|
Márta és Mária – örebroi Szent Miklós templom  Az egyetlen szükséges, hogy meghallgassuk és megéljük Jézus igéit. |
Odaadó figyelem
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.” (Lk 10,41-42)
Micsoda szeretettel ejti ki Jézus ezt a nevet: Márta, Márta. Gyakran
meg szokott állni ebben a betániai házban, Jeruzsálem kapujában
megpihenni tanítványaival. Kint a városban vitába kell szállnia,
szembeszegülnek vele és visszautasítják, itt viszont békére és
befogadásra talál.
Márta tevékeny és kezdeményező. Ezt bizonyítja testvére halálának az
esete is, amikor nem hagyja annyiban a beszélgetést Jézussal, hanem
tovább kérleli őt. Márta erős asszony és mély hitről tesz tanúságot: „Én
vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed ezt?” – kérdezi tőle Jézus, és ő
habozás nélkül válaszol: „Igen, Uram, hiszem.” (vö. Jn 11,25-27)
Most is sürög-forog, hogy méltóképpen fogadja a Mestert és
tanítványait. Ő a háziasszony (a neve, Márta is azt jelenti, úrnő,
gazdaasszony), tehát felelősnek érzi magát. Valószínű vacsorát készít a
tisztelt vendégnek. Mária, a húga magára hagyja őt teendőivel. A keleti
szokásokkal ellentétben nem a konyhában tartózkodik, hanem a férfiak
között hallgatja Jézust. A lábához ül, az igazi tanítványokra jellemző
módon. Ezért jegyzi meg Márta méltatlankodva: „Uram, nem törődöl vele,
hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy
segítsen nekem!” (Lk 10,40) Erre válaszol aztán Jézus nagy szeretettel,
de határozottan:
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.”
Talán nem örült Jézus a tevékenykedésnek, Márta nagylelkű
szolgálatának? Nem értékelte a vendéglátást, és nem kóstolta volna meg
szívesen az ételt, amit éppen készített neki? Nem sokkal ez után az eset
után példabeszédeiben méltatja az intézőket, a vállalkozókat és a
szolgákat, akik jól gazdálkodnak és kamatoztatják talentumaikat (vö. Lk
12,42; 19,12-25). Még a fineszességüket is megdicséri (vö. Lk 16,1-8).
Hogy ne örülne, amikor látja, micsoda lendület van ebben az asszonyban,
és micsoda ragyogó vendégséget rendez nekik.
Amit kifogásol, az a türelmetlenség, az aggodalom, ami a munkáján
érződik. Márta „sürög-forog” (Lk 10,40), izgul és nyugtalan. Már nem ő
irányítja a munkát, hanem a munka kerekedett felül rajta és az uralja
őt. Már nem szabad, hanem az elfoglaltságának rabja lett.
Talán nem esik meg néha velünk is, hogy beleveszünk ezernyi
tennivalónkba? Magával ragad és elvonja figyelmünket az internet, a
chat, a sok fölösleges sms. Vagy akkor is, amikor komoly elfoglaltságok
kötnek le: elfeledkezünk arról, hogy figyelmesek legyünk mások iránt és
meghallgassuk, aki mellettünk van. Főként fennáll a veszélye, hogy szem
elől tévesztjük, miért is, kiért is dolgozunk. A munka és más
elfoglaltságuk önmagukban válnak céllá.
Más esetekben a nyugtalanság, a félelem ragad magával különböző
problémák miatt: családi, anyagi, munkahelyi vagy iskolai nehézségek
aggasztanak, saját jövőnk vagy a gyermekeinké, és elfelejtjük Jézus
szavait: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk,
mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy
ezekre szükségetek van.” (Mt 6,31-32) Mi is megérdemeljük a dorgálást
Jézustól:
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.”
Vajon mi az egyetlen szükséges? Az, hogy meghallgassuk és megéljük
Jézus igéit. Ezzel szemben – és Jézussal, aki szól – nem lehet semmi
ellenvetésünk. Ha valóban vendégül akarjuk látni az Urat, hogy otthon
érezze magát, akkor be kell fogadnunk, amit mond. Úgy, ahogyan Mária
tette, ő mindenről elfeledkezett, Jézus lábaihoz ült, és egyetlen szavát
sem hagyta figyelmen kívül. Ne akarjunk kitűnni vagy példát mutatni,
csak Jézus kedvét keressük, azt, amivel az ő országát szolgálhatjuk!
Amint Márta, mi is meg vagyunk hívva, hogy „sürögjünk-forogjunk”
mások javára. Jézus azt tanította, hogy az Atya örül, ha „sok
gyümölcsöt” termünk (vö. Jn 15,8), és még nála is nagyobb dolgokat
fogunk tenni (vö. Jn 14,12). Elkötelezettséget, odaadást kér a munkában,
találékonyságot, merészséget és vállalkozó szellemet. De nem kedves
előtte a nyugtalanság és a félelem, azt akarja, hogy béke töltsön el
bennünket, mert tudjuk, hogy Isten akaratát teljesítjük.
Az egyetlen szükséges tehát az, hogy Jézus tanítványaivá váljunk,
hagyjuk, hogy Ő éljen bennünk, és figyeljünk a sugallataira, halk
hangjára, amely pillanatról pillanatra vezet bennünket. Így Ő fog
irányítani minden tettünkben.
Így nem leszünk szétszórtak és nem fogunk beleveszni a
„sürgés-forgásba”, mert Jézus igéit követve csak a szeretet vezet majd
bennünket. Bármilyen elfoglaltság közepette is csak egyetlen dolgot
fogunk tenni: szeretünk.
Fabio Ciardi OMI
Fordította: Reskovits Ágnes
Fotó: commons.wikimedia.org / David Castor
