„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24) [1]
[…]
Megdöbbent ez a mondat?
Azt hiszem, igazad van, ha meglepődsz rajta, és elgondolkodsz azon,
hogy mit is tehetnél. Jézus semmit sem mondott véletlenül. Komolyan kell
tehát vennünk ezeket a szavakat, ne próbáljuk tompítani a jelentésüket!
Próbáljuk inkább megérteni Jézus viselkedése alapján, hogy mit is akart mondani, hogyan is viselkedett Ő a
gazdagokkal! Jómódú emberekkel is barátkozott. Zakeusnak, aki csak a
vagyona felét ajándékozta oda, ezt mondja: ma üdvösség köszöntött e
házra.
Az Apostolok Cselekedetei arról tanúskodnak, hogy az ősegyházban
szabadon gyakorolták a vagyonközösséget, nem volt kötelező teljesen
lemondani a javakról.
Jézusnak tehát nem az volt a szándéka, hogy kizárólag olyan
emberekből alapítson közösséget, akik az Ő hívására otthagyják minden
vagyonukat és úgy követik Őt […].
Mégis azt mondja:
„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Mit ítél el hát Jézus? Nem a földi javakat, hanem a hozzájuk ragaszkodó gazdag embert.
Miért?
Mert egyértelmű, hogy minden Istené, a gazdag viszont úgy viselkedik, mintha vagyona az övé volna.
Tény, hogy a vagyon könnyen elfoglalhatja Isten helyét az ember
szívében, elvakulttá teheti, és szabad utat engedhet a rossz
hajlamoknak. Pál apostol írja: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe
esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és
kárhozatba döntik az embert.”[2]
Már Platón megállapította: „Lehetetlen, hogy egy rendkívül jó ember egyben rendkívül gazdag is legyen.”
Mit tegyen tehát az, aki jómódú? Mindenekelőtt legyen szabad a szíve, teljesen nyitott Isten előtt. Vagyona kezelőjének tekintse magát, és ne feledkezzen meg arról, hogy vagyonát „társadalmi adósság” terheli – ahogy azt II. János Pál mondta.
A gazdagság önmagában nem rossz, nem megvetendő, de helyesen kell élni vele.
Ne a kezünk, hanem a szívünk legyen távol a pénztől! Tanuljuk meg mások javára felhasználni!
Aki gazdag, az legyen a többiekért gazdag!
„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Talán úgy gondolod, hogy egyáltalán nem vagy gazdag, tehát ezek a szavak nem vonatkoznak rád.
Vigyázz! E kijelentés után a tanítványok is megdöbbenten kérdezték Krisztustól: „Hát akkor ki üdvözülhet?”[3] Ez világosan mutatja, hogy szavai mindenkihez szólnak.
Még annak a szíve is ragaszkodhat ezer földi dologhoz, aki mindent
elhagyott Krisztus követéséért. Még egy koldus is lehet gazdag Isten
előtt, ha szitkozódik, amikor valaki hozzányúl a tarisznyájához.
[…]
Chiara Lubich
[1] Az Élet Igéje, 1979. július
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét II., Budapest, 2008, 29-30. o.
[2] 1Tim 6,9
[3] Mt 19,25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése