vasárnap

ÉLETIGE 1999. AUGUSZTUS

ISTEN MEGTARTJA, AMIT ÍGÉR

 
"Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki." (Lk 1,45)
Ez az ige egy nagyon egyszerû, ugyanakkor fennkölt eseményhez kapcsolódik: két áldott állapotban levõ asszony találkozásakor hangzik el. Anya és magzat között a legszorosabb lelki és fizikai együttélés valósul meg. A gyermek gondolatait, érzéseit az anya mondja ki. Amikor Mária beszél, Erzsébet méhében örömében megmozdul a gyermek, Erzsébetnek pedig mintha az Elõhírnök adná ajkára a szavakat. Amíg azonban a Máriát dicsérõ ének elsõ része személyesen az Úr édesanyjához szól, addig az utolsó mondat állítmánya harmadik személyû: "Boldog, aki hitt."
Megállapítása tehát egyetemes érvényû igazság: boldognak nevez minden hívõt; azokat, akik befogadják és életre váltják Isten Igéjét, s Máriát tekintik legfõbb példaképüknek..1
"Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki."
Az evangélium itt elõször mondja boldognak Máriát s vele együtt azokat is, akik követni és utánozni akarják õt.
Máriában az Ige befogadásának gyümölcseként szoros egységet alkot a hit és az anyaság. De Lukács valami olyat is megsejtet velünk, mely mindannyiunkra vonatkozik. Evangéliumának egy késõbbi szakaszában Jézus ezt mondja: "Azok az anyám és a rokonaim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."2
Erzsébet a Szentlélek indíttatására szinte ugyanezt közli velünk, amikor kijelenti, hogy minden tanítvány az Úr "édesanyjává" válhat, feltéve ha hisz Isten Igéjében és életre váltja azt.
"Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki."
Jézus után Mária mondta ki a legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelõtt ebben áll életszentsége és nagysága. S amíg Jézus az Ige, a megtestesült Ige, addig Mária — az Igébe vetett hite által — a megélt Ige. Õ azonban olyan, mint mi, mert teremtmény.
Mária istenanyasága hatalmas, egyedülálló kiváltság. Isten mégsem csak a Szüzet hívja arra, hogy magába fogadja Krisztust. Ha más módon is, de minden keresztényben meg kell testesülnie Krisztusnak, hogy Pállal együtt ezt ismételhesse: "Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem."3
Hogyan valósítsuk meg ezt?
Máriához hasonlóan legyünk készségesek Isten igéjének befogadására. Vele együtt higgyünk abban, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni. S ha egy-egy ige olykor képtelenséget követelne tõlünk, ha kell, vállaljuk a kockázatot is, mint Mária.
Azzal, aki hisz az Igében, mindig rendkívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb és nagyobb csodákról, melyek ezt igazolják.
Ki tudná elfelejteni, amikor a háború alatt hittünk Jézus e szavaiban: "Kérjetek és kaptok!"?4 Kértük tehát mindazt, amire a város szegényeinek szüksége volt és láttuk, hogy zsákszámra érkezik a liszt, ládákban a dobozos tej és a lekvár, a tûzifa és mindenféle ruhanemû.
Ma is ugyanez történik. "Adjatok és adnak majd nektek is"5: a "szeretet-butikok" mindig újra megtelnek, mivel rendszeresen kiürülnek.
Ám leginkább az döbbenti meg az embert, hogy Jézus szavai mindig és mindenhol igazak. Isten segítsége a leglehetetlenebb helyzetekben, a világ legelszigeteltebb zugába is pontosan megérkezik. Nemrégiben ez történt egy édesanyával is, aki hihetetlen szegénységben élt. Egyik nap úgy érezte, utolsó filléreit is oda kell adnia egy nála szegényebbnek. Hitt az evangélium ígéretében: "Adjatok és adnak majd nektek is", és nagy béke töltötte be a lelkét. Kicsit késõbb megérkezett legkisebb lánya. Megmutatta neki, milyen ajándékot kapott egyik idõs rokonuktól, aki véletlenül arra járt: kezecskéjében ott volt a megígért százszoros.
Az ehhez hasonló "kicsiny" tapasztalatok arra bátorítanak, hogy higgyünk az evangéliumban. Bármelyikünk átélheti azt az örömöt, azt a boldogságot, mely Jézus ígéreteinek beteljesülésébõl fakad.
Amikor a hétköznapok folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten Igéjével, nyissuk ki szívünket és fogadjuk be. Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az megvalósul. Hamarosan felfedezzük majd, mint Mária vagy mint az említett édesanya, hogy Õ megtartja ígéreteit.
Chiara Lubich

1 G. Rossé: Il Vangelo di Luca, Róma, 1992. 67. o.
2 Lk 8, 21.
3 Gal 2, 20
4 Vö. Mt 7, 7
5 Vö. Lk 6, 38