szombat

Keresztút Jézussal
(1998 decemberében diktálta Jézus)

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
”Ma is elítél e világ. Nincs Isten. - mondják, mert ha lenne, nem tûrné ezt a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve. Ártatlanul. Magamra vettem a ti bûneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban osztoznak. Már elôre megmondtam nektek: Gyûlölni fognak titeket az Én nevemért. Nem különb a szolga az ô Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is.  Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

II. Jézus Vállára veszi a keresztet
”Ma is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bûne az Én vállamat nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok.  A szívekben kihalt a szeretet, megkeményítette a gyûlölet. Vérkönnyeket ejtek azok miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
”Elsô esésemet a kegyelem állapotában élô, de bukdácsoló gyermekeim miatt kellett elszenvednem. Még ôk is, akik a legtöbb talentumot kapták, vissza-visszaesnek bûneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és más efféle bûnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán megengedem, hogy ôk is hasonló bûnök áldozataivá legyenek - és ez igen nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul esik, másoknak is fáj, amikor ôk ugyanezt a bûnt elkövetik.”

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
“Szent  Anyám minden gyermekét kézenfogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ô imája esdi ki számotokra a szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden kérését teljesítem.”

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
“Imádkozzatok ellenségeitekért!  Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat.  A legnagyobb gyôzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a rossztól, és a jó útra tér . Az igaz, hitbôl fakadó ima megkapja ezt a jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több áldozatot, és minden gyûlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak beszéljetek! Én meghallom, sôt megadom, amit kértek.”

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
“Ti, akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bûn rabságában sínylôdô testvéreitekért - Irántam való szeretetbôl, mind Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendôjére Szent  Arcom képét rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az Én képmásaimmá váltok.  A dicsôséges Szent Pállal kiáltsátok örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
“A világban elburjánzott a bûn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én szenvedéseimbôl merítsetek erôt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
“Ó mennyire idôszerûek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt! Sirassátok és bánjátok meg bûneiteket, hogy enyhítsétek vagy elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
“Amikor a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja: ekkora bûnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma felülmúlja a világ összes bûnét!”

X. Jézust megfosztják ruháitól
“Ma is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal mezítelenre vetkôztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és a szegénytôl még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj lesz nekik, amikor elszámoltatom ôket!“

XI. Jézust a keresztre szegezik
“Ma is keresztre szegeznek Engem. Sok bûnös ember lelkében vívom haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha megátalkodottságukban találja ôket a halál, örökre elragadja.”

XII. Jézus meghal a kereszten
“Meghaltam mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól, ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelô áldozatul!”

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
“Szent  Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ôk a bûnben raboskodó - bár testben még élô, de lelkileg halott gyermekek. Ôértük hullatja véres könnyeit. Ôértük jelenik meg a föld minden táján, hogy anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihûlt kôszíveket, és feltámassza lelküket az örök szeretetre.”

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
“Ó mily nagy volt Szent  Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek! Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen, vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi gyermekeinek tengernyi bûnét látva állandóan, véget nem érôen könyörög értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az örök kárhozattól.”

XV. Jézus halottaiból föltámad
“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bûnökkel terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor .  Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor beteljesedik prófétám szava:...ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz.2;4-5.)

(Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet 197-200. old.)
1998. április 10. - Nagypéntek

Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton. Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek benneteket.

I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz! Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli, szent igazságát.

II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy tanítómestere.

III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok talpra.

IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.

V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette, segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház minden egyes élő tagja közt fennáll.

VI. állomás:
Sokszor tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de alázatos szeretetetek.

VII. állomás:
Újból és újból elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok végig életetek keresztútját.

VIII. állomás:
Sajnos sokan ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is, gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.

IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.

X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket, őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért és erkölcstelenségéért.

XI. állomás:
Aki követni akar, szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.

XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.

XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.

XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az örök életre.

szerda

ÉLETIGE 1998. február

Az "aranyszabály"
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak." (Lk 6,31)
Tapasztaltad már valaha is a végtelen utáni szomjúságot? Éreztél-e valaha is égetõ vágyat a szívedben arra, hogy átöleld a végtelent? Elõfordult már, hogy bensõdben elégedetlen voltál mindazzal, amit csinálsz, mindazzal, ami vagy?
Ha igen, akkor bizonyára örülni fogsz, ha feltárul elõtted a titok, hogyan érheted el a teljességet, ami után epekedsz; ha találsz egy formulát, melyet élve nem kell majd siránkoznod amiatt, hogy üresen telnek napjaid...
Van az evangéliumnak egy igéje, mely elgondolkodtat, s ha egy kicsit is felfogod az értelmét, örömmel tölt el. Tömören kifejezi mindazt, amit az életben tennünk kell. Összefoglalja Istennek az emberek szívébe írt valamennyi törvényét. Hallgasd csak:
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak."
Ezt a mondatot "aranyszabálynak" nevezik.
Most Krisztust idéztük, de ezek a szavak olyan egyetemes érvényû gondolatot fejeznek ki, melyet már korábban is ismertek az emberek. Megtaláljuk az Ószövetségben és a világ összes nagy vallásában. Ebbõl is látszik, hogy Isten mennyire fontosnak tartja, mennyire szeretné, ha minden ember ezt tenné élete alapszabályává.
Gyönyörködhetsz benne; olyan, mint egy jelszó. Olvasd hát el újra:
 
"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak."
Minden felebarátunkat, akivel a nap folyamán találkozunk – akár férfi, akár nõ – , ily módon szeressük.
Képzeljük magunkat az õ helyzetébe, s bánjunk vele úgy, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának.
A bennünk lakó Isten hangja megsúgja majd, hogy a különbözõ helyzetekben hogyan fejezzük ki szeretetünket.
Éhes valaki? Gondoljuk azt, hogy mi vagyunk éhesek, és adjunk neki enni.
Igazságtalanok valakivel? Velem bánnak igazságtalanul.
Testvérünk sötétségben van, kételyek gyötrik? Én vagyok az. Vigasztaljuk meg, osztozzunk bánatában és ne nyugodjunk addig, míg vissza nem tér szívébe a derû és meg nem könnyebbül, mert azt szeretnénk, ha velünk is így bánnának.
Testi fogyatékos valaki? Egészen addig akarom õt szeretni, hogy testemben, szívemben szinte érezzem fogyatékosságát, a szeretet pedig megmutatja majd a megfelelõ utat ahhoz, hogyan éreztessem vele: õ ugyanolyan, mint a többiek, sõt van egy plusz kegyelme. Mi, keresztények ugyanis tudjuk, mennyire értékes a fájdalom.
Bánjunk így mindenkivel, bármiféle különbségtétel nélkül, legyen az rokonszenves vagy ellenszenves, fiatal vagy öreg, barát vagy ellenség, honfitárs vagy külföldi, szép vagy csúnya; ne befolyásoljon az sem, hogy valaki a te vallásodat követi vagy más vallás híve. Az evangélium arra biztat, hogy mindenkit szeressünk.
Mindez túl általános - mondhatod.
Megértelek...Szavaim talán egyszerûnek tûnnek, de mekkora változást követelnek! Mennyire távol állnak megszokott gondolkodásmódunktól, cselekedeteinktõl!
Bátorság! Próbáljuk meg!
Egy így eltöltött nap felér egy élettel, és este nem ismerünk majd magunkra. Egészen új örömöt fogunk tapasztalni, s erõ költözik belénk. Maga Isten lesz velünk, mert Õ azokkal van, akik szeretnek.
Napjaink teljesek lesznek.
Néha talán lassítunk, elbátortalanodunk s kísértést érzünk majd arra, hogy abbahagyjuk és visszatérjünk korábbi életünkhöz...
Nem! Bátorság! Isten kegyelme segíteni fog nekünk.
Kezdjünk mindig újra!
Ha kitartunk, látni fogjuk, hogy a világ lassan megváltozik körülöttünk.
Megértjük, hogy az evangélium a legvonzóbb élet forrása; fény gyújt a világban, színt ad életünknek, és magában hordozza minden probléma megoldásának titkát.
S nem lesz nyugtunk addig, míg meg nem osztjuk rendkívüli élményeinket másokkal is: barátainkkal, akik megértenek; rokonainkkal, bárkivel, akirõl úgy érezzük, hogy át kell adnunk neki ezt a tapasztalatot.
És újjászületik a remény.

péntek

ÉLETIGE 1998. január

Együttmûködni a Szentlélekkel
 
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..." (Róm 8,26)
Nem véletlen, hogy az 1998-as év, melyet az egyház a III. évezredre készülvén a Szentlélek évének nyilvánított, ezzel az igével kezdõdik. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az összes egyház ezt a mondatot választotta a keresztények egységéért tartott imahét mottójának.
A Szentlélek ugyanis a forrása minden lelki megújulásnak, az egységért tett erõfeszítéseknek, az életszentség utáni vágynak.
De hogyan mutatkozik meg, hogyan munkálkodik a Lélek az életünkben, és hogyan mûködhetnénk együtt vele?
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Tekintsünk vissza az egyház születésére. Jézus halála, sõt még feltámadása után is az apostolok hallgattak, féltek, bezárkóztak. A Szentlélek eljövetele után azonban olyan bátran, akkora tûzzel kezdenek beszélni az utcákon és a tereken, hogy részegeknek hiszik õket. Járnak-kelnek a világban, és semmiféle üldöztetéstõl nem riadnak vissza.
Aztán - immár húsz évszázad óta - a Szentlélek ereje az, ami fénnyel, kegyelemmel tölti el a keresztény közösséget, megújítja és megtérésekkel kíséri életét. Gondoljunk csak bele, milyen utat futott be az egyház a zsinatoktól a különbözõ lelkiségi mozgalmak születéséig, melyeket mindig épp a legjobb pillanatban hívott életre.
Az e havi életige azonban nagyon mély és fontos üzenetet közöl mindannyiunk személyes és társadalmi élete szempontjából is.
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
A Szent Páltól vett idézet így folytatódik: "... mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk szavakba nem önthetõ sóhajtozásokkal." (Róm 8,26)
A Miatyánk szavait, az Abba Atya megszólítást is a Léleknek kell ajkunkra adnia. Szent Ágoston szerint nélküle (a Szentlélek nélkül) az Abba csak üres szó, bárki szájából hangzik is el.1
Nagyon szoros kapcsolat van tehát a Szentlélek, az egyéni és a közös ima között. Amikor imádkozunk - szavainkon, érzéseinken túl - szüntelen, szavakba nem foglalható könyörgés száll fel szívünk mélyérõl attól, aki lelkünk legbensõbb rejtekében lakik: ezáltal részesedünk a Szentháromság személyei között a áradó Szeretetben, a köztük levõ közösségben.
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Hogyan éljük ezt az igét?
Elég, ha arra gondolunk, hogy életünk során hányszor tapasztaljuk gyöngeségünket, törékenységünket, képtelenségünket olyan helyzetekben, melyek megoldása - úgy tûnik - meghaladja erõnket; hányszor élünk át veszélyeket, próbatételeket, kísértéseket, melyek leküzdése lehetetlennek látszik. Pontosan ezekben a pillanatokban, amikor gyengék vagyunk, és sokszor az ima is hatástalannak, üresnek tûnik, siet segítségünkre a Lélek.
Új hitet támaszt bennünk Isten szeretetében, akinek ereje - ahogy Pál mondja - a gyöngeségben nyilatkozik meg teljességgel. (vö. 2 Kor 12,9)
Van egy imádság, melyben a Lélek segítsége és jelenléte - bár mindig egy másik dimenzióban és titokzatos módon - szinte tapintható. Arról az imáról van szó, melyre Jézus ezekkel a szavakkal ösztönöz bennünket: "Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,19-20)
Az így mondott imádság erejének titka ez: "az én nevemben", ami azt jelenti: Jézusban, az Õ megélt igéjében, életre váltott parancsaiban, melyek közül az elsõ a kölcsönös szeretet parancsa.
Ha mindezt éljük, Jézus valóságosan jelen lesz köztünk Lelkével, aki a közösség lelke. Imánk magának Jézusnak az imája lesz az Atyához, és a szívünk mélyén lakó Szentlélek fog közbenjárni értünk, hogy megkapjuk azt is, aminek kéréséhez sem erõnk, sem bátorságunk nem lenne.
 
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek..."
Van egy közmondás, mely így szól: "Segíts magadon, s az Isten is megsegít." Az evangélium fénye világossá tette számunkra, hogyan segíthetünk magunkon: tartsuk élõn a kölcsönös szeretetet; legyünk készek mindig ajándékozni, szolgálni testvéreinket, bárki legyen is az.
Ha így teszünk, egy új erõt, egy mennyei segítséget kapunk majd; egy sajátos légkört fogunk tapasztalni, mely megsokszorozza és felszabadítja bennünk azokat az energiákat, melyeknek létezésérõl nem is tudtunk. Ez az atmoszféra ott alakul ki, ahol ketten vagy hárman egyek Jézus nevében.
A Szentlélek, aki Jézus lelke és a Mennyország légköre, lelke az Õ misztikus Testének, az egyháznak is. A Szentlélek tehát az egyház lelke is, mivel "Krisztusban bensõséges egységbe õ hoz össze mindenkit; õ az egyház egységének lételve."2
A Lélek megtapasztalása, fénye, mely megvilágosít bennünket, hogy éljük az igazság és a szeretet lelkületét: ez a legértékesebb hozzájárulás, amit a keresztények adhatnak a "nép ökumenizmusának" megvalósulásához, mely megízlelteti velünk azokat az idõket, amikor az egyházak között teljes lesz a közösség. Ebben a hónapban tehát az összes kereszténnyel együtt imádkozzunk és éljünk elkötelezetten azért, hogy hûségesek legyünk a Szentlélekhez. Ezzel készüljünk a látható egység ajándékának befogadására.
 
______________________________
1 Vö. Opera Omnia XXX/1 Róma, 1982. 443.o.
2 Unitatis Redintegratio 2. pont