vasárnap

Keresztút Jézussal

1999. szeptember 3. Elsô pénteken szentmise, szentáldozás után a Szentlélek így imádkozta bennem a keresztutat:

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Jézusom bocsáss meg, amikor másokban Téged ítélünk el. Kérünk add, hogy az ítéletet meghagyjuk Neked, az örök Bírónak. Mi pedig kicsiny gyermekek legyünk, és Szent Szíved szeretetén pihenjünk meg."

II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Jézusom kérünk segíts, hogy a Te erôddel vegyük vállunkra keresztünket, életünk minden pillanatában. Soha ne felejtsük el, hogy Téged a földön a kereszten találunk meg. Te elválaszthatatlan vagy ebben a világban a kereszttôl. Kérünk add, hogy a keresztben Téged szeressünk, és magasztaljunk azért, hogy a mi keresztünket, amelyet Tôled kaptunk, a Te isteni bölcsességed és szereteted alkotta meg, hogy ezáltal az örök üdvösségre vezessen bennünket."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Jézusom köszönjük, hogy Te akkor is szeretsz, amikor Ellened vétkezünk. Te mentegetsz: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Te mindig mellettünk állsz, és kinyújtod felénk, értünk átszegzett drága szent megváltói Kezed."

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Jézusom köszönjük, hogy égi Édesanyánk bennünket is végigkisér életünk keresztútján. Ô a mi Fényünk, Akinek Szeplôtelen Szívében meglátunk Téged. Ô fogja meg gyönge kezünket, és elvezet Hozzád."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Jézusom köszönjük, hogy adtál keresztet. Kereszted megóv a bûntôl, és utat mutat Hozzád az égbe. Köszönjük, hogy kegyelmedbôl szeretjük keresztünket. Azért szeretjük, mert Tôled kaptuk. A keresztünk iránt való szeretet megtanít arra, hogy Neked egész életünkben engedelmeskedjünk."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"Jézusom tôlünk is a résztvevô segítô szeretetet kéred. A szeretetbôl fakadó jó cselekedeteket. Szeretet nélkül nincs értéke, de ha Irántad való szeretetbôl segítünk másoknak, a Te örömöddel jutalmazol érte."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Jézusom, Te már elôre láttad, hogy újra el fogunk esni. Jól ismered gyöngeségeinket. Mégsem ítélkezel fölöttünk, hanem újra felénk nyújtod segítô szent Kezed."

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Drága Jézusom. Most különösen idôszerüek szavaid: Bánjátok meg gonosz tetteiteket! Sirassátok meg bûneiteket! A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat! Ott belül, a lelketekben változzatok meg! Tisztuljatok meg értetek kiontott Véremben, a bûnbánat szentségében! Csak az ilyen lelkekbe vágyom bemenni a szentáldozásban. A bûntôl undorodom."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Mi mindig bukdácsolunk. Elesünk. Sôt, mélyre zuhanunk. De Te sohasem fáradsz bele Urunk, hogy leszállj értünk akár a legmélyebb szakadékba, hogy válladra vedd, és felhozd az egy elveszettet, akiért Véreddel fizettél váltságdíjat. Azt hiszem, hogy a menny örökkévalósága is kevés ahhoz, hogy Neked eléggé hálát adjunk."

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Amikor megkereszteltek, ránk adtad megszentelô kegyelmed hófehér ruháját. De mi hagytuk rászedni magunkat, mint Éva anyánk. Hiszékenyen szóba álltunk a kígyóval. El is veszítettük hófehér köntösünket. Hogyan szerezhetnénk vissza? Fussunk! Jézus vár ránk a gyóntatószékben. Szent Vérével mossa hónál tisztábbra, napnál ragyogóbbra lelkünket. A sátán megszégyenül, és tehetetlenül menekül."

XI. Jézust a keresztre szegezik
"Jézust a világ végezetéig keresztre szegezik a bûnös emberek a lelkükben. Mi keresztények, soha ne akarjunk mást látni, mint Ôt, az Ô Szent Vérétôl áztatott drága Szent haldokló Testét a keresztfán! Kérjük kegyelmét, hogy legalább részben fogjuk fel, mekkora árat fizetett a lelkünkért. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy sokkal nehezebben tud rászedni a sátán. Bûnt soha el ne kövessünk, és vigyázzunk, hogy ne is botladozzunk!"

XII. Jézus meghal a kereszten
"Drága jó Jézusom! Miértünk haltál kínhalált. Irántunk való végtelen szereteted vitt fel a Golgotára. Kérünk adj nekünk is a Te lángoló szeretetedbôl, hogy viszontszeressünk Téged, és Irántad való szeretetbôl mindig ellene mondjunk a bûnnek. Mi is meghaljunk a világ összes élvezetének, és egyedül a Te Szíved szeretetének édességét birtokoljuk, és egész életünkben csak Neked szolgáljunk."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Fájdalmas Szûzanyám! Csak a könnyeid ömlenek némán. Sokba került Neked a mi megváltásunk. Te, az Úr alázatos Szolgálóleánya ezt is elfogadtad. Odaadtad Ôt, Akit teljes Szívedbôl szerettél. Ôt, a legkedvesebbet, a legdrágábbat, a legédesebbet. Ôt, a Te Egyetlenedet, Aki szûzi tiszta Testedbôl öltött Testet. Akit a világra szültél, Akit dajkáltál, Akivel a gyilkos Heródes elôl menekültél. Miért?... Azért, hogy teljesítsd az Atya akaratát. Azért, hogy most lemondj Róla, a Legkedvesebbrôl, az Egyetlenrôl. És Ôhelyette megkaptál minket, esendô nyomorult bûnösöket, hogy véres könnyeket hullass értünk. A világ minden tájára eljössz, hogy figyelmeztess:"Tartsatok bûnbánatot! Imádkozzatok! Szeressétek a végtelenül megsértett jóságos Atyát!"
Bárcsak meghallgatnánk szavad, és ne okoznánk csalódást Neked!

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
Drága Szûzanyám! Már holtan sem lehet a Tiéd Szent Fiad. Elnyeli Ôt a sírkamra. Ha az isteni erô nem támogatna, beleszakadna szeretettôl lángoló Szeplôtelen Szíved. De ahol a keserûség, ott segít a kegyelem. A Te hited a legerôsebb: Meglátod Ôt harmadnapra. De addig... Ez a legkínzóbb várakozás!"

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Feltámadott! Él! Örökkön örökké él!!! Beteljesítette igéretét. Ô mindig beteljesíti, mert Ô igaz. Ô a mi Reményünk. Mert igérete nekünk is szól. Nem nyelnek el a sírnak hantjai. Csupán földi ruhánktól, testünktôl szabadulunk meg. A lelkünk él, és a testünk is fel fog támadni; és ujjongva fogja hírdetni Isten irgalmát örökkön örökké!"

péntek

ÉLETIGE 1999. szeptember

MINDIG MEGBOCSÁTANI


"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer." (Mt 18,22)
Jézus ezekkel a szavakkal válaszol Péternek, aki csodálatos dolgokat hallva tõle megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?" Mire Jézus: "Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer."
Pétert, akinek természetes jóságát és nagylelkûségét ismerjük, valószínûleg fellelkesítette a Mester beszéde, ezért elhatározta, hogy valami újat, valami egészen rendkívülit fog tenni: akár hétszer is megbocsát. A zsidóság korában ugyanis az volt a felfogás, hogy kétszer vagy háromszor, maximum négyszer lehet megbocsátani.
Jézus azonban így felelt: "hetvenszer hétszer." Szerinte tehát nincs határ: mindig meg kell bocsátani.
"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer."
Ez az ige Ábrahám egyik leszármazottjának, Lámechnek a szavait idézi fel bennünk: "Ha Káint hétszer bosszulták meg, Lámechet hetvenhétszer."1 A világ fiainak kapcsolataiban elhatalmasodó gyûlölet olyan, mint a medrébõl kilépni készülõ folyó.
Jézus ezzel szemben a szüntelen, feltétel nélküli megbocsátást hirdeti, mely képes megszakítani az erõszak ördögi körét.
A megbocsátás az egyetlen út, hogy gátat vessünk a rossz terjedésének, s hogy az emberiség a jövõben ne pusztítsa el önmagát.
"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer. "
Megbocsátani. Mindig megbocsátani. A megbocsátás nem egyenlõ az elfelejtéssel, mely gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, mely az erõsebbtõl való félelembõl nem vesz tudomást egy igazságtalanságról. A megbocsátás nem abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tartjuk a súlyos hibát, vagy hogy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk õt olyannak, amilyen, ahogy - hibáink ellenére - Isten is elfogad minket, bûnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem aszerint cselekszünk, amit Pál mond: "Ne gyõzzön rajtad a rossz, te gyõzd le jóval a rosszat." 2
Ha megbocsátasz, lehetõséget adsz annak, aki megbántott, hogy új kapcsolatba kerüljön veled. Ezáltal õ is, te is új életet kezdhettek, és olyan jövõt remélhettek, melyben nem a rosszé az utolsó szó.
"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer. "
Hogyan fogjuk tehát élni ezt az igét?
Péter ezt kérdezte Jézustól: "Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?" "... a testvéremnek."
Jézus, válaszában mindenekelõtt a keresztényekre, vagyis ugyanannak a közösségnek a tagjaira, a köztük levõ kapcsolatra céloz.
Elsõsorban tehát azokkal kell így viselkednünk - családban, munkahelyen, iskolában vagy közösségünkben - , akikkel összeköt a hit.
Milyen sokszor elõfordul, hogy egy gesztussal, egy szúrós megjegyzéssel viszonozni akarjuk a sértéseket.
Tudjuk, hogy a különbözõ természet, az ingerültség vagy más gyakran szeretetlenséget szül azok között, akik együtt élnek. Jusson eszünkbe, hogy csakis úgy tartható fenn a testvérek közötti béke és egység, ha újra meg újra megbocsátunk.
Mindig hajlamosak leszünk arra, hogy testvéreink hibáira, múltjára gondoljunk, és másnak akarjuk õket, mint amilyenek... Szokásunkká kell válnia, hogy új szemmel nézzük, újnak lássuk, mindig, azonnal és teljesen elfogadjuk õket akkor is, ha nem bánják meg, amit tettek.
Erre azt mondod: "Ez nehéz." Érthetõ. Éppen ebben rejlik azonban a kereszténység szépsége. Hiszen Krisztust követjük, és Õ a kereszten az Atya bocsánatát kérte azoknak, akik halálát okozták, de azután feltámadt.
Bátorság. Kezdjünk el így élni. Biztos, hogy soha nem tapasztalt béke és túlcsorduló, eddig ismeretlen öröm tölt el majd bennünket.
Chiara Lubich


1 Ter 4,24

2 Róm 12,21