vasárnap

ÉLETIGE 1999. NOVEMBER

AZ IGE MEGTISZTÍT

ÉLETIGE 1999. NOVEMBER


"Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent." (Mt 5,8)
Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói mûködését. A Genezáreti-tó melletti Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült — ahogy akkoriban a tanítók szokták —, és beszélt a tömegnek a boldogságokról. Az Ószövetség többször is használja a "boldog" kifejezést: azokat tünteti ki ezzel a jelzõvel, akik a legkülönbözõbb módokon valóra váltották az Úr Igéjét.
Jézus a tanítványok számára részben már ismert boldogságokat idézi, azt azonban elõször hallják, hogy a tisztaszívûek nemcsak fölmehetnek az Úr hegyére — amint azt a Zsoltár megénekli1 —, hanem meg is láthatják Istent. Milyen tehát az a magasabb rendû tisztaság, mely ekkora jutalmat érdemel? Jézus beszédei bõséges magyarázatot adnak erre. Forduljunk tehát hozzá, hogy a hiteles tisztaság forrásából meríthessünk.
"Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent."
"Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek"2: Jézus szerint ez a megtisztulás leghatékonyabb eszköze. Nem annyira a vallási szertartások gyakorlása tisztítja meg a lelket, hanem elsõsorban az Ige. Jézus Szava nem olyan, mint az embereké. Benne ugyanaz a Krisztus van jelen, aki — bár más módon — jelen van az Eucharisztiában is. Az Ige révén Krisztust fogadjuk magunkba, s ha engedjük õt cselekedni, megszabadít a bûntõl, vagyis tisztává teszi a szívünket.
A tisztaság tehát a megélt Ige gyümölcse: abból fakad, hogy életre váltjuk Jézus igéit, melyek megszabadítanak ragaszkodásainktól. Ezek ugyanis elkerülhetetlenül kialakulnak bennünk, ha létünk nem Istenben és tanításában gyökerezik. Elõfordulhat, hogy a tárgyak, a teremtmények vagy önmagunk rabjaivá válunk. Ha viszont egyedül Isten áll szívünk középpontjában, minden más elveszíti jelentõségét.
Hogy sikeres legyen ez a vállalkozásunk, jó, ha a nap folyamán többször is azzal a fohászszal fordulunk Jézushoz, Istenhez, melyet a Zsoltárban olvashatunk: "Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem!"3 Ismételjük el gyakran, fõként amikor a különbözõ ragaszkodások olyan álmokat, érzéseket, szenvedélyeket ébresztenek bennünk, melyek elhomályosíthatják tisztánlátásunkat és megfoszthatnak szabadságunktól.
Kedvünk támad megnézni bizonyos reklámokat vagy tv-mûsorokat? Nem! Mondjuk ezt: "Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem." Ez az elsõ lépés. Ha újra kifejezésre juttatjuk Isten iránti szeretetünket, sikerülni fog kilépni önmagunkból, s így ismét tiszták leszünk.
Észrevesszük, hogy egy ember vagy egy munka akadályt gördít közénk és Isten közé, s veszélyezteti vele való kapcsolatunk áttetszõségét? Itt a pillanat, hogy újra kimondjuk neki: "Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem." Ez segíteni fog abban, hogy megtisztítsuk szándékainkat és visszaszerezzük a belsõ szabadságot.
"Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent."
A megélt Ige szabaddá és tisztává tesz, mivel szeretet. Hiszen a szeretet az, mely isteni tüzével megtisztítja szándékainkat és egész bensõnket. A Biblia szerint ugyanis az értelem és az akarat a szív legmélyén lakozik.
Az a szeretet azonban, amit Jézus kér és ami lehetõvé teszi ennek a boldogságnak az élését, a kölcsönös szeretet, mely akkor születik meg, ha valaki — mint Jézus — kész életét adni a többiekért. Ez a szeretet magával ragadja a másikat; kölcsönösséget és olyan légkört teremt, melynek legfõbb ismertetõjegye pontosan az áttetszõség és a tisztaság. Mindez Isten jelenlétébõl fakad, és csakis Õ képes arra, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk.4 A kölcsönös szeretetet élve az Ige kifejti bennünk hatását: megtisztít és megszentel.
Az elszigetelt egyén nem tud sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretet viszont olyan közeget biztosít számára, melyben képes megõrizni tisztaságát és hiteles keresztény mivoltát.
"Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent."
A mindig újra visszaszerzett tisztaság gyümölcse ez: "láthatjuk" Istent, vagyis megértjük, hogy Õ mûködik személyes életünkben és a történelemben, meghalljuk szívünkben szóló hangját és felfedezzük õt mindenütt, ahol jelen van: a szegényekben, az Eucharisztiában, Igéjében, a testvéri közösségben, az egyházban.
Megízleljük jelenlétét már itt a földön, ahol "a hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk"5, mindaddig, amíg majd örökre, "színrõl színre"6 láthatjuk õt.
Chiara Lubich
1 vö. Zsolt 24,4
2 Jn 15,3
3 vö. Zsolt 16,2
4 vö. Zsolt 50,12
5 2 Kor 5,7
6 1 Kor 13,12