"Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának." Pio atya
I. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust
Amikor
Jézus ártatlanul és tisztán Pilátus előtt állt, Pilátus látta Jézus
ártatlanságát, mégis halálra adta őt. Hányszor fordul elő velünk is,
hogy ítélkezünk az embertársaink felett, holott mindannyian ismerjük a
mondást: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Pilátus abba a hibába esett, hogy
nem a szívére hallgatott, hanem a csőcselékre. Ő nem a helyes utat
választotta. Nekem viszont arra kell törekednem, hogy mindig a jót
keressem embertársaimban, így nem kell ítélkeznem felettük. Gondoljak
arra, hogy Jézus magára vállalta bűneimet, és meghalt értem a kereszten.
Ez adjon mindig erőt az élet nehézségeiben.
II. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus,
amikor vállára vette a keresztet, már tisztában volt a sorsával és
feladatával. Elfogadta az Atya akaratát és magára vállalta a mi
bűneinket. Helyettünk halt meg a kereszten, azért, hogy mi örök életet
nyerhessünk a Mennyei Atya mellett. Gyakran felmerül bennem a kérdés,
hogy mi miért nem tudunk ilyen önfeláldozóan viselkedni embertársainkkal
szemben? Nemhogy meghalni valakiért, de néha még csak azt a kis jót is
nehéz megtenni… Nekünk is vállalnunk kell a sorsunkat, és segíteni
egymást mindenféle önzőség nélkül.
III. állomás – Jézus először esik el a kereszttel
Az
első botlás. A botlás, amire senki nem számít. Vagy talán mégis?
Rosszakarók, akik számítanak rá. És az ok. A legkisebb kavics, fűszál.
Bármi, ami hirtelen, vagy még inkább pont rosszkor elénk kerül. A
kiváltó ok: az utolsó szó, tekintet. Az a pillanat, amikor már tudod,
innen az út csak lefelé vezet. Szégyen. Lent vagy a földön, és nem bírsz
felállni. És hogy miért? Mert fáj, hogy elbuktál. Aztán valahogy mégis
felkapaszkodsz. Visszaállsz a helyedre, válladra emeled az Úrtól kapott
keresztedet, és elindulsz. Nem akarsz, de muszáj. Nincs mit tenni.
Sietsz, hátha nem veszik észre többen. De késő. Tudod, hogy a következő
zuhanást már várni fogják. Számítanak rá. És tudod, hogy az még
borzasztóbb lesz, hogy sokkal nehezebb lesz felállni. Talán lehetetlen…
IV. állomás – Jézus Szent Anyjával találkozik
Mit
érezhetett Mária ebben a pillanatban? Egyszülött Fiát, akit felnevelt,
akit életénél jobban szeretett, ilyen szenvedésen látja átmenni. Őt, aki
gyógyított és tanított, a tudatlan és szerencsétlen emberek kegyetlenül
megölik. Mária tudta jól, hogy az Ő Fia – Isten Fia is, a kereszthalál
pedig nem a végső halál. Ennek ellenére elképzelhetetlen fájdalom
töltötte el. Mennyi igaz ember volt ott: tanítvány, asszonyok, és sokan,
akik Jézust követték. Ő is sírtak és búslakodtak, de az ő bánatuk
összehasonlíthatatlan egy anya bánatával. Ilyenkor érdemes saját
édesanyánkra gondolni. Hogy viszonyulunk hozzá? Szeretjük? Igen. De a
szeretet mellett hányszor okozunk neki csalódást, fájdalmat, vagy
elszomorítjuk saját önzésünk miatt? Én gyakran… Figyeljünk erre. Főleg,
amikor egy-egy helytelen cselekedetem után képtelen vagyok bocsánatot
kérni, pedig tudom, hogy hibás vagyok…
V. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet
Amikor
valami nehézség elé kerülök az életemben, jólesik, ha valaki segít
megoldani a problémáimat, mert nem mindig látom tisztán a helyzetet,
amiben vagyok. Ilyenkor szükségem van egy támaszra, aki akár egy apró
dologban is, de segít, és elindít fölfelé a lejtőn, erőt ad, hogy
folytassam, hogy ne adjam fel. Igaz, nem minden helyzetben áll mellettem
egy ilyen valaki, de ha igen, hálás vagyok érte.
VI. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Jézus
a kereszten nagyon szenvedett. Még egy olyan kis gesztus is hatalmas
segítséget nyújtott számára, hogy kapott egy kendőt. Gondoltam már arra,
hogy miattam is szenved valaki, talán éppen most is? Jézus
mindannyiunkért szenvedett. Próbáltam már megkönnyíteni valakinek a
szenvedését? Vagy felismerni azt? „Veronika kendője” ott van minden
embernél. Csak rajtunk áll, hogy odaadjuk-e, vagy megtartjuk…
VII. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Jézus
ismét összeesett a kereszt súlya alatt, melyet a bűneink miatt
hordozott. Akárcsak Jézus, és is többször összeesek a bűneim súlya
alatt. Hiába próbálkozom, hogy megváljak állandó bűneimtől, mindig újra
és újra beleesek. De ahogy Ő is fel tudott állni, nekem is próbálkoznom
kell felállni, és kerülni a bűnre vezető alkalmakat. Tudom, hogy Jézus
mellettem áll, és ez ad erőt, hogy én is felálljak és tovább lépjek,
remélve, hogy hibámat jóvá tudom tenni.
VIII. állomás – Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
Fájdalmas
volt Máriának látnia egyetlen Fia kínszenvedését. Ő tudta, hogy Fiának
milyen küldetése van, és hogy mekkora erő kell ennek az elvégzésére.
Jézuson keresztül a Mennyei Atya mutatkozik meg a halandó embereknek.
Azt mondja az asszonyoknak: „Ne miattam sírjatok, inkább magatok és
gyermekeitek miatt.” Ha sírok, Jézus Krisztus példájából kell erőt
merítenem. Arra kell gondolnom, hogy mennyire szeret engem, és milyen
kínokat élhetett át értem. Szeressük egymást úgy, ahogy Jézus is
szeretett minket.
IX. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Jézus
harmadszor esik el a bűnömmel terhelt kereszttel. Ha valaki megbánt,
vagy ha valami gond van az életemben, nem mindig tudok azonnal túllépni
rajta, mintha semmi sem történt volna. Nem úgy, mint Jézus, aki az én
bűneim súlyát is cipelte a kereszt alatt, mégis gondolkodás nélkül
felállt és ment tovább. Háromszor is elesett és háromszor is fel bírt
állni értem. Nekem is hasonlóképpen kell cselekednem embertársaimmal:
fel kell állnom és tovább kell mennem Jézus példája szerint. X. állomás –
Jézust megfosztják ruháitól Jézust megfosztják ruháitól, így
mezítelenné, sebezhetőbbé válik. Többször is megalázzák mások előtt, de Ő
nem panaszkodik, nem gyűlölködik, tudja, hogy az Atya mellette áll.
Az
én életemben is történtek már nehézségek és megaláztatások, de Jézus
példájából tanulva én sem panaszkodtam, és nem gyűlölködtem. Sokszor
éreztem magam én is mezítelennek és sebezhetőnek, de tudtam, hogy Jézus
mellettem van, és segít túllépnem ezeken a nehézségeken!
XI. állomás – Jézust keresztre szegezik
Jézus
keresztre szegezése olyan emléket hozott elő bennem, mint amikor valami
rosszat csinálok, és megkapom érte méltó büntetésem. Annyi
különbséggel, hogy Jézus nem megérdemelten, hanem a mi bűneinkért kapta
meg a nekünk járó büntetést. Jézust mi, emberek azért gúnyoltuk ki, mert
a mi bűneinket hordozta. Közgúny tárgyává tettük őt. Pedig mindenki
tudja, milyen érzés, mikor egy rossz tettünk kiderül, és mindenki
lenézően bánik velünk. Jézusnak ezt kellett átélnie a mi tetteinkért, és
ami a legrosszabb, hogy mi ítéltük el…
XII. állomás – Jézus meghal a kereszten
Jézus
meghal a kereszten, az én bűneimért és a ti bűneitekért is. Sokszor van
az életünk során, hogy megpróbáljuk mi is követni az Ő példáját.
Észrevettem a saját életemben is, hogy olykor van bennem is egy
sugallat, ami arra késztet, hogy segítsek mások nehézségeiben és magamra
vállaljam a másik ember szenvedéseit, ahogyan ezt Jézus is tette
értünk. De ez legtöbbször nehézségekkel jár, és nem minden ember képes
leküzdeni ezeket a nehézségeket, de Jézus mellettem áll és segítséget
nyújt nekem és mindenkinek.
XIII. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről.
A
keresztre feszítés fájdalmas volt Jézus számára, de elviselte, mert
tudta, hogy az Atya akaratát teljesíti. Amikor kilehelte lelkét, csak
annyit mondott: „Éli, Éli, lamma sabaktani – Istenem, Istenem, miért
hagytál el engem?” Jézus példája az egész világnak példát jelent. Ő
mutatta meg az embereknek és nekem is a megfelelő, isteni példát a
helyes életre. XIV. állomás – Jézus holttestét sírba teszik Akkor az
embereknek az, hogy Jézus meghalt és sírba tették, teljes reményvesztés
volt. Nem hitték (pedig megmondta nekik, nem is egyszer), hogy fel fog
támadni, nem tudták, hogy halálával megváltotta őket. Mi jobb helyzetben
vagyunk, mivel tudjuk, hogy a halál csak a földi lét végét jelenti.
Tudjuk, hogy van remény! A keresztút szövegét két évvel ezelőtt a
Munkácsi Szent István Líceum akkori végzős diákjai írták egy
lelkigyakorlaton
XV. állomás – Jézus feltámadt
Harmadnapon,
a hét első napján, hajnalban... Megint csak csöndben mutatkozik meg az
isteni erő. Az Atya elfogadta a Fiú áldozatát. Jézus Krisztus Isten Fia
Megváltó! Jézus nem taglóz le a feltámadás erejével, nem von senkit
felelősségre, nem vesz elégtételt feltámadását követően. Hanem gyógyítja
apostolai szégyenét, kishitűségét, bátorítja őket, erőt ad nekik,
küldetést bíz rájuk, tanúságtételre ösztönzi őket. Megígéri, hogy minden
nap velük marad a világ végezetéig, amikor újra eljön dicsőségben, hogy
mindenkit magával vigyen az atyai házba.
„Miért
áldozta föl magát Jézus Krisztus? Hogy kiengesztelje a bűneinket -
válaszolja a hit. Miért támadt föl oly csodálatos módon? Hogy tanúságot
tegyen nekünk megváltásunk következményeiről. Halálával megmutatja
nekünk, hogy halottak voltunk a bűn miatt, föltámadásában pedig
kegyelemre való újjászületésünk legtökéletesebb modelljét kaptuk.”
(Szent Pio atya)
http://lelki-zarandoklat-rotondo.blogspot.hu/2013/10/16-keresztut-pio-atya-gondolataival.html
http://lelki-zarandoklat-rotondo.blogspot.hu/2013/10/16-keresztut-pio-atya-gondolataival.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése