A
Getszemáni kertben, halálküzdelmének óráján, Jézus ezekkel a szavakkal
fordult Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, amikor látta, hogy elnyomja
őket az álom. Azért vitte magával ezt a három apostolt – ugyanazt a
hármat, akik a Tábor-hegyen tanúi voltak színeváltozásának –, hogy
ezekben az igen nehéz percekben mellette legyenek, s vele együtt imával
készüljenek, mert ami nemsokára bekövetkezik, számukra is szörnyű
próbatétel lesz.
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.
A körülményeket
figyelembe véve Jézus itt elhangzott szavait nem elsősorban úgy kell
látnunk, mint egy apostolokhoz intézett kérést: inkább a lelkiállapotát
tükrözik vissza, ahogyan a próbatételre készül. Közelgő szenvedése
előtt lelkének teljes erejével imádkozik, harcol a halálfélelem és a
rémület ellen, beleveti magát az Atya szeretetébe, hogy mindvégig
kitartson az ő akarata mellett, segítve apostolait is, hogy ugyanígy
cselekedjenek. Jézus itt példakép azok számára, akiknek próbatétellel
kell szembesülniük, ugyanakkor testvér is, aki mellénk áll a nehéz
pillanatban.
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.
Jézus gyakran
buzdít arra, hogy virrasszunk. Virrasztani számára azt jelenti, hogy
soha nem hagyjuk, hogy a lelki álmosság legyőzzön minket; hogy készek
vagyunk mindig elébe menni Isten akaratának, amelyet a mindennapi élet
jeleiből olvasunk ki; főként pedig, hogy a nehézségeket és a
szenvedéseket is tudjuk Isten szeretetének fényében szemlélni. A
virrasztás elválaszthatatlan az imától, mert a próbatétel legyőzéséhez
elengedhetetlen az ima. Az ember természetéből adódó törékenységet („a
test gyengeségét”) a Lélektől származó erő segítségével lehet
leküzdeni.
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.
Hogyan éljük tehát
a hónap igéjét? Számolnunk kell azzal, hogy mi is találkozni fogunk
próbatételekkel, kisebb-nagyobb megpróbáltatásokkal nap mint nap.
Hétköznapi, jól ismert próbatételek ezek, lehetetlen, hogy épp egy
keresztény ne találkozna velük előbb vagy utóbb. Jézus itt arra
figyelmeztet, hogy minden próbatétel legyőzésének az elsődleges
feltétele az, hogy virrasztunk. Tanuljuk meg felismerni és tudatosítani
magunkban, hogy a próbatételeket Isten nem azért engedi meg, hogy
elbátortalanodjunk, hanem hogy felülmúljuk őket, s így lelkileg
érlelődjünk. Eközben azonban imádkoznunk kell. Szükség van az imára,
mert ilyenkor két fő kísértésnek lehetünk kitéve: az
elbizakodottságnak, hogy egyedül is túljutunk rajta, vagy ellenkezőleg:
a félelemnek, hogy nem bírjuk ki, hogy a próba meghaladja az erőnket.
Jézus mégis biztosít bennünket: a mennyei Atya nem fogja hagyni, hogy
nélkülözzük a Szentlélek erejét, ha virrasztunk és hittel kérjük Őt.
Chiara Lubich
Az Élet igéje, 1990. április. Megjelent: Új Város 1990/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése