„Közel van már hozzátok az Isten országa.” (Lk 11,20)
Erre vártak Jézus korában a zsidók. Ő pedig
amint járni kezdte a falvakat és városokat, ezt hirdette: „Közel van
hozzátok az Isten országa!” (Lk 10,9) És közvetlenül utána: „Közel van már hozzátok az Isten országa.”
„Az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21) Jézus személyében maga
Isten jött el a népéhez, határozottan és nagy erővel újra kezébe vette a
történelmet, hogy a cél felé irányítsa. Csodái ennek jelei voltak.
Abban az evangéliumi részben, ahonnan az élet igéjét vettük, Jézus
épp meggyógyított egy némát, megszabadította az ördögtől, aki megszállva
tartotta. Ez a bizonyíték, hogy azért jött, hogy legyőzze a rosszat,
mindenféle rosszat, és végül helyreállítsa Isten országát.
Ez a helymeghatározás, „Isten országa”, a zsidó nép szóhasználatában
Isten működését jelentette, aki Izrael érdekében cselekszik,
megszabadítja a szolgaság minden formájától, minden rossztól, igazságra
és békére vezeti, valamint elárasztja örömmel és minden jóval. Jézuson
keresztül olyan Istent látunk, aki irgalmas „atya”, tele szeretettel és
együttérzéssel, ismeri minden gyermekének szenvedését, és tudja, mire
van szükségük.
Nekünk is meg kell hallanunk, amit Jézus hirdet: „Közel van már hozzátok az Isten országa.”
Ha szétnézünk, sokszor az a benyomásunk, hogy a világban a rossz
uralkodik, hogy az erőszak és a korrupció kerekedik felül. Ellenséges
erők kerítenek hatalmukba, erőnket meghaladó fenyegető események vesznek
körül. Tehetetlennek érezzük magunkat a háborúkkal és a környezeti
katasztrófákkal szemben, a klímaváltozás okozta változások és tragédiák,
valamint a migráció, a gazdasági és pénzügyi válság láttán.
Erre is érvényes, amit Jézus hirdet: azt kéri, higgyük el, hogy már
most is győzelmet arat a rossz fölött, és létrehoz egy új világot.
26 évvel ezelőtt épp márciusban beszélt Chiara Lubich sok ezer
fiatalhoz, és rájuk bízta álmát: „Tegyük jobbá a világot, szinte
olyanná, mint egy család, akik mind egyetlen közös és szolidáris haza,
az egyesült világ gyermekei.” Ez akkor is utópiának tűnt. És azért, hogy
az álom valóra váljon, azt kérte tőlük, éljenek kölcsönös szeretetben,
mert biztos volt benne, „így maga Jézus lesz közöttünk, a Mindenható. És
tőle mindent remélhetünk.”
Igen, Jézus az Isten országa.
Mi tehát a mi feladatunk? Tegyünk meg mindent azért, hogy mindig
közöttünk legyen. És így folytatta Chiara: „Akkor Jézus maga működik
majd az országotokban, mert bizonyos értelemben visszatér a világba,
mindenhová, ahol éltek, és jelenvalóvá teszitek őt kölcsönös
szeretetetek, az egységetek által. Megvilágosít majd titeket, hogy mit
kell tennetek, vezet és támogat, erőt, tüzet és örömöt ad. Általa
egyetértésre jut majd a világ körülöttetek, és szertefoszlik minden
megosztottság. (…) Legyen szeretet közöttetek és vessétek el a szeretet
magját a föld minden sarkában az emberek, a csoportok, a nemzetek
szívébe minden eszközzel, hogy elárassza a világot és megvalósuljon az a
szeretetáradat, amiről időnként beszélünk. Ti is járuljatok hozzá, hogy
megvalósuljon a szeretet civilizációja, amelyre mindenki vár. Erre
kaptatok meghívást. És nagy dolgokat fogtok látni.”[1]
Fabio Ciardi[1] A „Fiatalok az egyesült világért” IV nemzetközi fesztiválja (Genfest), Róma (Palaeur), 1990. március 30.
