csütörtök

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam. Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat. Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak. A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája – szeretetből. Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel. A keresztyén életre jellemző az “önkéntes erkölcsi eredetiség”, ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja. De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben. A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba. Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése