„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.” (Mt 24,42)[1]
Megfigyelted,
hogy általában mennyire nem éled, inkább csak tengeted az életet, a
holnapra, vagy a holnaputánra várva, amikor majd megvalósul a szép jövő?
A
szép jövőnek ugyan el kell jönnie, de nem olyan lesz, mint amilyennek
képzeled. Egy isteni ösztön arra késztet, hogy várj valakit vagy
valamit, ami majd örömmel tölt el. Ilyenkor talán egy ünnepnapra
gondolsz, egy kis szabadidőre, vagy valamilyen találkozásra. Amikor
azután ezek elmúlnak, mégsem vagy elégedett, legalábbis nem
maradéktalanul. Mindig valamire várva élsz téveteg életed taposómalmába
zárva.
Az
igazság az, hogy az életben van egy olyan esemény, amelyet senki sem
kerülhet el: a találkozás szemtől szembe az Úrral, aki eljön. Ez az a szép,
amire öntudatlanul is törekszel, mert boldogságra vagy teremtve. A
teljes boldogságot pedig egyedül ő adhatja meg. Jézus tudja, hogy
amikor a boldogságot keressük, mennyire vakon tapogatózunk mindannyian,
te is, meg én is, ezért így figyelmeztet bennünket:
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”
Virrasszatok,
figyeljetek! Legyetek éberek! Mert sok minden bizonytalan ezen a
világon, de egy valami nem kétséges: egy napon meg kell halnod. A
keresztény számára ez azt jelenti, hogy meg kell majd jelennie Krisztus
előtt, aki eljön.
Lehet,
hogy te is, mint a legtöbb ember, szántszándékkal, tudatosan igyekszel
megfeledkezni a halálról. Rettegsz attól a pillanattól, és úgy élsz,
mintha nem is létezne. Földi életeddel, amelybe egyre jobban
belegyökerezel, ezt fejezed ki: félelmet kelt bennem a halál, tehát nem
létezik. De az a pillanat mégis be fog következni, mert Jézus eljön, ez
biztos.
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”
E szavakon Jézus a végső eljövetelét érti. Ahogyan az apostolok közül felment a mennybe, úgy vissza is fog térni.
Ám
ezek a szavak azt is jelentik, hogy az Úr eljön minden ember élete
végén. Hiszen amikor valaki meghal, az ő számára vége a földi világnak.
Mivel
nem tudod, hogy Krisztus még ma jön-e el, ezen az estén, esetleg
holnap, vagy néhány év múlva, készen kell állnod. Éberen kell
virrasztanod, mint azok, akik tudják, hogy a rablók ki akarják fosztani
házukat, csak azt nem, hogy melyik órában érkeznek. Ha pedig Jézus
eljön, az annyit jelent, hogy földi életünk átmenet. Ezért ahelyett,
hogy lebecsülnéd, óriási jelentőséget kell tulajdonítanod neki. Méltó
élettel kell felkészülnöd a találkozásra Jézussal. […]
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”
Neked
is ébernek kell lenned. Életed nemcsak békésen egymást követő események
sorozata. Az élet küzdelem is. Legfőbb ellenségeid a különböző
kísértések: az érzékiség, a hiúság, a pénzhez való ragaszkodás, az
erőszakosság. Ha vigyázol és résen vagy mindig, nem érhet meglepetés.
Az
virraszt jól, aki szeret. A virrasztás képessége a szeretetből fakad.
Ha szeretünk valakit, szívünk mindig éberen várja a találkozást vele.
Érte élünk minden nélküle eltöltött percünkben is. Így tesz a szerető
feleség, amikor azon fáradozik, hogy mindent előkészítsen távol lévő
férje fogadására. Amikor az megérkezik, ujjongó köszöntésében benne van
az asszony egész napi örömmel végzett munkája. Így tesz az édesanya is,
amikor beteg gyermeke ápolása közben egy pillanatra lepihen. Alszik
ugyan, de a szíve virraszt. Így tesz az is, aki Jézust szereti. Mindent
Jézusért tesz, hiszen vele találkozik minden pillanatban, akarata
legegyszerűbb megnyilvánulásaiban, és vele fog találkozni ünnepélyes
formában azon a napon, amikor majd eljön.
1974. november harmadikán történt. Santa Mariában, Brazília déli részén véget ért kétszázötven fiatal találkozója. Legtöbbjük Pelotas városából jött a lelki napokra.
Éneklés
és örömujjongás közepette indult haza az első autóbusz negyvenöt
fiatallal. Útközben néhányan együtt imádkozták a fájdalmas rózsafüzért,
és azt kérték Máriától, hogy halálukig hűségesek maradjanak Istenhez.
Műszaki hiba következtében a busz háromszor megpördült az egyik
kanyarban, és egy ötven méter mély szakadékba zuhant. A lányok közül
hatan meghaltak. A túlélők egyike ezt mondta: „Közelről láttam a
halált, mégsem féltem, mert Isten jelen volt.” Egy másik így
emlékezett: „Amikor észrevettem, hogy meg tudok mozdulni, a roncsok
közül felnéztem a csillagos égre, és társaim holtteste mellett térdelve
imádkozni kezdtem. Isten ott volt velünk.”
Carmen Regina
édesapja elmondta, hogy lánya, az egyik áldozat, gyakran ismételgette
még életében: „Oly szép lesz meghalni, papa, hiszen Jézushoz megyünk,
hogy vele legyünk.”
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”
Mivel szerették Jézust, Pelotas fiataljai mindig éberen virrasztottak, és amikor eljött az Úr, örömmel siettek elébe.
Chiara Lubich
[1]Az Élet Igéje, 1978. december
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét, Budapest, 2008, 115-117 o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése