szombat

Jertek hívek a szent keresztútra,
Gondoljunk a szenvedő Urunkra,
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,
Kínhalálra dobnak oda Téged,
Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,
Szeretetből Te halsz meg helyettünk.

Vállaidra veszed a keresztet,
Árva szíved ó hogy sajog, reszket.
Ezer bűnünk iszonyatos terhe,
Nehezedik súlyos keresztedre.

Meginog a kereszt vérző vállán,
Összeroskad az ártatlan Bárány,
Ó boruljunk mi is Vele porba,
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

Fájdalmas, jaj szívet tépő látvány,
A Szűzanya Jézus keresztútján,
Vérző szívét elönti a bánat,
Zokogva megy Jézus Teutánad.

Drága Jézus erőd egyre lankad,
Kényszerítve Simon segít rajtad,
Ó, ha tudná szenvedésed titkát.
De más szívvel vinné szent keresztfád.

Veronika közeledik hozzád,
Kendőjével törli véres orcád,
Csodaképed a jutalma érte,
Szent arcodat lelkünkbe is vésd be.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,
Másodszor is leroskadsz a földre.
Új estednek oka, jaj én voltam,
Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,
Jeruzsálem leányai sírnak,
Ó nem elég itt a sírás-rívás,
Megtört szívet keres a Messiás.

Ó ég ura, megint harmadszorra,
Erőtlenül leroskadsz a porba;
Hóhéraid könyörtelen vernek,
Vonszold tovább iszonyatos terhed.

Leszaggatják testedről a köntöst,
Minden sebből új vérpatak öntöz,
Láztól égő sebeid szent vére,
Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

A keresztre szegezik szent tested,
Fájdalmadon szívünk borzad, reszket,
Roskadj össze kereszt kemény fája,
Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

Ó keserves, rettenetes óra,
Tikkadt ajkad nyílik végső szóra,
Visszaadva Atyádnak szent lelked,
Vérző fejed halálba csüggeszted.

A keresztről Jézus drága testét,
Édesanyja karjaiba tették,
Nincs a földön annyi tenger bánat,
Mint amennyi szent szívedben támadt.

Szent asszonyok tanítványok sírva
Jézus testét leteszik a sírba,
Mint a kenet édes illatárja,
Úgy kísérje szívünk hő imája.

Jézus Krisztus mindenség Királya,
Üdvünk lett már szent Kereszted fája,
Add, hogy mindig csak nyomodban járjunk,
S egykor mennyben mindörökké áldjunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése