Isten
– ahogy Máriával tette – előttünk is fel akarja fedni, amit rólunk
tervez, meg akar ismertetni az igazi lényünkkel. Mintha így szólna
hozzánk: „Akarod, hogy belőled és egész életedből remekművet alkossak?
Kövesd azt az utat, amelyet mutatok neked, és azzá válsz, aki mindig is
voltál a szívemben. Mert én öröktől fogva elgondoltalak és szerettelek,
kimondtam a nevedet. Azzal, hogy elmondom neked akaratomat,
kinyilatkoztatom igazi énedet.”
Isten
akarata tehát nem kényszer, amely korlátoz bennünket, hanem
szeretetének, rólunk alkotott tervének a kinyilvánítása. Magasztos, mint
Ő; vonzó és magával ragadó, mint az Ő arca: Isten önmagát ajándékozza
nekünk. Akarata olyan, mint egy aranyszál, isteni vezérfonál, és át- meg
átszövi földi és túlvilági életünket. Örökkévalóságtól örökkévalóságig
ível: Isten elméjéből indul, végigvezet a földi életen, és a
mennyországban folytatódik.
Hogy
terve a maga teljességében megvalósuljon, ahhoz Isten a beleegyezést
kéri éntőlem és tetőled, ahogyan kérte Máriától. Csak így valósulhat meg
az az ige, amelyet kimondott rólam és rólad. Ezért hozzánk is eljut a
hívás, mint Máriához, hogy így válaszoljunk:
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Természetesen
nem mindig világos, hogy mi az Ő akarata. Ahogy Mária tette, kérnünk
kell a fényt, hogy mi is megértsük, mit kíván tőlünk. Jól, teljesen
nyitottan kell hallgatnunk Isten bennünk szóló hangjára. Ha szükséges,
tanácsot kell kérnünk valakitől, aki segíteni tud. Ha viszont már
megértettük az akaratát, mondjunk igent azonnal! Ha ugyanis felismerjük,
hogy az Ő akarata a lehető legnagyobb és legjobb az életben, akkor majd
nem beletörődéssel fogadjuk, amit meg kell tennünk, mint valami
kötelességet, hanem örömmel, mint egy lehetőséget: így fogadjuk Isten
akaratát, azt, hogy képesek vagyunk tenni, amit ő kíván, képesek vagyunk
az ő tervei szerint élni, hogy megvalósuljon mindaz, amit elgondolt
rólunk. Ez a legjobb és a legbölcsebb, amit tehetünk.
„Az
Úr szolgálója vagyok” – Máriának ez a mondata egyben a mi
szeretet-válaszunk is Isten szeretetére. Ezek a szavak tartanak meg,
hogy forduljunk mindig Isten felé, hallgatva Őt, engedelmeskedve Neki;
azzal az egyetlen vággyal, hogy teljesítsük akaratát, és így olyanná
váljunk, amilyennek Ő szeretné.
Ennek
ellenére néha előfordul, hogy képtelenségnek látszik, amit kér. Úgy
tűnik, jobb lenne másként cselekedni, szeretnénk saját kezünkbe venni az
életünket. Mintha egyenesen tanácsot akarnánk adni Istennek, és
megmondani, hogy mit tegyen, és mit ne. De ha hiszek abban, hogy Isten a
szeretet, és bízom benne, akkor tudom, hogy a javamat és mások javát
szolgálja mindaz, amit nekem és a körülöttem lévőknek Ő készít.
Így
tehát átadom magam, teljes bizalommal ráhagyatkozom akaratára, teszem
azt egész valómmal, míg teljesen nem azonosulok vele, mert jól tudom: ha
az Ő akaratát befogadom, Őt magát fogadom be, Őt ölelem magamhoz,
belőle táplálkozom.
El
kell hinnünk, hogy semmi nem történik véletlenül. Nem hiábavaló
semmilyen örömteli, semleges vagy fájdalmas esemény, semmilyen
találkozás, családi, munkahelyi vagy iskolai helyzet, fizikai vagy
erkölcsi állapot. A különböző események, helyzetek vagy emberek Istentől
küldött üzenetet hordoznak, és hozzájárulnak Isten tervének a
megvalósulásához. Ezt a tervet lassan-lassan, napról napra fogjuk
felfedezni, ha tesszük az Ő akaratát, mint Mária.
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Hogyan
éljük tehát ezt az igét? Igent mondani Isten igéjére konkrétan azt
jelenti, hogy minden pillanatban maradéktalanul és jól tesszük, amit kér
tőlünk. Egészen bele kell merülnünk az adott tevékenységbe, elfelejtve
minden mást, elveszítve azokat a gondolatainkat, vágyainkat, emlékeinket
és tennivalóinkat, amelyek másra irányulnak.
Minden
alkalommal, amikor Isten akarata fájdalmas, örömteli vagy közömbös
számunkra, megismételhetjük: „legyen nekem a te igéd szerint”, vagy azt,
amit Jézus tanított a Miatyánkban: „legyen meg a te akaratod”. Mondjuk
ezt minden cselekedetünk előtt: „legyen nekem”, „legyen meg”. Így
pillanatról pillanatra, darabkáról darabkára állítjuk össze életünk
csodálatos, egyedülálló és megismételhetetlen mozaikját, melyet az Úr
öröktől fogva elgondolt számunkra.
Chiara Lubich
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése