Az Élet Igéje, 2013. június

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt."

(1Pét 2,20)

Amikor Péter apostol arról beszél a közösségeknek, hogy hogyan lehet konkrétan megélni az evangélium igazi lelkületét, különös módon odafigyel a közösség minden egyes tagjának életkörülményeire, életállapotára.

Itt éppen azokhoz a rabszolgákhoz szól, akik megtértek, s akiknek – mint ahogy az akkori társa­dalomban élő minden rabszolgának – teljesen igazságtalanul sok meg nem értést és bántalmazást kellett elszenvedniük. Tágabb értelemben e szavak minden olyan emberre vonatkoznak, aki valamikor és valahol meg nem értéseket és igazságtalanságokat kénytelen elviselni felebarátai részéről, legyenek azok felettesei vagy vele egyenrangúak.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt."

Az apostol azt kéri ezektől az emberektől, hogy ne az ösztönösen fakadó viselkedéssel válaszoljanak ezekben a helyzetekben, hanem a Jézus által tanúsított magatartás szerint cselekedjenek. Ő arra buzdít, hogy szere­tettel válaszoljanak, kegyelmet, azaz Isten által megengedett lehetőséget látva a nehézségekben és meg nem értésekben, hogy bizonyságot tegyenek az igazi keresztény lelkületről. Ily módon, a szeretet által Krisztushoz tudják majd elvezetni azt is, aki meg nem értést tanúsít velük szemben.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt."

Vannak néhányan, akik ezekből vagy ezekhez hasonló szavakból kiindulva azzal vádolják a kereszténységet, hogy a minden körülmények közötti megbocsátás hirdetésével elaltatja az em­berek lelkiismeretét, és nem ösztönzi őket eléggé az igazságtalanságok elleni harcra.

Ez azonban nem így van. Jézus nem azért kéri tő­lünk, hogy szeressük azokat is, akik nem értenek meg vagy bántanak bennünket, mert érzéketlenné akar tenni az igazság­talanságokkal szemben, sőt! Azért kéri ezt, mert meg akar tanítani bennün­ket egy valóban igaz társadalom építésére. Ez úgy lehetséges, ha az igazi szeretet lelkét visszük mindenhová azáltal, hogy mi kezdünk el elsőként szeretni.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt."

Akkor hát hogyan éljük az e havi Igét?

Ma is sokféle módon megnyilvánulhat, hogy nem értenek meg, hogy bántanak bennünket: Kezdve a tapintatlanságtól és udvariatlansá­gtól egészen a rosszakaratú ítélkezésig, há­látlanságig, sértésekig, az igazi és súlyos igazságtalanságokig menően.

Nos, minden ilyen alkalommal is arról a szeretetről kell tanúságot tennünk, amit Jézus hozott a földre, mely mindenkire vonatkozik, azokra is, akik bántanak minket.

Ez az Ige arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy az igazság és a jog törvényes védelme mellett soha ne felejtsük el, hogy keresztényként elsődleges kötelességünk, hogy szeressük a másik embert, hogy azt az új, megértő, szívélyes és irgalommal teli magatartást tanúsítsuk iránta, mellyel Jézus fordult felénk. Így, még ha védjük is igazunkat, nem fog megromlani a kapcsolatunk, és soha sem fogunk a neheztelés vagy a bosszúállás kísértésébe esni.

Ha így teszünk, Jézus szeretetének eszközei­ként mi is Istenhez tudjuk majd vezetni testvérünket.

Chiara Lubich