szombat

Fiatalok keresztútja

I. Halálra ítélik
Pilátus? Kicsoda Pilátus? Mellékszereplô. Statiszta. Már nincs is a képen. Csak odagondoljuk, amint mossa a kezét és átpasszolja a felelôsséget a népre.
Itt már csak Jézust látjuk. Vele szemben a csôcselék, amely a legellentétesebb politikai célokra is felhasználható, ha ígérnek neki. Zavaros kiáltozásuk visszhangzik a történelemben: ,,Feszítsd meg ôt!'' Krisztus pedig áll a Politikai Hatalom és az ellene lázítottak ítélete elôtt. Elôttünk. Áll, megostorozott testtel, kiszolgáltatottan, gúnypalástba öltöztetve, mégis fönsége ragyogásában. Elítélve is mindenki fölé magasodik. S az ítélet kimondói, a történelmi milliók tömege, kiáltásaival, fölemelt ökleivel eltörpül és összezsugorodik színe elôtt.
Egy milliók miatt...

II. Vállaira veszi a keresztet
A küzdelmet már megvívta az olajfákhegyi magányban, egészen elhagyatva. Most valóságra váltja az Igent. Vállaira veszi a keresztet. Az erôsek alázatával vállalja küldetését. Tudja, mit tesz, és tudja, miért teszi. Megváltásunkért...
Hogy miért éppen ezt az utat választotta, az a mindenható Isten titka. És az emberi sors titka. A kereszt szenvedéseink jelképe lett.
És ô ebben is szolidaritást vállalt velünk. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.
Fiatal éveim sem mentesek a szenvedés próbájától. Hogy mikor rakja az élet vállamra a keresztet, nem tudom. Azt sem tudom, milyen formában. Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Az érzékeim tiltakoznak ellene. Csak a kellemeset fogadnák el. A sikerélményt. Van olyan fiatal, aki összeroppan ebben a találkozásban. Könnyebb annak, aki a te nyomodban jár.
Te azt mondtad: ,,Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és
kövessen.''
Te mutatod az utat ebben is. Te magad vagy az Út, az Igazság és az Élet. Veled és utánad könnyebben viselem a magam keresztjét.

III. Elôször esik el a kereszttel
A kereszt ledönti hordozóját. S az úton, a porban, a szétszórt köveken ottmaradnak az ártatlanul kiontott vér nyomai... Az elsô elbukás... Istenem, micsoda keserű élmény, amikor az ember bűnös szokásainak rabja lesz! Szent Ágoston vall errôl. Hiszen még megtérése után is nehéz volt azokat legyôznie, annyira beleivódtak. ,,Ingadoztam... Nagyobb ereje volt rajta a silányabb, de ránkszakadt szokásnak, semmint a jobb, de még szokatlan vágynak...''
Balassi Bálint is így könyörög:
,,Bocsásd meg, Úristen,
ifjúságom sok vétkét...''
Legszívósabb ilyenkor az érzékiség kísértése. Boldogságot ígér, de csak kielégülést ad, és szégyent. Ady Endre annyira rabja lett testi vágyainak, hogy egész életét tönkretette. Ô fogalmazta meg emlékezetesen nyilvános bűnbánatát:
,,Átkozom gerjedelmem,
az elsôt, amely vágyat adott,
az elsô szennyes gondolatot...''
Jézus tántorogva feláll a keresztúton. Nekem is talpra kell állnom, ha elesem. Megváltó szava engem is megérint, amikor padlón vagyok: ,,Ifjú, mondom neked, kelj föl!''

IV. Anyjával találkozik
Milyen jó, ha életünk kanyargós útján, sikertelenségeinkben, csalódásainkban, vergôdéseinkben és tévelygéseinkben mi is találkozunk, vagy újra találkozunk anyánkkal. Jézus anyjával is, égi édesanyánkkal, meg a földivel is, akinek életünket köszönhetjük.
Anyánkkal, aki nem csupán testében hordott minket, hanem aki a lelkében is hordozza fiait és lányait, ha egy kicsit is megérdemli ezt a nevet ,,Édesanya''. Ha messzire elszakadtunk tôle, akkor is magunkon érezzük féltô tekintetét. Amíg ô velünk van, amíg ô imádkozik értünk, és amíg mi hűségesek maradunk hozzá, addig nem veszhetünk el egészen. Erre olyan tanúnk van, mint Szent Ágoston. Neki mondta Ambrus püspök az emlékezetes szavakat: ,,Nem veszhet el ennyi könny gyermeke...'' Nem veszett el. A legnagyobb megtérôk egyike lett. És tudta, hogy ebben mennyit köszönhet Isten kegyelme mellett édesanyjának, Szent Mónikának. A tékozló fiúk és lányok nem csupán apjuktól, anyjuktól is elszakadnak. De hazatalálva újra találkoznak vele. Ilyenkor tudjuk meg, kihez váltunk hűtlenné.

V. Cirénei Simon
Munkából jön, és váratlanul éri ôt, hogy egy ismeretlen elítélt keresztjét kényszerítik rá. A rómaiak joga ez. Elôször talán arra gondol: ,,hagyjatok békén! Magam is fáradt vagyok. És mi közöm ehhez az idegenhez?'' Aztán rátekint, és egyszerre megért mindent. Erôs vállát engedelmesen odahajtja a kereszt gerendája alá. Alakja szinte átfényesedik...
Segíteni akarok én is rászoruló embertársaimon. Túl akarom lépni az önzés, a kényelemszeretet, a kicsinyesség korlátait, hogy az erô, a szeretet, az evangéliumi tágasság járjon át.
Emlékezz a fiúra, aki egy idôs asszony kezébôl átvette a nehezen cipelt kosarat és vitte helyette. Gondolj a fiatal katonára, aki védelmére kelt az ittasoktól zaklatott fiatalasszonynak. Emlékezz az árvízkárosultak leomlott otthonait építeni kész fiatalokra, a szeretet önkénteseire. ...Nem azért vagy erôs, hogy megtámadd a gyengébbet. Ez a ragadozók törvénye. Azért vagy erôs, hogy segítsd és megvédd a gyöngébbet.
Felismerted már a segítséget kérô szemében Jézus tekintetét? Még nem késô.

VI. Veronika
Fehér kendôjét nyújtja Jézusnak, hogy letörölje arcáról a vért és a verejtéket...
De nemcsak ô. Arca, mozdulatai, ahogy a kendôt nyújtja, egyszerre idézi Évát, Mártát, Katalint, Zsuzsannát, Krisztinát, meg a többi lányt, asszonyt...
Vajon mit mondana egy mai lány egy mai fiúnak, amikor együtt nézik ezt a találkozást?
,,Látod, én nem csak a testem ajándékát hozom. Én letörlöm majd arcodról a vért, és letörlöm a verejtéket... De kérlek, vigyázz rám!
Vigyáz rám fôleg most, a fiatal évek veszedelmes tavaszában... És védj meg, ha bántani akarnak. Védj meg, még a magam gyöngeségétôl is. Ne
vádolj, hogy nem vagyok olyan tökéletes amilyennek szeretnél. Ti sem vagytok olyanok... Ti fiúk, a holnap férfiai, ti formáltok bennünket.
Tudod ugye, hogy felelôsek vagytok értünk? Értetek veszünk föl pózokat és játszunk szerepeket, amiket nem biztos hogy szeretünk... Veletek
emelkedünk a magasba, vagy alacsonyodunk le a föld poránál is mélyebbre...
Nézd meg ezen a képen Veronikát! És ne felejtsd el, hogy más ajándékaim is vannak, mint a testem. Segíts hát nekem, hogy én is segíteni tudjak neked. Mert én kötözöm be sebeidet, amikor kórházba visznek. Testi, lelki fájdalmadban én állok melletted. Én virrasztok ágyadnál, amikor beteg vagy. Én teszem forró homlokodra hűsítô ujjaimat. Én... Veronika, Éva, Márta, Katalin, Zsuzsanna, Krisztina...''

VII. Másodszor esik el a keresztúton
Újra leroskad a földre. Újra találkozik arca a porral és a kövekkel. Mögötte pedig, vagy kétoldalt, az emberi sokaságban ott vannak a közönyösök...
Mit érdekli ôket mindaz, ami vele történik. Törôdnek is ôk mások fájdalmával, gondjaival, szenvedésével... ,,Vajon ôrzôje vagyok-e én öcsémnek?'' ,,Mi közünk hozzá, te lássad...'', ,,Nem izgat'', ,,nem érdekel'', ,,az ô baja''... Hányszor halljuk a bibliai közönyösök és felelôtlen fiatalok ajkáról.
,,Nézd meg az arcokat, és közben kérdezd meg magadtól: érdekel téged egyáltalán mások baja? Gondolsz néha arra, hogy neked mennyi mindened megvan, ami másoknak nem jutott? Eszedbe jutnak a cserbenhagyásos gázolás vétkesei, akik csak saját bôrüket mentik?
Gondolsz-e az afrikai éhezôkre, amikor morogsz a koszt miatt? Eszedbe jutnak néha az otthontalan fiatalok?

VIII. Találkozik a síró asszonyokkal
,,Magatokat s fiaitokat sirassátok'' -- ezt mondja nekik Jézus. Szeretet és komolyság van ebben a figyelmeztetésben. Mert nem csak áldozatos lelkű anyák vannak. Akadnak olyanok is, akik magukra hagyják vagy elkényeztetik gyermekeiket. Anyák, sirassátok fiaitokat és lányaitokat, akik talán miattatok jutottak oda, ahova jutottak, amikor letértek az igaz útról... Sirassátok hát magatokat és fiaitokat, lányaitokat, ha rossz nevelésetek gyümölcse beérik.
De én se hárítsam a felelôsséget szüleimre, nevelôimre.
,,Figyelmeztessen ajkadon a szó, magamon is van siratnivaló...''

IX. Harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Harmadszor esik el. Harmadszor jelöli meg a földet arca vérével, kezei vérével, útjelzôként a Golgota hegyére. Fölötte pedig ütésre készen emelkedik az ököl, hogy lesújtson, ha a fölöttes úgy rendeli. A nézôközönség megoszlik, mint a történelemben. Itt már eldôlt, ki hova tartozik. Nincsenek semlegesek. Veled vagy ellened! Itt már nem lehet tartózkodni a szavazástól. Közönyöm is állásfoglalás. Van, aki legszívesebben fogadást kötne: vajon képes-e még fölállni? Van, aki megrendül. Van, aki csak a látványt méltányolja az egészben. A katarzis találkozik az egzotikummal.
Te érints meg, ha közönyöm felelôtlen nézôvé tenne, amikor az ember elesettségével találkozom. Nem maradhatok meg kívülállónak, el-nem-kötelezett érdeklôdônek, akinek csupán szeméig jut el a dráma és nem a szívéig. Nem akarok annak a nézônek színvonalára süllyedni, aki az autóversenyeken csak a karambolt várja. Mert anélkül ,,nem érdekes az egész''...
Szolidaritást vállalok veled. Keresztutadat veled járom. Legalább lélekben.

X. Megfosztják ruháitól
Elviseli értünk a ruhátlanság szégyenét is...
Emlékezzetek a bűnözô fiatalok bandáinak rémtetteire! A tôrbe csalt lányok sikolyára... Emlékezzetek húgaitokra és nôvéreitekre, akiket körülfogott az Erôszak iszonyata. A védtelen lányokra, akik reménytelen helyzetükben rémülten keresték a kiutat, és zokogva könyörögtek az égô tekintetek gyűrűjében. De nem volt számukra irgalom...
Emlékezzetek a háborúkban elvadult katonakezekre és a ruháiktól megfosztottakra...

XI. Keresztre szegezik
Ott látható, elterülve a földön, majdnem egyenlôvé téve a földdel. Fekvôhelye a keresztfa két gerendája...
Az emberi Durvaság pedig fölébe magasodik. Római zsoldos? Vagy a lágerek gyakorlott kezű hóhéra? Mindegy. A kiszolgáltatottak fölé tornyosuló Könyörtelenség veszi kezébe a szöget és a kalapácsot.
Kihúzza magát, mert mögötte áll a Hatalom, amelynek ô engedelmes szolgája. Kihúzza magát, mert tudja, hogy igazságtalan ítélet végrehajtója, és ezt valamivel ellensúlyozni kell. Mert érzi, hogy mérhetetlenül alatta van annak, akit most a kezére adtak. Jó színben van. Az izmai fejlettek.
Eszünkbe juttatja azt a fiatalembert, aki nyaralásból jövet egészséges barnára volt lesülve. Szájából pedig dôlt a káromkodás. Ez a kalapács és ezek a szegek az ô kezébe is beillettek volna. Hallom az ütéseket. Látom a kibuggyanó vért, a fájdalomtól összeránduló ujjakat.

XII. Meghal a kereszten
,,Beteljesedett'' -- halljuk még utolsó szavait. Beteljesedett megváltásunk műve...
Lecsukló feje mintha a végsô Igent mondaná ki... Nekünk pedig eszünkbe kell, hogy jusson, hogy nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. Teilhard de Chardin szavai hatolnak a szívünkbe: ,,Isten már a szenvedéseinket is átalakította azáltal, hogy érzékelhetô módon állította beteljesülésünk szolgálatába...''
A szenvedés tehát teljesebbé teheti életemet. A halál pedig lehet megváltó halál, mint a történelem vértanúié.
Ha csupán a szórakozások kellenek, ha csak azt fogadom el az élettôl, ami kellemes, ami sikerélményt nyújt, ha süketté és vakká válok a megváltó szenvedés, a kereszt titka elôtt, még nem léptem a felnôttek útjára. Még nem vagyok méltó, hogy kereszténynek nevezzenek...

XIII. Leveszik a keresztrôl
Édesanyja karjaiban van újra, mint egykor, Betlehemben. De mennyire más ez a találkozás Anya és Fia halálon túli szövetsége...
Az anyai szív virrasztó szeretete halott fia mellett, ahogy ôt holtában is karjaiban tartja... Pietŕ... A kegyelet jelenléte.
Sokan megörökítették. De a legemlékezetesebb: Michelangelo márványszobra a Szent Péter bazilikában. Azt sugallja, milyen erôs az Örök Anya szeretete: Máriáé, aki halott Fiát tartja kezében. S milyen fájdalmas emlék, hogy egyszer egy ôrült kalapácsa ennek a szobornak arcába sújtott, a Szent elleni emberi merénylet jelképeként, Istennel az anyákat is gyalázó káromkodás szimbólumaként

XIV. Eltemetik
Férfiak és nôk virrasztó kegyelete hajol fölé... Talán Arimateai József vagy Nikodémus, Magdolna vagy ,,a másik Mária''. Nem ez a fontos... A Kegyelet van itt. Azoké, akik holtában is bíznak benne és kitartanak mellette, mikor a többiek reményvesztetten hazafelé indulnak.
Sírkamra... Temetés... Ez volna hát az Ô megváltó életének befejezése? Ez lenne a keresztút végállomása?... Nem. A XV. állomást tulajdonképpen nem volna szabad elhagyni. Mert az az igazi Végállomás. Pilinszky verssorai hitelesen vallanak errôl.
,,Mert megölhették hitvány zsoldosok
és megszűnhetett dobogni szíve --
Harmadnapra legyôzte a halált.
ET RESURREXIT TERTIA DIAE.''


1995. április 14. Nagypéntek

Szűzanya:
Drága engesztelő gyermekeim!
Lélekben egyesüljetek Velem, hogy így járjuk végig Szent Fiam gyötrelmes keresztútját. Szeplőtelen Szívem mindenben együttérzett és együttszenvedett isteni Fiammal. Az Utolsó Vacsorán Jézus átadta önmagát övéinek, hogy Szent Testével és Vérével megerősítse, táplálja lelküket. Most pedig megváltói szeretetét bizonyítja, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Neki adott az Atya. Kísérjétek el a szenvedő Megváltót és Fájdalmas Édesanyátokat a keresztúton.

I. Ó hányszor választjátok a hamis féligazságot, és hányszor teszitek fel Pilátussal együtt a kérdést: mi az igazság? De vajon igyekeztek-e mindig helyesen megismerni az isteni igazságot és valóban az egyetlen igazsághoz akartok-e igazodni?

II. Szent Fiamat csak akkor követitek valójában, ha nap mint nap vállatokra veszitek keresztjeiteket. Vegyétek vállatokra keresztet, s anyai kezem és Szeplőtelen Szívem által ajánljátok fel azokat a mennyei Atyának.

III. Sok mindenben vétkeztek mindnyájan, elestek ti is, mert gyarló emberek vagytok. Elesettségetekben is tekintsetek fel Jézusra, aki szeretetből vállalta értetek a gyötrelmes keresztutat és a szörnyű halált.

IV. Mindig mindenben egy voltam isteni Szent Fiammal, mert az Isten szeretete tett eggyé bennünket és az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség. Ezért osztozott Fájdalmas Szívem az Ő megváltói szenvedésében.

V. Hordozzátok egymás terheit, ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szeretettel. Rászoruló testvéreitekhez mindig szolgáló szeretettel forduljatok, s ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra...?

VI. Ti is hasonlóan cselekedjetek, mint Veronika. Töröljétek le Szent Fiam vértől ázott szent Arcát. Testvéreitekben Őt szolgáljátok, Őt szeressétek...

VII. Napjában többször is elestek, földre zuhantok, hiszen a kísértések, az ördögi támadások egyre erőteljesebbek. Mégis a kegyelem erejére hagyatkozzatok és mindig újból keljetek fel bűneitekből. Hagyjátok el rossz szokásaitokat.

VIII. Ó, ha képesek lennétek igazán, őszinte szívvel megbánni bűneiteket, akkor valóban a bűnbánat méltó gyümölcseit teremnétek. Minden bűnt, mulasztást, hibát, gyarlóságot bánjatok meg. Sirassátok meg bűneiteket és engeszteljetek saját bűneitek és embertársaitok bűnei miatt.

IX. Fájdalmas Szívem meghasad a bánattól. Szent Fiam újból elesik s újból fölkel, imbolyogva, támolyogva, de mégis folytatja útját tovább, mert értetek vállalta mindezt a sok borzalmat, gyötrelmet. Én pedig vele együtt szenvedek értetek.

X. Napjaitok nagyfokú tisztátalanságával és korlátlan erkölcstelenségével az emberek újból elkövetik ugyanazt a bűnt, mint amikor Jézust megfosztották ruháitól. A test és a szemek kívánsága által s az élet kevélysége által az ördög uralja a világot.

XI. Jézust keresztre feszítik. Hálatelt szívvel csókoljátok meg Jézus drága sebeit, hogy az emberi lélek halálos megsebzettsége begyógyuljon. Merítsetek erőt Jézus mindvégig való engedelmességéből. A Szentlélekben egyesült Szívünk szeretetét kérjétek magatok, s szeretteitek számára, hogy soha ne riadjatok vissza az áldozattól, amit Isten kíván tőletek.

XII. Egyszülöttem meghal a kereszten, hogy mindvégig való szeretetét bizonyítsa. A ti engesztelő életeteknek is a szeretet bizonyítékává kell válnia.

XIII. Ó drága gyermekeim, kérve kérlek benneteket Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemen pihenjetek meg. Engedjétek, hogy anyai kezembe vegyem életeteket, sorsotokat és mindeneteket, hogy egykor majd Fiam az örök boldogságban részesíthessen benneteket.

XIV. Szent Fiam drága testét sírba helyezik, azonban fájdalmas és vérző sebei harmadnapra már a dicsőség fényében ragyognak.

Drága gyermekeim, kövessétek Jézust a szenvedés, a szeretet és az áldozat útján, hogy egykor majd az Atya házába, a mennyei hazába juthassatok.

péntek

Mária Julianna által 1995/96 -ban

1995. április 14. Nagypéntek

Szűzanya:
Drága engesztelő gyermekeim!
Lélekben egyesüljetek Velem, hogy így járjuk végig Szent Fiam gyötrelmes keresztútját. Szeplőtelen Szívem mindenben együttérzett és együttszenvedett isteni Fiammal. Az Utolsó Vacsorán Jézus átadta önmagát övéinek, hogy Szent Testével és Vérével megerősítse, táplálja lelküket. Most pedig megváltói szeretetét bizonyítja, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Neki adott az Atya. Kísérjétek el a szenvedő Megváltót és Fájdalmas Édesanyátokat a keresztúton.

I. Ó hányszor választjátok a hamis féligazságot, és hányszor teszitek fel Pilátussal együtt a kérdést: mi az igazság? De vajon igyekeztek-e mindig helyesen megismerni az isteni igazságot és valóban az egyetlen igazsághoz akartok-e igazodni?

II. Szent Fiamat csak akkor követitek valójában, ha nap mint nap vállatokra veszitek keresztjeiteket. Vegyétek vállatokra keresztet, s anyai kezem és Szeplőtelen Szívem által ajánljátok fel azokat a mennyei Atyának.

III. Sok mindenben vétkeztek mindnyájan, elestek ti is, mert gyarló emberek vagytok. Elesettségetekben is tekintsetek fel Jézusra, aki szeretetből vállalta értetek a gyötrelmes keresztutat és a szörnyű halált.

IV. Mindig mindenben egy voltam isteni Szent Fiammal, mert az Isten szeretete tett eggyé bennünket és az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség. Ezért osztozott Fájdalmas Szívem az Ő megváltói szenvedésében.

V. Hordozzátok egymás terheit, ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szeretettel. Rászoruló testvéreitekhez mindig szolgáló szeretettel forduljatok, s ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra...?

VI. Ti is hasonlóan cselekedjetek, mint Veronika. Töröljétek le Szent Fiam vértől ázott szent Arcát. Testvéreitekben Őt szolgáljátok, Őt szeressétek...

VII. Napjában többször is elestek, földre zuhantok, hiszen a kísértések, az ördögi támadások egyre erőteljesebbek. Mégis a kegyelem erejére hagyatkozzatok és mindig újból keljetek fel bűneitekből. Hagyjátok el rossz szokásaitokat.

VIII. Ó, ha képesek lennétek igazán, őszinte szívvel megbánni bűneiteket, akkor valóban a bűnbánat méltó gyümölcseit teremnétek. Minden bűnt, mulasztást, hibát, gyarlóságot bánjatok meg. Sirassátok meg bűneiteket és engeszteljetek saját bűneitek és embertársaitok bűnei miatt.

IX. Fájdalmas Szívem meghasad a bánattól. Szent Fiam újból elesik s újból fölkel, imbolyogva, támolyogva, de mégis folytatja útját tovább, mert értetek vállalta mindezt a sok borzalmat, gyötrelmet. Én pedig vele együtt szenvedek értetek.

X. Napjaitok nagyfokú tisztátalanságával és korlátlan erkölcstelenségével az emberek újból elkövetik ugyanazt a bűnt, mint amikor Jézust megfosztották ruháitól. A test és a szemek kívánsága által s az élet kevélysége által az ördög uralja a világot.

XI. Jézust keresztre feszítik. Hálatelt szívvel csókoljátok meg Jézus drága sebeit, hogy az emberi lélek halálos megsebzettsége begyógyuljon. Merítsetek erőt Jézus mindvégig való engedelmességéből. A Szentlélekben egyesült Szívünk szeretetét kérjétek magatok, s szeretteitek számára, hogy soha ne riadjatok vissza az áldozattól, amit Isten kíván tőletek.

XII. Egyszülöttem meghal a kereszten, hogy mindvégig való szeretetét bizonyítsa. A ti engesztelő életeteknek is a szeretet bizonyítékává kell válnia.

XIII. Ó drága gyermekeim, kérve kérlek benneteket Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemen pihenjetek meg. Engedjétek, hogy anyai kezembe vegyem életeteket, sorsotokat és mindeneteket, hogy egykor majd Fiam az örök boldogságban részesíthessen benneteket.

XIV. Szent Fiam drága testét sírba helyezik, azonban fájdalmas és vérző sebei harmadnapra már a dicsőség fényében ragyognak.

Drága gyermekeim, kövessétek Jézust a szenvedés, a szeretet és az áldozat útján, hogy egykor majd az Atya házába, a mennyei hazába juthassatok.
 
 

1996. április 5. - Nagypéntek

Szűzanya:
Gyermekeim! Jöjjetek Jézussal és Velem együtt ma a Kálváriára. Mindenben Őt kövessétek, s vezetésemhez igazodjatok. Szívem Szeretetlángja által megvilágítom életutatokat.

I. állomás:
Pilátus bár fölismerte az igazságot, félt ahhoz igazodva cselekedni. - Könyörögjetek a megvilágosodás kegyelméért s azért, hogy legyen bátorságotok az igazságot követni.

II. állomás:
Jézus Szívéhez öleli a keresztfát. Noha tudja, hogy kínszenvedésének eszköze, mégis Szíve mélyén örül, mert ez a fa egykor majd a megváltás gyümölcsét termő fává lesz. - Példát akar adni nektek, hogy miként kell fogadnotok Isten akaratát.

III. állomás:
Jézus elesik, de fölkel, hogy vigye keresztjét, tovább� tovább. - Ha el is estek, a kegyelem erejére támaszkodjatok, s haladjatok tovább Krisztus követésének útján.

IV. állomás:
Ó, szeretett Fiam! Elkísérlek, mindig Veled vagyok, Veled együtt szenvedek, hogy Isten rendeléséből társad legyek a megváltás művében. - Az emberek tenger sok bűnét csak így lehet kiengesztelni.

V. állomás:
Segítő kéz. - Ó, gyermekeim, ti ne vonakodjatok, ha segíteni kell másoknak. Mindenben a szeretet vezéreljen!

VI. állomás:
Együttérző szeretet. - Embertársaitoknak segítve Jézusnak is segítetek. Jézus pedig képmását vési bele lelketekbe, hogy az Ő lelkülete alakuljon ki bennetek.

VII. állomás:
Ismét elesik az ártatlan Bárány a bűnök terhe miatt. - Ti bűneitekbe estek vissza újból és újból, de tekintsetek fel az értetek áldozattá lett Isten Fiára, s az Ő türelmes, engedelmes kereszthordozásából merítsetek mindig új erőt.

VIII. állomás:
"Ne miattam sírjatok!" �Nem elég sírni, a bűnökért engesztelni kell. - Szent Fiam áldozatához kapcsolódva Velem egyesült lélekkel engeszteljetek.

IX. állomás:
A kimerültség végső állapota. Jézus végtelen szeretetében a megátalkodott, keményszívű embereket az üdvösség útjára akarja vezetni. - Szükséges, hogy valaki ma is engeszteljen, vezekeljen értük.

X. állomás:
Jézus drága szent testét megfosztják ruháitól; az emberi erkölcstelenség, szemérmetlenség miatt vezekel. - Ó, mily nagy fájdalom hasított Szeplőtelen Szívembe!

XI. állomás:
A durva szögek tehetetlenné teszik Szent Fiam áldó kezét, a bűnösöket s tévelygőket felkutató drága lábat. - Jézus szüntelenül arra buzdít, hogy kezetek legyen az Ő keze, lábatok az Ő lába, szívetek az Ő Szent Szíve, hogy mindent Vele együtt tegyetek, s mindig Vele együtt érezzetek, s Vele együtt dicsőítsétek az Atyát.

XII. állomás:
A MEGVÁLTÁS BETELJESEDETT! A Megváltó beteljesítette küldetését. - Isten akarata, hogy az idők végezetéig Szent Fiam és Én titokzatos módon, de mindig veletek legyünk. Én, mint Társmegváltó együtt járom gyermekeimmel keresztútjukat és a megváltás gyümölcseiben részesítem őket. Minden egyes embert szeretnék ebben részesíteni.

XIII. állomás:
Drága Fiam, Egyetlenem! Ez volt hát az Atya akarata, a szeretet végső bizonyítéka. - Amennyire tőletek telik, mindig nyugodjatok meg Isten szent akaratában, mert egykor majd úgyis fölismeritek, hogy mégiscsak az volt az egyedül helyes és biztos cselekedet.

XIV. állomás:
A drága szent test sírba téve, de Én buzgó imában vártam a húsvét hajnalt, a harmadnap hajnalhasadását. - Gyermekeim! Akármilyen kilátástalan is legyen a helyzetetek, buzgó imával várjátok az isteni kegyelem érkezését, hajnalhasadását.
"Föltámadtam, alleluja! És újból, s most már örökre veletek vagyok! Alleluja!"

Szent Mihály:
Nem csak azzal böjtölhettek, ha az ételt, italt vonjátok meg magatoktól, bár ez fontos, hanem azzal is, hogyha önként lemondtok valamiről, ami kedvetekre volna. Ha így begyakoroljátok azt, hogy megfosztjátok magatokat attól, ami jól esne vagy amit szívesen megtennétek, akkor megtanultok jobban uralkodni önmagatokon. Önuralom nélkül nem lehet lelki életet élni.