vasárnap

Az Élet Igéje – 2010. október

„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,39)[1]
Ezt az igét már az Ószövetségben is megtaláljuk.[2]
Jézus egy kérdésre felel ezzel a mondattal. Válasza a próféták és Izrael tanítóinak hagyományaival teljes összhangban áll, ők ugyanis a Tóra, a Bibliában megfogalmazott isteni tanítás alapját keresték. Hillel rabbi, Jézus egyik kortársa ezt mondta: „Ne tedd felebarátodnak azt, ami gyűlöletes számodra: ebben áll az egész törvény. A többi mind ennek a magyarázata.”[3]
A zsidó tanítók szerint a felebarát szeretete az Isten iránti szeretetből fakad, aki saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert. Nem szerethetjük tehát Istent anélkül, hogy ne szeretnénk a teremtményét. Ez az igazi gyökere a testvér iránti szeretetnek, s ez az, ami „a törvényben általános érvényű alapelv.”[4]
Jézus megerősíti ezt, és hozzáfűzi, hogy a felebaráti szeretet parancsa hasonló az első, a legfőbb parancshoz, vagyis hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből. A hasonlóságot hangsúlyozva Jézus végérvényesen eggyé forrasztja ezt a két parancsot, s ugyanígy tesz az egész keresztény hagyomány is, amint az János apostol tömör megfogalmazásából kiderül: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.”[5]
„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.”
Az evangélium világosan megmondja, hogy minden létező ember – legyen férfi vagy nő, barát vagy ellenség – a felebarátunk, akit tisztelnünk, becsülnünk, méltányolnunk kell. Az embertárs iránti szeretet egyszerre egyetemes és személyes. Átöleli az egész emberiséget, ugyanakkor konkrét: a mellettünk élők szeretetében ölt testet.
De ki adhat nekünk olyan nagy szívet, ki támaszthat bennünk akkora jó szándékot, hogy közelállónak – a felebarátunknak – érezzük azokat is, akik nagyon távol vannak tőlünk? Ki az, aki segít legyőzni önszeretetünket, olyannyira, hogy képesek legyünk saját magunkat látni a másikban? Csak Isten ajándéka lehet, sőt Isten szeretete, és ez „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe.”[6]
Nem hétköznapi szeretet, nem is egyszerű barátság vagy puszta emberszeretet, hanem az a szeretet, ami a keresztséggel kezd szívünkbe áradni: maga Isten, a Szentháromság élete, és ebben a szeretetben mi is részesedhetünk.
Egyszóval: a szeretet a minden. Ahhoz azonban, hogy jól élhessük, ismernünk kell a tulajdonságait, ahogy az evangélium és a Szentírás elénk tárja. Alapvető vonásait a következőkben foglalhatjuk össze:
Jézus, aki mindenkiért meghalt, és mindenkit szeretett, először is arra tanít minket, hogy az igazi szeretet mindenkire irányul. Nem olyan, mint amit mi élünk sokszor; nem egyszerű emberi megnyilvánulás csupán, amely a családra, a barátokra, a szomszédokra terjed ki… Az igazi szeretet, amit Jézus kér, nem tűri, hogy különbséget tegyünk az emberek között: számára nem létezik rokonszenves vagy ellenszenves, szép vagy csúnya, felnőtt vagy gyerek; nem nézi, hogy ki honfitárs és ki idegen, ki tartozik az én egyházamhoz és ki másikhoz, a vallási különbségeket sem veszi figyelembe. Ez a szeretet mindenkit szeret. Tegyünk így mi is: szeressünk mindenkit!
Az igazi szeretet másik jellemzője, hogy elsőként szeret. Nem várja, hogy szeressék, mint az emberi szeretet esetében szokásos: azt szeretjük általában, aki bennünket szeret. Nem! Az igazi szeretet kezdeményez, amint az Atya tette: amikor még bűnösök voltunk, vagyis nem szerettünk, elküldte Fiát a megmentésünkre.
Mindenkit szeretni tehát, és elsőként szeretni.
Az igazi szeretet továbbá Jézust látja minden felebarátban: – „Nekem tetted”[7] – mondja majd Jézus az utolsó ítéletkor. És ez vonatkozik a jóra, amit teszünk, de sajnos a rosszra is.
Az igazi szeretet a barátját és az ellenségét is szereti: jót tesz vele, imádkozik érte.
Jézus azt is akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljék; hogy az emberek szeressék egymást, egészen odáig, amíg el nem jutnak az egységre.
A szeretet e tulajdonságai jobban megértetik velünk az e havi igét, és segítenek mélyebben megélni.
„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.”
Igen, az igazi szeretet úgy szereti a másikat, mint saját magát. És ez szó szerint értendő: valóban önmagunkat kell látnunk a másikban, és azt tenni neki, amit magunknak tennénk. Az igazi szeretet tud szenvedni a szenvedővel, és örülni az örvendezővel; kész a másik terheit hordozni, és – mint Pál mondja – képes eggyé válni azzal, akit szeret. Tehát nem csupán érzelmekben, szép szavakban fejeződik ki, hanem valódi tettekben.
Aki más hitet vall, az is törekszik megélni az úgynevezett „aranyszabályt”, melyet minden vallásban megtalálunk. Ez azt kéri, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. Gandhi nagyon egyszerűen és kifejezően így fogalmazza meg a lényegét: „Nem tehetek rosszat neked anélkül, hogy magamat meg ne sebezném.”
Ez a hónap jó alkalom lesz hát arra, hogy nagyító alá vegyük szeretetünket a felebarát iránt, akinek oly sok arca van: hol szomszédunkban vagy iskolatársunkban, hol barátunkban vagy legközelebbi rokonunkban ismerhetünk rá. De felebarátunk egy-egy arcát fedezhetjük fel a háborúban élő emberekben, a természeti katasztrófa sújtotta területek lakosaiban, értesülünk az ő szenvedéseikről is a televízióból. Azelőtt nem ismertük őket, és nagyon távol voltak tőlünk, de immár közel vannak, felebarátaink lettek ők is.
A szeretet alkalomról alkalomra meg fogja súgni, hogy mit tegyünk, és fokozatosan ki fogja tágítani szívünket Jézus szívének a méretére.
Chiara Lubich

[1] Az Élet Igéje, 1999. október. Megjelent: Új Város, 1999. 10. szám [2] Lev 19,18
[3] Talmud Babilonese Shabbat, 31a.
[4] Rabbi Akiba, cit. in Sifra, commentario rabbinico a Lv 19,18.
[5] 1Jn 4,20
[6] Róm 5,5
[7] vö. Mt 25,40

csütörtök

Harsányi Lajos: Keresztút

.           I.
Pilátus halálra ítéli Jézust

Nem állt mellette egyetlen tanítvány.
Pilátus tétován emelte karját:
"Vigyétek hát, ha vérei akarják!"
És felrivallt a csőcselék, a hitvány.

Üvöltözött, mint széteresztett csorda.
A főpap kedve száz arannyal ért föl.
Pilátus mosta rút kezét a vértől.
A tálból tiszta víz csorrant a porba.

Pogány bíró ítélt kegyetlen aggyal
Olyant, mi több, mint égben minden angyal
S kinek szemébe nézni senki sem mer.

Az ész megáll, mint megtorpant planéta.
Hitetleneknek mindig szörnyű példa:
Istent ítélt halálra földi ember.

                   II.
Jézus vállára veszi a keresztet

Istent ítélt halálra földi ember.
Vállára vette rettentő keresztjét.
A vasszeget sietve megkeresték,
Mert holnap már a Húsvét tülke zeng fel.

A múlt ködében Ádám fája rémlett,
A jó s gonosz tudás sötét gyümölcse
S hogy bosszúját az ős Gonosz kitöltse,
Ádámba lopta Éván át a mérget.

Ó,szörnyű méreg! Nincsen arra orvos!
Itt más Fa kell, mely új gyümölcsöt hordoz,
A Sátán addig senkit nem ereszt el.

A könnyes ég búsult bukott fiáért.
Megmenteni nehéz útjára rátért:
Elindult Jézus a nehéz kereszttel.

                  III.
Jézus először esik el a kereszt alatt

Elindult Jézus a nehéz kereszttel.
Az égben angyalok zokogtak érte.
A súly alatt megroppant gyönge térde.
Egy bősz poroszló szíjostort emelt fel.

A Nílusnál a pálmák szélbe zúgnak.
A fáraók gúlái gőgben állnak.
Fügét mutatnak életnek, halálnak,
Nem hajtja térdét fáraó az Úrnak.

És Egyiptomban bárányt öltek akkor.
Futott a néppel Mózes virradatkor,
Futott lobogva, gyógyuló sebekkel.

A régi bárány terhét válla hordta
S hogy gyors iramban űzte őt a horda,
A súly alatt erőtlenül esett el.

                 IV.
Jézus találkozik anyjával

A súly alatt erőtlenül esett el.
Mozgott a föld alatta, mint a hullám.
Ahogy hiéna-szem cikáz a hullán,
Úgy állt a főpap, villogó szemekkel.

Ó, szív, titokzatos, törékeny urna!
Eltörsz-e most, hogy balzsamod ömöljön?
És fölsegíted, ki elzuhant a földön?
Vagy tán körötted jégabroncs az urna?

Testvér, barát, vagy asszony szíve tör meg?
S ha tán az ajkuk kis sírásra görbed,
Tengernyi kínt ki oszt meg veled, ember?

Feküdt az Úr a vérvirágos földön
S ím látta, hogy egy drága Csillag följön:
Meglátta anyját: Kínja mint a tenger.

                     V.
Cirénei Simon segíti vinni a keresztet

Meglátta anyját.Kínja mint a tenger.
Madáranya sikolt, hogyan segítsen.
Ha nem segít se ember már, se Isten.
Anyához nyúlni tán az Ördög sem mer.

De minden asszony karja: gyenge repkény
Tetőt emelni oszlopos erő kell.
Cirénei Simont űzik erővel.
Hogy könnyítsen az Úr nehéz keresztjén.

Ó, irgalom! A sírhalom is könnyebb,
Ha bánatos szem hullajt rája könnyet,
A síron enyhe balzsamillat száll át.

Enyhíteni a rémes terhen:pásztor
Ki csak benéz a város-szélre párszor,
Cirénei Simon nyújtotta vállát.

                  VI.
Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Cirénei Simon nyújtotta vállát.
Szemét lesütve vitte a keresztet.
A főpap ámult, nagy szemet meresztett.
Dühöngve rágta rút véres szakállát.

Egy jámbor nő szívét a kín gyötörte.
Libben kezében hófehér lenkendő.
(Könnyét felinni éppen elegendő)
És Jézus véres arcát megtörölte.

Ó, drága nő, szent irgalom csodája!
Csillagjait az ég feléd dobálja,
Szent lángolásod nem fulladt kudarcba.

Világhírű festmények elfakulnak,
De megmarad keresztje Jézus Úrnak
És Veronika kendőjén az arca.

                 VII.
Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

És Veronika kendőjén az arca.
De kendő, könnny csak légbe omló pára
A vére gyöngye ömlött homlokára,
Az összefont tövis csontig kimarta.

Már újra ingott, mint oszlop, ha döntik.
Mert űzte, verte szüntelen a korbács
És hirtelen felrémlett benn a kondás,
Ki visszatért és meghajolt a földig.

A tékozló fiú nem ment el kétszer.
Nyakában atyja lánca volt az ékszer,
S fehérre enyhült egykor lázas arca.

Makacs fiú miatt, ki újra lázad
És többször elhagy jó szülői házat,
Másodszor verte földre szörnyű harca.

                   VIII.
Jézus szól a jeruzsálemi asszonyokhoz

Másodszor verte földre szörnyű harca.
De felfigyelt, mert asszonyok tolongtak,
Mint csillagok a lázban égő holdat
Körülvették s elébe hulltak, arcra.

Ajkán a szó most: bánatos madárdal.
"Ó,sírjatok miattatok, ne értem!
Ha én, a zöld ág, ilyen sorsot értem,
Mi lesz majd véletek,a száraz ággal?

Az asszonyoknak omló könnye dermedt.
Eszükbe tűnt a férj, a lány, a gyermek,
Kiben tűrték az ős kígyó varázsát.

Lábát sebezték vérpiros göröngyök,
Igéit szórta mégis, mint a gyöngyöt,
Bús asszonyoknak adta jó tanácsát.

                    IX.
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

Bús asszonyoknak adta jó tanácsát.
De ment tovább, a hegy közelben volt már,
Mint mágnes húzta őt a véres oltár,
Ahol kertesztje lábát földbe ásták.

Tehette volna, hogy a vég küszöbén
Megbánja, mit a boldog évben vállalt,
Nem néz keményen szembe a halállal,
S elszáll előle, mint a lenge tömjén.

A gyöngeség a cél előtt megtorpan,
Habozni kezd, elömlik szürke porban
És félúton fakó futóként tör le.

Az ő futása nyílként tört az égre
S hogy hősi célját biztosan elérje,
Harmadszor ájult véresen a földre.

                  X.
Jézust megfosztják ruháitól

Harmadszor ájult véresen a földre.
De felfogták, és már a Hegyre értek,
Elámultak a kéklő messze bércek,
Mikor meglátták vérben, összetörve.

Vörös pribék ragadta nyomban vállon,
Szaggatni kezdte köntösét a testén,
Hogy meggyalázva szégyenült elestén
Világ csúfjára meztelenül álljon.

(A liliomok nem fonnak, nem szőnek,
Örök csodái tündöklő mezőnek,
A pompa rajtuk: hó, elérhetetlen.)

Ó,liliomok, szőjetek ma leplet!
Födjétek el, kit rút parázna lelkek
Ruháitól megfosztottak kegyetlen.

                  XI.
Jézust keresztre feszítik

Ruháitól megfosztották kegyetlen.
Reá vonták a lángra gyúlt keresztre,
Pribék a baltát, vasszeget kereste,
Az áldozat csak nézte önfeledten.

A hóhérmunka gyors ütemben történt.
A nép üvöltött, csattogott a balta.
A főpap izgult, részegen szavalta:
"Siessetek, tisztelni kell a törvényt!"

Az Édenkertben dőlt a Sátán fája.
Világ az új Fa új gyümölcsét várta,
Hogy benn az égi Mannát megszerezze.

Az új Gyümölcs aranylott, mint alélt hold.
Az Úr az égő napba nézett. Dél volt.
És fölfeszítették a nagy keresztre.

                   XII.
Jézus meghal a kereszten

És fölfeszítették a nagy keresztre.
A vér ömlött, a mell lihegni kezdett,
Mint cimbalom bomolt az ép idegzet,
Dobját a szív csak fél ütemmel verte.

Kövek repültek hozzá: durva szitkok:
"Ha Isten vagy, no, szállj le a keresztről!"
Egy rúd csúcsán epés szivacs meredt föl,
Zajongtak,- ó -nem értették a titkot.

Hogy Isten hal meg értük szánalomból
A rémült Sátán mindhiába tombol,
Az ősi zsákmányt elragadja tőle.

"Beteljesült!" kiáltott már a napba.
Lelkét a bűnös emberért kiadta,
Meghalt a Fán. A nap felhőbe dőlt le.

                  XIII.
Jézust leveszik a keresztről
     és Anyja ölébe teszik

Meghalt a Fán.A nap felhőbe dőlt le.
A föld megindult, robbant, mint a bomba.
Villám cikázott. Mintha roppant pompa
Zengése közben ég, föld összedőlne.

Futott a nép! Az ostor már felette!
A zsoldosok is földig meghajoltak
Arimathéi József a halottat
Levette s Anyja szűz ölébe tette.

Ó tiszta öl,honnét kiszállt a gyermek!
Most holtan újracsak tebenned dermed,
Mert kripta vagy, hol mindig ég a mirha.

Pihent az Úr, világított a teste.
Lábujjhegyen közelgett az este.
Könnyét szűz Anyja egy cseppig kisírta.

               XIV.
Jézus testét sírba teszik

Könnyét szűz Anyja egy cseppig kisírta,
De hátra volt a végső kötelesség,
Hogy Isten Egyszülöttjét végleg eltemessék
Ciprus közé a kőbe vágott sírba.

Magdolna kente nárduszos kenettel.
Salome födte tiszta gyolcslepelbe.
Utolsó csókját Anyja rálehelte
S elindultak a néma gyászmenettel.

Nem szóltak érces trombiták, se kürtök.
A Hegy didergő holdsugárban fürdött.
Aludni tért az énekes pacsirta.

A város lent a csillag jöttét leste.
A csillag jött. Beállt az ünnep este
És eltemették őt a sziklasírba.

                  XV.
A költő koszorút tesz Jézus sírjára
  - Finale quasi una fantasia -

Istent ítélt halálra földi ember.
Elindult Jézus a nehéz kereszttel.
A súly alatt erőtlenül esett el.
Meglátta Anyját. Kínja mint a tenger.

Cirénei Simon nyújtotta vállát.
És Veronika kendőjén az arca.
Másodszor verte földre szörnyű harca.
Bús asszonyoknak adta jó tanácsát.

Harmadszor ájult véresen a földre.
Ruháitól megfosztották kegyetlen
És fölfeszíteték a nagy kereszten.

Meghalt a Fán.A nap felhőbe dőlt le.
Könnyeit szűz Anyja egy cseppig kisírta.
És eltemették őt a sziklasírba.

szombat

Isten alternatívája

Isten alternatívája: tégy meg mindent azért, hogy helyreállítsd az „első szereteted”! (Ez az igeszakasz az efézusi gyülekezetnek íródott, de az alapelv alkalmazható egy jó házasság építésére is.) Tehát: 1) Vizsgáld meg újra az érzéseidet! Azt hisszük, hogy a mostani bizsergésmentes állapot azt bizonyítja, hogy a romantikus szerelem meghalt, és az álom örökre elveszett. Ez azért van, mert a romantikát összetévesztjük a szerelemmel. A romantika hozza össze az embereket, de a szeretet tartja együtt. És azok az emberek, akik szeretik egymást, újra fel tudják éleszteni a romantikát – mindegy hogy milyen korban vagy milyen állapotban vannak. 2) Ismerd fel, hogy az a bizonyos „hév” nem elveszett, hanem te hagytad el. „Az első szeretetedet elhagytad”. Nem az hagyott el téged. Nem halt meg. Egy új partner nem megoldás. 3) Menj vissza! A szerelmet meg fogod találni ott, ahol elhagytad: alultápláltan, kirekesztetten, gondozatlanul és súlyos oxigénhiányban szenvedve, de nem holtan. A házasságot Isten teremtette. Beszélj Vele! Kövesd az Ő útmutatásait, és szerelmed újraéled!

péntek

Harmóniában lenni férjünkkel/feleségünkkel, testvérünkkel vagy éppen gyermekeinkkel akkor tudunk, ha önmagunkkal is "rendben vagyunk".

Miért nem tudnak az emberek szépen és békében élni, miért az igazságtalanság kap mindig nagyobb teret az igazság helyett? Miért van az, hogy a tőzsdei spekulációt továbbra is munkának tartják, s hogy az ember bírhatnámságát semmilyen társadalmi berendezkedés nem képes megszünteti? Talán csak a katasztrófák, személyes tragédiák képesek megtörni az önzés lendületét - egy kis ideig. Tény, hogy az emberek nem tudnak szépen élni. Törekednek a jólétre - olykor mindenáron -, de a jólét még önmagában nem teremti meg a szép harmónikus életet. A média telve van megbomlott természetű prominensekről szóló tudósításokkal, melyek mind azt támasztják alá: nem boldogok. Hiába a hírnév, a gazdagság, a csillogó élet - mégsem teljes az életük. Menekülnek is a partik, s különféle drogok álomvilágába... A szép élet attól szép, hogy harmónikus. Harmóniában lenni férjünkkel/feleségünkkel, testvérünkkel vagy éppen gyermekeinkkel akkor tudunk, ha önmagunkkal is "rendben vagyunk". A kiegyensúlyozott élethez nem az anyagiak - az is, de elsősorban nem azok -, szükségeltetnek, hanem az ún. "lelki" dolgok. Ha lelkiekre gondolunk, akkor összeségében a szeretetre, mely magában foglalja mindazon kívánságokat és elvárásokat, melyeket nemcsak mi várunk el másoktól, de mások is elvárnak tőlünk. Jézus éppen ezért a legfontosabbat adja át övéinek: annak felismerését, hogy Istennel együtt képesek vagyunk szeretni akkor is, ha a környezet szeretetlen és gonosz indulatokat ébreszt bennünk. A szeretet ezerarcú, mégis mindenhol felismerhető. Amíg a különféle érdekek álarca mögé bújnak vezetőink itthon, s a nagyvilágban, hiába harsogják: "Béke, béke!" - eladdig nem lesz békesség az emberek lelkében, csak békétlenség. Az emberi törvények nem mindig tükrözik az igazságot - ezért beszélünk inkább jogszolgáltatásról, mintsem igazságszolgáltatásról -, de Isten törvényeiben benne foglaltatik az igazság is... S ha az ő igazsága kiteljesedik a mi szívünkben, akkor kezdünk el szépen élni, s ekkor kezdenek el sóvárogni a "világ fiai" is, várva egyre inkább az "istenfiak" megjelenését. Szíve mélyén ugyanis mindenki szépen, azaz szeretetben akar(na) élni.... (Frankó Mátyás)

kedd

A Te főműved milyen műfajú?

Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. (Példabeszédek 31:10) A Példabeszédek könyve a derék asszony dicséretével zárul. Derék asszonyt kicsoda találhat? – teszi fel a kérdést az Ige. A derék asszony létező személy és rá lehet találni, fogalmazható meg a kérdés mögötti személyes üzenet. Férfi testvéreimhez fordulok: megtaláltad már vagy még keresed életed derék asszonyát? Isten maga fogalmazta meg: nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Ebben több üzenet is benne van. Legtöbbünknek az Úr „előkészített” egy hozzánk illő társat. Azaz valakit neked, és valakinek téged szánt az Úr. Ha még nem találtad meg, akkor keresd Isten iránti bizalommal, ha már megtaláltad, akkor ne vágyakozz másra vagy a máséra, hanem újra és újra fedezd fel társad értékeit. Ezek ugyanis ott vannak életében, csak szeretetteljes figyelmességre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük és értékeljük. Valaki azt mondta, hogy életünk fő művének kellene lennie a házasságunknak. A Te főműved milyen műfajú? Krimi, dráma, vígjáték, romantikus…? Rajtad múlik! S ha az Úrra építed a társaddal való kapcsolatod, akkor a boldogság sem lesz hiánycikk… Ilyet kívánok mindnyájunknak!


El kell tökélni magad, ha sikeres akarsz lenni a házasságodban, hogy nem olyan leszel, aki csak elvesz.

Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem övé! (Habakuk 2:6)


Az önzés az elsődleges ellensége a házasságoknak. Nem az ördög, hanem az önzés. Hallani olyan véleményeket, hogy az első és legfőbb probléma a kommunikáció. Sok szakember a kommunikációt tartja fő problémának, de ezzel nem érthetünk egyet. Lehet, hogy tökéletesen kommunikálsz, és mégis tönkreteszed a házasságodat. ’Mondd meg igazán, hogy érzel irántam?’ ’Utállak, megvetlek!’ Kimondod, kifejezed, amit érzel, tehát kommunikálsz. De hová vezet ez? A kommunikáció fontos, és fejlődnünk is kell benne. De nem ez a legnagyobb probléma, nem ez a legfőbb kérdés. A legnagyobb probléma az önzés, ami egyik megnyilvánulása annak, hogy testben járunk, ez maga a test természete ugyanis. Ahhoz, hogy önző légy, annyit kell csak tenned, hogy felébredsz reggel. Az önzés ott van a tested természetében, és ha megnyitod magad annak, amit érzel, az önzés vezet. És ez sokba fog kerülni neked az életed minden területén.

Az alapvető hozzáállás két típusát különböztethetjük meg: akik elveszik azt, amit maguknak akarnak, és akik adnak – a pióca és a magvető típusa. El kell tökélni magad, ha sikeres akarsz lenni a házasságodban, hogy nem olyan leszel, aki csak elvesz. Nem leszel követelőző, aki mindent csak magának igényel, adakozó leszel. Vannak, akik úgy próbáltak segíteni másoknak, hogy arra bátorították őket, mondják el a házastársuknak, mit várnak el tőle. Nem és nem! Ha mindkét ember a másiktól követel, és a másiktól vár, akkor egyikük sem ad. És szörnyen fogják magukat érezni attól, ha azon rágódnak, hogy mire van igényük. Ez nem igei. Ez nem Isten szeretete. Nem kell tízoldalnyi lista arról, hogy mire van szükségünk. El kell felejtkezni a saját kívánságainkról, arra kell koncentrálnunk, hogy mit tudunk adni a párunknak. Ezzel nem mindenki ért egyet, de az Ige sehol sem cáfolja. Annak, hogy rengeteg a probléma a házasságokban – sőt még a gyülekezeten belül is – számos oka van. Főként, hogy az emberek behelyettesítették, az emberi gondolkodásra cserélték le Isten Igéjét. Vannak olyan dolgok, amelyeket teljes meggyőződéssel prédikálnak és tanítanak, mintha Isten Igéje lenne, holott nem az Ige, sőt pont az ellentéte annak, amit a Biblia tanít.

Krisztusi szeretettel: Bor Ferenc
Békevár:
http://www.freeweb.hu/bekevar



Istentől kapott feladat életetekben – derék asszonnyá válni.

Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. (Példabeszédek 31:10) Kedves nő testvérek! Az egyik legnagyobb – Istentől kapott feladat életetekben – derék asszonnyá válni. Nem olyan könnyű feladat ez. Manapság különösképpen nehéz. Legyetek hiteteknél, legyetek eszeteknél! Miért is? Azért, mert a férjetekkel való kapcsolatot csak egy valami előzheti meg életetekben, ez pedig az Istennel való kapcsolat. De ez előzze is meg, hiszen akkor az mindenkire sok áldást jelent a környezetetekben. Ám vigyázzatok, hogy szüleiteket ne szeressétek jobban a férjeteknél! Mert, ha jobban ragaszkodsz szüleidhez (vagy kettőjük közül valamelyikhez), mint a férjedhez, akkor még nem történt meg az, amit Isten Igéje így fogalmaz meg: Elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté. Ez pedig oda-vissza – vagyis a férjre és a feleségre egyaránt – igaz kell legyen. A lelki köldökzsinórt el kell vágni (ezt jelenti az előbbi Igében az elhagyja szó), különben baj lesz. Sok házasság futott már zátonyra azért, mert az egyik fél nem a házastársához, hanem a szüleihez ragaszkodott jobban! Félreértés ne essék: továbbra is legyenek fontosak a szülők, de a házasság egészséges lelki kapcsolatában élő hívő ember számára Isten után a házastársa jön. Nálad így van ez?

hétfő

Az Élet Igéje - 2010. szeptember

„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt 18, 22) ... ...


Jézus ezekkel a szavakkal válaszolt Péternek, aki miután csodálatos dolgokat hallott, ezt kérdezte tőle: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” Mire Jézus: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
Pétert, akinek természetes jóságát és nagylelkűségét ismerjük, valószínűleg fellelkesítette a Mester beszéde, ezért elhatározta, hogy valami újat, valami egészen rendkívülit fog tenni: akár hétszer is megbocsát. […]
Jézus azonban így felelt: „hetvenszer hétszer.” Szerinte tehát nincs határ: mindig meg kell bocsátani.
„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
Ez az ige Ábrahám egyik leszármazottjának, Lámechnek a szavait idézi emlékezetünkbe: „Ha Káint hétszer bosszulták meg, Lámechet hetvenhétszer.” (Ter 4,24) A világ fiainak elhatalmasodó gyűlölete olyan a kapcsolatokban, mint a medréből kilépni készülő folyó.
Jézus ezzel szemben a szüntelen, a feltétlen megbocsátást hirdeti, mely képes megszakítani az erőszak ördögi körét.
A megbocsátás az egyetlen út, ami gátat vet a rossz terjedésének, nehogy elpusztítsa önmagát az emberiség a jövőben.
„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
Bocsássunk meg! Mindig bocsássunk meg! A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel, ami gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, ami félelemből nem vesz tudomást a hibáról, ha nála erősebb követi el. Nem is abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tekintünk súlyos vétkeket, vagy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk őt olyannak, amilyen, ahogy Isten hibáink ellenére elfogad minket is, bűnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem a szerint cselekszünk, amit Pál mond: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat.” (Róm 12,21)
Ha megbocsátasz, lehetőséget adsz annak, aki megbántott, hogy új kapcsolatba kerüljön veled. Ezáltal ő is, te is új életet kezdhettek, és olyan jövőt remélhettek, melyben nem a rosszé az utolsó szó.
„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
Hogyan éljük tehát ezt az igét?
Péter azt kérdezte Jézustól: „Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?”
Jézus válaszában leginkább a keresztényekhez szólt, vagyis egyazon közösség tagjaihoz, a köztük levő kapcsolatokról.
Elsősorban tehát ott kell így viselkednünk, ahol összeköt a hit: családban, munkahelyen, iskolában vagy a közösségben, ahová tartozunk.
Hányszor előfordul, hogy egy mozdulattal, egy szúrós megjegyzéssel viszonozni akarjuk a sértéseket.
Tudjuk jól, akik együtt élnek, gyakran szeretetlenek egymással különböző természetük folytán, ingerültségükben vagy egyéb okok miatt. Jusson eszünkbe: a béke és az egység csakis úgy tartható fenn a testvérek között, ha újra meg újra megbocsátunk.
Mindig hajlamosak leszünk arra, hogy testvéreink hibáira, múltjára gondoljunk, és másnak akarjuk őket, mint amilyenek igazán… Váljon szokásunkká, hogy új szemmel nézzük, újnak lássuk őket, mindig azonnali és teljes elfogadással, akkor is, ha nem bánják meg, amit tettek!
Mondhatjuk, hogy „ez nehéz”. Bizony így van! De éppen ezért szép a kereszténység. Hiszen Krisztust követjük, és Ő a kereszten az Atya bocsánatát kérte azok számára, akik a halálát okozták, és aztán feltámadt.
Bátorság. Kezdjünk el így élni! Biztos, hogy soha nem tapasztalt béke és túlcsorduló öröm fog eltölteni bennünket, új, még ismeretlen öröm.
Chiara Lubich
Az Élet Igéje, 1999. szeptember. Megjelent: Új Város, 1999. 9. szám

URam! Rendetlenek vagyunk, mert elvetettük jó rendedet. Elhittük, hogy életünket tudjuk magunk is vezetni, s Nélküled hamarabb célba érünk. Istenünk, most már látjuk, hogy próbálkozásaink a mennyország földi megteremtésére - Nélküled - rendre kudarcba fulladtak. Elrontottuk teremtettségedet... Arról álmodozunk, hogy belakjuk a Holdat és Marsot, a valóság pedig az, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy itt a Földön tiszta vízhez jusson mindenki. Istenünk! Fogytán a türelmünk, mert egyre inkább szomjúhozzuk igazságodat! Kegyelmeddel támogass minket, hogy felébredjen bennünk a Tőled kapott méltóságunk értékteremtő indulata, s rádöbbenjünk az Élet kegyelmi voltára, s végre ne magunknak tetszelegjünk, hanem Téged dicsőítsünk teremtő rended elfogadásával, mely mindannyiunk javát szolgálja! Ámen

kedd

Szedő Dezső

I.
Mosakodni hasztalan:
Urad áll itt szótalan.

II.
Élet fáját ölelem:
erôs, mint a szerelem.

III.
Kereszt súlya malomkô:
földi ember esendô.

IV.
Szeretô szív valahány,
egytôl egyik mind anyám.

V.
Gyönge karral gyámolíts,
igaz szívvel felüdíts.

VI.
Vérben ázott arcomat
jegykendôül elfogadd.

VII.
Másodízben bukom el.
Terhem elnyom s fölemel.

VIII.
Élô fába fejsze vág,
mit remél a száraz ág?

IX.
Hegytetôn, hol nincsen út,
elnyúlt testem ingyen út.

X.
Miért csupán az ingem kell?
Ölts magadra engem fel.

XI.
Vasszögekkel veretem.
Aki gyűlöl, szeretem.

XII.
Föld is, ég is elhagyott,
két lator közt lankadok.

XIII.
Megfeszített Istened
szép szelíden ölbe vedd!

XIV.
Földbe tér a búzaszem:
kicsírázik csöndesen.


vasárnap

Az Élet Igéje - 2010. augusztus

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45)

Ez az ige egy nagyon egyszerű, ugyanakkor fennkölt eseményhez kapcsolódik: két áldott állapotban levő asszony találkozásakor hangzik el, miközben anya és magzata között a legszorosabb lelki és fizikai kapcsolat valósul meg. A gyermek gondolatait, érzéseit az anya mondja ki. Amikor Mária beszél, Erzsébet méhében örömében megmozdul a gyermek, Erzsébetnek pedig mintha az Előhírnök adná ajkára a szavakat. A Máriát dicsérő ének első része személyesen az Úr édesanyjához szól, utolsó mondata azonban harmadik személyű: „Boldog, aki hitt.”
„Megállapítása ezzel egyetemes érvényű igazsággá lesz: boldognak nevez minden hívőt; mindazokat, akik befogadják és életre váltják Isten igéjét, s Máriát tekintik legfőbb példaképüknek…”1
„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”
Ez az első boldogság, amelyet az evangélium említ. Máriára vonatkozik, de mindazokra is, akik követni és utánozni akarják őt.
Máriában az Ige befogadásának gyümölcseként szoros egységet alkot a hit és az anyaság. De Lukács itt megsejtet valami olyat is, ami ránk vonatkozik. Evangéliumának egy későbbi szakaszában Jézus ezt mondja: „Azok az anyám és a rokonaim, akik hallgatják, és tetté is váltják az Isten szavát.” (Lk 8,21)
Erzsébet a Szentlélek indíttatására szinte ugyanezt adja hírül: minden tanítvány az Úr ‘édesanyjává’ válhat, feltéve, ha hisz Isten Igéjében, és életre is váltja.
„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”
Jézus után Mária mondta ki a legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelőtt ebben áll életszentsége és nagysága. Jézus az Ige, a megtestesült Ige, Máriáról pedig elmondhatjuk, hogy az Igébe vetett hite által ő a megélt Ige, de teremtmény, mint mi, ugyanolyan, mint mi.
Mária istenanyasága hatalmas, egyedülálló kiváltság. Isten mégsem csak a Szüzet hívja arra, hogy Krisztust magába fogadja. Ha más módon is, de Krisztusnak minden keresztényben meg kell testesülnie, hogy Pállal együtt ismételhesse: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)
Hogyan valósítsuk ezt meg?
Máriához hasonlóan legyünk készségesek, és fogadjuk be teljességgel Isten igéjét! Higgyük vele együtt, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni! S ha egy-egy ige képtelenséget kívánna, ha kell, vállaljuk a kockázatát, mint Mária!
Azzal, aki hisz az igében, mindig rendkívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb-nagyobb csodákról, amelyek mind ezt tanúsítják.
Ki tudná elfelejteni, amikor a háború alatt hittünk Jézus e szavaiban: „Kérjetek és kaptok!” (Mt 7,7) Kértük tehát mindazt, amire a város szegényeinek szükségük volt, és láttuk, hogy zsákszámra érkezik a liszt, ládákban a tejkonzerv és a lekvár, a tűzifa és mindenféle ruhanemű.
Ma is ugyanez történik. „Adjatok és adnak majd nektek is” (Lk 6,38): a „szeretet-butikok” mindig újra megtelnek, mivel rendszeresen kiürülnek.
Ám leginkább az döbbenti meg az embert, hogy Jézus szavai mindig és mindenhol igazak. Isten segítsége mindig pontosan érkezik a lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekben, a világ legelszigeteltebb zugába is. Nemrégiben ez történt egy édesanyával, aki hihetetlenül szegény volt. Egyik nap úgy érezte, az utolsó fillérét is oda kell adnia egy nála szegényebbnek. Hitt az evangélium ígéretében – „adjatok és adnak majd nektek is” –, és nagy béke töltötte be a lelkét. Kicsit később megérkezett legkisebb lánya. Már mutatta is az ajándékot, amit egyik idős rokonuktól kapott, aki véletlenül arra járt: kis kezében ott volt a megígért százszoros.
Az ehhez hasonló „kicsiny” tapasztalatok arra bátorítanak, hogy higgyünk az evangéliumban. Bármelyikünk átélheti azt az örömöt, azt a boldogságot, amely abból fakad, hogy beteljesülnek Jézus ígéretei.
Amikor a hétköznapok folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten igéjével, nyissuk ki a szívünket és fogadjuk be! Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az megvalósul! Hamarosan felfedezzük majd, mint Mária, vagy mint az említett édesanya, hogy Ő megtartja ígéreteit.
Chiara Lubich
Az élet igéje, 1999. augusztus. Megjelent: Új Város, 1999. 7-8. szám
1. G. Rossé, Il Vangelo di Luca, Róma 1992, 67. o.

szombat

Az Élet Igéje – 2010. július

„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.” (Mt 13, 45-46)


Ezzel a rövid példabeszéddel Jézus igencsak megmozgatta hallgatósága fantáziáját. Mindenki tisztában volt az igazgyöngy értékével, mely az arannyal a legértékesebb kincsnek számított akkoriban.
Ráadásul az Írás úgy beszél a bölcsességről, azaz Isten ismeretéről, mint olyan értékről, amivel még a „fölbecsülhetetlen drágakövet sem lehet egy sorba állítani.” (Bölcs 7,9)
A példabeszéd egy kivételes, meglepő és váratlan eseményt mond el a kereskedőről, aki – talán egy bazárban – megpillantott egy drágakövet. Óriási értéke pusztán az ő szakértő szemével volt felmérhető. Számolgatni kezdett és látta, mekkora haszonhoz juthat. Úgy döntött, eladja mindenét és megveszi. Ki ne tett volna ugyanígy a helyében?
A példabeszéd legmélyebb mondanivalója, hogy egyedülálló lehetőségünket, a találkozást Jézussal, vagyis a köztünk levő Isten országával – ez az igazgyöngy! – ne szalasszuk el: minden energiánk, és amink csak van, mind erre irányuljon!
„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.”
A tanítványok nem először érzik, hogy radikális döntést kell hozniuk, ha követni akarják Jézust, mindenről le kell mondaniuk: a legértékesebb javaikról, mint a családi kötelékek, az anyagi biztonság, a megalapozott jövő.
Jézus kérése mégsem képtelenség és nem indokolatlan.
A „minden” helyett, amit elveszítünk, egy olyan „mindent” találunk, amely értékében semmihez sem hasonlítható. Amikor Jézus kér valamit, mindannyiszor megígéri, hogy túlcsorduló mértékben fizeti vissza, és sokat, még többet fog adni.
Ezzel a példabeszéddel biztosít bennünket, hogy olyan kincs lesz a kezünkben, amely örökre gazdagítani fog.
S ha néha elhibázott lépésnek tűnik is otthagyni a biztosat a bizonytalanért, már meglevő javainkat a csupán megígértek fejében, gondoljunk az említett kereskedőre: ő tudja, mennyire értékes az a drágakő, és bizakodva várja a napot, amikor majd hasznot húz belőle.
Ugyanígy, aki követni akarja Jézust, az tudja, és a hit szemével látja, milyen végtelen nyereség lesz osztozni vele Isten Országának örökségében, mert mindent elhagyott érte legalább lelki értelemben.
Isten minden ember életében ad egy ilyen alkalmat, hogy megragadhassuk a lehetőséget.
„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.”
Ez az ige meghívás konkrétan, hogy tegyük félre bálványainkat, amelyek elfoglalhatják szívünkben Isten helyét: a karriert, a házasságot, a tanulmányokat, a szép lakást, a munkát, a sportot, a szórakozást…
Meghívás arra, hogy Istent tegyük az első helyre; hogy Ő legyen minden gondolatunk és érzésünk csúcsa. Az életben ugyanis mindennek feléje kell haladnia, és tőle kell kiindulnia.
Ha erre törekszünk, ha az Ő országát keressük, akkor ráadásként minden más megadatik nekünk – ígéri az evangélium (vö. Lk 12,31). Ha Isten országáért elhagyunk mindent, megkapjuk a százszorost: száz házat, száz testvért, száz apát és anyát (vö. Mt 19,29), mert az evangéliumnak van egy kifejezetten emberi vonatkozása is: Jézus Isten-ember, ezért a lelki táplálék mellett biztosítja számunkra a kenyeret, az otthont, a ruhát és a családot is.
Talán meg kellene tanulnunk a „kicsinyektől” nagyobb bizalommal nézni a gondviselő Atyára: Ő nem hagyja, hogy bármiben is hiányt szenvedjenek azok, akik szeretetből odaadják azt a keveset, amijük van.
Kongóban néhány fiatal művészi képeslapokat kezdett készíteni banánhéjból, és pár hónapra rá Németországban adták el. Kezdetben az összes bevételt megtartották (volt, aki ebből biztosította családja megélhetését), később viszont elhatározták, hogy jövedelmük 50%-át közösbe teszik. Ebből harmincöt munkanélküli fiatalnak tudtak segíteni.
Isten nagylelkűsége azonban felülmúlhatatlan: ketten közülük egy üzletben dolgoztak, és olyan feltűnő volt a tanúságtételük, hogy több kereskedő onnan kért segítséget, amikor alkalmazottra volt szüksége. Így tizenegy fiatal jutott állandó munkához.
Chiara Lubich
Életige, 1999. július. Megjelent: Új Város 1999. 7-8. szám

szerda

Az Élet Igéje – 2010. június

„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja." (Mt 10,39)


Jézusnak ezt az igéjét olvasva kétféle élet tárul elénk: a földi, melyet ezen a világon élünk, és a természetfeletti, melyet Istentől kapunk Jézus által: ez nem fog véget érni a halállal, és el sem veheti tőlünk senki.
Így kétféleképpen viszonyulhatunk a léthez: ha földi életünkhöz ragaszkodunk, és azt egyetlen kincsünknek tekintjük, akkor csupán saját magunkkal, saját dolgainkkal, a szívünkhöz közel álló emberekkel törődünk: csigaházunkba zárkózva önmagunk körül forgunk, aminek következménye elkerülhetetlenül a halál lesz. Viszont ha hisszük, hogy Istentől ennél sokkal mélyebb, igazi életet kaptunk, akkor lesz bátorságunk úgy élni, hogy ki is érdemeljük ezt az ajándékot, olyannyira, hogy földi létünket képesek leszünk föláldozni másokért.
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Amikor Jézus kimondta ezeket a szavakat, a vértanúságra gondolt. Nekünk – ahogy minden kereszténynek –, ha követni akarjuk a Mestert, és hűek akarunk maradni az evangéliumhoz, késznek kell lennünk elveszíteni életünket, vállalva a halált, akár az erőszakos halált is. Így Isten kegyelméből el fogjuk nyerni az igazi életet. Elsőként Jézus veszítette el az életét, és megdicsőült formában kapta vissza. Korábban is figyelmeztetett már, hogy ne féljünk azoktól, „akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni” (Mt 10,28).
Most pedig így szól hozzánk:
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Ha figyelmesen olvasod az evangéliumot, látni fogod, hogy Jézus hatszor tér ide vissza, jelezve, mennyire fontos téma ez, milyen nagy jelentőséget tulajdonít neki.
Veszítsük el az életünket: Jézusnak ez a biztatása nemcsak meghívás a vértanúságra, hanem a keresztény élet egyik alaptörvénye is.
Késznek kell lennünk lemondani arról, hogy önmagunkat tegyük életünk fő céljává; meg kell tagadnunk önző természetünket. Ha igazi keresztények akarunk lenni, akkor a lét középpontjába Krisztust kell állítanunk. S mit kér tőlünk Krisztus? Azt, hogy szeressük a többi embert. Ha magunkévá tesszük az ő programját, biztosan elveszítjük önmagunkat és megtaláljuk az életet.
Valaki azt gondolhatná, hogy ha nem önmagunkért élünk, akkor ez passzivitást, folytonos lemondást jelent. Pedig nem így van. A keresztény elkötelezettség nagyon komoly és felelősségteljes magatartást kíván meg.
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Már itt a földön megtapasztalhatjuk, hogy az élet úgy növekszik bennünk, ha önmagunkat odaajándékozzuk, és szeretetben élünk. Ha egész napunkat mások szolgálatában töltjük, ha mindennapi – talán egyhangú és kemény – munkánkat át tudjuk alakítani a szeretet megnyilvánulásává, akkor boldogság tölt el, mert érezni fogjuk, hogy egyre jobban sikerül megvalósítani önmagunkat.
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.”
Jézus parancsait követve, melyek mind a szeretetre összpontosítanak, e rövid földi lét után meg fogjuk találni az örök életet is.
Emlékezzünk rá, hogy az utolsó napon Jézus minek az alapján fog megítélni bennünket! Így szól majd a jobbján állókhoz: „Gyertek, Atyám áldottai (…), mert éhes voltam és ennem adtatok, (…); idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok (…)” (vö. Mt 25,34-36).
Ahhoz, hogy az el nem múló életben részesítsen bennünket, kizárólag azt fogja nézni, hogy szerettük-e a felebarátainkat, s úgy veszi majd, hogy neki tettük mindazt, amit testvéreinknek tettünk.
Hogyan éljük tehát ezt az igét? Hogyan veszítsük el életünket már mostantól, hogy meg is találjuk?
Úgy, hogy felkészülünk a nagy napra, a végső számadásra, amiért születtünk.
Nézzünk körül és töltsük meg napjainkat a szeretet tetteivel! Krisztus elébünk jön gyermekeinkben, feleségünkben, férjünkben, munkatársainkban; azokban, akikkel egy párthoz tartozunk, vagyakikkel együtt szórakozunk, és még sokféle módon. Tegyünk jót mindenkivel! És ne feledkezzünk meg azokról sem, akikkel a sajtó, a televízió vagy egyik-másik barátunk megismertet bennünket nap mint nap! Erőnkhöz mérten tegyünk valamit mindenkiért! S ha úgy látszik, hogy már az összes lehetőséget kimerítettük, akkor még imádkozhatunk értük. Csak a szeretet számít.
Chiara Lubich
Az Élet Igéje, 1999. június. Megjelent: Új Város, 1999. 6. szám

kedd

Szűzanyánk tanácsai

Járványok, betegségek Gyógyfüvek, gyógymódok

„Szeressétek Istent, ti Földnek lakói, mert egyedül azért teremtette a mindenséget, hogy szíveteket megnyerje!” (az Angyal szózata isten szeretetéről Montovai Boldog Hozsannának)

Fertőző betegségek

Influenzához hasonló megbetegedés: Szűzanyánk 1986. októberi fontos figyelmeztetése egy influenzához hasonló betegség megelőzésére József Tamás látnok által:

Rövidesen egy betegség támadja meg az emberiséget. E betegség tünetei az influenzához hasonlók lesznek. A szívet és a tüdőt fogja megtámadni úgy, hogy sokan fognak belehalni. A Szűzanya az Ő gyermekei részére ezzel kapcsolatban a következő tanácsot adja:

Egy nagyobb gerezd fokhagyma felének a levét nyomjátok ki, préseljétek ki, és néhány gyömbérgyökeret tegyetek egy csészébe. Tegyetek hozzá egy evőkanál citromlevet és egy teáskanál mézet. Öntsetek rá forrásban levő vizet, és legalább öt percig áztassátok. Forralni nem szabad.

Ezt az italt naponta egy órával lefekvés előtt kell meginnotok. Amennyiben a betegség tünetei már valakin mutatkoznak, annak ebből az italból 3x1 csészével kell innia.

Amennyiben nem áll rendelkezésre friss fokhagyma, paszta is megfelel. A fokhagyma erős szagának elkerülése érdekében a szánkban friss petrezselymet kell szétrágnunk.

Ez a tanács Szűzanyánktól, az isteni Orvostól származik. Áldjon és őrizzen meg benneteket a Mindenható Isten és a mi Szűzanyánk, a betegek gyógyítója védelmezzen benneteket!

Az előbbi közlés alapján kiegészítő összegzés, mire van szükségünk: fokhagyma (kivonat vagy paszta is megfelel), gyömbérgyökér, citromlé, méz, petrezselyem.

Tudjuk előre, hogy be fog következni. Amikor bekövetkezik (nem működik a közlés) látjuk az orvostudomány tehetetlenségét (de így gyógyítani tudjuk majd), tapasztaljuk a közlések égi eredetét, és a hitünkben megerősödünk.

Készüljünk fel erre a betegségre!

A pestisről: „A döghalál”, „fekete halál” sokszor sújtotta az emberiséget. A Bibliában Isten büntetése. Háborúval, éhínséggel szerepel együtt. Dávid bűnéért Isten büntetését kapta népére: 2Sám. 24, 15. a csapások a Bibliában követik egymást. (Jer. És Ez; Háború, éhínség, ragály, dögvész, kard, halál, gyász, éhínség, tűz, stb.; vö. Mt. 24, 7; Lk. 21, 11; Jel. 6, 8; 18, 8) A betegség Indiában, Kínában, Burmában, Indonéziában honos. A pestisbaktérium okozza. A patkánybolha terjeszti. A bolha nyálával kerül az emberi szervezetbe.

1. Bubópestis: a nyirokcsomók nagyon megduzzadnak, elgennyesednek, bevéreznek, kifakadnak: bubó. Lappangási idő: 3-8 nap.

2. Tüdőpestis: a fertőzés a véráram útján a tüdőbe jutva véres tüdőgyulladást okoz. A véres köpet önmagában okozhat másokon tüdőpestist. Lappangási ideje csak 1-2 nap. Nagyon virulens kórokozó által okozott elsődleges szepszis pár órán belül, pár nap alatt halálhoz vezethet! A tüdőpestis 100%-os halálozású!

Az egyik apokaliptikus lovas – a pestis – közeli érkezését jelezte előre a Szűzanya egy Istenfélő és igaz német pap által.

Tünetei: magas láz, szaggató fejfájás, amelyet semmilyen fájdalomcsillapító nem enyhít. Fájdalom a belekben és a mellkasban. Ez kb. 2 hétig tart; utána hányás és hasmenés társul az előbbiekhez gyengeségi rohamokkal. Ezt követi a bőrbetegségekre jellemző viszketés és gennyes pattanások jelennek meg a testen, amelyek gyorsan terjednek és nagyobbodnak. Ekkor már láz nincs, mert a szervezet úgy legyengült, hogy nem képes semmiféle ellenállásra. Az eszméletlenséget időnként lázálmok váltják fel és erős szédülés érzet. Ekkor már a beteg nem képes az ágyból felkelni és rövidesen bekövetkezik a halál. A kifejlesztett oltóanyagokkal csak elodázni tudják a halált, de megakadályozni nem. A fenti végső stádiumra utaló tünetek jelentkezésekor már az Ég által közölt gyógyfüvek nem segítenek.

A pestis gyógyítására Szűzanyánk az alábbi receptet és tanácsokat adta: „elöljáróban orbáncfű teát igyunk, annak leveleiből és szárából elkészítve termése és virága nélkül. Naponta egy korty ebből a teából elegendő a pestis megelőzésére! Ha már hányinger és fejfájás is észlelhető, akkor igyunk borostyán- és ibolyateát! Esténként cickafarkteát igyunk!

Mindemellett még imádkoznunk is kell!”

Ezt a gyógytea kúrát a fenti (figyelmeztetések) figyelmeztető jelek, első tünetek észlelésekor kell elkezdeni.

Gyógynövényeinket mind meg kell áldatni, mielőtt használni kezdenénk!

Ibolya láz ellen: láz elleni gyógyszer a Szeplőtelen Istenanya kedvelt virága az ibolya.

A megszentelt hársfavirág-tea: áldásos hatású.

A Szent Szűz a világ összes galagonya-bokrát megáldotta!

A Szeplőtelen Istenanya Marie-Julie Jahenny látnoknak egy galagonyalevelet adott és így szólt: „Ez az egyetlen megáldott levél, elég lehet valakinek az egész megpróbáltatás idejére. Ha egy levelet 10-szer is főztök ki, megtartja friss üdeségét és zöld színét.”

„Lesznek megszállottak, akiknek ordítása messziről hallatszik. A gabonakalászok tönkremennek. Járványok lépnek fel. Különféle mellbetegségek, melyeket erős fájdalom kísér! Ezért kell gyűjtsétek a kellemes illatú, általam megszentelt galagonya levelét és virágát. Mellkas bántalmaknál – azzal borogatva – érezni fogjátok gyógyító hatását és gazdag áldását, amit a túlélőknek nyújtok.”

Más szárított gyógyfüvek is használhatók.

Ima a gyógyteák, gyógyfüvek használatakor:

Ó Mária, Te Szeplőtelen Szűz, mi Anyánk, nézz le ránk és add,

hogy áldásod hathatós legyen fájdalmainkra.

Rosszullét: remegés a testen, súlyos görcsök, a test deformálódása. A rosszullét először a szívet támadja meg, majd az értelmet és a beszélőképességet. A rosszullét kísérője a kínzó hőségérzet, mely mint a tűz éget. A bőr több helyen kipirosodik, és rendkívüli módon fáj. Az első két napon lép fel és gyorsan terjed.

Egyedüli gyógyszere: a galagonya-tea.

Kolera ellen: galagonya teát igyatok!

Veszélyes betegségben, mint tüdőgyulladás, valamint heves fejfájás esetén: készítsetek teát kerekrepkényből (földi borostyán – glechoma haederacea) és ezt igyátok!

Borostyán (Efeu) borogatásként: a borostyánt puhára főzzük és csak borogatásként használjuk mell- és fejfájásnál.

A halálos kimenetelű pestisben csak egy orvosság van:

Írjátok rá egy pici, vékony papírszeletkére a következő szavakat:

„Jézusom, Te legyőzted a halált, ments meg!

Üdvözlégy Szent Kereszt!”

és nyeljétek le!

A szenteltvíz fájdalmaitokat csökkenti, az olaj a szenvedéseket enyhíti!

(Az Ég üzen… c. kötet 52.o)

Szent SCARBEL olaj: Isten szent olaja Ausztráliában egy szent SCARBEL Szoborból folyik pénteki napokon, valamint állandóan a szent koporsójából. Terjesztik az egész világon. Szaporítható. Főzéshez-sütéshez használjunk egy-egy csepp olajat.

Radioaktív sugárzás esetén: cseppentsünk ételünkbe a Szent olajból! És így nem árthat nekünk a fertőzés!

Égés ellen: a tűz után a gyerekek egész testét kenjük be ezzel az olajjal (13 éves korig), a be nem fedett testrészeket a felnőttek is kenjék be!

Gyógymódok és tanácsok a büntetés időszakára,

Melyeket az Úr adott Jahenny Mária-Júliának

Isten sohasem büntet előzetes figyelmeztetés nélkül. A Szűzanya ezt mondta La Salette-ben:

„Az emberek gonosz tettel átverik az ég boltozatát…”

„Isten büntetni fog, súlyosabban mint valaha…”

„A gonoszok szabad folyást engednek gazságaiknak…”

Az emberek nem törődtek az intő szóval! Isten tehát kénytelen példát…

Jézus Krisztus azonban jóságosan védelmébe akarja venni barátait és gyermekeit a nagy csapások idején…

Szent lelkeket nevel magának, ezeknek kinyilvánítja a jövőt, hogy továbbmondják az embereknek.

Ilyen kiválasztott lélek volt Jahenny Mária-Júlia is.

Neki nyilvánította ki… Jézus jóságának és gondoskodásának megható bizonyítékául ezeket a természetes és természetfeletti gyógymódokat, hogy barátai felhasználják a csapások ellen, melyek a világot fenyegetik.

Ne feledjük azonban, hogy Isten igazi barátai, igazi gyermekei azok, akik bűnbánatot tartanak, igyekeznek hibáikat leküzdeni és elvetik a világias szellemet.

Imádság a Szent Kereszthez a nagy csapások idején:

Üdvözlégy Megváltónk, hódolatra méltó Szent Keresztje!

Alázatosan leborulva tisztellek, ölellek-csókollak!

Védj meg, őrizz meg, ments meg minket!

Az én Jézusom annyira Szeretett Téged!

Az Ő példájára és is szeretlek,

enyhüljön bennünk a rettegés,

és csak békesség és bizalom maradjon bennünk.

Imádság a Szent Kereszthez nagy viharok idején:

„O Crux, ave spes unica!”

„Et VERBUM caro factom est.”

Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk!

És az ige testté lett.

Jézusom, te legyőzted a halált, ments meg minket!

Az Úr Jézus szavai Mária Júliához egy extázis alatt:

„Vegyetek egy érmet, amelyen Szent Szívem képe van, és egy másikat, amelyen a hódolatra méltó Szent Kereszt van. Mindkettőt merítsétek bele egy pohár vízbe és igyatok ebből a kétszeresen megáldott vízből.” (lehetnek papírból is)

Az ételekben egyetlen csöppje ennek a víznek, bármilyen parányi legyen is az, elég arra, hogy megóvjon a csapásoktól.

A szorongásoktól és rémülettől való megszabadulásra:

Érintsétek homlokotokhoz a Szeplőtelenül fogantatott jóságos Szent Szűz érmét vagy képét. Így lelketek nyugodt lesz. Szíveteket nem riasztják meg az emberek rémhírei és nem kerültök igazságom félelmet keltő hatása alá sem.

Veszélyes betegségben (mint tüdőgyulladás, heves fejfájás) készítsetek teát kerekrepkényből (földi borostyán) és ezt igyátok.

Kolera ellen: galagonya-teát (crategus) igyatok.

Ismeretlen eredetű láz esetén az ibolyának lesz jó hatása, amely illatával ls kicsinységével alázatra tanít.

A halálos kimenetelű pestisben csak egy orvosság van: írjátok rá egy pici, vékony papírszeletkére a következő szavakat:

Jézusom, te legyőzted a halált, ments meg!

Üdvözlégy Szent Kereszt!

és nyeljétek le.

A háromnapos sötétség idején egy lélek sem marad életben a védett helyeken kívül. Csak a megáldott viaszgyertyák adnak világosságot a rettenetes sötétségben.

Egyetlen gyertya (szentelt gyertya) elég lesz, míg a pokoli éjszaka tart. De ezek sem világítanak az istenteleneknél és a káromkodóknál.

Az áldott olajjal való megkenés (Manduria)

Az Olajat Szűz Mária áldotta meg, és csodálatos módon származik képmásaiból. Meg kell tehát különböztetnünk a liturgiában használt Olajtól (a betegek, a katekumenek olajától, a krizmától), melyet püspök szentel meg, és a Szentségek kiszolgáltatása során használják.

1. a Szentelt Olajjal való megkenés Mária Szerető hatalmába vetett hit személyes kifejezése. Mária új nevével, mint az „Örök Kenet Szent Olajának Forrása” Isten atyai Jóságából kegyelmet áraszt szívünkbe és testünkre.

Bárki, aki elismeri ezt a nevet, a többi kenet mellett ezt a kenetet is kaphatja vagy adhatja, előbb azonban szívét kell felajánlania:

„Ó Szeplőtelen Szív,

Uram Anyja,

Az Örök kenet Szent Olajának Forrása,

Én nagy bűnös azt kérem Tőled,

Hogy mutasd meg Titkodat és Szentelj ma

engem Magadnak…”

2. A Szűzanya nem csodák várására ösztönöz, hanem hitbeli növekedésre, elsősorban a lélek jólétére.

Az Égi Anyára kell hagynunk, hogy eldöntse az időt és a módot, hogy beleavatkozzon életünk anyagi szükségleteibe. Ezért jó, ha Szűz Máriára bízzuk magunkat, mint gyermek az anyjára, mert Szent Mihály és Szent Ariél arkangyalok közbenjárásával megvéd minket a Sátán cselvetéseitől is.

Mivel ez a szép hitbeli gesztus egyre terjed, Szűz Mária a következőképpen sugalmazza az olaj megsokasítását, hogy elegendő legyen: öntsünk kilenc csepp csodás eredetű olajat egy liter extra szűz olívaolajba, hogy az egész megszentelődjék, majd ebből az olajból kilenc cseppet ismét öntsünk egy liter extra szűz olívaolajba, így megsokszorozódik a mennyisége.

Hogyan kell használni a Kenetet?

  1. Vattapamacsot kell az Olajba meríteni, majd ezzel keresztet rajzolni a homlokra (az elme megtisztulása és megvilágosodása).

  2. A második jelet az ajakra kell rajzolni (a nyelv megtisztulás, hogy az alázat minden fajtájában növekedjék), hogy jobban dicsérhessük az Urat.

  3. A harmadik keresztet a szívre kell rajzolni (gyakorlatilag a nyak tövére), hogy érzéseink megtisztuljanak, megszépüljenek és megerősödjenek, hogy Istennek ajánlhassuk őket.

  4. Végül egy negyedik és egy ötödik keresztet kell rajzolni a két tenyérre, hogy minden cselekedetünk megfeleljen Isten törvényének és az igazságosság és a könyörület terén.

A kenet használata közben így kell imádkozni:

Mária

az áldott Olajfa Anyja,

a Szent Olaj Legszentebb Szüze,

érints meg minket, szeress minket

és gyógyítsd meg a szívünket

a Te Szereteteddel, úgy, ahogyan Te akarod.

Ezt a megkenést a testi vagy lelki bajokban többször is meg lehet ismételni.

A Mária-szoborból csepegő Szent Olaj iránti tisztelet:

Jézus: „…Olaj, Szent Olaj, melyet Anyám ad folytonosan a szenvedőknek, ma még inkább, mint egykoron, mikor Ő maga készítette tiszta kezeivel azt az enyhet adó kenetet, melyet szegény tanítványaimnak adott, kiknek ezzel kellett gyógyítaniuk a sebeket és magát az embert! Én magam parancsoltam nekik a kenet használatát, hogy a népnek ne legyen mersze támadni őket, szegény halászokat, hanem az olajat csodálva nagyobb legyen a hit iránt a hajlam és tanulni vágyás. Nem, nem az olaj volt,ami gyógyított, és ma sem az gyógyít. Isten volt és ma is Ő az Orvos, aki gyógyulást kínálja. Az olaj eszköz volt, és számodra is az lesz, leányom és tanítványom.

Menj hát és tanítsd meg papjaimat a megkenésre és az Istenhez való tartozás szépségére a Szent Kenet által, mely erőt ad minden ember hármas küldetéséhez: a királyi, az általános és szolgáló papi és a prófétai küldetéshez…” (1998. június 22-i üzenet)

Jézus: „Siess a világba és ajánld fel a kenetet, mely az Ő Szeplőtelen és Átszúrt Szívéből ered ennek a tudatlan nemzedéknek a romlottsága miatt. Ó, a megerősítés tiszta Olaja, a Felszentelés Szent Olaja, a pokoli támadások sebeit gyógyító Olaj! Ó, Olaj, a Kegyelemtől távollevőt gyógyító könnyek forrása!

Bár tudnák testvéreid, micsoda ajándékot ajánlottam fel nekik, amikor az Olajat olyan örök Elhivatottsággá tettem, mely arra a helyre vezet majd benneteket, melye Én magam készítettem nektek, amikor feltámadtam és felmentem Atyám és a Vigasztaló Lélek Egébe!”

(Az Élő Isten kinyilatkoztatott bölcsessége

Jelenések Manduriában)

(üzenetek Deborának)

csütörtök

Egyetlen vagy

Egyetlen vagy

Az egész világon senki, de senki nem olyan, mint te. Az idő kezdete óta soha nem volt még egy olyan személy, mint te.

Senkinek nincs olyan mosolya, olyan szeme, olyan keze, olyan haja, mint neked. Senki nem ír úgy, mint te, és senkinek nem olyan a hangja.

Egyetlen vagy!

Senki sem tudja utánozni az arcvonásaidat. Senki nem ízleli úgy az ételt, a zenét, a táncot, vagy a művészetet, mint te. Az egész világegyetemben senki sem látja úgy a dolgokat, ahogyan te. Soha nem volt senki, aki pontosan úgy szeretett volna, mint te. Ami téged megnevettet, elszomorít, vagy elgondolkoztat, másokból egészen különböző hatást vált ki.

Egyetlen vagy!

Az egész örökkévalóságban senki sem fog úgy sétálni, beszélni, gondolkodni, vagy pontosan ugyanúgy cselekedni, mint te. Egyetlen vagy. Rendkívüli vagy és az egész rendkívüliséged roppant nagy érték. És pont a nagy értéked miatt egyáltalán nincs szükséged arra, hogy másokat utánozzál. Te lehetsz a világon a legjobb Te.

Egyetlen vagy!

Különbözöl minden embertől, aki valaha élt a világegyetem történelmében. Az egész teremtett világon te vagy az egyetlen, akinek olyan képességei vannak, mint neked. Minden ember jobb nálad legalább egyvalamiben. Ugyanígy te is jobb vagy valamiben mindenki másnál. Senki nem tudja elérni az adottságaid, érzéseid együttesének értékét. Mint ahogyan egy szobányi hangszer közül mindegyik kiemelkedik külön-külön, de egyik sem tudja azt a szimfonikus hangzatot elérni, ahogyan együtt szólnak.

Ez a te szimfóniád!

Ébredj tudatára, kérlek, hogy nem a véletlenen múlott, hogy élsz, és nem emberek ötlete volt, hogy lélegzel. Te egy csodálatos terv alapján születtél, Isten zseniálisan, már a világ létrejötte előtt kigondolt téged. Különleges szándékkal teremtett, feladata van számodra, amit senki más nem tud olyan jól elvégezni, mint Te.

Egyetlen vagy!

Uram, megvizsgáltál, és jól ismersz. Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod. Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered! Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed! Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!” (139. Zsoltár 1-6.)

vasárnap

Az Élet Igéje – 2010. május

"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." (Jn 14,21)


Jézus utolsó beszédének középpontjában a szeretet áll: az Atya szeretete a Fiú iránt és az ember szeretete Jézus iránt, ami azt jelenti, hogy megtartjuk parancsait.

Akik hallgatták Jézust, azoknak nem volt nehéz felfedezniük, hogy szavaiban a Bölcsesség könyvének sorai visszhangoznak: „A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása” (vö. Bölcs 6,18), és – a Bölcsességet – „könnyen felismerik, akik szeretik” (vö. Bölcs 6,12). De Jézus szavaival – hogy kinyilatkoztatja magát azoknak, akik szeretik Őt – leginkább az az ószövetségi gondolat cseng össze, melyet a Bölcsesség könyve első fejezetének második versében olvashatunk, hogy az Úr kinyilvánítja magát azoknak, akik hisznek benne.

A most javasolt ige értelmében tehát aki szereti a Fiút, azt az Atya is szeretni fogja; a Fiú is viszontszereti majd, és kinyilatkoztatja magát neki.
"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki".
Ahhoz azonban, hogy Jézus kinyilatkoztassa magát, szeretnünk kell.

Elképzelhetetlen olyan keresztény, akiben nincs lendület, akinek ez a szeretettöltés nincs a szívében. Az óra nem jár, nem mutatja az időt – mondhatni nem is óra –, ha nincs benne elem. Ugyanígy a keresztény sem érdemli meg a keresztény nevet, ha nincs benne állandó készség és törekvés arra, hogy szeressen.

Jézus összes parancsolatát ugyanis ez az egy foglalja össze: szeressük Istent és a felebarátot, akiben Jézust kell látnunk és szeretnünk. A szeretet nem puszta érzelem, hanem élet, mely testvéreink, főként a mellettünk élők szolgálatában lesz kézzel fogható: sok apró, alázatos szolgálatban.

Charles de Foucauld ezt mondja: „Ha az ember szeret valakit, valóságosan a másikban él; a szeretet által benne lakik, benne él. Többé nem önmagában él, hanem ’elszakad’ énjétől, és önmagán ’kívül’ létezik.”

Az ilyen szeretet útján hatol belénk az Ő fénye, Jézusé, aki megígérte: „Aki szeret engem, annak kinyilatkoztatom magam.” (vö. Jn 14,21) A szeretet a fény forrása: ha szeretünk, jobban értjük Istent, aki szeretet.

Ezért még inkább szeretünk, és még inkább elmélyül a kapcsolatunk felebarátainkkal.

A fény, Istennek ez a szeretetteljes ismerete tehát az igazi szeretet záloga és bizonyítéka. Különböző formákban tapasztalhatjuk ezt meg, más színt, saját árnyalatot ölt mindnyájunkban. Ugyanakkor vannak közös tulajdonságai is: megvilágosítja Isten akaratát; békét ad, derűt, és Isten igéjének mindig új megértésével gazdagít. Melengető fénye ösztönöz, hogy egyre biztosabban és gyorsabban járjuk életünk útját. Amikor a lét árnyai bizonytalanná teszik lépteinket, vagy sötétség akadályozná a haladást, az evangéliumnak ez az igéje emlékeztet majd, hogy a szeretetben újra kigyullad a fény; hogy a szeretetnek egy apró gesztusa (egy fohász, egy mosoly, egy szó) is elegendő, hogy máris feltűnjön egy fénysugár, és folytatni tudjuk utunkat.

Amikor éjszaka biciklizünk, s egy pillanatra megállunk, sötétbe borul minden, de ha újra tekerni kezdünk, a dinamó elegendő fényt szolgáltat ahhoz, hogy lássuk az utat.

Így van ez az életben is. Ha azt akarjuk, hogy felragyogjon a hit és a remény fénye bennünk, elég mindig újra lendületet venni a szeretetben: az igazi szeretetben, mely ad és semmit sem vár.
Chiara Lubich
Az Élet Igéje, 1999. május. Megjelent: Új Város, 1999. 5. szám