péntek

ÉLETIGE 1999. ÁPRILIS

AZ ÉG KAPUJA

"Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelõt talál." (Jn 10,9)
Akik hallgatták Jézust, azokhoz közel állt a kapu hasonlata, mivel már az Ószövetség is többször használta: például Jákob álmának leírásakor, vagy az Isten elõtt oly kedves Jeruzsálem õsi kapuit említve.
Jézus azonban fõként a 118. zsoltár versének szavait érzi magáénak, melyeket egészen új, teljesebb tartalommal ruház fel: "Ez az Úrhoz vezetõ kapu, az igazak ezen mennek át". Õ az üdvösség kapuja, mely az isteni javakat bõségesen termõ legelõkre vezet. Õ az egyetlen közvetítõ, s az emberek általa nyernek bebocsátást az Atyához. "Õ az Atya kapuja – mondja Antiochiai Szent Ignác – melyen Ábrahám, Izsák, Jákob, a próféták, az apostolok és az egyház áthalad" .
"Én vagyok a kapu…"
Igen, a kapu-hasonlat visszhangra talált a zsidók szívében, akik – átlépve a Szent Város és a Templom kapuját – az egység és a béke légkörét tapasztalták, prófétáik pedig feltárták elõttük az Új Jeruzsálem látomását is, melynek kapuja nyitott minden nemzet felé.
Jézus az isteni ígéretek beteljesítõjeként jelenik meg, aki választ ad annak a népnek a várakozására, melynek történelmét megpecsételte az Istennel kötött szövetség, amit Isten soha nem von vissza.
A kapu szó jelentését még inkább megmagyarázza egy másik hasonló kép, amit Jézus használ: "Én vagyok az út, (…) Senki sem juthat el az Atyához, csak általam" . Tehát Õ valóban út, kitárt kapu az Atya felé: magához Istenhez vezet.
"Én vagyok a kapu…"
De milyen konkrét jelentése van életünkben ennek az igének?
Sokféle következtetést vonhatunk le az Evangélium különbözõ szakaszaiból, melyek hasonló gondolatot fejeznek ki, mint a Jánostól vett idézet, de mi most a "szûk kapuról" szóló részre hivatkozunk. Ez az, amin be kell mennünk, ha el akarunk jutni az életre.
Miért éppen ezt választottuk? Mert talán ez áll legközelebb ahhoz az igazsághoz, amit Jézus mond önmagáról, és ez világít rá leginkább arra, hogy mit kell tennünk.
S hogy mikor válik Jézus a Szentháromság felé teljesen nyitott, kitárt kapuvá? Akkor, amikor úgy tûnik, hogy az Ég kapuja bezárult elõtte; ezáltal lesz Õ az Ég kapuja mindannyiunk számára.
Az elhagyott Jézus a kapu, mely tökéletes közösséget teremt Isten és az emberiség között: azzal, hogy semmivé válik, egyesíti Isten fiait az Atyával. Õ az az ûr (az az ajtónyílás), mely által az ember kapcsolatba kerül Istennel és Isten az emberrel.
Õ tehát a szûk kapu, mely ugyanakkor kitárt kapu is; és ez az, amit megtapasztalhatunk.
"Én vagyok a kapu…"
Jézus, elhagyatottságában, az Atyához vezetõ úttá vált számunkra.
Õ már megtette a maga részét. De ha ki akarjuk használni ezt a hatalmas kegyelmet, mindannyiunknak hozzá kell tennünk a magunk kicsiny részét, mely abból áll, hogy odalépünk ehhez az ajtóhoz és átmegyünk rajta.
Hogyan?
Amikor ránk tör a csalódottság érzése; amikor valamilyen megrázkódtatás ér, legyen az valamilyen szerencsétlenség vagy egy váratlan betegség, mindig gondoljunk Jézus fájdalmára; Jézuséra, akiben megtestesült mindez és még ezer meg ezer más szenvedés is.
Igen, Õ jelen van mindabban, aminek fájdalom íze van. Minden szenvedésünk az Õ egy-egy arca.
Törekedjünk tehát felismerni Jézust minden aggodalomban, az élet megpróbáltatásaiban, minden sötétségben, saját tragédiánkban és másokéban, a körülöttünk élõ emberiség gyötrelmeiben. Õ az, mivel magára vette mindegyiket. Elég, ha hittel ezt mondjuk neki: "Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem"; elég, ha teszünk valami konkrétat azért, hogy enyhítsük szenvedéseit a szegényekben, a boldogtalanokban, hogy átmenjünk a kapun és rátaláljunk egy eddig nem ismert örömre, s felfedezzük az élet új teljességét.
Chiara Lubich

szombat

1999. április 2. - Nagypéntek

Mennyei Atya:
Szeretett Fiam, Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy méltó engesztelést nyújtson atyai fölségemnek. Mindjobban egyesüljetek szerető, szenvedő Megváltótokkal, hogy ezáltal engeszteljetek, vezekeljetek saját bűneitekért és embertársaitok bűneiért is.

I. A szent és ártatlan Istenember szelíd türelemmel fogadja a bűnös ember ítéletét. Az ember gőgjében halálra ítéli Istenét.
  Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!

II. Jézus az egész emberiség minden bűnét magára vállalta a kegyelem által, hogy istenatyai szent akaratomat így teljesítse.
  Csak az Isten iránti engedelmességben találjátok meg szent akaratomat.

III. A kereszt szörnyű terhe alatt összeroskad az Üdvözítő. A bűn újra és újra lesújt, de soha ne engedjetek a csüggedésnek.
  Keljetek fel és térjetek vissza az atyai házba!

IV. A fájdalmak Férfia találkozik a fájdalmas Anyával. A szeretetben egyesült igazán és egészen tökéletesen Jézus és Mária. Összeforrt tekintetük most, e fájdalmas úton ismét összetalálkozott, s ez új erőt öntött a szenvedő Áldozatba és Szűz Mária társmegváltói Szívébe is.
  Az imában szemléljétek Jézust, s az ima által forrjon össze Vele tekintetetek.

V. Ti magatok is legyetek Krisztus segítői, kereszthordozói. Legyetek egymás szolgálatára, segítségére, így munkálkodjatok a magatok üdvösségén és fáradozzatok mások üdvösségén is.
  Ne kényszerűségből segítsetek másokon, hanem szeretetből!

VI. Tekintsetek Jézus szent arcára, mely vérrel, sebbel borított arc. Tiszteljétek és szeretettel engeszteljétek a szent Arcot! Így mindjobban megismerhettek Engem, szerető és mindig irgalmazni akaró Atyátokat. Mert aki Jézust látja, az Engem lát, az Atyát.
  Akarjátok az irgalmat és ne kényszerítsétek ki bűneitekkel igazságosságomat. Sok minden függ még az imától, az engeszteléstől!

VII. Mint követendő példát állítottam elétek egyszülött Fiamat, hogy minden elesésnél Tőle kérjetek és kapjatok új erőt, az Ő újrakezdéséből merítsetek erőt.
  Őt követve lehettek igazán követői!

VIII. Csak akkor tudtok másokat vigasztalni, ha valóban megértitek mások baját, problémáját. Elsősorban az Oltáriszentségben köztetek élő Krisztust vigasztaljátok imádságos engesztelésetek által. Így Tőle erőt, kegyelmet kapva tudtok másokat is szeretettel, megértéssel, türelemmel vigasztalni, segítni és bátorítani a jóra.
  Ne azt várjátok, hogy benneteket vigasztaljanak, hanem ti segítsétek, vigasztaljátok a rászorulókat.

IX. Bármilyen nehéz is a keresztetek, akárhányszor elestek vele, ha kimerültetek, vagy halálfáradtak vagytok, tekintsetek Jézusra, aki a fájdalmak Embere. Mindenben engedelmeskedett szent akaratomnak, hogy üdvösségszerző áldozatával kiengesztelje az emberiség bűnét, engedetlenségét.
  Szeretettel, hűséggel, engedelmes lélekkel kövessétek a kereszthordozó Krisztust, így lehettek valóban Szűz Mária engesztelő gyermekei.

X. Egyszülöttemet, a szent, tiszta és ártatlan Jézus Krisztust megfosztják ruháitól, hogy ezáltal engesztelje ki az emberiség erkölcstelenségének minden bűnét, az érzékiség minden rendetlen kívánságát.
  Önfegyelem és mértékletesség nélkül nem tudtok isteni akaratom szerint gondolkodni, cselekedni és élni.

XI. Egyszülöttem keresztre feszítésekor atyai irgalmam és szeretetem nyilvánult meg, s azóta is mindazok, akik hittel, imádással, szeretettel Jézusra tekintenek, megmenekülnek a gonoszság fejedelmétől, halált hozó átkától.
  Az önmegtagadás, lemondás által feszítsétek keresztre magatokat, bűnös kívánságaitokkal együtt.

XII. Keresztre feszített Egyszülöttem engedelmessége által beteljesítette isteni szent akaratomat, hogy így engesztelje ki az igazságosságomat ért sérelmet az emberi engedetlenség miatt.
  Szeretettel és szeretetből lehet jó szívvel engedelmeskedni isteni szent akaratomnak. Mindenekfelett erre törekedjetek!

XIII. A fájdalmas Anya mérhetetlen nagy kínja és szenvedése a végsőkig fokozódott. A nagy fájdalomtól megtört Szíve segít nektek is minden bajban és a szenvedések elviselésében. Ő lett a megváltás művében Jézus társa, s az emberiség közbenjárója Jézusnál, az Isten-embernél.
  Esedezzetek Szűz Máriához, hogy benneteket is vegyen ölébe, mint kis gyermekeit óvjon és védelmezzen egész életetekben és a halál óráján is.

XIV. A művet, amit Egyszülöttemre bíztam, beteljesítette. Adjatok hálát Neki, Jézusnak mindazért, amit az emberiség megváltásáért tett és elvállalt. Szent testét sírba helyezték. De Ő veletek akart maradni a világ végezetéig. Ezért szüntelenül köztetek él az Oltáriszentségben elrejtőzött Istenember. Imádjátok, szeressétek nagyon, és méltó tisztelettel vegyétek körül Őt, a szeretet és irgalom Istenét, aki atyai jóságomat, szeretetemet és irgalmamat nyilvánította ki számotokra.
  Adjatok hálát szeretett Fiamnak, Jézusnak a megváltásért! Nap mint nap esedezzetek irgalmáért!

péntek

Mária Julianna által 1999/2000-ben

1999. április 2. - Nagypéntek

Mennyei Atya:
Szeretett Fiam, Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy méltó engesztelést nyújtson atyai fölségemnek. Mindjobban egyesüljetek szerető, szenvedő Megváltótokkal, hogy ezáltal engeszteljetek, vezekeljetek saját bűneitekért és embertársaitok bűneiért is.

I. A szent és ártatlan Istenember szelíd türelemmel fogadja a bűnös ember ítéletét. Az ember gőgjében halálra ítéli Istenét.
  Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!

II. Jézus az egész emberiség minden bűnét magára vállalta a kegyelem által, hogy istenatyai szent akaratomat így teljesítse.
  Csak az Isten iránti engedelmességben találjátok meg szent akaratomat.

III. A kereszt szörnyű terhe alatt összeroskad az Üdvözítő. A bűn újra és újra lesújt, de soha ne engedjetek a csüggedésnek.
  Keljetek fel és térjetek vissza az atyai házba!

IV. A fájdalmak Férfia találkozik a fájdalmas Anyával. A szeretetben egyesült igazán és egészen tökéletesen Jézus és Mária. Összeforrt tekintetük most, e fájdalmas úton ismét összetalálkozott, s ez új erőt öntött a szenvedő Áldozatba és Szűz Mária társmegváltói Szívébe is.
  Az imában szemléljétek Jézust, s az ima által forrjon össze Vele tekintetetek.

V. Ti magatok is legyetek Krisztus segítői, kereszthordozói. Legyetek egymás szolgálatára, segítségére, így munkálkodjatok a magatok üdvösségén és fáradozzatok mások üdvösségén is.
  Ne kényszerűségből segítsetek másokon, hanem szeretetből!

VI. Tekintsetek Jézus szent arcára, mely vérrel, sebbel borított arc. Tiszteljétek és szeretettel engeszteljétek a szent Arcot! Így mindjobban megismerhettek Engem, szerető és mindig irgalmazni akaró Atyátokat. Mert aki Jézust látja, az Engem lát, az Atyát.
  Akarjátok az irgalmat és ne kényszerítsétek ki bűneitekkel igazságosságomat. Sok minden függ még az imától, az engeszteléstől!

VII. Mint követendő példát állítottam elétek egyszülött Fiamat, hogy minden elesésnél Tőle kérjetek és kapjatok új erőt, az Ő újrakezdéséből merítsetek erőt.
  Őt követve lehettek igazán követői!

VIII. Csak akkor tudtok másokat vigasztalni, ha valóban megértitek mások baját, problémáját. Elsősorban az Oltáriszentségben köztetek élő Krisztust vigasztaljátok imádságos engesztelésetek által. Így Tőle erőt, kegyelmet kapva tudtok másokat is szeretettel, megértéssel, türelemmel vigasztalni, segítni és bátorítani a jóra.
  Ne azt várjátok, hogy benneteket vigasztaljanak, hanem ti segítsétek, vigasztaljátok a rászorulókat.

IX. Bármilyen nehéz is a keresztetek, akárhányszor elestek vele, ha kimerültetek, vagy halálfáradtak vagytok, tekintsetek Jézusra, aki a fájdalmak Embere. Mindenben engedelmeskedett szent akaratomnak, hogy üdvösségszerző áldozatával kiengesztelje az emberiség bűnét, engedetlenségét.
  Szeretettel, hűséggel, engedelmes lélekkel kövessétek a kereszthordozó Krisztust, így lehettek valóban Szűz Mária engesztelő gyermekei.

X. Egyszülöttemet, a szent, tiszta és ártatlan Jézus Krisztust megfosztják ruháitól, hogy ezáltal engesztelje ki az emberiség erkölcstelenségének minden bűnét, az érzékiség minden rendetlen kívánságát.
  Önfegyelem és mértékletesség nélkül nem tudtok isteni akaratom szerint gondolkodni, cselekedni és élni.

XI. Egyszülöttem keresztre feszítésekor atyai irgalmam és szeretetem nyilvánult meg, s azóta is mindazok, akik hittel, imádással, szeretettel Jézusra tekintenek, megmenekülnek a gonoszság fejedelmétől, halált hozó átkától.
  Az önmegtagadás, lemondás által feszítsétek keresztre magatokat, bűnös kívánságaitokkal együtt.

XII. Keresztre feszített Egyszülöttem engedelmessége által beteljesítette isteni szent akaratomat, hogy így engesztelje ki az igazságosságomat ért sérelmet az emberi engedetlenség miatt.
  Szeretettel és szeretetből lehet jó szívvel engedelmeskedni isteni szent akaratomnak. Mindenekfelett erre törekedjetek!

XIII. A fájdalmas Anya mérhetetlen nagy kínja és szenvedése a végsőkig fokozódott. A nagy fájdalomtól megtört Szíve segít nektek is minden bajban és a szenvedések elviselésében. Ő lett a megváltás művében Jézus társa, s az emberiség közbenjárója Jézusnál, az Isten-embernél.
  Esedezzetek Szűz Máriához, hogy benneteket is vegyen ölébe, mint kis gyermekeit óvjon és védelmezzen egész életetekben és a halál óráján is.

XIV. A művet, amit Egyszülöttemre bíztam, beteljesítette. Adjatok hálát Neki, Jézusnak mindazért, amit az emberiség megváltásáért tett és elvállalt. Szent testét sírba helyezték. De Ő veletek akart maradni a világ végezetéig. Ezért szüntelenül köztetek él az Oltáriszentségben elrejtőzött Istenember. Imádjátok, szeressétek nagyon, és méltó tisztelettel vegyétek körül Őt, a szeretet és irgalom Istenét, aki atyai jóságomat, szeretetemet és irgalmamat nyilvánította ki számotokra.
  Adjatok hálát szeretett Fiamnak, Jézusnak a megváltásért! Nap mint nap esedezzetek irgalmáért!



Keresztút Jézussal

1999. szeptember 3. Elsô pénteken szentmise, szentáldozás után a Szentlélek így imádkozta bennem a keresztutat:

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Jézusom bocsáss meg, amikor másokban Téged ítélünk el. Kérünk add, hogy az ítéletet meghagyjuk Neked, az örök Bírónak. Mi pedig kicsiny gyermekek legyünk, és Szent Szíved szeretetén pihenjünk meg."

II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Jézusom kérünk segíts, hogy a Te erôddel vegyük vállunkra keresztünket, életünk minden pillanatában. Soha ne felejtsük el, hogy Téged a földön a kereszten találunk meg. Te elválaszthatatlan vagy ebben a világban a kereszttôl. Kérünk add, hogy a keresztben Téged szeressünk, és magasztaljunk azért, hogy a mi keresztünket, amelyet Tôled kaptunk, a Te isteni bölcsességed és szereteted alkotta meg, hogy ezáltal az örök üdvösségre vezessen bennünket."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Jézusom köszönjük, hogy Te akkor is szeretsz, amikor Ellened vétkezünk. Te mentegetsz: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Te mindig mellettünk állsz, és kinyújtod felénk, értünk átszegzett drága szent megváltói Kezed."

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Jézusom köszönjük, hogy égi Édesanyánk bennünket is végigkisér életünk keresztútján. Ô a mi Fényünk, Akinek Szeplôtelen Szívében meglátunk Téged. Ô fogja meg gyönge kezünket, és elvezet Hozzád."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Jézusom köszönjük, hogy adtál keresztet. Kereszted megóv a bûntôl, és utat mutat Hozzád az égbe. Köszönjük, hogy kegyelmedbôl szeretjük keresztünket. Azért szeretjük, mert Tôled kaptuk. A keresztünk iránt való szeretet megtanít arra, hogy Neked egész életünkben engedelmeskedjünk."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"Jézusom tôlünk is a résztvevô segítô szeretetet kéred. A szeretetbôl fakadó jó cselekedeteket. Szeretet nélkül nincs értéke, de ha Irántad való szeretetbôl segítünk másoknak, a Te örömöddel jutalmazol érte."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Jézusom, Te már elôre láttad, hogy újra el fogunk esni. Jól ismered gyöngeségeinket. Mégsem ítélkezel fölöttünk, hanem újra felénk nyújtod segítô szent Kezed."

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Drága Jézusom. Most különösen idôszerüek szavaid: Bánjátok meg gonosz tetteiteket! Sirassátok meg bûneiteket! A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat! Ott belül, a lelketekben változzatok meg! Tisztuljatok meg értetek kiontott Véremben, a bûnbánat szentségében! Csak az ilyen lelkekbe vágyom bemenni a szentáldozásban. A bûntôl undorodom."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Mi mindig bukdácsolunk. Elesünk. Sôt, mélyre zuhanunk. De Te sohasem fáradsz bele Urunk, hogy leszállj értünk akár a legmélyebb szakadékba, hogy válladra vedd, és felhozd az egy elveszettet, akiért Véreddel fizettél váltságdíjat. Azt hiszem, hogy a menny örökkévalósága is kevés ahhoz, hogy Neked eléggé hálát adjunk."

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Amikor megkereszteltek, ránk adtad megszentelô kegyelmed hófehér ruháját. De mi hagytuk rászedni magunkat, mint Éva anyánk. Hiszékenyen szóba álltunk a kígyóval. El is veszítettük hófehér köntösünket. Hogyan szerezhetnénk vissza? Fussunk! Jézus vár ránk a gyóntatószékben. Szent Vérével mossa hónál tisztábbra, napnál ragyogóbbra lelkünket. A sátán megszégyenül, és tehetetlenül menekül."

XI. Jézust a keresztre szegezik
"Jézust a világ végezetéig keresztre szegezik a bûnös emberek a lelkükben. Mi keresztények, soha ne akarjunk mást látni, mint Ôt, az Ô Szent Vérétôl áztatott drága Szent haldokló Testét a keresztfán! Kérjük kegyelmét, hogy legalább részben fogjuk fel, mekkora árat fizetett a lelkünkért. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy sokkal nehezebben tud rászedni a sátán. Bûnt soha el ne kövessünk, és vigyázzunk, hogy ne is botladozzunk!"

XII. Jézus meghal a kereszten
"Drága jó Jézusom! Miértünk haltál kínhalált. Irántunk való végtelen szereteted vitt fel a Golgotára. Kérünk adj nekünk is a Te lángoló szeretetedbôl, hogy viszontszeressünk Téged, és Irántad való szeretetbôl mindig ellene mondjunk a bûnnek. Mi is meghaljunk a világ összes élvezetének, és egyedül a Te Szíved szeretetének édességét birtokoljuk, és egész életünkben csak Neked szolgáljunk."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Fájdalmas Szûzanyám! Csak a könnyeid ömlenek némán. Sokba került Neked a mi megváltásunk. Te, az Úr alázatos Szolgálóleánya ezt is elfogadtad. Odaadtad Ôt, Akit teljes Szívedbôl szerettél. Ôt, a legkedvesebbet, a legdrágábbat, a legédesebbet. Ôt, a Te Egyetlenedet, Aki szûzi tiszta Testedbôl öltött Testet. Akit a világra szültél, Akit dajkáltál, Akivel a gyilkos Heródes elôl menekültél. Miért?... Azért, hogy teljesítsd az Atya akaratát. Azért, hogy most lemondj Róla, a Legkedvesebbrôl, az Egyetlenrôl. És Ôhelyette megkaptál minket, esendô nyomorult bûnösöket, hogy véres könnyeket hullass értünk. A világ minden tájára eljössz, hogy figyelmeztess:"Tartsatok bûnbánatot! Imádkozzatok! Szeressétek a végtelenül megsértett jóságos Atyát!"
Bárcsak meghallgatnánk szavad, és ne okoznánk csalódást Neked!

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
Drága Szûzanyám! Már holtan sem lehet a Tiéd Szent Fiad. Elnyeli Ôt a sírkamra. Ha az isteni erô nem támogatna, beleszakadna szeretettôl lángoló Szeplôtelen Szíved. De ahol a keserûség, ott segít a kegyelem. A Te hited a legerôsebb: Meglátod Ôt harmadnapra. De addig... Ez a legkínzóbb várakozás!"

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Feltámadott! Él! Örökkön örökké él!!! Beteljesítette igéretét. Ô mindig beteljesíti, mert Ô igaz. Ô a mi Reményünk. Mert igérete nekünk is szól. Nem nyelnek el a sírnak hantjai. Csupán földi ruhánktól, testünktôl szabadulunk meg. A lelkünk él, és a testünk is fel fog támadni; és ujjongva fogja hírdetni Isten irgalmát örökkön örökké!"




Keresztút Jézussal

1999. december 10.
Pénteken a templomban, a tabernákulum elôtt igen nagy vágyam volt, hogy a keresztutat imádkozzam. Hôn imádott Jézusom azt kérte, hogy írjam le, ugyanis Ô imádkozta a lelkemben.


I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Halálra ítéltek. Az Én halálom által éltek. "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért." (Ján.18;14.) Én vagyok az Áldozat, az isteni Bárány, Akinek leölése  árán nyertetek örök életet."

II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Magamra vettem a te bûneidet. Mindnyájatokét, az egész világét. Én adtam érte elégtételt. Azért, amit el sem követtem. Ti helyettetek."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Elestem, hogy titeket felsegítselek. "

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Nézd Anyámat, a Szentet! Míly fájdalmas. A lelke vérzik. Ez sokkal nagyobb kín, mint bármi más."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Jöjj! Segíts! Szükségem van rád! Meg akarom osztani veled keresztemet, hogy egykor ugyanígy megosszam veled dicsôségemet."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"A kendô. Rajta Szent Arcom képmása. A lelked a kendô, azon akarom hagyni Szent Arcom képét, de csak akkor tudom, ha te is azonosulsz Velem, ahogy Én tettem, amikor a te bûneidet a vállamra vettem."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Másodszor is elestem. Azért, hogyha visszaesel, újra felemeljelek. Mély verem a bûn. Vigyázz! Elesni veszélyes!!!"

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Engem sirattok?! Akkor sírjatok, mielôtt vétkeznétek! Akkor gyümölcsözôek könnyeitek."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Harmadszor is elestem, hogy a legmélyebb szakadékból is kimentselek. Hányszor kell még elesnem, hogy végre ne vétkezzetek?!"

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Itt állok csupaszon, nevetségesen. Mert ti eltékozoltátok Tôlem kapott hótiszta ruhátokat. Helyettetek lettem gúny tárgyává. Ti miattatok röhögnek Rajtam."

XI. Jézust a keresztre szegezik
"A keresztre szegeztek. Az irántatok való szeretet szegeivel. Szeretetem gyôzött le Engem. Szeretetbôl adtam oda életemet értetek. Szeressetek viszont! Könyörögve kérlek benneteket!"

XII. Jézus meghal a kereszten
"Meghaltam, hogy ti éljetek - Énáltalam."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Nézd a fájdalmak Anyját! Íme a te Anyád. A te, és mindnyájatok vétke tette ezt Vele. Ôvele, Aki bûnt soha nem követett el. Aki mindhalálig megmaradt Tisztának, Szûznek és Szeplôtelennek. Tiszteld Ôt! Azonosulj Vele fájdalmas kínszenvedéseiben! Sirasd meg bûneidet, amelyek miatt Én a fájdalmak Férfia lettem"!

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
"Meghalt, elernyedt Testemet sírba helyezték. Tanítványaimat kétely gyötörte. Csak Szent Anyám Szeplôtelen Szíve világított, mint az élô hit lobogó mécsese. Vajon hiszel-e Bennem, a Mindenhatóban, amikor kudarcok érnek? Ki tudod- e mondani élô hittel: Atyám, ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te? (Mk.14;36.) Pedig itt kezdôdik a Krisztus követés."

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Feltámadtam. Legelôször Anyámnak jelentem meg, hogy szeretô csókommal megvígasztaljam, megörvendeztessem Szeplôtelen Szívét. Életének legnagyobb boldogsága ez a találkozás volt. Aztán megjelentem Mária Magdolnának, majd a még mindig kételkedô apostolaimnak. Ha ti úgy láttatok volna; halálra gyötörten, sebekkel borítva, vérrel áztatva, latrok között keresztre szegezve; vajon elhittétek volna, hogy Én az Isten Fia vagyok? Vigyázzatok, ne ítéljétek el apostolaimat!"





1999. december 28. Egész napos Szentségimádás volt templomunkban. A legnagyobb örömömre végig hôn imádott Uram legszentebb színe elôtt imádkozhattam. Ekkor mondta Jézusom ezt a keresztutat:
Jézus: "Jöjj, kövess végig a keresztúton! Mindazok, akik Engem követnek, bebocsátást nyernek örök dicsôségembe. Mert ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is, hogy aztán Én szolgáljak fel neki egy örökkévalóságon keresztül."

I. Pilátus halálra ítéli Jézust
"Ne fájjon neked az, ha elutasítanak, megvetnek, sôt kigúnyolnak és kiközösítenek Énmiattam! Engem halálra ítéltek a te lelked üdvösségéért."

II. Jézus Vállára veszi a keresztet
"Vedd fel keresztedet minden nap! Kérd Tôlem, hogy szeresd, mert csak így tudod hordozni. Én nagyon szerettem, mert a te örök életedet láttam benne. Te is lásd be, hogy egyedül a kereszt által jutsz be az üdvösségre, és ha kitartasz hordozásában, más lelkekkel is megjutalmazlak érte."

III. Jézus elôször esik el a kereszttel
"Ha elesel, ne csüggedj el! Ne add fel a reményt! Harc a földi lét, állandó küzdelem. A legnagyobb ellenfél te magad vagy. Ha önmagadat legyôzted, mindent megnyertél. Adj oda mindent Értem, még az életedet is! Akkor Én adok neked új életet, örökké tartót, boldogot."

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
"Nézd Anyámat! Ô a te Anyád is. Veled megy, fogja a kezed. A legnagyobb akadályt Ô hárítja el az utadból. Az Ô lába tiporja el az ôskígyó fejét. Különben megmarna, és meghalnál - örökre."

V. Cirenei Simon segít Jézusnak
"Nézz Rám, milyen szánalmas állapotba kerültem irántad való szeretetem miatt! Ne légy közömbös, mint a többiek! Gyere! Veled akarom ma megosztani keresztemet. Keresztemmel együtt neked adom társaságomat. Figyelj Rám! Sugárzik Belôlem a szeretet. Vedd át ezt a lángot! Légy izzó fénycsóva! Szeress az Én szeretetemmel mindenkit! Így könnyû lesz a másokért hordozott kereszt. Így térsz meg a leggazdagabban országomba."

VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
"Nézd eldeformált véres Arcomat! Ma tôled várom, hogy enyhíts szenvedésemen, amelyet helyetted, érted vállaltam. Légy bátor! Ne félj a csôcseléktôl! Jöjj Hozzám, ha kell akár az életed árán is! Én Mindenható vagyok. Mulandó életed helyett örökké tartót adok."

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
"Nem baj, ha újra elestél. Ez velejárója a vándorlásnak. Zarándok vagy a földön. Tôlem jöttél, és Hozzám kell visszaérkezned. Atyám már tárt karokkal vár. Csak egy a fontos, hogy Ôhozzá érkezz."

VIII. Jézus vígasztalja a síránkozó asszonyokat
"Sírsz? Bizony van miért. Te is megszomorítottál. Érted is hullattam könnyeket. Keresztáldozatomhoz a te bûneid is hozzá- járultak. Jól teszed, ha sírsz. Sirasd csak meg minden bûnödet! Egész földi életedben ez a legfontosabb cselekedeted. Ezzel szerzed Nekem - és majd magadnak is - a legnagyobb örömöt."

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
"Újra elestél. Visszazuhantál bûneid vermébe. Pedig most fogadkoztál, miközben sírtál. Nézd! Itt vagyok. Utánad jöttem. Gyere, kapaszkodj a Kezembe! Fölviszlek a napra, az üde zöld pázsitra. Hisz Én vagyok a te Üdvözítôd, Gyógyítód, Megmentôd. Jöjj, ott várlak a gyóntatószékben! Papom keze által Én oldozlak fel. Mindent Nekem mondasz. Ne hallgass el semmit, mert csak attól szabadulsz meg, amit megvallottál."

X. Jézust megfosztják ruháitól
"Mezítelen vagy. Miért nem öltözöl fel? A keresztségben fehér ruhát adok, mennyegzôs köntöst. De neked kell felvenni. Nélküled nem megy. Nem tanítottak meg a legfontosabbra, amely értelmet adna életednek. Helyette hiábavalóságokkal töltötték meg agyad. Gyermekem, jöjj! Én vonzalak. Én az utolsó órában is felfogadlak. Siess, mert nem tudod, meddig jöhetsz!"

XI. Jézust a keresztre szegezik
"Jöjj, még van hely keresztemen! Pontosan itt, Mellettem. Tagadd meg vágyaidat! Mondj ellene a bûnnek! Helyette százszor annyit kapsz, és az örök életet. Nézd! Én ártatlanul miattad ide jutottam. Add hát te is életedet Értem! A vértanúság nagy kegyelem. De csak annak adhatom, aki elfogadja."

XII. Jézus meghal a kereszten
"A földön minden mulandó. A te életed is. Jobb, ha már jó elôre meghalsz e világnak, és minden csábításának. Akkor nem ér váratlanul, és biztos helyed lesz a mennyben."

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
"Tiszteld Anyámat! Ô a tiéd is, hisz a legfájdalmasabb haláltusámban adtam Ôt neked. Ô ezt komolyan veszi. Támogat, kisér, szeret. Ha viszontszereted, elvezet akaratom megtételére. Neked is azt mondja, amit Kánában: Tedd meg, amit Jézus mond! Karjaiban mindig menedékre találsz."

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
"Tested, amelyet most annyit kényeztetsz, hamar sírba kerül. Inkább jöjj, töltekezz fel szentségeimmel! Meríts Belôlem erôt, hogy aztán másokban Engem szolgálj! Csak így tudlak majd megjutalmazni - szeretetedért."

XV. Jézus halottaiból feltámad
"Neked is ezt akarom mondani: Jöjjetek Atyám áldottai! Országom nyitva áll, de csak az igazak elôtt. Helyet készítettem neked is. Tudod hogyan? Ott a Golgotán, keresztre szegezve, Véremet ontva, a legkínzóbb haláltusában haldokolva. Utolsó sóhajommal feléd kiáltottam: Szomjazom! Add Nekem az életedet, és Én feltámasztom!"



2000. április 21. - Nagypéntek

Jézus:
Jöjjetek Velem, hogy együtt járjuk a keresztutat, és általa megerősíthesselek benneteket.

I. Pilátus az igazságot kutatva ítél el Engem, mert nem tudja, hogy Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet mindazok számára, akik hisznek és bíznak Bennem s szeretnek.

II. Készségesen, a szeretet odaadásával vettem vállamra a keresztet üdvösségetekért s az Atya kiengeszteléséért.

III. Elesésem által akartam megszentelni fájdalmaitokat, hogy így is segítségetekre legyek botladozásaitokon.

IV. E találkozás megsebzi Édesanyám fájdalmas Szívét, de egyben erősítő is e szeretettel és szenvedéssel teli találkozás - Neki is, Nekem is.

V. Simon kényszerűségből segít. S Te hogyan hordozod a keresztet?
Ne szégyelljétek elfogadni másoknak a jóakaratú segítségét. Alázat kell ahhoz, hogy mások segítségét el tudjátok fogadni.

VI. Minden Krisztus-követő feladata volna, hogy lelkében kialakuljon isteni képmásom.
Egymást szeretettel segítve haladjatok ezen az úton.

VII. A megismert igazság útján sokszor tévelyegtek és bizonytalan a járásotok. Ezért gyakran bukdácsoltok, elestek, de alázat kell ahhoz, hogy elfogadjátok a kegyelem segítségét.

VIII. Vigasztaljátok a szomorkodókat a feltámadásba vetett hittel, reménnyel, szeretettel. Engesztelő szeretettel vigasztaljátok nagyon megbántott Szent Szívemet!

IX. Újra meg újra elestek, ugyanazokba a hibákba, bűnökbe visszaestek, de újra meg újra erős elhatározással törekedjetek megjavulni. Soha ne adjátok föl a bűn és a rossz elleni küzdelmet!

X. A világ szörnyű erkölcstelensége, züllöttsége ma is ide juttat. Ez misztikus szenvedésem napjaitokban.

XI. A keresztrefeszítésben meg kell látni, hogy minden Isten akaratából történik. Mindenben meglátni és elfogadni az isteni akaratot: ez tesz benneteket egészen hasonlóvá Hozzám.

XII. Halálom győzelem a bűn és a halál felett. Így önmagamban egyesítem az eget és a földet, az istenit és az emberit, s az embereket is egymással.

XIII. Édesanyám nagy fájdalma volt, mikor halott Fiát tartotta kezében, ölében.

XIV. A halál, a temetés fájdalmát csak a feltámadásba vetett remény képes feloldani és enyhíteni.
Mindig rendíthetetlenül higgyetek feltámadásomban!