péntek

Életige, 2006. március

„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.” (Jn 3,21)
„Cselekedni” az igazságot? Az igazságot az ember vagy megtudja, vagy elmondja… Jézus szerint azonban az ember az igazságot „teszi”. Meglepő, amit mond.
Nikodémus, a főtanács egyik rabbija is meglepődött. Azért ment Jézushoz, hogy megkérdezze tőle, hogyan lehet bejutni Isten országába. Erre azt a választ kapta, hogy újjá kell születnie, vagyis be kell fogadnia az új életet, melyet Jézus hozott a földre. Hagynia kell, hogy belülről teljesen Isten fiává alakuljon, és így belépjen az Ő világába. Az üdvösséget nem az ember harcolja ki magának, hanem olyan ajándék, amit a mennyországból kapunk.
Nikodémus, aki az éj sötétjében ment el Jézushoz, megvilágosodva távozott.
„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”

Ez az életige arra hív, hogy az igazság szerint cselekedjünk, az evangéliumnak megfelelően. Azt kéri tőlünk, hogy váltsuk valóra Isten igéjét, ne csak hallgassuk.[1] Az egyik egyházatya, Poitiers püspöke, Hiláriusz is ezt mondja: „Istennek egyetlen igéje sincs, amelyet ne kellene valóra váltani, mert mindaz, ami kimondatott, a megvalósulás igényét hordozza magában. Isten szava kinyilatkoztatás.”[2]

A hit és az erkölcsi magatartás szoros kapcsolatban állnak egymással.
Ha Jézusban a fény, az élet és a tevékeny szeretet egy és ugyanaz – amint ez a Nikodémushoz intézett tömör beszédből egyértelműen kiderül –, akkor nem lehet ez másként azoknál sem, akik befogadják Őt, akik Benne Isten fiaivá lesznek. „Aki engedelmeskedik az Úrnak, és ennek megvalósításaként a Szentírást követi, teljesen a Mester képmására alakul: eljut oda, hogy megtestesült Igeként éljen”[3] – írja egy másik egyházatya, Alexandriai Kelemen.
Azoktól is ugyanez a következetesség várható el, akiknek nincs különösebb vallásos hitük. A lelkiismeretük által diktált legmélyebb meggyőződés ugyanis igényli, hogy megvalósítsák az igazságot.
„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”
A megélt igazság gyümölcse az, hogy eljutunk a világosságra, „befogadjuk” Krisztust. Jézus megígérte: „Aki szeret engem, (…) annak kinyilatkoztatom magam.”[4] Ő az „igazi világosság”[5].
Az igazság megélésének gyümölcse a tanúságtétel is abban a társadalomban, ahol élünk. Jézus erről is beszélt, amikor arra hívott bennünket, hogy ragyogtassuk fel a világosságot „az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”[6].
A hiteles élet ékesszólóbb minden beszédnél. A gyerekek következetességet kérnek szüleiktől: tartsanak össze, erősítsék a családi harmóniát. Az állampolgárok következetességet várnak a politikusoktól, akiket megválasztottak: legyenek hűek a megállapodás szerinti programhoz, szenteljék magukat a közjónak, kezeljék becsületesen az anyagi javakat. A diákok következetes oktatást és nevelést igényelnek a tanároktól. Tisztességet és hozzáértést szokás elvárni a kereskedőktől, a munkásoktól, a szakemberektől…
A társadalom azáltal is épül, hogy tanúságot teszünk arról, hogy ideáljaink és hétköznapi választásaink összhangban vannak egymással.
„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”
Ez a tapasztalatuk az olyan embereknek, mint pl. Nelson Mandela, aki hűséges tudott maradni az egyenlőség iránti elkötelezettségéhez, melyért hosszú, sötét börtönévekkel fizetett, majd kormányfőként országa vezetőjévé választották; vagy mint pl. Martin Luther King, aki életével fizetett következetességéért.
Ez a tapasztalata sok férfinak és nőnek is, akiket bár nem ismerünk, választásaik mégsem kevésbé hitelesek. Erről szól pl. egy olyan vállalkozó esete is, akinek cégétől új megrendelésekért cserébe csúszópénzt kértek. Ő viszont nem akart engedni elveiből. Fájdalmas, de határozott döntést hozott, tudva, hogy ha hűségesen kitart a becsületben, elveszíti bevételének nagy részét. Valóban, a termékeit forgalmazó üzletlánc visszavonta megrendeléseit, a csőd szélére juttatva ezzel a vállalkozást. Néhány hónap elteltével viszont az üzletlánc kénytelen volt visszakozni: a vásárlók tiltakoztak, mert nem találták ennek a cégnek a termékeit az üzletekben… A hiteles élet elnyerte jutalmát.
Chiara Lubich

[1] vö. Jak 1,22
[2] Tract. In Psalmum, 13, 1: PL 9, 295
[3] Alexandriai Kelemen, Stromatum, VII, 16, in PG 9, 539C
[4] Jn 14,21
[5] vö. Jn 1,8-13
[6] Mt 5,14-16