Kr. u. 50-ben Pál
Korintusba ment. Ez a nagy görög város kereskedelmi kikötőjéről volt
híres, és sokféle szellemi irányzatnak adott otthont. Az apostol 18
hónapig hirdette itt az evangéliumot, egy virágzó keresztény közösség
alapjait teremtve meg ezzel. Utána mások folytatták az evangélium
hirdetését. Az újonnan megtért keresztények viszont hajlottak arra,
hogy inkább a Krisztus üzenetét hordozó emberekhez ragaszkodjanak, mint
magához Krisztushoz. Így pártoskodás ütötte fel a fejét közöttük: „én
Pállal tartok” – mondták egyesek, mások pedig, szintén a számukra
kedves apostolra utalva: „én Apollóval tartok”, „én Péterrel”.
A
közösséget zavaró megosztottság láttán Pál határozottan megállapítja,
hogy az Egyházat – melyet egy épülethez, pl. templomhoz hasonlít –
sokan építik ugyan, de csak egyetlen alapon nyugszik: élő alapköve
Jézus Krisztus.
Ebben
a hónapban, a keresztények egységéért végzett imahét alkalmával az
Egyházak és egyházi közösségek együtt idézik fel, hogy egyedüli alapjuk
Krisztus, és hogy csak akkor juthatnak el a teljes és látható egységre
maguk között, ha Hozzá csatlakoznak, és megélik az egyetlen
evangéliumot.
„Krisztus, az Egyház egyetlen alapja”
Krisztusra építeni
életünket azt jelenti, hogy egy vagyunk Vele, úgy gondolkodunk, ahogyan
Ő, azt akarjuk, amit Ő, úgy élünk, ahogyan Ő élt.
De hogyan építsünk Rá, hogyan verjünk Benne gyökeret? Hogyan legyünk egy Vele?
Úgy, hogy valóra váltjuk az evangéliumot.
Jézus
az Ige, Isten megtestesült Igéje; Ő az Ige, aki magára vette az emberi
természetet. Mi is akkor leszünk igazi keresztények, ha olyan emberek
leszünk, akiknek egész életét Isten Igéje alakítja.
Ha
éljük igéit, sőt, ha igéi éltre kelnek bennünk, olyannyira, hogy „élő
igékké” alakítanak át minket, akkor egy vagyunk Vele, szorosan Hozzá
tartozunk. Akkor nem az „énünk” él többé, vagy a „mi”, hanem az Ige él
mindannyiunkban. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy valóra váljon a
keresztények közötti egység.
Ahogy a testnek lélegeznie kell ahhoz, hogy éljen, ugyanúgy a léleknek is, hogy éljen, Isten Igéjét kell élnie.
Az
első gyümölcsök egyike az, hogy Jézus megszületik bennünk és közöttünk.
Ez gondolkodásmódunk megváltozásához vezet: a körülményekkel,
egyénekkel vagy a társadalommal kapcsolatban Krisztus lelkületét oltja
szívünkbe, legyünk akár európaiak, ázsiaiak, ausztrálok, amerikaiak
vagy afrikaiak.
Ez
volt egyik első társam, Giuglio Marchesi tapasztalata is. Előbb
mérnökként dolgozott egy nagy iparvállalatnál, majd egy másik fontos
cég igazgatója lett Rómában. Számos munkahelyi és társadalmi
tapasztalata alapján az a lehangoló vélemény alakult ki benne, hogy az
emberek cselekedeteinek mozgatórugója mindenütt az önzés, ezért nem is
lehetséges a boldogság itt a földön.
Amikor
azonban olyan emberekkel találkozott, akik élték az életigét, úgy
érezte, hogy benne és körülötte minden megváltozik. Mivel ő is elkezdte
élni az evangéliumot, szívében rátalált a teljesség és öröm érzésére.
Így írt erről: „Megtapasztaltam az életigék egyetemességét. Igazi
forradalmat támasztottak bennem, megváltoztatták az Istennel és a
felebarátokkal való kapcsolatomat: mindenkit testvéremnek láttam, az
lett a benyomásom, hogy mindig is ismertem őket. Megtapasztaltam Isten
irántam való szeretetét is, elég volt kérnem Őt. Egyszóval, a megélt
ige szabaddá tett engem!”
És ilyen maradt élete utolsó éveiben is, amikor tolószékbe kényszerült.
Valóban,
a megélt ige megszabadít minket az emberi korlátozó tényezőktől,
örömet, békét és egyszerűséget ad, az élet teljességét, fényt. Azért
van így, mert az ige által Krisztushoz csatlakozunk, az Ige pedig
lassan-lassan átalakít minket, hogy másik Ő legyünk.
„Krisztus, az Egyház egyetlen alapja”
Van
viszont egy ige, amely magában foglalja az összes többit: a szeretet,
az Isten és a felebarát iránti szeretet. Jézus szerint ebben áll „az
egész törvény és a próféták”[1].
Minden
ige Isten Igéje, még ha más és más módon és emberi szavakkal van is
kifejezve. És mivel Isten a Szeretet, ezért minden Ige szeretet.
Hogyan éljünk tehát
ebben a hónapban? Hogyan zárkózzunk fel Krisztushoz, aki „az Egyház
egyetlen alapja”? Úgy, hogy szeretünk, ahogyan Ő tanított minket.
„Szeress,
és tégy, amit akarsz” – mondta szent Ágoston, szinte összefoglalva
ezzel az evangéliumi élet törvényét. Mert ha szeretünk, nem tévedünk,
és egészében teljesítjük Isten akaratát.
Chiara Lubich
[1] Mt 22,40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése