Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod: “Ez nem számít”. Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket? Ő soha nem veszti el a türelmét. Talán azt mondod: “Tudom, hogy rendben vagyok Istennel” – mégis megmaradtak a “magaslatok”; van még valami, amiben nem voltál engedelmes. Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Ő kételkedést enged, nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az. Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni? Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belső növekedésed alábbhagyott. Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved működésében. Erkölcsi életedben nincs szünidő erkölcsi életed kára nélkül. Így szellemi szünidőt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül. Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass. Erre rendkívül sok időt kell fordítanod! Sokan mégis úgy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatnak a hetedik égig.
“Óvakodjunk attól, hogy elhanyagoljuk a titkos imát és Isten igéjének tanulmányozását. Ezek a te fegyvereid az ellen, aki azért küzd, hogy akadályozzon előrehaladásodban a menny felé. Az ima és a Biblia-tanulmányozás elhanyagolása könnyebbé teszi Sátán munkáját. A Lélek kérlelésével szembeni első ellenállás utat készít neki. A szív megkeményedik, és a lelkiismeret szava elhalkul. A kísértésnek való ellenállás viszont segíti a további ellenállást. Minden önmegtagadás könnyebbé teszi az újabb önmegtagadást. Minden megnyert küzdelem utat egyenget a következő győzelemhez. Minden kísértésnek való ellenállás, minden önmegtagadás, minden bűn feletti győzelem magvetés az örök életre. Válaszd inkább a szegénységet, az elhagyatottságot, bármily szenvedést inkább, minthogy a lelkedet bűnnel szennyezd. Minden kereszténynek ez legyen a jelszava: »Inkább meghalok, semhogy becstelenné váljak, áthágva az Isten törvényét«… Az ellenség minden erejét megfeszítve küzd azok ellen, akik keresztény életet akarnak élni. Megkísérti őket, remélve, hogy sikert ér el. Célja az, hogy elcsüggessze őket. De azok, akik erősen állnak a korszakok kőszikláján, nem engednek neki… Az Üdvözítő azért jött a földre, hogy minden fáradt, megkísértett léleknek segítséget és erőt hozzon a kísértések leküzdésére… Minden ínségben elegendő erő áll a rendelkezésükre azoknak, akik harcolnak a kísértések ellen.” (Üzenet az ifjúságnak, 47-48. l.)
Óvd meg a lelkiismeretedet a megkeményedéstől! Állj meg abban a pillanatban, hogy elrontasz valamit, és a lelki-ismereted vádol. Mondd azt: „Uram, bocsáss meg nekem, ezt elrontottam.” Vagy ha szükséges, mondd annak, akinek rosszat tettél: „Rosszat tettem neked. Kérlek, bocsáss meg!”
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! (Példabeszédek 30:8-9) Imádságaink jelentősnek mondható részét teszik ki kéréseink. Ilyenkor elsoroljuk az Úrnak, hogy mi mindent szeretnénk kérni Tőle –elsősorban önmagunknak. Mai Igénkben ez érdekes módon úgy hangzik el, hogy mi az, amit nem kér Isten gyermeke a Mennyei Atyától. Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem. Hogy szegénységet nem kér, azt értjük, de hogy gazdagságot sem, az már sokkal meglepőbb. Annál is inkább, mert sok ember vágya a gazdagság azzal a megfontolással, hogy ezáltal másoknak is segíthetne. Ám aki ezt a könyörgést megfogalmazta, az ismerte a gazdagság buktatóit, melyek közül legnagyobb a „vagyonomban bízom, pénzzel mindent el lehet érni, Istenre sincs szükségem” kísértése. Ezért kér az Úrtól se nem sokat, se nem keveset, hanem a megelégedettséghez szükséges eleget. Te milyennek látod magad: szegénynek, gazdagnak vagy elégedettnek?
Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával… Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik… Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie… Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez… Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.
“Óvakodjunk attól, hogy elhanyagoljuk a titkos imát és Isten igéjének tanulmányozását. Ezek a te fegyvereid az ellen, aki azért küzd, hogy akadályozzon előrehaladásodban a menny felé. Az ima és a Biblia-tanulmányozás elhanyagolása könnyebbé teszi Sátán munkáját. A Lélek kérlelésével szembeni első ellenállás utat készít neki. A szív megkeményedik, és a lelkiismeret szava elhalkul. A kísértésnek való ellenállás viszont segíti a további ellenállást. Minden önmegtagadás könnyebbé teszi az újabb önmegtagadást. Minden megnyert küzdelem utat egyenget a következő győzelemhez. Minden kísértésnek való ellenállás, minden önmegtagadás, minden bűn feletti győzelem magvetés az örök életre. Válaszd inkább a szegénységet, az elhagyatottságot, bármily szenvedést inkább, minthogy a lelkedet bűnnel szennyezd. Minden kereszténynek ez legyen a jelszava: »Inkább meghalok, semhogy becstelenné váljak, áthágva az Isten törvényét«… Az ellenség minden erejét megfeszítve küzd azok ellen, akik keresztény életet akarnak élni. Megkísérti őket, remélve, hogy sikert ér el. Célja az, hogy elcsüggessze őket. De azok, akik erősen állnak a korszakok kőszikláján, nem engednek neki… Az Üdvözítő azért jött a földre, hogy minden fáradt, megkísértett léleknek segítséget és erőt hozzon a kísértések leküzdésére… Minden ínségben elegendő erő áll a rendelkezésükre azoknak, akik harcolnak a kísértések ellen.” (Üzenet az ifjúságnak, 47-48. l.)
Óvd meg a lelkiismeretedet a megkeményedéstől! Állj meg abban a pillanatban, hogy elrontasz valamit, és a lelki-ismereted vádol. Mondd azt: „Uram, bocsáss meg nekem, ezt elrontottam.” Vagy ha szükséges, mondd annak, akinek rosszat tettél: „Rosszat tettem neked. Kérlek, bocsáss meg!”
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! (Példabeszédek 30:8-9) Imádságaink jelentősnek mondható részét teszik ki kéréseink. Ilyenkor elsoroljuk az Úrnak, hogy mi mindent szeretnénk kérni Tőle –elsősorban önmagunknak. Mai Igénkben ez érdekes módon úgy hangzik el, hogy mi az, amit nem kér Isten gyermeke a Mennyei Atyától. Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem. Hogy szegénységet nem kér, azt értjük, de hogy gazdagságot sem, az már sokkal meglepőbb. Annál is inkább, mert sok ember vágya a gazdagság azzal a megfontolással, hogy ezáltal másoknak is segíthetne. Ám aki ezt a könyörgést megfogalmazta, az ismerte a gazdagság buktatóit, melyek közül legnagyobb a „vagyonomban bízom, pénzzel mindent el lehet érni, Istenre sincs szükségem” kísértése. Ezért kér az Úrtól se nem sokat, se nem keveset, hanem a megelégedettséghez szükséges eleget. Te milyennek látod magad: szegénynek, gazdagnak vagy elégedettnek?
Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával… Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik… Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie… Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez… Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése