Jézus ezekkel a szavakkal nyilvánítja
ki a köré gyûlt tömegnek, hogy kik az igazi rokonai.
Az Övé egy új típusú család, ahol
nem számít a vérségi kötelék, a
természetes rokoni kapcsolat. Tagja mindenki, aki - mint Õ
- csak Isten akaratát teszi.
Isten akarata nem más, mint Isten hangja, mely
állandóan szól hozzánk és hív
bennünket; egy aranyszál, egy isteni aranyfonál ez,
ami átszövi egész életünket itt a földön
és odaát. Isten ily módon fejezi ki szeretetét;
a szeretetet, melyre válaszolnunk kell, hogy véghezvihesse
csodáit életünkben. Isten akaratává kell
válnunk. Ez a mi igazi létünk, teljes önmegvalósulásunk.
Van valaki, aki láthatóvá teszi számunkra,
milyen gyümölcsöt terem Isten akarata abban a lélekben,
aki feltétel nélkül ráhagyatkozik: ez Mária,
Jézus anyja, akirõl elmondhatjuk, hogy itt a földön
az volt az ideálja - s ezt teljességgel élte is -
, hogy megvalósítsa Isten akaratát: "Történjék
velem szavaid szerint."(Lk 1,38)
Azáltal, hogy Mária a legfájdalmasabb,
legtragikusabb pillanatokban is állhatatosan kitartott Isten akarata
mellett, azonosult vele, betöltötte azt a rendkívüli
tervet, amit Isten öröktõl fogva elgondolt róla.
Mária azért vált Jézusban
Isten Anyjává, mert teljesítette Isten akaratát.
A mi életünkben is - bár mások
az arányok - valami hasonló valósulhat meg. Mi nemcsak
egy meghatározott pillanat, azaz születésünk pillanata
óta vagyunk jelen a történelemben. Nem. Mi öröktõl
fogva létezünk Isten tervében; Õ öröktõk
fogva elgondolt és szeretett minket; mindig is ott voltunk a szívében.
És hol, hogyan?
Most még nem vagy csak keveset tudunk errõl,
de ha Máriához hasonlóan tesszük Isten akaratát,
akkor egy nap, a földrõl való elköltözésünk
napján - amikor elfoglaljuk helyünket a Mennyországban
- teljesen világos lesz számunkra.
Tehát nekünk is akarnunk kell Isten akaratát.
Ne csak belenyugodjunk; ne csak egyszerûen elfogadjuk; ne megosztott
szívvel tegyük, hanem azonosuljunk vele. Ez a legjobb, amit
tehetünk. Ez az elképzelhetõ legértelmesebb hozzáállás.
Ez tesz bennünket Jézus családjának
tagjaivá.
De tulajdonképpen mit jelent az, hogy tesszük
Isten akaratát?
Azt, hogy jól, tökéletesen végezzük
mindazt, amit Isten kér tõlünk: beszélgetünk,
telefonálunk, meghallgatunk valakit, segítünk valakinek,
tanulunk, imádkozunk, eszünk, alszunk; egyszóval azt,
hogy a hétköznapokban óráról órára
teljesítjük kötelességeinket, melyeket munkánk,
családunk illetve a körülöttünk élõ
emberekkel való kapcsolat követel.
Van egy értékes útmutatás,
ami óriási mértékben megkönnyíti
a dolgunkat: élni a jelent.
A lelki élet nagy mesterei mindnyájan azt
javasolják, hogy éljük jól a jelen pillanatot.
A jelent élve tudjuk jól elvégezni
minden kötelességünket.
A jelen élése az, ami elviselhetõvé
teszi a kereszteket.
A jelent élve érthetjük meg Isten inspirációit.
A múlt már nem létezik, a jövõ
még nem érkezett el. Egyetlen dolog számít:
az, hogy mik vagyunk és mit teszünk ebben a pillanatban. Ezért
a jelen minden perce értékes, mert csak ez van a birtokunkban.
Összpontosítsuk tehát figyelmünket
arra - legyen az jelentéktelennek tûnõ vagy fontos
-, amit éppen csinálunk. Tegyünk félre, veszítsünk
el minden más gondolatot, vágyat, emléket, tevékenységet.
Tökéletes, tiszta tettekre törekedjünk teljes szívünkbõl,
teljes elménkbõl és minden erõnkbõl.
Ily módon tesszük Isten akaratát.
Sõt ez az egyetlen módja annak is, hogy
felépítsük vagy újjáalkossuk mind a hívõk
közösségét, mind pedig az emberiség családját.
Jézus e szavaiból megértjük ugyanis, hogy nem
az egy fajhoz, egy kultúrához való tartozás,
nem a vérségi kötelék alkotja a legbensõségesebb
kapcsolatot az emberek között.
Akik engedelmeskednek a törvénynek, amit Isten
írt a szívükbe, és teszik Isten akaratát
- a föld bármelyik pontján éljenek is -, egyetlen
nagy családhoz tartoznak, mert mindegyikük Jézus "testvére,
nõvére és anyja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése