péntek

ÉLETIGE 2000 FEBRUÁR

Eggyéválni


"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek" (1 Kor 9,22).
Pál apostol rendkívüli küldetéssel rendelkezett. Azt a viselkedést, magatartást, amivel ezt megvalósította, így lehetne kifejezni: mindenkinek mindenévé lett. Megpróbál megérteni mindenkit, hogy behatoljon minden egyes ember gondolkodásmódjába. Ezért zsidóvá lesz a zsidókkal, és a nem zsidókkal – vagyis azokkal, akiknek nincs Istentõl kinyilatkoztatott törvényük – olyanná válik, mint, akinek nincs törvénye.
Mindannyiszor alkalmazkodik a zsidó szokásokhoz, amikor az arra szolgál, hogy akadályokat elmozdítson, hogy lelkeket kibékítsen. Másrészt, mivel a görög-római világban mûködik, magára veszi ennek a környezetnek az életformáját és kultúráját. Ezt mondja:
"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek".
De kik ezek a "gyöngék"? Itt olyan keresztényekrõl beszél, akik – mivel tudásuk ingatag és elégtelen – könnyen megbotránkoznak. Így történt például a bálványoknak feláldozott húsok kérdésében. Ezeket vajon meg lehet enni vagy nem? Pál tudja, hogy csak egy Isten van, és a bálványok nem léteznek. Következésképpen nem léteznek bálványoknak feláldozott húsok. De a "gyöngék", akik hozzászoktak egy bizonyos gondolkodásmódhoz és kevéssé képzettek, az ellenkezõjét gondolhatják és meg lennének zavarva. Pál belehelyezkedik ezeknek a keresztényeknek a törékeny mentalitásába, és hogy ne zavarja meg õket, arra gondol, hogy nem kell ennie azokból a húsokból.
"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek".
De mi készteti Pált erre a magatartásra? Az, hogy az általa hirdetett keresztény szabadságban észreveszi az igényt, sõt a követelményt, hogy mindenkinek a szolgájává váljon: testvéreinek és minden felebarátjának, mert az õ példaképe a Keresztrefeszített.
Isten, amikor megtestesült, közelivé vált (felebarátja lett) minden embernek. De a kereszten szolidáris lett mindnyájunkkal, bûnösökkel, a mi gyöngeségeinkkel, szenvedéseinkkel, szorongásainkkal, tudatlanságunkkal, elhagyottságunkkal, kérdéseinkkel, terheinkkel… Pál is így akar élni, és ezért mondja:
"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek".
És mi hogyan élhetjük ezt az igét? Azt tudjuk, hogy életünk és napjaink célja, hogy elérkezzünk Istenhez. És nem egyedül, hanem testvéreinkkel együtt. Isten nekünk keresztényeknek is hasonló hivatást ad, mint Pálnak. Nekünk is, mint az apostolnak "meg kell nyerni" másokat, hogy "minden áron megmentsünk mindenkit".
Milyen úton érhetjük ezt el? "Eggyé kell válni" felebarátainkkal, legyenek azok kicsinyek vagy felnõttek, egyszerû vagy képzett emberek, gazdagok vagy szegények, férfiak vagy nõk, hazánk fiai vagy idegenek. Ott vannak azok, akikkel az utcán találkozol, telefonon beszélsz, akikért a munkádat végzed…
Mindenkit szeretni kell, de elõnyben kell részesíteni a leggyöngébbeket. "Gyöngévé válni a gyöngékkel, hogy megnyerjük a gyöngéket". Odafordulni ahhoz, aki lanyha a hitben, ahhoz, aki közömbös, aki ateistának vallja magát, aki a vallást leszólja.
Ha eggyé válunk velük, meg fogjuk tapasztalni Pál tévedhetetlen apostoli módszerét: tanúságot teszünk Istenrõl, aki majd magával ragadja õket.
Ezért azt bátorkodom mondani neked, aki ezt olvasod: olyan feleséged (vagy férjed) van, aki nem annyira szereti az Egyházat, és szívesen nézi a tévét órákon át? Társulj hozzá, ahogy tudsz, amennyire tudsz, érdekeljen az, amit õ legjobban szeret.
A gyermekednek a futball a bálványa, és semmi más nem érdekli, még azt is elfelejtette, hogyan kell imádkozni? Még szenvedélyesebben érdekeljen a sport, mint õt. Olyan barátnõd van, aki szeret utazni, olvasni, tanulni, és szélnek eresztett minden vallási alapelvet? Próbáld megérteni az ízlését, az igényeit. Válj eggyé, eggyé mindenkivel, a bûnt kivéve. Ha bûnt követnek el, te tartsd távol magad. Meglátod, hogy az eggyé válás nem elveszett idõ, mindent megnyerünk.
Egy nap – és nem lesz túl soká – meg akarják tudni azt, ami téged érdekel. És, hálásan fölfedezik, imádják és szeretik majd azt az Istent, aki rugója volt keresztény magatartásodnak.
Chiara Lubich