Tűz Tamás: Keresztút

I. Az ítéletFeszült és késhegyre menő csend,
süket és átkiálthatatlan.
Mindenki tudja, hogy csak Ő szent,
Kiben a Szó világra pattant.
Pilátus szűköl, kezét mossa,
törülközik a FESZÍTSD MEG-ben,
míg derengő oszlopokra
a Kereszt sötét árnya lebben.

Ott állok én is, már előre,
bűneim méltán képviselnek.
Kiáltanék, de nincs még nyelvem.
Csak bámulok a hideg kőre,
szemem az égre s földre dermed:
Hová kellene térdepelnem?

II. A kereszt

Ki dolgozott egykor a gyalupadnál,
a gyalulatlan fát ölelheti.
A bámész népség föl-alá szaladgál,
s ha úgy kívánja, le is köpheti.
Nehéz elhinni, hogy így jár a végén,
mi szent volt, így roskadozzon a váll,
hogy két gerenda útkeresztezésén
találjon rá a megváltó halál.

Az elveszett bárány, ki voltam egykor,
ezen a vállon leltem meg hazám,
s most, hogy messze a tündöklő gyerekkor,
sajog minden kitépett lepkeszárny.
Ha én volnék a Kereszt egyik ága,
Mit karcolnék az üdvösség falába?

III. Az első esés

Meg se mozdul a levegő. Akik még
reggel a tűznél ültek, elszéledtek.
Péter már valahol ledobta ingét.
Tagadásán a tűző napfény reszket.
Kiéhezett hull a vad bazaltra
utolsó útján megtörten az Ember.
Vérrel patakzó testét ölbe kapja
a kemény kő s tetézi gyötrelemmel.

Esem én is, de csak a bűn torkába.
Kóválygó fejem tisztán látni kába
és szememen a sűrű, vaksi hályog.
Kövülten állok, mint a sóbálványok.
Falábam sincs, és mégis csetlek-botlok.
Köröttem szakadékok, égő poklok.

IV. A találkozás

A titokba csak ő van beavatva,
finom metszésű száján ott remeg,
s míg átkozódnak bakók, fogdmegek,
zsoltárt rebeg halványra ájult ajka.
Az Asszony ő, a Szűz, az Isten Anyja,
a zajló árban nyíló rést kutat,
hogy könnyben ázó emberarcukat
bemárthassák isteni aranyba.

Micsoda perc! Tanú vagyok megint.
Fúvatlanul a szél arcon legyint:
a Találkozás észbontó kegyelme.
Én vétkeim, volna mit hallanom,
és szégyenkeznem mélyen és nagyon,
de átölel a Megváltó szerelme.

V. A cirénei

Ez a csata a vállak ívén dől el.
Ha egy nem bírja, mellé lép a másik,
de meg kell küzdeni a gyors idővel,
mert győzni kell a végső roskadásig:
vinni a Fát, elültetni a Hegyre,
hogy rettentő szép gyümölcsöt teremjen,
hogy függjön ég és föld között lebegve,
Kiért egy ezred angyal itt teremne,

ha szólna… nem, de nem szól, némán néz rám,
mint Simonra, a termetes parasztra,
ki tovább álmodozna még a szénán,
de belecsöppent itt az áradatba.
Elsárgult testtel vergődik az Isten:
Simon vagy én, de valaki segítsen!



VI. Veronika

Aztán egy másik láb indul feléje.
Virágszál testet hordoz, illatát
elszállt nyaraknak, és ki tudja, mért, de
könny futja el szemének csillagát.
Kendő zizeg a csendes rémületben.
Puha selymén megáll a vérpatak.
Nem festi ennél meg hitelesebben
senkise már, milyen e drága Arc.

Veronika, hacsak lennék a kendőd,
csak a kendőd, se több, se kevesebb,
ha őrizném híven a szívemen nőtt,
kegyelem-vájta árkot, sebeket,
megélhetném talán a szép jövendőt,
mit a Kereszt egemre szegezett.

VII. A második esés

Permetezik a rettenetes átok
cserjére, fűre, fára.
Körülötte az óriási lárma,
az ezerfejű sárkány torka tátog.
Megint lehull. Másodszor immár.
Keresztje szára hegyes szögben
kapaszkodik a rögben,
felül álomba zuhant fejet himbál.

Mi mindennek vagyunk kitéve
járhatatlan utakra dobva,
árkokba, szurdokokba,
és nem látjuk, mivégre
tövis, korbácsolás és béklyó,
és mégis így jó.

VIII. Az asszonyok

Kiket boldog pír öntött el, ha rájuk nézett,
most színevesztett arccal jönnek, könnybe fúlt
szavuk dalba már nem szökik, a mélybe hullt,
magához vonzza most a vérködös igézet.
Megáll, lelkükbe lát, és hangja újra zeng:
Ne ontsatok könnyet a hunyó lámpabélre,
mikor kardélen szárad fiaitok vére.
Az árnyak nőnek, ím, a többi néma csend.

Viharsodortan, árván, mindig siratatlan,
frázissá koptatott eszmékhez szegezetten
állok azok között, kiket megért szívem.
Sírok velük az éjben, ujjongok a napban.
Egy percre megpihen vállamon keresztem,
aztán megyek, s minden marad a régiben.

IX. A harmadik esés

Harmadszor. Meddig számolunk még?
A bukást ki jegyezgeti?
Tikkasztó szomját nem a beborult ég,
csak a föld melle emteti.
Már nincs embernyi magasságban,
lenn a kövek között pihen
s bár maréknyi por van a szájban,
nem tört meg benne semmisem.

Ahogy a summás aratókat
sem sújtja le a nap heve,
ahogy a fülledt csöndbe olvad
s fölkel újra a friss zene,
egyre csengőbb kövekre lépdel
szívébe rejtett énekével.

X. A vetkőztetés

Csak azt vehetik tőle el, amit adtak.
De mit is adtak ők? Csak rongyokat.
Kik maguk is mindennél rongyosabbak,
vetkőztetik, ki náluk boldogabb.
Még így is, pőrén, föltépett sebekkel,
szűz testével a baljós égig ér.
Csúffá tesszük – határozták el reggel,
s előttük áll a föltétlen tökély.

Ha nézek este kristályos tükörbe,
elmém biceg, vágyam-kedélyem görbe,
bizony e kép a kedvemet szegi.
Szörnyülködöm, rámhull az éj homálya:
Hogy lennék én Teremtés-koronája,
Ki napjait féregként tengeti?

XI. A keresztrefeszítés

Még azt sem engedik meg, látod,
művét maga fejezze be.
Rásújtanak a kalapácsok,
húsába fúr a szög hegye.
Mások dolgoznak annak szobrán,
Ki egy világot alkotott,
kinek szavában zúg az orkán,
s lángra gyúlnak a holnapok.

Neked most le kell térdepelned,
mert a kereszten fekszik Ő
s imára mozdítani nyelved.
Lehet, hogy most vagy utoljára
Vele s nem lesz rá már idő,
ha rád szitál az esti pára.

XII. A kereszthalál

Aztán megint függőleges a test, a fa,
szélesre nyílnak a sebek.
Alattuk János, Mária
sáppad, remeg.
Rendül a föld, a csillagok,
a kárpit is kettéreped,
közli velünk a hírt, amint megíratott,
hogy beteljesedett.

Állok messze, időben, térben is,
mint aki silbakol,
és nem tudja, hol az út, merre visz,
hol van az egy-akol,
de mindenen túl Benne hisz,
akár a jobb lator.

XIII. A levétel

Ahogy megszabadul a szögektől, egyszerre
anyja ölébe hull, mint egykor Betlehem
hűs éjjelén, de már nem sír, csak meztelen,
s éneklő angyalok sem szállnak el felette.
De Nikodémus s József arca gyöngyözik,
mert mérhetetlenül nehéz, akit a mélység
magának megkívánt, íme, görnyedve, hétrét,
holtan is csak anyja ölébe költözik.

Két páratlan szív elhaló páros magánya
odaszegez a sziklához, megtorpanok,
belékiáltom én is az alkonyi tájba
a századossal együtt: Isten Fia volt:
tévedhetetlen, bölcs és felülmúlhatatlan.
Halálba kergették, de él és halhatatlan.

XIV. A sír

Befektetik a kőbe vágott sírba.
Anyja le nem veszi róla szemét.
Fejealját is még megigazítja,
lesimítja a szikla peremét.
Azt hiszi, hogy csak elnyomta az álom,
s ha jót pihent, talpra szökken megint.
Ha meghalt is, erőt vesz a halálon,
s gyermekszemével újra rátekint.

Jónás is három napig volt a halban,
a bábból pillangó lesz, könnyű, szép,
s ha lerontják is ezt a templomot,
három nap múlva áll és fölragyog,
égnek feszíti oszlopát, ívét,
s Atyjához száll egy fényes pillanatban.

http://www.albertfalviplebania.hu/tuz_tamas_keresztut.html

EUCHARISZTIKUS KERESZTÚT

Ezt a gondolatébresztő anyagot 1944-ben, üzenetben kapta egy szentéletű nővér Németországban. Az eredeti szöveget kissé lerövidítve adja közre a Piarista Rendház.

---

I állomás
JÉZUST halálra ítélik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Nézd, Szeretetemnek nem volt elég a kereszthalál! Mindig veletek akartam maradni, hisz „gyönyörűségem az emberek fiai közt lenni”. Táplálékotok akartam lenni. A szívetekben akartam lakni!

Látod, ezért ÉN magam ítéltem el magamat örökös fogságra Szeretetem börtönében, a Tabernákulumban. Éjjel nappal be vagyok zárva! Várok… - Rád várok.

Az irgalmasság cselekedete: foglyokat látogatni. De ki látogat meg Engem börtönömben? Ki fogja föl Szeretetemet?
Ha szeretsz, hagyd el önmagadat! Ítéld el magadat áldozatommá!

És a lélek válaszol:
„Uram, vedd a szívemet és tedd a szeretet egészen elégő áldozatává. Hadd vigasztaljalak hideg, sötét börtönödben. Szeretetemmel hadd melegítselek, Te elhagyatott, meg nem értett Szent Szív!”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

II állomás
JÉZUS magára veszi a keresztet

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Igen, magamra vettem a nehéz Eucharisztikus keresztet is. Vállaltam mindazt az elhagyatottságot, hanyagságot, ahogyan kezelnek. Vállaltam a kiszolgáltatottságot, a megszentségtelenítés, a meggyalázás lehetőségét is. Csak azért, hogy a lelked Kenyerévé lehessek! Hogy tápláljalak Önmagammal, Isteni Élettel! Átváltoztatom a kenyeret Magamba. Ugye a kisbabát sokszor kell szoptatni, etetni, táplálni, míg emberré növekszik. Neked is sokszor kell velem táplálkoznod, míg egészen átváltozol Belém! Míg eljutsz az Isteni Élet érettségére.”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

III állomás
JÉZUS először esik el a kereszttel

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Isteni tervem az OLTÁRISZENTSÉGGEL” először akkor bukott el, amikor a zsidóknak beszéltem róla. AZ első elesést az ő hitetlenségük, elutasításuk okozta. „Hogy adhatja ez a testét nekünk eledelül?” „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt?”
Mindent megtettem népemért és ők válaszul gyűlöltek és megvetettek! Mert nem dicsőségesen jöttem, királyként, ahogyan vártak, hanem szegényen, alacsony sorban. – Eucharisztikus Testemben sem hittek. Nem hisznek benne most sem. Vad dühvel támadják a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET. Az ördög dühével! A sátán evilág fejedelme. Övé a hatalom a világ felett. Tőle kapják az OLTÁRISZENTSÉG ellenségei a hatalmat.
Jöjj lélek, aki az Enyém vagy. Vigasztalj meg hiteddel! Nézd, hogy széttaposnak, mint valami férget! Milyen szeretet tűrné el azt, amit az OLTÁRISZENTSÉGBEN szenvedek? Elviselem – értetek! Hogy köztetek maradhassak, hogy tápláljalak, hogy átváltoztassalak!”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

IV állomás
JÉZUS találkozik Anyjával

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„MÁRIA tiszta szeretete Elém jött, hogy vigasztaljon. Csak ő látta igazán, egész mélységében a nyomorúságomat és a gyöngeségemet. Követett egészen a keresztig. Nem hagyott el, amikor mindenki elhagyott!
Ő tudta, mennyire szeretem. Ha ti is megértenétek, mennyire szeretlek benneteket, ti is úgy szeretnétek, ahogy Anyám szeret. Menjetek Hozzá, tanuljatok tőle szeretni! Ő átölel engem szeretetével az OLTÁRISZENTSÉGBEN is és vigasztal. Minden átváltozás után feláldoz az ATYÁNAK, ahogy a kereszt alatt állva feláldozott.

Micsoda szeretettel fogadott be, mikor mennybemenetelem után János megáldoztatta! És hordozott a szívében, ahogy az utolsó vacsora óta is hordozott. Ahogy Erzsébetet látogatván hordozott.
Hol van olyan lélek, aki úgy szeret Engem, mint Ő? Menjetek hozzá, és engedjétek magatokat kézen fogva Hozzám vezetni.”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

V állomás
Cirenei Simont kényszerítik, hogy segítsen a keresztet vinni

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Nem a szeretett tanítvány segíthetett, aki legjobban szeretett Engem, aki boldog lett volna, hogy segíthet, hanem egy idegen, aki nem ismert, akit kényszeríteni kellett. Így akartam, mert kegyelmeket akartam adni Simonnak.

De ez csak az, amit a szem lát. János szeretete nagyobb segítség volt, mint a fizikai segítség. Ez erőt adott.
Mekkora volt az örömöm az utolsó vacsorán, mikor ebbe a tiszta lélekbe térhettem be! Az ő szeretete megédesítette szenvedésemet és enyhítette Júdás árulása fölötti fájdalmamat.
Mivel a lelke olyan tiszta és a szeretete olyan nagy, segít nekem most is Eucharisztikus keresztemet hordozni.

Csatlakozz te is hozzá lélek, aki Nekem adtad magad és segíts keresztemet hordozni. Tanítsd másoknak is a szeretetet, mint János.”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

VI állomás
Veronika kendőjét nyújtja JÉZUSNAK

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Engesztelők jönnek és leborulnak a kitett Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉG előtt.
„Szenvedjetek Velem, mikor Eucharisztikus Arcomat kigúnyolják, leköpdösik, földbe tapossák. Nézzétek Arcomon az ütések nyomait, véres szememet, eltört orrcsontomat, feldagadt ajkamat. Ajánljátok fel meggyalázott Szentséges Arcomat a mennyei ATYÁNAK! A ti tiszteletetek, imádásotok megvigasztal a sok megvetésért, szentségtörésért, mellőzésért. Bűnbánatotok könnyei lemossák arcomról a vért, a köpéseket, a mocskot! Imádásotok tömjénillata elveszi a tisztaság elleni bűnök bűzét. Ez a tömjénillat fölszáll a SZENTHÁROMSÁG trónjához.
És ÉN Arcom képét a lelketekre nyomom. Ez a kép lemoshatatlan lesz mindörökké!”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

VII állomás
JÉZUS másodszor esik el a kereszttel

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Másodszor Júdás sértett meg az OLTÁRISZENTSÉGBEN.

„Vágyva vágytam tiveletek együtt enni ezt a Húsvéti vacsorát.” Vágyva vágytam Kenyérré lenni és egyesülni tanítványaimmal. Lelkük táplálékává lenni. De azt kellett mondanom: „Tiszták vagytok, de nem mindnyájan! Egy közületek elárul Engem.”
Ma is ezt kell mondanom papjaimnak. Vannak most is, akik arra kényszerítenek, hogy bűnnel bemocskolt lelkükbe térjek be. Mindig voltak és lesznek Júdások, árulók köztük! Szentségtörők! És mit okoznak ezek azoknak a lelkében, akik tudnak bűneikről és látják áldozni őket! Igaz, „szükséges, hogy botrányok legyenek, de jaj a botránkoztatónak!”

Ó te, aki szeretsz Engem, imádkozz, engesztelj ezekért, hogy ne mindnyájan vesszenek el, akik elárultak Engem. Borzasztó a sátán harca ezekért a lelkekért!”

„Ó Uram, Te elárult, megvetett, megsebzett Szív! Áldd meg papjaidat, hogy ne legyenek árulókká! Adj az árulóknak egy csepp Vért megsebzett Szívedből, hogy megsiratva árulásukat Hozzád térjenek! Odatartom lelküket a kereszted alá, hogy rájuk folyjon Véred tisztító patakja.”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

VIII állomás
JÉZUS találkozik a síró asszonyokkal

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Anyák jönnek gyermekeikkel a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGHEZ.

„Ó engedjétek Hozzám a kicsinyeket! Miért nem hoztok minden gyermeket Hozzám? Nincs nagyobb öröme a Szívemnek, mintha ezeknek a kis ártatlanoknak a lelkébe térhetek be!

Nekik adatott a hatalom, az ATYA Szívét megindítani, haragját lecsillapítani. De milyen kevesen jönnek Hozzám! Ne tartsátok vissza őket azért, mert keveset tudnak. A hitük és a szeretetük nagy! Tudják ki az, Aki a szívükbe jön. Ez elég!

Áldottak vagytok ti anyák, akik elhozzátok Hozzám gyermekeiteket! De jaj azoknak, akik ellenem uszítják őket! Ezekből a gyermekekből lesznek azok, akik meg akarnak semmisíteni a Szentostyában! Ha látjátok a megsemmisítés borzalmát, „ne rajtam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken!”

De akiket Hozzám hoztok, azokból fog az Egyház új fényben feltámadni!
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

IX állomás
JÉZUS harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Harmadszor az új pogányok hitetlensége lök el az OLTÁRISZENTSÉGBEN.
Látod, amikor mennybemenetelem után a zsidók elutasítottak, apostolaim a pogányok közé vitték szent Igémet és Engem a Kenyérben. Mennyi örömem telt azokban, akik hittek az ő szavukra!
Új népet választottam: az Egyházat. És ez elterjedt az egész földön. Amikor az OLTÁRISZENTSÉGBEN ünnepélyesen hordoztak körmenetben az utcákon, reszketett a pokol! Mindent megáldottam, amerre mentünk.

De most az ördög új eszközöket talált ki, hogy ezt megakadályozza! A kereszt botránnyá lett a keresztények számára! A „felvilágosodott” embernek nem kell a kereszt, nem kell az OLTÁRISZENTSÉG! Hogyan is hihetne Benne? A keresztrefeszítés nem volt olyan fájdalmas, mint amit az OLTÁRISZENTSÉGBEN szenvedek el!

Vigasztaljatok meg hitetekkel, szeretetetekkel! – Szeretsz? Szeress jobban! Úgy, ahogy Én szeretlek titeket! Imádásoddal, szereteteddel, áldozataiddal hozd vissza nekem ezeket az új pogányokat!
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

X állomás
JÉZUST megfosztják ruháitól

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Amikor megtestesültem, megfosztottam Magamat minden hatalmamtól. ISTEN létemre olyanná lettem, mint egy ember. Én Magam fosztottam meg Magamat Isteni hatalmamtól.
De az OLTÁRISZENTSÉGBEN még emberi hatalmamtól is megfosztottam Magamat. Még emberi alakomtól is. Mozogni sem tudom, amit az állatok is tudnak…, anyaggá lettem. Alacsonyabbrendű teremtmény alakját már nem is vehetném fel. Mindezt azért, hogy merjetek közeledni Hozzám.

A ti hitetekre van szükségem a hitetlenek megmentésére! Hány gyerek volt elsőáldozó, és többé Felém se néz! Gyertek Hozzám gyakrabban! Gyertek minden nap! Gyertek kétszer egy nap, hogy őket visszahozzátok Hozzám!”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…

________________________________________

XI állomás
JÉZUST keresztre szögezik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Mit mondtam először, válaszul a kegyetlen keresztrefeszítésre? „ATYÁM, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”
És ma? A kereszteket már eltávolították a hivatalokból, iskolákból. Most az OLTÁRISZENTSÉG következik! A „mise”, amiben nincs átváltoztatás! A félreállított, üres tabernákulumok.

Végtelen szeretettel szálltam le az égből, ATYÁM öléből, annakidején, zsidó népemhez, hogy hirdessem az örömhírt és megváltsam őket bűneiktől. És mit kaptam köszönetül? A gyűlölettől lángoló követelést: „Feszítsd meg őt!” Meg akartak semmisíteni!

Végtelen szeretettel jövök minden nap keresztény népemhez az OLTÁRISZENTSÉGBEN, hogy velük legyek és Isteni élettel tápláljam őket. És mit kapok köszönetül? Közömbösséget, unatkozást, megvetést, gyűlöletet! Tanításomat elferdítik, a tabernákulumokat félreállítják, kivesznek a gyerekek szívéből. Meg akarnak semmisíteni.

Az ördög Istent az égben nem tudja megsemmisíteni. De az emberek szívében meg tudja semmisíteni a bűnnel. A gyerekek szívében hitetlenséggel, gyermekgyalázással.

Az OLTÁRISZENTSÉGET is meg tudja semmisíteni. A tabernákulumokból kivetteti neki szolgáló híveivel a Testemet és megszentségtelenítteti.
Ezeket a bűnöket csak imával, böjttel, lemondással lehet kiengesztelni! Hol találok áldozatos lelkeket?
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

XII állomás
JÉZUS meghal a kereszten

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A kereszten az volt a legnehezebb, amikor az ATYÁTÓL elhagyatva éreztem magam. „ISTENEM, ISTENEM, miért hagytál el engem?” – De ez csak rövid ideig tartott, és a halál megszabadított minden szenvedéstől.

De most Eucharisztikus testemmel egész a világ végéig keresztre vagyok feszítve. A világ keresztjére! A Föld lett a keresztem, amire rászögeztek, hogy megsemmisítsenek. Ki vagyok feszítve az egész Földre!
Ahogy megígértem a bűnbánó rablógyilkosnak: „Még ma velem leszel a paradicsomban”, úgy megbocsátanék most is a legnagyobb bűnösnek is, ha csak megbánná bűneit.

Ó segítsetek engesztelésetekkel, áldozataitokkal, imáitokkal ezeket a bűnösöket megmenteni! Hisz tudjátok: „Egy megtérő bűnösön nagyobb öröm van a mennyben, mint 99 igazon”, akik igaznak képzelik magukat, és azt hiszik, nincs szükségük megtérésre.
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

XIII állomás
JÉZUST leveszik a keresztről

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Halálom után átszúrták a Szívemet. VÉR és VÍZ folyt ki belőle. Longinuszra spriccelt, és meggyógyította beteg szemét és pogány lelkét. Áldozati Bárány voltam a világ bűneiért.

Ma is Eucharisztikus áldozati Bárány vagyok a világ bűneiért. Minden oltáron mindig megújítom áldozatomat. Szüntelenül folyik a Vérem! A ti üdvösségetekre, bűneitek bocsánatára, vagy ítéletetekre, ha nem különböztetitek meg a közönséges tápláléktól.
Mennyi Vérem loccsan a földre naponta! Hanyagságból, nemtörődömségből, gyűlöletből. Oltáriszentségi Testemnek mennyi morzsája hull a földre, és taposnak rá gondtalanul. Minden csepp földre hullott Vérem engesztelést kíván! Az angyalok eltakarják arcukat. Imádással vesznek körül minden földre hullott ostyarészecskét, minden csepp szent Vért. De Vérem értetek hullott! Meggyalázását csak ember engesztelheti ki! Csak emberi imádás, áldozat, szenvedés!

„Ó Uram, jegyesem, kedvesem, szerelmem! Olyan szegény és gyönge vagyok! Hogyan engeszteljem ki ezt a sok szentségtörést? Nem tudok mást, mint a TE Véredet felajánlani elégtételül, ahogyan az angyal tanította a fatimai gyerekeknek.”
(rövid csend)

Miatyánk…
Üdvözlégy…
________________________________________

XIV állomás
JÉZUST sírba helyezik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Amikor levettek a keresztről, és Anyám ölébe fektettek, megpihentem. A sírban sem bántott már senki, csak őriztek. De már nem volt hatalmuk fölöttem.

De most Eucharisztikus Testemet kényszerítik bűnös lelkekbe betérni. A halálos bűnnel terhelt lélekben darabokra szakítva feszítenek keresztre! Mennyivel szívesebben születnék újra és engedném Magamat keresztre feszíteni! Olyan nekem a szentségtörő lélekben, mintha a pokol tüze égetne. Ott kell lennem, ahol az ördög az Úr! Vele egy lélekben, vele együtt, mint a pokolban. Szétmarcangolja a pokol tüze ártatlan Testemet!

És mindezt tudtam előre és vállaltam. Értetek! Hogy táplálhassalak, Istenivé változtassalak. Ó használjátok fel ezt a lehetőséget! Vegyetek magatokhoz, imádjatok! Hosszabbítsátok meg együttlétünket a kitett OLTÁRISZENTSÉG imádásával! Hordozzatok szívetekben, miután magatokhoz vetettek! Ne szaladjatok rögtön el! Ne felejtkezzetek meg Rólam! Beszélgessetek Velem! Szeressetek. Adjatok hálát. Mondjatok el mindent, ami bánt, aminek örültök. Kérjetek! Mindent kérhettek. Kérjetek sokat! Hiszen végtelenül gazdag vagyok. Kérjetek kegyelmeket másoknak, mindenkinek!

Imádjatok mindenki helyett, mindenkiért és mindenki nevében! Ajánljátok fel kiontott VÉREMET, szent sebeimet az ATYÁNAK mindenkiért, mindenki helyett és mindenki nevében! Csak ez mentheti még meg a világot!

„ÖRÖK ATYA!
Fölajánlom Neked, a TE mindenekfölött szeretett FIAD, a mi Urunk JÉZUS KRISZTUS Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül mindazért a sértésért, hanyagságért és szentségtörésért, amit a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉG ellen elkövetnek.
A fájdalmas Szűz közbenjárására kérünk, térítsd meg a szegény bűnösöket és mentsd meg a haldoklókat! Ámen.”

(rövid csend)
Miatyánk…
Üdvözlégy…

http://metropolita.hu/2011/04/14/eucharisztikus-keresztut/

Keresztút Jézussal

< Mária Julianna lelki naplója alapján >

„1998 decemberében diktálta Jézus (Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet, 197-200. oldal)”

„1999. december 10-én, pénteken a templomban, a tabernákulum előtt igen nagy vágyam volt, hogy a keresztutat imádkozzam. Hőn imádott Jézusom azt kérte, hogy írjam le, ugyanis Ő imádkozta a lelkemben.” (Mária Julianna lelki naplója III. kötet 179-181. oldal)

„1999. december 28. Egész napos Szentségimádás volt templomunkban. A legnagyobb örömömre végig hőn imádott Uram legszentebb színe előtt imádkozhattam. Ekkor mondta Jézusom ezt a keresztutat: Jézus: “Jöjj, kövess végig a keresztúton! Mindazok, akik Engem követnek, bebocsátást nyernek örök dicsőségembe. Mert ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is, hogy aztán Én szolgáljak fel neki egy örökkévalóságon keresztül.”  (Mária Julianna lelki naplója III. kötet 181-184. oldal)

„2009.­május1., első ­pénteken,­ délután ­3­ órakor,­ a­ kegyelem ­órájában itthon­ a­ keresztutat­ imádkoztam. ­Ekkor az­ Úr­ Jézus­ ezeket­ az elmélkedéseket­ mondta­ a­ lelkemben” (Mária Julianna lelki naplója VIII. kötet 155-157. oldal)

†

 „1999. szeptember 3-án, első pénteki szentmisén szentáldozás után a Szentlélek így imádkozta bennem a keresztutat” (Mária Julianna lelki naplója III. kötet 174-178. oldal)

I. Pilátus halálra ítéli Jézust

”Ma is elítél e világ. Nincs Isten. – mondják, mert ha lenne, nem tűrné ezt a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve. Ártatlanul. Magamra vettem a ti bűneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban osztoznak. Már előre megmondtam nektek: Gyűlölni fognak titeket az Én nevemért. Nem különb a szolga az ő Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is.  Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

“Halálra ítéltek. Az Én halálom által éltek. “Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” (Ján.18;14.) Én vagyok az Áldozat, az isteni Bárány, Akinek leölése  árán nyertetek örök életet.”

“Ne fájjon neked az, ha elutasítanak, megvetnek, sőt kigúnyolnak és kiközösítenek Énmiattam! Engem halálra ítéltek a te lelked üdvösségéért.”

„Halálra­ ítéltek­ Engem­ a­ ti­ bűneitekért.­ Nemsokára­ titeket­ is halálra­ ítélnek,­ mert­ az­ Én­ követőim­ vagytok.”

†

“Jézusom bocsáss meg, amikor másokban Téged ítélünk el. Kérünk, add, hogy az ítéletet meghagyjuk Neked, az örök Bírónak. Mi pedig kicsiny gyermekek legyünk, és Szent Szíved szeretetén pihenjünk meg.”

II. Jézus Vállára veszi a keresztet

”Ma is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bűne az Én vállamat nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok.  A szívekben kihalt a szeretet, megkeményítette a gyűlölet. Vérkönnyeket ejtek azok miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”

“Magamra vettem a te bűneidet. Mindnyájatokét, az egész világét. Én adtam érte elégtételt. Azért, amit el sem követtem. Ti helyettetek.”

“Vedd fel keresztedet minden nap! Kérd Tőlem, hogy szeresd, mert csak így tudod hordozni. Én nagyon szerettem, mert a te örök életedet láttam benne. Te is lásd be, hogy egyedül a kereszt által jutsz be az üdvösségre, és ha kitartasz hordozásában, más lelkekkel is megjutalmazlak érte.”

„Magamra­ vettem­ értetek­ a­ keresztet.­ Ti­ is­ magatokra­ veszitek mások ­terhét­ Énértem.”

†

“Jézusom kérünk, segíts, hogy a Te erőddel vegyük vállunkra keresztünket, életünk minden pillanatában. Soha ne felejtsük el, hogy Téged a földön, a kereszten találunk meg. Te elválaszthatatlan vagy ebben a világban a kereszttől. Kérünk, add, hogy a keresztben Téged szeressünk, és magasztaljunk azért, hogy a mi keresztünket, amelyet Tőled kaptunk, a Te isteni bölcsességed és szereteted alkotta meg, hogy ezáltal az örök üdvösségre vezessen bennünket.”

III. Jézus először esik el a kereszttel

”Első esésemet a kegyelem állapotában élő, de bukdácsoló gyermekeim miatt kellett elszenvednem. Még ők is, akik a legtöbb talentumot kapták, vissza-visszaesnek bűneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és más efféle bűnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán megengedem, hogy ők is hasonló bűnök áldozataivá legyenek – és ez igen nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul esik, másoknak is fáj, amikor ők ugyanezt a bűnt elkövetik.”

“Elestem, hogy titeket felsegítselek. ”

“Ha elesel, ne csüggedj el! Ne add fel a reményt! Harc a földi lét, állandó küzdelem. A legnagyobb ellenfél te magad vagy. Ha önmagadat legyőzted, mindent megnyertél. Adj oda mindent Értem, még az életedet is! Akkor Én adok neked új életet, örökké tartót, boldogot.”

„Első­ esésem­ azért­ volt,­ hogy­ titeket­ felsegítselek. ­Ti­ is­ segítsétek­ fel­ mindazokat­ a­ bűnből,­ akiket­ elétek hozok.”

†

„Jézusom köszönjük, hogy Te akkor is szeretsz, amikor Ellened vétkezünk. Te mentegetsz: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Te mindig mellettünk állsz, és kinyújtod felénk, értünk átszegzett drága szent megváltói Kezed.” 

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával

“Szent  Anyám minden gyermekét kézen fogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ő imája esdi ki számotokra a szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden kérését teljesítem.”

“Nézd Anyámat, a Szentet! Mily fájdalmas. A lelke vérzik. Ez sokkal nagyobb kín, mint bármi más.”

“Nézd Anyámat! Ő a te Anyád is. Veled megy, fogja a kezed. A legnagyobb akadályt Ő hárítja el az utadból. Az Ő lába tiporja el az őskígyó fejét. Különben megmarna, és meghalnál örökre.”

„Édesanyám­ megvigasztalt­ Engem.­ Nektek­ adtam­ Őt,­ hogy titeket­ is­ megvigasztaljon.”

†

“Jézusom köszönjük, hogy égi Édesanyánk bennünket is végigkísér életünk keresztútján. Ő a mi Fényünk, Akinek Szeplőtelen Szívében meglátunk Téged. Ő fogja meg gyönge kezünket, és elvezet Hozzád.”

V. Cirenei Simon segít Jézusnak

“Imádkozzatok ellenségeitekért!  Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat.  A legnagyobb győzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a rossztól, és a jó útra tér. Az igaz, hitből fakadó ima megkapja ezt a jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több áldozatot, és minden gyűlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak beszéljetek! Én meghallom, sőt megadom, amit kértek.”

“Jöjj! Segíts! Szükségem van rád! Meg akarom osztani veled keresztemet, hogy egykor ugyanígy megosszam veled dicsőségemet.”

“Nézz Rám, milyen szánalmas állapotba kerültem irántad való szeretetem miatt! Ne légy közömbös, mint a többiek! Gyere! Veled akarom ma megosztani keresztemet. Keresztemmel együtt neked adom társaságomat. Figyelj Rám! Sugárzik Belőlem a szeretet. Vedd át ezt a lángot! Légy izzó fénycsóva! Szeress az Én szere- tetemmel mindenkit! Így könnyű lesz a másokért hordozott kereszt. Így térsz meg a leggazdagabban országomba.”

„Amikor­ már­ teljesen­ kimerültem,­ Cirenei­ Simon­ segített­ vinni a­ keresztet.­ Mellétek­ is­ adok­ segítőket,­ hogy beteljesítsétek örök­ tervemet.”

†

“Jézusom köszönjük, hogy adtál keresztet. Kereszted megóv a bűntől, és utat mutat Hozzád az égbe. Köszönjük, hogy kegyelmedből szeretjük keresztünket. Azért szeretjük, mert Tőled kaptuk. A keresztünk iránt való szeretet megtanít arra, hogy Neked egész életünkben engedelmeskedjünk.”

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

“Ti, akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bűn rabságában sínylődő testvéreitekért – Irántam való szeretetből, mind Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendőjére Szent  Arcom képét rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az Én képmásaimmá váltok.  A dicsőséges Szent Pállal kiáltsátok örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”

“A kendő. Rajta Szent Arcom képmása. A lelked a kendő, azon akarom hagyni Szent Arcom képét, de csak akkor tudom, ha te is azonosulsz Velem, ahogy Én tettem, amikor a te bűneidet a vállamra vettem.”

“Nézd eldeformált véres Arcomat! Ma tőled várom, hogy enyhíts szenvedésemen, amelyet helyetted, érted vállaltam. Légy bátor! Ne félj a csőcseléktől! Jöjj Hozzám, ha kell akár az életed árán is! Én Mindenható vagyok. Mulandó életed helyett örökké tartót adok.”

„Veronika­ mély­ részvéttel­ volt­ Irántam.­ Ti­ is­ legyetek­ részvéttel­ bajba­ jutott,­ szükséget­ szenvedő­ felebarátaitok iránt.­ Engem lássatok­ mindegyikben!”

†

“Jézusom tőlünk is a résztvevő, segítő szeretetet kéred. A szeretetből fakadó jó cselekedeteket. Szeretet nélkül nincs értéke, de ha Irántad való szeretetből segítünk másoknak, a Te örömöddel jutalmazol érte.” 

VII.  Jézus másodszor esik el a kereszttel

“A világban elburjánzott a bűn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én szenvedéseimből merítsetek erőt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”

“Másodszor is elestem. Azért, hogyha visszaesel, újra felemel- jelek. Mély verem a bűn. Vigyázz! Elesni veszélyes!!!”

“Nem baj, ha újra elestél. Ez velejárója a vándorlásnak. Zarándok vagy a földön. Tőlem jöttél, és Hozzám kell vissza- érkezned. Atyám már tárt karokkal vár. Csak egy a fontos, hogy Őhozzá érkezz.”

„Amikor­ másodszor­ estem­ el­ a­ kereszttel,­ ezt­ a­ megátalkodott bűnösökért­ tettem.­ Engeszteljetek­ értük,­ hogy felkelvén­ gyengeségükből,­ megerősödjenek­ a­ hitben,­ és­ életszentségre­ jussanak!”

†

“Jézusom, Te már előre láttad, hogy újra el fogunk esni. Jól ismered gyöngeségeinket. Mégsem ítélkezel fölöttünk, hanem újra felénk nyújtod segítő szent Kezed.” 

  

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

“Ó mennyire időszerűek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt! Sirassátok és bánjátok meg bűneiteket, hogy enyhítsétek vagy elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)

“Engem sirattok?! Akkor sírjatok, mielőtt vétkeznétek! Akkor gyümölcsözőek könnyeitek.”

“Sírsz? Bizony van miért. Te is megszomorítottál. Érted is hullattam könnyeket. Keresztáldozatomhoz a te bűneid is hozzájárultak. Jól teszed, ha sírsz. Sirasd csak meg minden bűnödet! Egész földi életedben ez a legfontosabb cselekedeted. Ezzel szerzed Nekem – és majd magadnak is – a legnagyobb örömöt.”

„Az­ asszonyok­ Engem­ sirattak,­ miközben­ Én­ az­ ő­ bűneik­ miatt szenvedtem.­ Ne­ kövessetek­ el­ bűnt,­ mert­ Én misztikusan­ a világ­ végéig­ szenvedek­ minden­ bűn­ miatt.”

†

“Drága Jézusom. Most különösen időszerűek szavaid: Bánjátok meg gonosz tetteiteket! Sirassátok meg bűneiteket! A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat! Ott belül, a lelketekben változzatok meg! Tisztuljatok meg értetek kiontott Véremben, a bűnbánat szentségében! Csak az ilyen lelkekbe vágyom bemenni a szent- áldozásban. A bűntől undorodom.” 

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

“Amikor a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja: ekkora bűnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma felülmúlja a világ összes bűnét!”

“Harmadszor is elestem, hogy a legmélyebb szakadékból is kimentselek. Hányszor kell még elesnem, hogy végre ne vétkezzetek?!”

“Újra elestél. Visszazuhantál bűneid vermébe. Pedig most fogadkoztál, miközben sírtál. Nézd! Itt vagyok. Utánad jöttem. Gyere, kapaszkodj a Kezembe! Fölviszlek a napra, az üde zöld pázsitra. Hisz Én vagyok a te Üdvözítőd, Gyógyítód, Megmentőd. Jöjj, ott várlak a gyóntatószékben! Papom keze által Én oldozlak fel. Mindent Nekem mondasz. Ne hallgass el semmit, mert csak attól szabadulsz meg, amit megvallottál.”

­Jézus­ harmadszor­ esik­ el­ a­ kereszt­ súlya­ alatt „Harmadik­ elesésem­ a­ vesztükbe,­ a­ kárhozatba­ induló­ lelkekért volt.­ Ha­ ilyeneket­ láttok­–­sajnos­ sok­ van­–,­ teljes­ szívetekből imádkozzatok­ értük,­ és­ ajánljátok­ fel­ magatokat engesztelő áldozatul.­ Ezzel­ sok­ lelket­ mentetek­ meg­ az­ örök­ kárhozattól.”­

†

“Mi mindig bukdácsolunk. Elesünk. Sőt, mélyre zuhanunk. De Te sohasem fáradsz bele Urunk, hogy leszállj értünk akár a legmélyebb szakadékba, hogy válladra vedd, és felhozd az egy elveszettet, akiért Véreddel fizettél váltságdíjat. Azt hiszem, hogy a menny örökkévalósága is kevés ahhoz, hogy Neked eléggé hálát adjunk.” 

X. Jézust megfosztják ruháitól

“Ma is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal mezítelenre vetkőztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és a szegénytől még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj, lesz nekik, amikor elszámoltatom őket!“

“Itt állok csupaszon, nevetségesen. Mert ti eltékozoltátok Tőlem kapott hótiszta ruhátokat. Helyettetek lettem gúny tárgyává. Ti miattatok röhögnek Rajtam.”

“Mezítelen vagy. Miért nem öltözöl fel? A keresztségben fehér ruhát adok, menyegzős köntöst. De neked kell felvenni. Nélküled nem megy. Nem tanítottak meg a legfontosabbra, amely értelmet adna életednek. Helyette hiábavalóságokkal töltötték meg agyad. Gyermekem, jöjj! Én vonzalak. Én az utolsó órában is felfogadlak. Siess, mert nem tudod, meddig jöhetsz!”

„Levetkőztettek,­ hogy­ ezzel­ is­ megalázzanak.­ Ti­ öltöztessetek fel­ azáltal,­ hogy­ szemérmesen­ öltözködtök,­ és megtartjátok­ a szent­ tisztaságot!”

†

“Amikor megkereszteltek, ránk adtad megszentelő kegyelmed hófehér ruháját. De mi hagytuk rászedni magunkat, mint Éva anyánk. Hiszékenyen szóba álltunk a kígyóval. El is veszítettük hófehér köntösünket. Hogyan szerezhetnénk vissza? Fussunk! Jézus vár ránk a gyóntatószékben. Szent Vérével mossa hónál tisztábbra, napnál ragyogóbbra lelkünket. A sátán megszégyenül, és tehetetlenül menekül.”

 

XI. Jézust a keresztre szegezik

“Ma is keresztre szegeznek Engem. Sok bűnös ember lelkében vívom haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha megátalkodottságukban találja őket a halál, örökre elragadja.”

“A keresztre szegeztek. Az irántatok való szeretet szegeivel. Szeretetem győzött le Engem. Szeretetből adtam oda életemet értetek. Szeressetek viszont! Könyörögve kérlek benneteket!”

“Jöjj, még van hely keresztemen! Pontosan itt, Mellettem. Tagadd meg vágyaidat! Mondj ellene a bűnnek! Helyette százszor annyit kapsz, és az örök életet. Nézd! Én ártatlanul miattad ide jutottam. Add hát te is életedet Értem! A vértanúság nagy kegyelem. De csak annak adhatom, aki elfogadja.”

„A­ keresztre­ szögeztek­ Engem­ a­ ti­ üdvösségetekért.­ Csak­ úgy tudjátok­ elnyerni­ az­ örök­ életet,­ ha­ teljes önmegtagadásban éltek,­ és­ hordozzátok­ Értem­ a­ keresztet.”

†

“Jézust a világ végezetéig keresztre szegezik a bűnös emberek a lelkükben. Mi keresztények, soha ne akarjunk mást látni, mint Őt, az Ő Szent Vérétől áztatott drága Szent haldokló Testét a keresztfán! Kérjük kegyelmét, hogy legalább részben fogjuk fel, mekkora árat fizetett a lelkünkért. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy sokkal nehezebben tud rászedni a sátán. Bűnt soha el ne kövessünk, és vigyázzunk, hogy ne is botladozzunk!” 

XII. Jézus meghal a kereszten

“Meghaltam mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól, ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelő áldozatul!”

“Meghaltam, hogy ti éljetek – Énáltalam.”

“A földön minden mulandó. A te életed is. Jobb, ha már jó előre meghalsz e világnak, és minden csábításának. Akkor nem ér váratlanul, és biztos helyed lesz a mennyben.”

„Meghaltam­ értetek­ a­ kereszten.­ Ti­ is­ haljatok­ meg­ a­ bűnnek, és­ akkor­ feltámadtok­ az­ örök­ életre.”

„Drága jó Jézusom! Miértünk haltál kínhalált. Irántunk való végtelen szereteted vitt fel a Golgotára. Kérünk, adj nekünk is a Te lángoló szeretetedből, hogy viszontszerethessünk Téged, és Irántad való szeretetből mindig ellene mondjunk a bűnnek. Mi is meghaljunk a világ összes élvezetének, és egyedül a Te Szíved szeretetének édességét birtokoljuk, és egész életünkben csak Neked szolgáljunk.”

XIII. Jézus Testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

“Szent  Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ők a bűnben raboskodó – bár testben még élő, de lelkileg halott gyermekek. Őértük hullatja véres könnyeit. Őértük jelenik meg a föld minden táján, hogy anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihűlt kőszíveket, és feltámassza lelküket az örök szeretetre.”

“Nézd a fájdalmak Anyját! Íme, a te Anyád. A te, és mindnyája- tok vétke tette ezt Vele. Ővele, Aki bűnt soha nem követett el. Aki mindhalálig megmaradt Tisztának, Szűznek és Szeplőtelennek. Tiszteld Őt! Azonosulj Vele fájdalmas kínszenvedéseiben! Sirasd meg bűneidet, amelyek miatt Én a fájdalmak Férfija lettem”!

“Tiszteld Anyámat! Ő a tiéd is, hisz a legfájdalmasabb haláltusámban adtam Őt neked. Ő ezt komolyan veszi. Támogat, kísér, szeret. Ha viszontszereted, elvezet akaratom megtételére. Neked is azt mondja, amit Kánában: Tedd meg, amit Jézus mond! Karjaiban mindig menedékre találsz.”

„Amikor­ levettek­ a­ keresztről,­ Szent­ Anyám­ fogadott­ az­ ölébe. Ti­ is­ fogadjatok­ Engem­ a­ szívetekbe­ minden szentáldozáskor olyan­ nagy­ szeretettel,­ ahogyan­ ezt­ Ő­ tette.­ Kérjétek­ meg­ Őt, tanítson­ meg­ titeket­ Engem szeretni.­ Kérjétek­ el­ az­ Ő Szeplőtelen­ szeretettől­ lángoló­ Szívét!”

†

“Fájdalmas Szűzanyám! Csak a könnyeid ömlenek némán. Sokba került Neked a mi megváltásunk. Te, az Úr alázatos Szolgáló- leánya ezt is elfogadtad. Odaadtad Őt, Akit teljes Szívedből szerettél. Őt, a legkedvesebbet, a legdrágábbat, a legédesebbet. Őt, a Te Egyetlenedet, Aki szűzi tiszta Testedből öltött Testet. Akit a világra szültél, Akit dajkáltál, Akivel a gyilkos Heródes elől menekültél. Miért?… Azért, hogy teljesítsd az Atya akaratát. Azért, hogy most lemondj Róla, a Legkedvesebbről, az Egyetlenről. És Őhelyette megkaptál minket, esendő nyomorult bűnösöket, hogy véres könnyeket hullass értünk. A világ minden tájára eljössz, hogy figyelmeztess:”Tartsatok bűnbánatot! Imádkozzatok! Szeressétek a végtelenül megsértett jóságos Atyát!” Bárcsak meghallgatnánk szavad, és ne okoznánk csalódást Neked! 

XIV. Jézus Holttestét sírba teszik

“Ó mily nagy volt Szent  Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek! Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen, vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi gyermekeinek tengernyi bűnét látva állandóan, véget nem érően könyörög értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az örök kárhozattól.”

“Meghalt, elernyedt Testemet sírba helyezték. Tanítványaimat kétely gyötörte. Csak Szent Anyám Szeplőtelen Szíve világított, mint az élő hit lobogó mécsese. Vajon hiszel-e Bennem, a Mindenhatóban, amikor kudarcok érnek? Ki tudod- e mondani élő hittel: Atyám, ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te? (Mk.14;36.) Pedig itt kezdődik a Krisztus-követés.”

“Tested, amelyet most annyit kényeztetsz, hamar sírba kerül. Inkább jöjj, töltekezz fel szentségeimmel! Meríts Belőlem erőt, hogy aztán másokban Engem szolgálj! Csak így tudlak majd megjutalmazni szeretetedért.”

„Amikor­ sírba­ helyeztek,­ Szent­ Édesanyámat­ csak­ az­ tartotta életben,­ hogy­ hitte:­ harmadnapra­ feltámadok.­ Ti is,­ amikor nagy­ fájdalom­ nehezedik­ a­ szívetekre,­ higgyétek,­ hogy­ egyszer minden­ elmúlik,­ és­ a­ mennyben, örök­ boldogságban­ fogtok élni.”

†

Drága Szűzanyám! Már holtan sem lehet a Tiéd Szent Fiad. Elnyeli Őt a sírkamra. Ha az isteni erő nem támogatna, beleszakadna szeretettől lángoló Szeplőtelen Szíved. De ahol a keserűség, ott segít a kegyelem. A Te hited a legerősebb: Meglátod Őt harmadnapra. De addig… Ez a legkínzóbb várakozás!” 

XV. Jézus halottaiból föltámad

“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bűnökkel terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor.  Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor beteljesedik prófétám szava:…ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz.2;4-5.)

“Feltámadtam. Legelőször Anyámnak jelentem meg, hogy szerető csókommal megvigasztaljam, megörvendeztessem Szeplőtelen Szívét. Életének legnagyobb boldogsága ez a találkozás volt. Aztán megjelentem Mária Magdolnának, majd a még mindig kételkedő apostolaimnak. Ha ti úgy láttatok volna; halálra gyötörten, sebekkel borítva, vérrel áztatva, latrok között keresztre szegezve; vajon elhittétek volna, hogy Én az Isten Fia vagyok? Vigyázzatok, ne ítéljétek el apostolaimat!”

“Neked is ezt akarom mondani: Jöjjetek Atyám áldottai! Országom nyitva áll, de csak az igazak előtt. Helyet készítettem neked is. Tudod hogyan? Ott a Golgotán, keresztre szegezve, Véremet ontva, a legkínzóbb haláltusában haldokolva. Utolsó sóhajommal feléd kiáltottam: Szomjazom! Add Nekem az életedet, és Én feltámasztom!”

†

“Feltámadott! Él! Örökkön örökké él!!! Beteljesítette ígéretét. Ő mindig beteljesíti, mert Ő igaz. Ő a mi Reményünk. Mert ígérete nekünk is szól. Nem nyelnek el a sírnak hantjai. Csupán földi ruhánktól, testünktől szabadulunk meg. A lelkünk él, és a testünk is fel fog támadni; és ujjongva fogja hirdetni Isten irgalmát örökkön örökké!” 

 http://nagyfigyelmeztetes.hu/2011/03/keresztut-jezussal-nyomtathato-formatum/

Az Élet Igéje - 2011. április

„ Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” (Mk 14,36) ... ...  

Jézus az Olajfák hegyén volt, a Getszemáni kertben. Elérkezett a várva-várt óra, egész életének kulcspillanata. Földre borult, és bensőséges bizalommal atyjának nevezve Istent, hozzá fohászkodott, hogy ne kelljen „kiinnia a kelyhet”[1], vagyis szenvednie és meghalnia. Azt kérte, hogy múljon el ez az óra, aztán mégis teljesen az Ő akaratára hagyatkozott:

„Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!”

Jézus tudta, hogy szenvedése nem a véletlen műve, és nem egyszerűen emberi döntések következménye, hanem Isten terve. Az emberek ítélik el és utasítják őt vissza, de a „kehely” Isten kezéből származik.

Jézus azt tanítja, hogy az Atyának mindnyájunkról van egy szeretetterve, hogy személyes szeretettel szeret, és ha hiszünk a szeretetében, és válaszolunk rá – ez ugyanis a feltétel –, akkor Ő mindent a javunkra fordít.

Jézus életében semmi nem történt véletlenül, még a szenvedés, még a halál sem. Ezt követte a feltámadása, amit ebben a hónapban ünneplünk.

A feltámadt Jézus példájának kell fénylenie a mi életünkben is. Mindent, ami bekövetkezik, ami történik, vagy ami körülvesz bennünket, ami fájdalommal tölt el, úgy kell látnunk, mint a szerető Isten akaratát, vagy mint amit Ő megenged, mert azzal is szeret bennünket. Így minden értelmet nyer. Felfedezzük, hogy minden végtelenül hasznos: az is, ami érthetetlennek, ami képtelenségnek tűnik az adott pillanatban, sőt az is, ami olyan halálos aggodalommal tölt el, mint amit Jézus élt át. Elég, ha az Atya szeretetébe vetett teljes bizalommal ismételjük Vele együtt:

„Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!”

 Az Ő akarata az, hogy éljünk, hogy örömmel adjunk hálát neki az élet ajándékaiért. Nem úgy van, mint ahogy sokszor mi gondoljuk: nem rendelkezés, hogy bele kelljen törődnünk, bármennyire fájdalmas is, és nem életünk monoton cselekedeteinek elszórt ismétlődése.

Isten akarata az a hang, amely folyton megszólít és hív; az a mód, ahogyan Isten kifejezi szeretetét, hogy nekünk adja az Élet teljességét.

Leginkább a Naphoz lehet hasonlítani: sugarai az Ő akarata, velük szól mindnyájunkhoz. Mindenki a saját sugarán halad, amely különbözik a mellette lévő sugártól, de mindegyik a Nap sugara, Isten akarata. Mindannyian egyetlen akaratot teszünk, Istenét, de ez mindenki számára különböző. Azután a sugarak minél közelebb kerülnek a Naphoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Minél közelebb jutunk Istenhez azzal, hogy egyre tökéletesebben tesszük isteni akaratát, annál közelebb jutunk egymáshoz is, amíg végül mindnyájan egy leszünk.

Ha így élünk, akkor életünkben minden megváltozhat. Ahelyett, hogy csak azok felé fordulnánk szeretettel, akik rokonszenvesek, képesek leszünk odalépni mindenkihez, akit Isten akarata mellénk állít. Ahelyett, hogy a számunkra kedves dolgokat keresnénk, tudni fogjuk azt választani, amit Isten sugall nekünk. Ha megpróbálunk ráfeszülni az isteni akaratra, ami az adott pillanatra vonatkozik („amit te akarsz”), el tudunk majd mindentől szakadni, még önmagunktól is („ne az legyen, amit én akarok”). Így teszünk majd, annak ellenére, hogy nem az elszakadást keressük, hanem egyedül Istent; örömünk pedig teljes lesz. Elég, ha belemerülünk az adott pillanatba, és teljesítjük az Ő akaratát a jelenben ezt ismételgetve:

„Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!”

Az elmúlt pillanat nem létezik már, az eljövendő nincs a birtokunkban még. Olyan ez, mint amikor vonaton utazunk: hogy célba érjünk, nem járkálunk fel és alá, hanem nyugodtan ülünk a saját helyünkön. Ugyanígy kell a jelen pillanatba helyezkednünk: az idő vonata halad magától. Istent csak a nekünk megadatott jelenben tudjuk szeretni, és úgy, hogy kimondjuk az erős, a teljes, a cselekvő igen szót az Ő akaratára.

Szeressük hát a mosolyt, amelyet adnunk kell, a munkát, amelyet el kell végeznünk, az autót, amelyet vezetünk, az ételt, amelyet el kell készítenünk, a tevékenységet, amelyet szervezünk, azt az embert, aki szenved mellettünk!

A próbatételek és fájdalmak sem tölthetnek el félelemmel, ha Jézussal fel tudjuk fedezni bennük Isten akaratát, a szeretetét irántunk. Sőt így imádkozhatunk:

„Uram, add meg nekem, hogy semmitől se féljek, mert mindaz, ami történik, nem más, mint a Te akaratod! Uram, add meg, hogy ne vágyjak semmire, mert nincs kívánatosabb, mint a Te akaratod!

Mi számít az életben? A Te akaratod.

Add, hogy semmi ne csüggesszen el, mert minden mögött ott van a Te akaratod! Add, hogy semmivel ne dicsekedjek, mert minden a te akaratod szerint van!”

                                                                                 Chiara Lubich

---

[1] vö. Mk 14,36

Az Élet Igéje - 2011. március

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”    (Lk 1,38)

Isten – ahogy Máriával tette – előttünk is fel akarja fedni, amit rólunk tervez, meg akar ismertetni az igazi lényünkkel. Mintha így szólna hozzánk: „Akarod, hogy belőled és egész életedből remekművet alkossak? Kövesd azt az utat, amelyet mutatok neked, és azzá válsz, aki mindig is voltál a szívemben. Mert én öröktől fogva elgondoltalak és szerettelek, kimondtam a nevedet. Azzal, hogy elmondom neked akaratomat, kinyilatkoztatom igazi énedet.”

Isten akarata tehát nem kényszer, amely korlátoz bennünket, hanem szeretetének, rólunk alkotott tervének a kinyilvánítása. Magasztos, mint Ő; vonzó és magával ragadó, mint az Ő arca: Isten önmagát ajándékozza nekünk. Akarata olyan, mint egy aranyszál, isteni vezérfonál, és át- meg átszövi földi és túlvilági életünket. Örökkévalóságtól örökkévalóságig ível: Isten elméjéből indul, végigvezet a földi életen, és a mennyországban folytatódik.

Hogy terve a maga teljességében megvalósuljon, ahhoz Isten a beleegyezést kéri éntőlem és tetőled, ahogyan kérte Máriától. Csak így valósulhat meg az az ige, amelyet kimondott rólam és rólad. Ezért hozzánk is eljut a hívás, mint Máriához, hogy így válaszoljunk:

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Természetesen nem mindig világos, hogy mi az Ő akarata. Ahogy Mária tette, kérnünk kell a fényt, hogy mi is megértsük, mit kíván tőlünk. Jól, teljesen nyitottan kell hallgatnunk Isten bennünk szóló hangjára. Ha szükséges, tanácsot kell kérnünk valakitől, aki segíteni tud. Ha viszont már megértettük az akaratát, mondjunk igent azonnal! Ha ugyanis felismerjük, hogy az Ő akarata a lehető legnagyobb és legjobb az életben, akkor majd nem beletörődéssel fogadjuk, amit meg kell tennünk, mint valami kötelességet, hanem örömmel, mint egy lehetőséget: így fogadjuk Isten akaratát, azt, hogy képesek vagyunk tenni, amit ő kíván, képesek vagyunk az ő tervei szerint élni, hogy megvalósuljon mindaz, amit elgondolt rólunk. Ez a legjobb és a legbölcsebb, amit tehetünk.

„Az Úr szolgálója vagyok” – Máriának ez a mondata egyben a mi szeretet-válaszunk is Isten szeretetére. Ezek a szavak tartanak meg, hogy forduljunk mindig Isten felé, hallgatva Őt, engedelmeskedve Neki; azzal az egyetlen vággyal, hogy teljesítsük akaratát, és így olyanná váljunk, amilyennek Ő szeretné.

Ennek ellenére néha előfordul, hogy képtelenségnek látszik, amit kér. Úgy tűnik, jobb lenne másként cselekedni, szeretnénk saját kezünkbe venni az életünket. Mintha egyenesen tanácsot akarnánk adni Istennek, és megmondani, hogy mit tegyen, és mit ne. De ha hiszek abban, hogy Isten a szeretet, és bízom benne, akkor tudom, hogy a javamat és mások javát szolgálja mindaz, amit nekem és a körülöttem lévőknek Ő készít.

Így tehát átadom magam, teljes bizalommal ráhagyatkozom akaratára, teszem azt egész valómmal, míg teljesen nem azonosulok vele, mert jól tudom: ha az Ő akaratát befogadom, Őt magát fogadom be, Őt ölelem magamhoz, belőle táplálkozom.

El kell hinnünk, hogy semmi nem történik véletlenül. Nem hiábavaló semmilyen örömteli, semleges vagy fájdalmas esemény, semmilyen találkozás, családi, munkahelyi vagy iskolai helyzet, fizikai vagy erkölcsi állapot. A különböző események, helyzetek vagy emberek Istentől küldött üzenetet hordoznak, és hozzájárulnak Isten tervének a megvalósulásához. Ezt a tervet lassan-lassan, napról napra fogjuk felfedezni, ha tesszük az Ő akaratát, mint Mária.

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Hogyan éljük tehát ezt az igét? Igent mondani Isten igéjére konkrétan azt jelenti, hogy minden pillanatban maradéktalanul és jól tesszük, amit kér tőlünk. Egészen bele kell merülnünk az adott tevékenységbe, elfelejtve minden mást, elveszítve azokat a gondolatainkat, vágyainkat, emlékeinket és tennivalóinkat, amelyek másra irányulnak.

Minden alkalommal, amikor Isten akarata fájdalmas, örömteli vagy közömbös számunkra, megismételhetjük: „legyen nekem a te igéd szerint”, vagy azt, amit Jézus tanított a Miatyánkban: „legyen meg a te akaratod”. Mondjuk ezt minden cselekedetünk előtt: „legyen nekem”, „legyen meg”. Így pillanatról pillanatra, darabkáról darabkára állítjuk össze életünk csodálatos, egyedülálló és megismételhetetlen mozaikját, melyet az Úr öröktől fogva elgondolt számunkra.

Chiara Lubich

Az Élet Igéje - 2011. február

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14) ..   ...  ...

Ez az ige Szent Pál himnuszának a szívében helyezkedik el, amit a keresztény élet szépségéről, újdonságáról és szabadságáról énekel: ez az élet a keresztség és a Jézusba vetett hit gyümölcse, amely teljesen Jézusba olt bennünket, és általa a szentháromságos élet dinamizmusába. Mivel egy és ugyanazon személlyé válunk Krisztussal, az Ő Lelkéből és Lelkének minden gyümölcséből is részesedünk, mindenekelőtt az istengyermekség ajándékából.
Pál ugyan a keresztények „fogadott fiúságáról” beszél, de csak azért, hogy megkülönböztesse a természetes fiúságtól, ami csak Isten egyszülött Fiát illeti meg.
A mi kapcsolatunk az Atyával nem pusztán jogi kapcsolat, mint az örökbe fogadott gyermekeké, mert gyökerében érinti a lényünket, megváltoztatja a természetünket, mintha újjászületnénk. Hiszen egész életünket egy új elv, egy új lélek járja át: Isten Lelke.
És vég nélkül énekelhetnénk Pállal a halál és feltámadás csodáját, hiszen a keresztség kegyelme műveli ezt bennünk.

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Ez az ige valami olyat mond el, ami szoros kapcsolatban áll keresztény életünkkel, és amibe Jézus Lelke hozta azt a dinamizmust, azt a „feszültséget”, amit Pál a test és lélek ellentétébe sűrítve fejez ki. Ugyanis a test szó alatt az egész (a test és lélek) embert érti, teljes törékenységével és egoizmusával, amely folyamatosan harcban áll a szeretet törvényével, sőt azzal a Szeretettel, amelyet Isten árasztott a szívünkbe.
Hiszen, akiket a Lélek vezet, azoknak minden nap meg kell vívniuk „a hit jó harcát”, hogy el tudják fojtani a rosszra törő hajlamokat, és a keresztségben megvallott hitük szerint tudjanak élni.
De hogyan?
Tudjuk jól, ahhoz, hogy a Szentlélek működjék, a mi részünkre is szükség van. Pál ezt az igét írva elsősorban arra gondolt, ami Krisztus követőinek a kötelessége: önmagunk megtagadására, harcunkra az egoizmus legkülönfélébb formái ellen.
De amikor meghalunk önmagunknak, az életet hoz, mert minden vágás, minden metszés, az önző énünkre kimondott minden egyes „nem” új fénynek, új békének és örömnek, szeretetnek és benső szabadságnak a forrása: a Lélekre kinyitott kapu.
Szabadabban hagyva szívünkben a Szentlelket, Ő egyre bőségesebben tud elárasztani ajándékaival, és tud majd vezetni az élet útjain.

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Hogyan éljük hát ezt az igét?
Egyre jobban tudatosítanunk kell a Szentlélek jelenlétét magunkban: végtelen kincset hordozunk, de ennek nem vagyunk eléggé tudatában. Rendkívüli gazdagság birtokában vagyunk, de ez többnyire kihasználatlan marad.
Hogy meghalljuk és kövessük is az Ő hangját, tudnunk kell nemet mondani mindarra, ami Isten akarata ellen van, és igent mondani az Ő akaratára. Nemet mondani a kísértésekre, határozottan ellenállva a rossz sugallatoknak; igent azokra a feladatokra, amelyeket Isten bízott ránk, igent a szeretetre minden felebarátunk iránt, igent a megpróbáltatásokra és nehézségekre, amelyekkel szembetalálkozunk.
Ha így teszünk, a Szentlélek fog bennünket vezetni, és keresztény életünknek ízt, érvényt, erőt, ragyogást ad, ami csak az ő hitelességének tulajdonítható.
Így a mellettünk lévők észre fogják venni, hogy nemcsak emberi családunknak vagyunk gyermekei, hanem Isten fiai.

Chiara Lubich

Életige 2000. június. Megjelent: Új Város 2000/6.

Miért álltok ellen a kegyelem közeledésének?

Azoknak címzem e sorokat, akiknek volt világosságuk, akiknek voltak előjogaik, akiket figyelmeztettek, akiknek könyörögtek, s akik nem tettek határozott erőfeszítéseket azért, hogy teljesen alárendeljék magukat Istennek. Figyelmeztetlek titeket, hogy féljetek attól, nehogy elkövessétek a Szentlélek elleni bűnt, s így - miközben erkölcsi közönybe süllyedtek - magatokra maradjatok, és sohase nyerjetek bocsánatot. Miért engeditek meg magatoknak, hogy továbbra is a Sátán iskolájába járjatok, és olyan tevékenységeket folytassatok, melyek lehetetlenné teszik a megtérést és a megújulást? Miért álltok ellen a kegyelem közeledésének? Miért mondjátok, hogy "Hagyj magamra!", hogy majd később kérjétek Istent, hogy adja nektek a vágyat, ami már addig is a tiétek volt?
Akik ellenállnak Isten Lelkének, úgy gondolják, hogy majd egyszer a "jövőben" meg fognak térni, amikor felkészültek arra, hogy határozott lépést tegyenek a megújulás felé; de a megtérés akkor már felül fogja múlni erejüket. A nekik adott világosság és előjogok szempontjából sötétségben lesznek azok, akik visszautasítják, hogy a birtokukban lévő világosságban járjanak.
Senki se tekintsen úgy a Szentlélek elleni bűnre, mint valami rejtélyes és meghatározhatatlan dologra. A Szentlélek elleni bűn az, amikor valaki kitartóan visszautasítja, hogy válaszoljon a megtérésre szólító hívásnak. Ha elutasítod, hogy higgy Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltódban, akkor a sötétséget szereted és nem a világosságot, azt a légkört szereted, amiben az első nagy hitehagyás is megtörtént. Ezt a légkört választod ahelyett a légkör helyett, mely az Atyát és a Fiút övezi, és Isten szabad választást enged neked. Azonban egyetlen lélek se csüggedjen el: a Mester egyetlen lelket sem enged elesni, aki küzd azért, hogy az ő akaratát cselekedje. Bízz Istenben! Az Úr Jézus bizonyítékát adta annak, hogy végtelenül értékesnek tart téged. Elhagyta királyi trónját, elhagyta a királyi udvart, istenségét emberi természetbe öltöztette, szégyenteljes halált halt a Golgota keresztjén, hogy téged megváltson. (Review and Herald, 1897. június 29.)

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz.

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz. Ez túl nagy hatalmat adna bárki kezébe. Ha az emberek felcímkézhetnek, akkor be is korlátozhatnak. Amíg nem tudod, hogy Isten mit gondol rólad, addig nem fogod tudni sem az egyéni értékedet, sem az életed célját. Aggódni fogsz amiatt, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad mások, és hogy sikeres leszel-e az életedben. De ha hiszel Isten ígéretében: „…örökkévaló szeretettel szerettelek téged… felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:3-4 Károli), akkor szabadon összpontosíthatsz arra, hogyan fejlődhetsz és érheted el Istentől kapott lehetőségeidet. Amit az élet lerombolt, Isten újjá tudja építeni.

Meg kell ragadni minden kedvező alkalmat, hogy bölcsen cselekedjünk!

Gonosz, bűnnel terhelt időket élünk. Talán voltak a történelemnek sötétebb korszakai is, de sajnos napjainkban az erkölcstelenség és az istentelenség nagyon mélyen belegyökerezett a lelkekbe. Ez a gyom pedig csak szórja és szórja magjait szerteszét. Telve van ezzel minden körülöttünk. Ne engedjük, ne hagyjuk, hogy a mi szívünkbe is gyökeret verjen és tönkretegye Isten munkáját!
Egy kátyút csak úgy tudok elkerülni vezetés közben, ha folyamatosan figyelek és éber vagyok. Minél több a gödör az előttem lévő úton, annál figyelmesebben kell haladnom. A lelki életünk során se lenne jó tengelytörést és komoly veszteségeket átélni. Ahogyan nem bátor az, aki belehajt a kátyúkba, hanem ostoba, ugyanúgy nem bátor az a hívő sem, aki belemegy a kísértő csapdáiba, hanem esztelen. Az Úr minden bűnt meg tud bocsátani, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól, de a károkat, amelyeket okoztunk, sokszor nem lehet tökéletesen rendbe hozni.

A veszélyekkel ellentétben a jó lehetőségeket, alkalmas pillanatokat ki kell használni. Meg kell ragadni minden kedvező alkalmat, hogy bölcsen cselekedjünk! /Paróczi Zsolt/

Az Élet Igéje - 2011. január

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4,32)

A világ nagy részén január 18. és 25. között rendezik meg az imahetet a keresztények egységéért, míg más helyeken pünkösdre teszik ezt az alkalmat.
Amint tudjuk, Chiara Lubich általában magyarázatot fűzött az imahétre választott bibliai részhez.
Idén a kiválasztott bibliai mondat a következő: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel2,42) Hogy ezt jobban átgondoljuk, és jobban tudjuk élni, Chiara alábbi, 1994-es igemagyarázatát ajánljuk, amelyet az Apostolok Cselekedeteinek 4,32-es verséhez írt.

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4,32)

Ez az ige egyike azon képsoroknak az Apostolok Cselekedeteiből (lásd még: 2,42; 5,12-16), ahol a szerző főbb vonalakban megismerteti velünk a jeruzsálemi első keresztény közösség életét. Rendkívüli lelki frissesség és dinamizmus, imádság és tanúságtétel jellemezte a közösséget, de legfőképpen nagy egység, ahogy Jézus akarta: ez legyen a félreérthetetlen ismertetőjele és a forrása egyháza termékenységének.
A Szentlélek – akit a keresztségben megkapnak mindazok, akik befogadják Jézus Igéjét – a szeretet és az egység lelke: legyőzve a faji, kulturális és társadalmi hovatartozásból fakadó különbségeket, minden hívőt egyesített a Feltámadottal és egymással.

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.”

De lássuk pontosabban, milyen is ez az egység.
A Szentlélek mindenekelőtt a szív és a gondolkodásmód egységét teremtette meg a hívők között, és a testvéri közösség dinamizmusával segítette őket, hogy leküzdjék az egység megszületését nehezítő érzelmeket.
Az egység legnagyobb akadálya ugyanis az individualizmusunk; a ragaszkodás saját gondolatainkhoz, látásmódunkhoz és személyes ízlésünkhöz. Önzésünk falakat épít, amelyek elszigetelik és kizárják azokat, akik különböznek tőlünk.

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.”

A Szentlélek létrehozta egység magától értetődően a hívők életében is visszatükröződött. A gondolatok és a szív egysége megnyilvánult és testet öltött az összefogás konkrét tetteiben: javaikat megosztották a szükségben lévő testvérekkel. Pontosan ez hitelesítette a közösséget: nem tűrhette el, hogy míg egyesek bőségben élnek, mások a szükségestől is meg legyenek fosztva.

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.”

Hogyan éljük hát az e havi igét, amely a közösséget és az egységet hangsúlyozza, amelyet Jézus kívánt, és amelynek megvalósítására nekünk ajándékozta Lelkét?
A Szentlélek hangjára hallgatva azon fáradozunk majd, hogy minden téren növekedjünk az egységben. Különösen lelki téren, úgy, hogy felülemelkedünk a megosztottság csíráin, amelyeket magunkban hordozunk. Micsoda ellentmondás lenne például, hogy míg egyek akarunk lenni Jézussal, megosztottak vagyunk egymás közt, és önző viselkedésében ki-ki megy a saját feje után, ítélkezünk, talán még ki is közösítjük a másikat! Újra meg kell hát térnünk Istenhez, aki egynek akar bennünket.
De ez az ige abban is segítségünkre lesz, hogy mélyebben megértsük az ellentmondást, amely ott feszül a keresztény hit és az anyagi javak önző kezelése között. Segítségünkre lesz, hogy hiteles közösséget vállaljunk mindazokkal, akik szükséget szenvednek, és itt csak lehetőségeink szabhatnak határt.
S mivel ebben a hónapban tartjuk az imahetet a keresztények egységéért, ez az Ige sarkalljon még, hogy imádkozzunk és erősítsük meg az egység, a szeretet és az osztozás kötelékét különböző egyházakhoz tartozó testvéreinkkel is, akikkel ugyanaz a hit és ugyanaz a lélek fűz össze bennünket: Krisztus lelke, melyet a keresztségben kaptunk.

Chiara Lubich

Az Élet Igéje, 1994. január. Megjelent: Új Város 1994/1.