szombat

1998. április 10. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton. Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek benneteket.

I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz! Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli, szent igazságát.

II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy tanítómestere.

III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok talpra.

IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.

V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette, segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház minden egyes élő tagja közt fennáll.

VI. állomás:
Sokszor tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de alázatos szeretetetek.

VII. állomás:
Újból és újból elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok végig életetek keresztútját.

VIII. állomás:
Sajnos sokan ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is, gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.

IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.

X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket, őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért és erkölcstelenségéért.

XI. állomás:
Aki követni akar, szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.

XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.

XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.

XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az örök életre.