Lépjünk ki a templom falai közül!
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mk 12,31)
Az
evangélium egyik olyan igéje ez, amely megkívánja, hogy azonnal életre
váltsuk, rögvest. Oly tiszta és világos – egyben magas követelmények elé
is állít –, hogy nem kíván sok magyarázatot. Ahhoz azonban, hogy
megértsük, micsoda erő rejlik benne, hasznos lesz megvizsgálnunk a
szövegkörnyezetét.
Jézus
éppen egy írástudónak válaszol – egy Biblia-szakértőnek –, aki azt
kérdi tőle, melyik a legfőbb parancsolat. Ez még nyitott kérdés volt,
különösen azóta, amióta a Szent Írásban meghatároztak 613 betartandó
előírást.
A különbözőség kihív önmagunkból.
|
Néhány
évvel korábban élt az egyik legnagyobb mester, Sammaj rabbi, aki nem
akarta kijelölni a legfőbb parancsot. Mások viszont, ahogy majd Jézus
is, a szeretet központi szerepét hangsúlyozták. Hillél rabbi azt mondta:
„Ne tedd azt felebarátodnak, ami számodra gyűlöletes; ebben áll az
egész törvény. A többi csak magyarázat.” 1
Jézus
nem csak a szeretet központi szerepét tanítja, hanem egyetlen parancsba
foglalja az Isten (vö. MTörv 6,4) és a felebarát iránti szeretetet (vö.
Lev 19,18). Így válaszol ugyanis az írástudó kérdésére: „Ez
az első [parancs]: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes
elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat,
mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.”
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”
Az
egyetlen parancsnak ez a második része, melyben az első rész az Isten
iránti szeretetet fejezi ki. Isten ugyanis annyira szívén viseli minden
teremtményét, hogy Iránta való szeretetünket azzal fejezhetjük ki
legjobban, azzal szerezhetünk Neki örömet, ha szeretetének
megnyilvánulása vagyunk minden ember iránt.
A
próféták századok óta próbálták elmagyarázni Izrael népének, hogy Isten
szeretetet kér és nem áldozatot, égőáldozatot (vö. Oz 6,6).
Minden
idők keresztényeihez szól a felhívás, hogy váltsuk életre az
istentiszteletet, lépjünk ki a templom falai közül, ahol Istent imádjuk,
szeretjük, dicsőítjük, és lépjünk oda az emberekhez, váltsuk életre,
amit az imádságból és az Istennel való egyesülésből tanultunk.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”
Hogyan éljük hát az Úrnak ezt a parancsát?
Mindenekelőtt
emlékezzünk, hogy ez elválaszthatatlanul összetartozik az Isten iránti
szeretet parancsával. Időt kell szánnunk arra, hogy megismerjük, mi is a
szeretet, hogyan szeressünk, tehát teret kell adni az imádságnak, az
elmélkedésnek, a párbeszédnek Istennel: Tőle tanulhatjuk ezt meg, Ő a
Szeretet.
Ahhoz,
hogy úgy szeressük a felebarátunkat, mint saját magunkat, úgy kell
ismernünk őt, mint saját magunkat. Úgy kellene szeretnünk, ahogy a másik
szeretné, hogy szeressük, és nem a saját kedvünk szerint. Most, hogy
egyre inkább soknemzetiségű társadalomban élünk, még nagyobb a kihívás,
mert nagyon különböző környezetből származunk. Aki másik országba
költözik, annak meg kell ismernie annak a népnek a hagyományait és
értékeit, csak így tudja megérteni és szeretni a társait. Ugyanez
vonatkozik azokra is, akik befogadják az otthontalan és a nyelvet sem
ismerő bevándorlókat beilleszkedési problémáikkal együtt.
A különbözőség egy családon belül is előfordul, vagy a munkahelyen, a szomszédságban,
még akkor is, ha azonos kultúra képviselői vannak együtt. Ha mi
örülnénk annak, ha valaki időt szánna ránk és meghallgatna bennünket,
vagy segítene felkészülni egy vizsgára, vagy munkát keresne nekünk,
esetleg rendbe tenné a lakásunkat, akkor talán a másik embernek is
hasonló vágyai vannak. Jó lenne, ha rá tudnánk érezni, ha odafigyelnénk
rá, őszintén meghallgatnánk, megpróbálnánk belebújni a bőrébe.
A
szeretet minősége is számít. Pál apostol a híres szeretethimnuszban
felsorolja néhány jellemzőjét, ezeket jó észben tartani: türelmes, jót
akar a másiknak, nem irigykedik, nem fölényes, a másikat fontosabbnak
tekinti magánál, tisztelettudó, nem a maga javát keresi, nem gerjed
haragra, nem rója föl a rosszat, mindent betakar, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel (vö. 1Kor 13,4-7).
Mennyi lehetőség, mennyi árnyalat, hogy megéljük:
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”
Végül
gondoljunk arra is, hogy az emberi életnek ez az alapvető normája,
tulajdonképpen a híres „aranyszabály”, amely minden vallásban és még a
„laikus” kultúra nagy mestereinek tanításában is megtalálható.
Fogjunk
össze és teremtsünk új mentalitást, amely értékeli a másik embert,
tiszteli a személyt, törődik a kisebbségekkel, odafigyel a
leggyengébbekre és félre tudja tenni a saját érdekeit, hogy a másik
ember érdekeit tegye az első helyre.
Ha
mindannyian valóban tudatában lennénk, hogy úgy kell szeretnünk a
felebarátot, mint önmagunkat, hogy ne tegyük a másikkal azt, amit nem
szeretnénk, hogy velünk tegyenek, és azt tegyük vele, amit szeretnénk,
hogy velünk tegyenek, akkor véget érnének a háborúk, megszűnne a
korrupció, nem lenne többé utópia az egyetemes testvériség, és hamarosan
megvalósulna a szeretet civilizációja.
1TB, Shab. 31a
Fabio Ciardi OMI
Fordította: Reskovits Ágnes
Fotó: Commons.wikipedia.org
