Az egész világ békesség után kiált. Nem is lenne annak semmi akadálya, minden eszköz rendelkezésre a béke és az egyetemes jólét megvalósítására. De igaz marad Ézs 57,21 versének kemény szava: „A bűnösöknek nincs békességük!” Akár Isten büntetésének látjuk ezt, akár az erkölcs által meg nem zabolázott ösztönök tombolásának, a tény tény marad. Értelmetlenül tombol a harc világszerte, hol titkolt aljassággal, hol gyáván, vak gépekkel vívott háborúkban. Mindenki tudja, hogy a Krisztus módszerének alkalmazása semmi hátránnyal nem járna, és valóban békesség teremne a földön. Ehelyett világunk vezetői jelszóvá teszik, úgy tesznek, mintha komolyan is vennék, úgy „mondogatják: Békesség, békesség” és „már pirulni sem tudnak”, mikor az ellenkezőjét szolgálják. Pedig nincs más út, csak a Krisztusé. – Hogy Isten miért engedi? Mert az ember, a mindenkori ember és az emberiség rendeltetése, hogy önként, meggyőződésből fogadja el Isten szeretettörvényét. Erre senkit nem lehet kényszeríteni. Talán még további szörnyűségek kellenek ahhoz, hogy az emberiség olyan vezetőket válasszon, akik ezt megértik. De addig szégyen békességről beszélni. Uram, világnak Ura, magam is, mint parányi tagja az emberiségnek, könyörgök, hozd el a Krisztus békéjét földünkre. Én, mint a hozzám hasonlók, nem vagyok képes beleszólni, csak imádkozni tudok a békéért, de én is, az enyéim is, nemzetem is, végig nyomorogjuk a békétlenség tombolását. Igaz, otthonunkban, baráti körökben megtaláljuk, mert ahol rád hallgatnak, azonnal megterem a béke. De úgy vágyunk rá, hogy körülöttünk is alakuljon ki az, amit annyian hirdetnek, a világ békessége. Tudom, ez ma lehetetlen. Neked engedelmeskedő hit nélkül nem valósulhat meg, attól pedig végtelen messzeségben élnek népeink vezetői. Tégy csodát, vezesd hitre őket! Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)