(Jn 15,12).
Gondolj csak bele, mennyire fontosak! Amit egy apa mond halála elõtt, azt soha nem felejtjük el. Vajon nem még inkább így van-e Isten szavaival? Vedd tehát nagyon komolyan ezt a mondatot, és próbáljuk meg együtt megérteni mélységét.
Tudod, hogy Jézus jelen van a szent cselekményekben: a misében például valóságosan megjelenik az Eukarisztiában. De Jézus ott is jelen van, ahol élik a kölcsönös szeretetet, ugyanis ezt mondta: "Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben (és ez a kölcsönös szeretet által lehetséges), én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).
A közösségben tehát, ahol mélyen élik a kölcsönös szeretetet, Õ továbbra is hatékonyan mûködik és kinyilatkoztatja magát a világnak, hatást gyakorol a világra. Hát nem csodálatos? Nem támad kedved ahhoz, hogy keresztény testvéreiddel együtt azonnal elkezdd élni ezt a szeretetet? János, aki leírta ezeket a szavakat, melyekrõl most elmélkedünk, a kölcsönös szeretetben látja az egyháznak adott legfõbb parancsot, mivel hivatása pontosan az, hogy kommúnió, egység legyen.
Jézus ugyanis ezt is mondta: "Arról
ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel
vagytok egymás iránt" (Jn 13,35). A megélt kölcsönös
szeretet lesz tehát az a jel, az az egyenruha, mely hitelessé
teszi Krisztus tanítványait. Ez a keresztények ismertetõjele.
Ha ez hiányzik, a világ többé nem ismeri fel
a keresztényekben Jézus tanítványait.
A kölcsönös szeretet egységet teremt.
És mi az egység gyümölcse? "Legyenek egy -
mondja Jézus - , hogy a világ higgyen" (Jn 17,21). Az
egység, mivel Krisztus jelenlétének a hordozója,
az Õ követésére ösztönzi majd a világot.
Az emberek - látva az egységet és a kölcsönös
szeretetet - hinni fognak Benne.
A búcsúbeszédben Jézus "sajátjának"
nevezi ezt a parancsolatot. Tehát különösen is kedves
számára. Ezért nem szabad egyszerûen úgy
tekintened, mint bármely más normát, szabályt
vagy parancsot. Jézus egy új életformát szeretne
javasolni neked; el akarja mondani, mire építsd életedet,
hiszen az elsõ keresztények is ezt a parancsolatot tették
életük alapjává. Péter ezt írja:
"mindenekelõtt tartsatok ki egymás odaadó szeretetében."
(Pét. 4,8)
Mielõtt dolgoznál, tanulnál, misére
mennél vagy bármi mást cselekednél, gyõzõdj
meg arról, hogy megvan-e a kölcsönös szeretet közted
és azok között, akik melletted élnek. Ha igen,
akkor mindennek értelme van. E nélkül az alap nélkül
semmi sem kedves Isten elõtt.
Jézus "új" parancsolatról
beszél: "Új parancsot adok nektek." Mit akar ezzel
mondani? Talán azt, hogy eddig ismeretlen volt ez a parancs? Nem.
"Új" azt jelenti, az "új idõknek"
szóló. Akkor hát mirõl van szó?
Nézd: Jézus meghalt értünk,
vagyis a végsõkig szeretett minket. S vajon milyen volt az
Õ szeretete? Biztosan nem olyan, mint a miénk. Az Övé
"isteni" szeretet volt. Ezt mondta ugyanis: "Amint engem
szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket." (Jn 15,9)
Azzal a szeretettel szeretett tehát bennünket, amivel Õ
és az Atya szeretik egymást.
És nekünk ugyanezt a kölcsönös
szeretetet kell gyakorolnunk, hogy életre váltsuk az "új"
parancsot. De ilyen szeretettel te - mint ember - nem rendelkezel. Örülj
azonban, mert mint keresztény, megkapod. S hogy kitõl? A
Szentlélek árasztja ki szívedbe és minden hívõ
szívébe.
A bennünk élõ isteni szeretet által
van tehát hasonlóság az Atya, a Fiú és
köztünk, keresztények között. Ez a szeretet
az, ami bekapcsol minket a Szentháromság életébe;
e szeretet tesz bennünket Isten fiaivá.
Ez a szeretet az, ami összeköti az eget a földdel;
a keresztény közösség e szeretet révén
emelkedik fel Isten szférájába, s ezáltal lehetséges,
hogy az isteni jelen legyen a földön ott, ahol a hívõk
szeretik egymást.
Nem tûnik istenien szépnek mindez? Nem tûnik
számodra rendkívül vonzónak a keresztény
élet?
Chiara Lubich