az örök boldogság örömébe juthasson. Isten küzdött, Isten győzött, és ez a győzelem ingyen a miénk. Ki adhatna ennél többet?

Jézust leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik
Az Emberfia kínzói beteltek a szórakozással, elégedetten mennek haza imádkozni – hiszen itt a húsvét ünnepe! A Messiás gyilkosai sietnek, nehogy a szombat beállta egy halott közelében találja őket és így tisztátalanná váljanak. A másikban szálkányi bűnt is megkeresők, a mentából is tizedet adók megnyugodtak: megint megvédték a Törvényt egy istentelentől!
Vannak azonban néhányan, akik számára Krisztus halott teste is többet ér, mint a Törvény halott betűje. Ők gyűlnek össze lassan a kereszt körül.
Ott van a gazdag és befolyásos Arimateiai József, a Főtanács tagja, aki azzal a halott Jézussal vállal közösséget, akitől már semmit sem nyerhet, semmit sem kaphat.
Ott vannak a tanítványok a halott mester körül, akinek a hangját már sohasem halhatják, csodáit sohasem láthatják.
Ott van Mária, aki talán egyedül sejti, hiszi, hogy ez a halál nem végleges állapot annak, aki a halált már legyőzte. Reménykedve siratja, tisztogatja a testet. Mikor tarthatta így utoljára kezében a fiát? Talán kisgyermekként. S most a Fiú újra a karjai között, kiszolgáltatva, sebzetten, az ő anyai, gondoskodó szeretetére bízva.
Könnyeivel tisztítja, kendőjével simogatja a szent arcot – fog még mosolyogni ez a száj, lesz még derűs csillogás ezekben a szemekben, hallani fogjuk még a bölcsesség szavait – emlékezzetek, mit mondott! Emlékezzetek!

Jézust eltemetik
Csend van. Jézus teste a sírban, gyolcsba burkolva. Mária és a tanítványok elmentek, hogy a szombatot virrasztva, imádkozva töltsék. A földre leszállt az éj, gyászol a világ.
Nincs azonban csend a mennyekben! Az angyalok ujjongó kórusa dicsőíti Isten végtelen bölcsességét és irgalmát!
A Kinyilatkoztatás fénye betölt mindent, véget ért a várakozás ideje, elhallgatott minden Istent káromló, vádoló beszéd. A sátán, mint villámlás hullt le az égből, minden álcája lehullt, minden hazugsága napfényre derült, Jézus Krisztus győzött a gonoszság minden ereje felett!
Az Ítélet teljes. Megnyílt a pokol, az Istentől való teljes elszakítottság helye, a gonosz lelkek örök létezésmódja ezentúl. A sátán ott vergődik angyalaival együtt, vádolva, gyűlölve kínozzák egymást, átkokat szórva mindenre, ami él, sóvárogva az Élet után, amiben már sohasem lehet részük.
Az eddig a pokol tornácán várakozó lelkekhez pedig alászállt Jézus, hogy ott is meghirdesse az Örömhírt: Isten van, szeret téged és ha megbánod életed bűneit, felviszlek Hozzá, az örök boldogságba és beteljesülésbe.
Készül már a dicsőséges menet, az angyali harsonákkal kísért ünnepi tánc, vonul már a megmentett nép Isten trónusa felé…

Befejezés
Pál apostol a Korintusiakhoz írt első levele második fejezetében így ír:
„Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. (1Kor 2, 1-6)
Isten ereje, Isten bölcsessége a keresztfán lett nyilvánvalóvá. A megfeszített Jézus Krisztus látszólagos gyöngesége erősebb volt mint a gonoszság minden ereje. Balgasága bölcsebb volt, mint az emberek minden okossága.
Jézus átdöfött szívéből az irgalmasság és az élet folyamai áradnak minden élőre. Aki mer maga is gyenge lenni az erősek között, szegény és kiszolgáltatott lenni a gazdagok és hatalmasok között, aki mer hinni Isten ígéreteiben és bízni gondviselő szeretetében – az megtapasztalja Isten erejét, szeretetét és bölcsességét. Aki bele-temetkezik a Megfeszítettbe, az a Feltámadottal éli az életét.
Köszönjük Uram, hogy megváltottál minket! Ámen.
2012, M.I.N.D

http://szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/1608-krisztus-gyzelmes-keresztutja

péntek

Jelenits István

1. Jézust halálra ítélik
Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A fôpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelybôl származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ô ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái elôtt. Nem sértôdött, nem burkolózik gôgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ô áll elôttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétôl, ha mások megítélésérôl esik szó? Viszont igyekszem-e sértôdés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását?

2. Jézus vállára veszi a keresztet
A meggörnyedô emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is így hangzik a szava: Aki követni akar, vegye föl minden nap a keresztjét, és úgy kövessen. Meglátom-e ôt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e -- naponta -- a magam keresztjét?

3. Jézus elesik a kereszt alatt
Nem az erôsek, a hôsök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A gyöngeségben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ôt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta, gyöngéden, mégis erôsen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ô az elsô elesést. Türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen.

4. Jézus találkozik édesanyjával
Máriának Jézus szenvedése fáj, Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából, de vele osztoznia kell a legnehezebben is.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erôket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiúkat-féltô szeretetét?

5. Cirénei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak
Tanítványai elfutottak mellôle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségbôl veti vállát a keresztje alá.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, bizonyosan az ô követe.

6. Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak
Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bôkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik s a kendôn véres arcának mását ajándékozza Veronikának. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetbôl fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyôzzön a rossz, az ,,úgyis hiába'' egykedvűsége. Nekem kell jóval legyôznöm a rosszat.

7. Jézus másodszor is elesik a kereszt alatt
Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme-szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedô Jézus szemlélete részvétre és tevékeny, segítô szeretetre nevel.

8. Találkozik a síró asszonyokkal
Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja. ,,Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!'' (Lk 23,28) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tôlem se levegôverdesô nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek.

9. A harmadik esés
Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda ,,finis'' ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégsô, maradék erejét!
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tôlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégsô szorongást, erônk fogytán, amikor mégis nekivágunk.

10. Jézust megfosztják ruháitól
Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védô páncéljából akarják kiforgatni, amikor levetkôztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szôtte. Épp ezért tépik le róla. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amint csupasz testtel megáll az emberek elôtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ô méltóságos meztelensége tárul elém?

11. Jézust rászögezik a keresztre
Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítôbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdôdnek most -- s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthetô nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. ,,Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32)

12. Jézus meghal a kereszten
Kiáltva halt meg: gyözelemkiáltással. Azóta a halál -- a mi halálunk is -- kapu, amely az Atyára nyílik. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal!

13. Jézus testét leveszik a keresztrôl
Mária nem jajveszékel. Ô az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hűlô sebhelyeket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja.

14. Jézust eltemetik
Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölôdô barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis elôkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ô Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is.

Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsôségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen

csütörtök

Részlet Sillye Jenő/Kovács Gábor: Keresztút c. oratóriumából Gável András és Korpos Attila előadásában 2009. március 15-én egy lelkinap keretén belül a Szent István Házban, Londonban.



Első állomás - Pilátus

Második állomás - A kereszt

Harmadik állomás - A bukás

Negyedik állomás - Mária

Ötödik állomás - Simon

Hatodik állomás - Gyolcs

Hetedik állomás - Megint elestél

Nyolcadik állomás - A siránkozók

Kilencedik állomás - A porban

Tizedik állomás - Mezítelenül


Tizenkettedik állomás - Beteljesedett

Tizenharmadik állomás - József és Nikodémus

Tizennegyedik állomás - Kő
Keresztút

 

 

Elítélik

A magunk mögött hagyott évszázad a keresztények üldözésének az évszázada volt. Az igazak és az ártalmatlanok üldözésének a százada. Az elhurcoltak lefüggönyözött autóban elvittek, az ítélet nélkül fogva tartottak százezreinek szenvedése. A jogtalanság. A törvények sárba tiprása. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Vállára veszi

A kórházi ágyak csendje. A betegszobák csendje. Az ápolásra szorulókat körülvevő szürke lámpafény. A bennük derengő remény és a ki nem alvó öröm. Ők vállalják a szenvedést. Vállalják a keresztet, de nem egyedül, hanem Krisztussal együtt. Hordozzák érted, értem. Engesztelésül. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Első elesés

Keresztet hordozni – egy sors. Elesni alatta – egy bűn. Felállni – egy titok. Továbbmenni maga a kegyelem. Egy nép, egy nemzet is megkapja a lehetőséget, hogy elkövesse újból és újból a bűnöket. És megkapja a lehetőséget, hogy felálljon, és újrakezdje. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Édesanyjával találkozik

Tiszteld apádat és anyádat! Tiszteld azokat, akik kezéből és szeretetéből az élet ajándékát kaptad. Tiszteld őket akkor is, amikor csak készülnek az élet átadására. Tiszteld őket akkor is, amikor már csak a te tiszteletedre számíthatnak. Tiszteljük együtt azokat az édesanyákat, akik önmagukat adták értünk. Szívesen találkozunk velük. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Cirenei Simon

Nem vagyunk egyedül. Nem élhetünk egyedül. Hinni, élni és szeretni csak közösen lehet. A másik ember mindig csak Te és soha sem Az. A közösségben tapasztalom meg, mit jelent embernek lenni. Rám szorulnak, és én is rászorulok a másikra. Egymásért élünk. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Veronika

Arcának lenyomatával ajándékozza meg az asszonyt. Arcának lenyomatát adja mindannyiunknak. A lelkemben viselem ezt a lenyomatot. Mélyen belevésve. Ez a lenyomat ezer és ezer színű. Minden ember lelkében, életében Krisztusnak az arca van. A jóságnak, a szolgáló szeretetnek, a türelemnek a lenyomata. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Második elesés

Családjaink mennyi útvesztőn keresztül élik mindennapjaikat. Értékvesztés, bizonytalanság, bizonyítási vágy, az anyagiak. Megannyi feszültség. Megannyi lehetőség a botlásra, a zsákutcára. Egymást is hordozzuk. Egymás mellé állunk és nem hagyjuk magára a porba zuhanót. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Síró asszonyok

Asszonyok az élet titkának hordozói. Egy asszony által lép a bűn a világba, és egy asszony Fia oldja fel a bűn átkát. Minden gyalázat és undokság képes az asszonyt körülvenni. Minden szent, igaz és tiszta dolog képes az asszonyon keresztül jönni. Óvni, tisztelni, védeni a nő méltóságát, mert az élet méltósága kötődik hozzá. A fiatal asszony szerelmes könnye, a szülő anya fájdalomtól meggyötört könnyei, az édesanya aggódó könnycseppjei egyesülnek itt. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Harmadik elesés

Folytatni a szeretetben meghozott döntést, járni az így elkezdett utat, ez maga a hűség. Hűség a házastárshoz, akkor is, ha mást ordít a világ. Hűség a családhoz akkor is, ha volna más, kényelmesebb megoldás. Hűség a nemzethez, hűség a hazához akkor is, ha odakint csillogóbbak a fények és nagyobb szelet kenyér ígérete vár. A hűségben kiderül, hogy nem csak én kaptam, hanem számíthattak rám. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Megfosztják ruháitól

A látható ruha elvételén túl már csak az emberi méltóság elrablása súlyosabb. Elrabolni az idejét, elvenni a pénzét, a tehetségét, elszakítani a hagyományaitól. Egy népet megfosztani kultúrájától és nagyjai megismerésétől. A ruhátlan testnél már csak a ruhátlan lélek és a szellemtelen értelem gyalázatosabb. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Keresztre szegezik

A katonáknak munka, a csőcseléknek szórakozás, Jézusnak a halál állomása. A mozdulatlanságában biztos ponttá válik. Új értelmet ad a munkának, mert megváltja azt. Új értelmet ad a szórakozásnak, mert megváltja azt is. Az örök igazság biztos pontjából új értelmet ad minden emberi kapcsolatnak és új értelmet nyer Isten és ember közötti kapcsolat is. A szegek sebhelyei jelölik ki ezeket a biztos pontokat. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Meghal a kereszten

Ha majd felmagasztalnak a kereszten, mindent magamhoz vonzok. A kereszt nem díszítés szobám falán, hanem a szeretet nagy drámájának a jele. A megszégyenülés, kiszolgáltatottság végére nem kerül pont, mert győzelem a vége. Az ember és az ember közötti feszültséget Jézus öleli át. Az Isten és az ember közötti áthidalhatatlannak látszó szakadékot az Ő személye köti össze. Ave crux unica spes! Üdvözlégy kereszt egyetlen remény! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Keresztlevétel

A szenvedő asszony karjaiban tartja Fiát. A szenvedő ember nincs egyedül. Még a halálban sem. A gyermek kezét fogva kíséri el szüleit a halálba. A baleseti halál hírére a fájdalom és értetlenség mar a házastársba. A szülő ül beteg gyermeke ágya mellett és simogatja forró homlokát. Valamennyien Krisztust tartják a kezükben. A fájdalom érthetetlen, de a szeretet felold minden fájdalmat. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

 

Sírba tétel

Hozzánk hasonló lett. Engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Meghalt, de csak a bűnnek halt meg. Nem engedte, mert nem engedhette, hogy a sötétség, a homály, hazugság, az istentelenség győzzön. Él és minket is életre hív. Arra az életre, ami Isten élete bennünk. Egy új és állandóan megújuló élet távlatát ragyogtatja föl. Bennünk is, általunk is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

csütörtök

Jézus tanította Josefa Menéndez nővérnek, 1923. március 8.-án

VI. Stáció:     Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Nézd azt a szeretetet, amellyel ez az asszony, az arcomat szárazra törli. Szeretete legyőz minden ember iránti félelmet. Ti pedig, a világi élvezetet, és mindazt, ami számotokra eddig a legdrágább volt, a kedvemért most csekélységnek tekintitek. Ne engedjétek, hogy a hírnév és a becsület elvesztésének félelme megakadályozzon benneteket, hogy bátorságotok és nemesszívűségetek által szárazra törölhessétek arcomat. Nézd, Arcomat a vér teljesen beborította.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 VII. Stáció:     Jézus másodszor esik el a kereszttel
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„A kereszt súlyának a hordozása kimerítette az erőmet. Az út hosszú és fáradságos. Senki sem jön a segítségemre, hogy erősítést adjon. A halálkényszerűsége oly nagy, hogy másodjára is elesem.  Lelkek, akik Engem követtek, ne lankadjatok el, amikor az életetek vigasztalan, nagy sivárságba érkezik, és majd minden lelki segítséget nélkülözni fogtok. Merítsetek bátorságot Isteni Mesterektől, amikor ti is a Kálvária útját járjátok. Ő másodjára is elesik, de újra felegyenesedik, hogy folytathassa útját. Ha friss erőt akartok meríteni, akkor gyertek és csókoljátok meg lábaim.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 VIII. Stáció:     Jézus a síró asszonyokat vigasztalja
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„A jeruzsálemi asszonyok, nyomorúságomat, és megalázásomat látván, sírva fakadtak. A világ sír, ha gyötrelmet lát; és ha ez egy kizöldült fa mellett történik, mi történik majd egy elszáradt fa mellett, az aszály idején? De mondom nektek, mindazok, akik a meredek ösvényen követnek Engem, azokat a világ egy virágzó ligetnek változva fogja látni, amíg a többiek a tűzbe vetettnek majd, melyet a saját élvezeti szenvedélyüknek köszönhetnek.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 IX. Stáció:     Jézus harmadjára esik el a kereszttel
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Halálosan fáradt vagyok. Nézd, amit harmadjára is elesem a kereszttel. Ez által a szenvedés által, erőt adok a szegény bűnös lelkeknek, hogy még az utolsó pillanatban is megmenekülhessenek az örök haláltól, és hogy tisztára moshassák magukat véremben, amely a harmadik elesésem általi sebekből áradt ki. Így érdemeltem ki számukra azt az erőt, amellyel újra összeszedhetik magukat, hogy ők is elnyerhessék az örök életet.
Lelkek, akik követni akartok Engem, ne tagadjatok meg Tőlem semmilyen áldozatot sem, legyen az kicsi, vagy nagy, kerüljön, amibe kerül, mert ez által egy halhatatlan lélek életét menthetitek meg. Kövessétek Megváltótokat, aki a Kálvária útját végig járta.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 X. Stáció:     Jézust megfosztják ruháitól
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Nézd azt a kegyetlenséget, amellyel ruháimtól fosztanak meg Engem. Merülj el hallgatásomban és odaadásomban. Vetkőzzétek le ti is vagyonotokat, akaratotokat, mert mindezekért Én, átöltöztetlek benneteket a tisztaság ruhájába, és Isteni Szívem gazdagságaiba.
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 XI. Stáció:     Jézust keresztre feszítik
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Elértem a Kálvária magaslatát. Itt fog bekövetkezni a halálom. Nézd, miként fektetnek a keresztre és szegelnek hozzá Engem.. Most már mindentől megfosztottak, még attól a szabadságtól is, hogy megmozdíthassam kezeimet és lábaimat. Érzem, amint a halált Rám akarják kényszeríteni. De nem a szegek azok, amelyek a keresztre szegelve fogva tartanak Engem, hanem a szeretet. Egyetlen panaszhang sem hagyja el ajkaimat… Még egy sóhaj sem jön az ajkaimra.  Ti is a szeretet szege által vagytok a keresztre szegelve. Ne panaszkodjatok, ne zúgolódjatok, amikor szétszaggatják kezeiteket és lábaitokat. Gyertek, csókoljátok meg Sebeim, mert ott találjátok meg a szükséges erőt.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Keresztre feszített Urunk Jézus Krisztus, könyörögj érettünk.


 XII. Stáció:     Jézus meghal a kereszten
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
A Kálvária felé vezető úton, a kereszt elválaszthatatlan társam volt.  A kereszten haltam meg értetek.  Lelkek, akiknek a kereszt elválaszthatatlan társuk lett, biztosak lehettek abban, hogy rajta fogtok majd meghalni, de erősen higgyétek, hogy ez egyben az igaz élet kapuja lesz.
ezt a szent Jelet, a keresztet, gyakran csókolgassátok, szeretettel öleljétek át, és úgy nézzetek rá, mint a legdrágább kincsre.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Szent Szűzanya, zárd mélyen a mi lelkünkbe azokat a sebeket, amelyeket Fiad a kereszten elszenvedett.


 XIII. Stáció:     Jézust leveszik a keresztről és Édesanyja ölébe helyezik
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Nézd ezt az igazhitű embert, hogy milyen nagy szeretettel veszi le a testemet a keresztről. Bebalzsamozza, és Édesanyám karjaiba helyezi, aki imádkozás közben csókolgatja élettelen testemet és könnyei az arcomra folynak.  Végül átadja az apostoloknak, hogy eltemessék azt.
Ti, jámbor lelkek, áldozatra hívatottak, gyertek és vegyétek Testemet, öleljétek át erényetek illatával, imádjátok sebeit, csókoljátok és hagyjátok könnyeiteket az arcomra folyni. Aztán temessetek a szívetekbe Engem.  Részvéttel szóljatok mélyen szeretett Édesanyámhoz, aki a ti Édesanyátok is egyben.”
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Szent Szűzanya, zárd mélyen a mi lelkünkbe azokat a sebeket, amelyeket Fiad a kereszten elszenvedett.


 XIV. Stáció:     Jézust sírba helyezik
Urunk Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad az egész világot.
„Nézd, milyen szeretetteljes gondoskodással helyezik sírba a testemet. Testem megújult és szabaddá vált minden földi szentségtelenségtől.   Lelkek, akik készen álltok, hogy szorosan kötődjetek Hozzám, nagy gyengédséggel törekedjetek arra, hogy egészen tiszta legyen ezen túl a lelketek, hogy magatokba temethessetek Engem. Ez a szeretet Szentsége, az erős, a nagylelkű, és az állandó szereteté.”  
Örök Atya, fogd fel szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak értékes vérét, melyet sebei által, megkoronázott feje által, szíve által és végtelen érdeme által ontott ki. Bocsáss meg a lelkeknek és mentsd meg őket. Megváltóm drága Vére mély tisztelettel és szeretettel imádlak Téged, engesztelésül azokért a lelkekért, akik oly sok kellemetlenséget okoznak Neked. Szent Szűzanya, zárd mélyen a mi lelkünkbe azokat a sebeket, amelyeket Fiad a kereszten elszenvedett. Ámen.

http://www.nagyfigyelmeztetes.com/index.php/2012/03/15/keresztuti-ajtatossag-az-ur-jezustol-josefa-menendez-novernek/